A szegedi röplabdázás alapköve: Titkos Lajos élete és öröksége
Az aranydiplomás, életműdíjas pedagógus, röplabdaedző, Titkos Lajos életének 80. évében, rövid szenvedést követően, váratlanul elhunyt. Gyászszertartását január 6-án, 11 órakor a szegedi Fogadalmi templom altemplomában tartották. Családja kérte a búcsúztatásán résztvevőket, hogy kegyeletüket egy szál virággal róják le. Nyári Sándor, a Medikémia Szeged röplabdacsapatának egykori mestere megdöbbenve értesült a hírről, kiemelve, hogy Titkos Lajos minden idők egyik legkiválóbb utánpótlás szakembere volt, akinek kezei közül kerültek ki a későbbi bajnokcsapat alapemberei.
A röplabda gyökerei Szegeden
A labdajátékok közül a röplabdát Szegeden a háború előtt is ismerték, de versenyszerű sportként csak 1945 után terjedt el. A kisméretű pályát, a kevés felszerelést és játékost igénylő játék hamar népszerű lett. Az üzemek, iskolák bajnokságai már a háború utáni első évben beindultak. Az 1949-es idényben már a szabadtéren 60, a teremben pedig 23 csapat küzdött a városi bajnokság különböző osztályaiban.
Az 1948-as londoni, majd az 1952-es helsinki olimpia átütő magyar sikerei ösztönző hatást gyakoroltak a magyar fiatalságra és a magyar sport fejlődésére, és Szegeden olyan későbbi sikersportágak honosodtak meg, mint a kézi-, kosár- és röplabda. Az egyesületek közötti munkamegosztás és a profiltisztítás eredményeként más szakosztályokat foglalkoztatott a négy nagy szegedi sportegyesület, így a DÉLÉP a röplabdát és az asztaliteniszt. A szegedi minőségi sport első számú utánpótlását a város iskolái biztosították, ahol az úttörő olimpiákon, a középfokú tanintézetek, vagy az egyetemek, főiskolák bajnokságain feltűnt tehetségek sportolói pályafutásukat legtöbbször szegedi egyesületekben folytatták.
Az ország első sportiskoláját 1957-ben Szegeden alapította meg fél tucat lelkes testnevelő tanár, ahol 1960-ban a röplabda szakosztály is megkezdte munkáját. Azonban a háború utáni Szeged sportlétesítményekben az ország legszegényebb városa volt. Az új sportágakkal bővülő igényeket már sem az újszegedi uszoda (SZUE) sem a teremsportok zömének otthont adó Rókusi Tornacsarnok nem tudta kielégíteni. A város sportélete gyorsabban nőtt, mint ahogy a létesítmények száma. Az iskolák tornatermei elavultak, néhányuknál hiányzott a tornaterem.
A szegedi röplabda első sikerei
Az első sikeres női szakosztály a Szegedi Kenderé volt, 1960-tól tíz idényen keresztül játszottak Ribizsár Gyula tanítványai az NB I-ben. A röplabda másik szegedi fellegvárában a Spartacusnál szintén a női csapat szerepelt sikeresen, ahol Szakosztályuk, hála Hegedűs Ferenc edzőnek, kisebb megszakításokkal 1962-től a 80-as évek végéig az első osztályban szerepelt. A 80-as évek második felében már Építők-Spartacus néven játszottak. Ebben az időszakban a szegedi női röplabda utánpótlását a Ducsai Géza vezette Radnóti gimnázium országos középiskolás bajnokságot is nyert leánycsapata jelentette.
Titkos Lajos: A minőségi férfi röplabda megteremtője Szegeden
A férfi röpisek első osztályú szereplésére egészen a 80-as évek elejéig kellett várni. Hajdu Béla, aki a középiskolában a legendás dr. Palásthy Páltól tanulhatott, kulcsszerepet játszott a Szegedi Építők SC röplabdaszakosztályának újjáalakításában 1971-ben. Eleinte Hajdu Béla feladóként és „intézői” feladatai mellett játékosként is hozzátett a csapat szerepléséhez, amely a megyei bajnokságokat kinőtte, de az NB II-es osztályozón még csak harmadikként zárt. A nyolcvanas évek elején fordult komolyabbra a csapat élete, amikor Hajdu Béla - a vállalat vezetőinek, Sipos Mihálynak, Major Gyulának, Thurzó Gábornak a támogatásával - idecsábított egy komoly szakembert, Nyári Sándort, aki a Csepel SC bajnokcsapatának tagja volt.
1980-ban Nyári Sándor nagy tervekkel és ügybuzgalommal érkezett Szegedre, hiszen Hajdú Béla, Thurzó Gábor, és a vezér, Sipos Mihály azt kérte tőle, hogy három év alatt próbáljanak minőségi röplabdát csinálni a városban. Ekkor ismerkedett meg Titkos Lajossal is. Nyári Sándor azt kérte az akkori Délép SC vezetőitől, hogy a klubot piramisszerűen építsék fel, amelynek alappillére Titkos Lajos, Lalia Béla és Hajdú Béla. A DÉLÉP SC férfi csapatát 1979-ben vette át az első osztályú játékos múlttal rendelkező Nyári Sándor. Három év múlva az NB II-es bajnokság megnyerése és sikeres osztályozó után a legmagasabb osztályba jutott a szakosztály, ahol stabil résztvevőnek bizonyult.
Hosszú idő telt el azóta, és nagyon sokan, köztük Nyári Sándor is próbálta megfogalmazni, értelmezni azt a 15 évet, amely az NB II hetedik helyétől az Extraliga bajnoki címéig és a Magyar Kupa-győzelemig vezetett. Nyári Sándor úgy fogalmazott: "Azokat a sikereket, amit a szegedi röplabdacsapata elért, Titkos Lajos nélkül nem jöhetett volna létre." Utánpótlás nevelésük hatékonyságát bizonyította, hogy 1990-ben négy szegedi tagja volt a magyar férfi ifjúsági válogatottnak. Szeged városa első labdajátékban szerzett bajnoki aranyát 1995. június 9-én ünnepelte: a Medikémia férfi röplabdacsapata a döntő ötödik meccsén, ötjátszmás csatában győzte le 3:2-re a Csepel-Kordax gárdáját, méghozzá háromezer drukker előtt. Titkos Lajos nélkül Szeged város férfi röplabdasportja félkarú óriás lehetett volna csak, és valószínűleg a bajnoki címeknek is egyik legfőbb letéteményese volt a kiváló testnevelő-tanár.
Titkos Lajos mentoráltjai a bajnokcsapatban
Amikor a kilencvenes évek szegedi röplabdasikereiről beszélünk, Petheő Gábor, Rácz László, Polgár Gábor, Csíkos Gábor, Hulmann Zsolt neve nagyon jól cseng. Nyári Sándor és Nusser Elemér kollégája tudták igazán, hogy a 14 éves korban „félkészen” átadott fiúk Titkos Lajos műhelyéből kerültek egyre feljebb és feljebb a ranglétrán, mígnem a bajnokcsapat méltán népszerű alapembereivé váltak.
| Játékos neve | Szerepe a Medikémia 1995-ös bajnokcsapatában | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Petheő Gábor | Alapember | Titkos Lajos műhelyéből került ki |
| Rácz László | Alapember | Titkos Lajos műhelyéből került ki |
| Polgár Gábor | Alapember | Titkos Lajos műhelyéből került ki |
| Csíkos Gábor | Alapember | Titkos Lajos műhelyéből került ki |
| Hulmann Zsolt | Alapember | Titkos Lajos kezei közül került ki |
A pedagógus és edzői filozófia
Titkos Lajos amolyan igazi őszinte, konzervatív pedagógus volt, aki szinte minden héten igényelte, hogy az edzéseit látogassák, kritizáljanak, de főleg dicsérjenek, ha úgy látják. Dávid Tibor, az SZRSE ügyvezető-elnökhelyettese szerint Titkos Lajos olyan volt, mint a „Carter edző” című film főszereplője, akit Samuel L. Jackson zseniálisan játszik. Sokszor nem értették a pedagógiai a módszereit, de az idő mindig őt igazolta. Olyan alázatot, sport iránti szeretetet és elhivatottságot tanultak tőle, amely nélkül az SZRSE sem alakult volna meg.
Nyári Sándor kiemelte, hogy Titkos Lajos minden idők egyik legkiválóbb utánpótlás szakembere volt, kezei közül kerültek ki olyan játékosok, mint Hulmann, Csíkos, Petheő, Rácz vagy éppen Polgár. Olyan szakmai anyaggal adta tovább a fiatalokat, amit kevesen tettek. Mindent tudott a tehetséges játékosokról: mennyire terhelhetők, miként bírják a pszichés terhet. A vérében volt az edzősködés, pedig először kosárlabda-szakember volt. Mindig képezte magát. Dávid Tibor is hangsúlyozta, hogy Titkos Lajos gondolkodásmódjában nem az eredmény az elsődleges. A sport sosem lehet előtérben, úgy is lehet valaki bajnok, hogy a tanulmányaira is rendkívüli figyelmet fordít, ahogy egyéb olyan tevékenységekre is, amelyben szintén tehetséges. A tanulás is fontosabb a játéknál, anélkül a sport mit sem ér. A röplabda csapatjáték, így az SZRSE számára is elsődleges érték a kiváló csapatszellem. A munkába vetett hit és alázat pedig olyan érték, aminél nincs fontosabb.
Az örökség továbbélése: A Szegedi Röplabda Sportegyesület (SZRSE)
A Medikémia Szeged legendás edzője, Nyári Sándor 2004-ben hagyott fel a szegedi férfi röplabdacsapat irányításával. Ebben az évben már nehezen működött a Papiron SC, és a férfi szakág története véget is ért. A tehetséges, korosztályos válogatott játékosokkal bíró városban azonban fontosnak érezték, hogy a sportág tovább éljen Szegeden, ahol komoly hagyományokkal rendelkezett. Így alakult meg a Szegedi Röplabda Sportegyesület (SZRSE) 2005. január 13-án. Az alapító tagok már 2004 novemberében plakátokkal kezdték reklámozni a toborzást, amelynek sikere minden képzeletet felülmúlt, ugyanis 50 gyerek jelent meg az első ilyen alkalommal, és trénerek is jöttek. Az első fél évben felnőtt keret is alakult, az ismertebb nevek közül is visszatértek pár játékos, mint például Csíkos Gábor, Petheő Gábor és Urfi Csaba.
Az SZRSE már a megalakulásakor elképzelt egy víziót arról, hogy pár év múlva hol is tart majd az egyesület. 2005-ben több szegedi általános iskolában személyesen is bemutatkoztak, majd az érdeklődőknek a Béke Utcai Általános Iskola tornacsarnokában egy bemutató edzést tartottak. Az első toborzó felhívásra egyből 50 gyerek jelentkezett, akik közül 30-an aktív tagjai maradtak az egyesületnek. Később ez a szám már több mint 250 játékosra nőtt. A befektetett munkának és a gyerekek, szülők lelkesedésének köszönhetően, elég hamar kinőtte magát az akkori bázis. 2006-ban a Béke utcából átköltöztek Felsővárosba, a József Attila Általános Iskola tornacsarnokába, amely csarnok a 80-as években a szegedi röplabda fellegvára volt. Ma is ebben az épületben, ismertebb nevén a "Lila iskolában" tartják az edzéseket. Az elsődleges cél az utánpótlásnevelés folytatása és a jövő profi röplabdázóinak kinevelése volt, akik a klub felnőtt csapataiban folytathatják játékoskarrierjüket.
Azonnali sikerek és fejlődés
Már a megalakulásnál az volt a cél, hogy kiharcolják az NB I-es szereplést, ami gyorsan összejött: a 2005/06-os szezonban már el is tudtak indulni az NB II-ben, és rögtön meg is nyerték a bajnokságot. Ezek a sikerek nagy lökést adtak, így HPQ Szeged néven Nusser Elemér vezetőedző irányításával az élvonalban is bemutatkozhattak a szegediek. A 2008/09-es szezonban már a bronzéremért játszhatott a csapat, az ekkor elért negyedik hely azóta is a legjobb NB I-es eredmény Szegeden. Külön büszkeség volt, hogy ezt többségében szegedi nevelésű játékosokkal érték el.
Sajnos a történet nem folytatódhatott, az akkori gazdasági válság miatt egyre kevésbé volt meg a klub háttere, az utánpótlás bázis pedig még nem volt akkora a fiúknál, hogy arra támaszkodhattak volna. 2011-ben új korszak kezdődött az egyesület életében: csak az utánpótlásra figyeltek, hogy megfelelő bázist alakítsanak ki nagy álmukhoz: a férfi és női vonalon is egyaránt stabil NB I-es csapatot szerettek volna építeni. Akkoriban 80 játékos volt a klubnál, a folytatást pedig nem túlzás sikersztorinak nevezni, hiszen 2019 decemberében már több mint 270 játékossal rendelkeztek, a stáb pedig 28 főből állt. Az évek alatt kialakult egy SZRSE-közösség, ahol rengeteg gyermek tanult meg röplabdázni. A sikerek másik kulcsának azt tartották, hogy országos szinten is kiemelkedett az egyesület kommunikációja, és vonzó célponttá tették a várost a sportágban a röplabdázási lehetőségek és a továbbtanulási szempontok miatt is. A klub férfi és női csapata is jelenleg az elsőosztály tagja.
A Titkos Lajos Emlékverseny
A VII. Titkos Lajos Emlékversenyen mini és szupermini csapatok is játszottak, ahol a szegedi gyerekek sok fontos tapasztalatot gyűjtöttek, és az SZRSE-csapatok több érmet is szereztek a korosztályos bajnokságokban. Az egyesület büszke a rendezvényre, hiszen ápolja a hagyományt és rengeteg pozitív visszajelzést kap. A verseny névadójának értékeit 15 évvel ezelőtti alapításuk óta képviselik, az esemény végig ennek szellemében zajlott. Titkos Csabával együtt mondtak megnyitó beszédet, ahol Csaba szavai nagyon fontos üzenetet hordoztak: nem az eredményességen múlik egy klub sikeressége, hanem az összetartozáson, a kohézión, a közös győzelmek és kudarcok megélésén, és az életre szóló emberi kapcsolatokon. Lajos bácsi nagyon büszke lenne rá!
A szegedi mini és szupermini csapatok rengeteg tapasztalatot szereztek ezen a versenyen. Varga Tamás edző szerint a csapatok megmutatták, hogy ügyes társaság van a kezük alatt, amely élvezi is a játékot, és egyre inkább érti is. Az alap érintések már megvannak, a nyitások is stabilan mennek, a három érintést is kijátszották a gyerekek, és az elmúlt egy-két hónapban sokat fejlődtek. Az edzők is kiemelték, hogy nagyon tetszett a lányok játéka, egymást hajtották és segítették a játékosok, ami jó volt látni. A megmérettetésen szerzett tapasztalatok felvértezik a fiatal játékosokat a jövőre. Összességében nagyon pozitív élmény volt, mindenki el tudott jönni, és sok új kezdővel tudtak felállni. A játéklehetőséget mindenki megkapta, és bátran, lelkesen, ügyesen játszottak.
tags: #szegedi #titkos #lajos #roplabda
