Illyés Gyula: Szemelt szőlő – Válogatott versek és a költő gazdag életműve
Mindig izgalmas és tanulságos egy nagy alkotó műhelyébe bepillantani. Ehhez jó keretet szolgáltat, ha a levelezésében merülünk el, mert olyan pontjaira, motívumaira is felfigyelhetünk általa az életműnek, amelyek a szépirodalmi alkotásokból csak áttételesen kiérezhetők. Illyés Gyula gazdag és sokrétű pályafutása is ilyen, különösen annak korai szakasza.
Ahogy a költő lánya, Illyés Mária fogalmaz a kötet Bevezetőjében:
„Ez a kötet szűk válogatás Illyés Gyula levelezésének első húsz évéből, az 1913-tól 1933-ig terjedő időszakból. Az itt közölt első levelet tizenegy évesen írta, amikor beíratták a dombóvári katolikus főgimnáziumba, és szüleivel csak levélben tudott kapcsolatot tartani. A két évszám közötti életszakasz volt költői és intellektuális formálódásának időszaka; egyénisége, világlátása ekkor bontakozott ki: ebben a húsz évben lett a pusztáról származó, vidéki gyerekből, a tizenhat évesen budapesti proletár környezetbe került diákból Párizsban író.”
Ez a korai formálódás alapozta meg azt a mély gondolkodású és érzékeny lírikust, aki a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjává vált. Illyés Gyula költészete mind formai gazdagságában, mind tematikus sokoldalúságában magában hordozza ezt a fejlődési utat és világlátást.
A költő ars poeticája és a valóság
Illyés Gyula mélyen hitt a költészet társadalmi szerepében és felelősségében. Erről így vallott:
„A költő területe a valóság; föladata a gyakorlati segítés. Nem vers az, ami nem mutat valami megoldást a tisztázás felé. Még ha azt tisztázza is, hogy nincs megoldás.”
Ez a tisztázó szándék szövi át egész líráját az 1945 utáni évtizedekben is. Nincsenek illúziói: jól tudja, hogy a költő nem mindenható, s adódnak helyzetek, mikor szava nemigen hallik. Jól tudja azt is, hogy „Szűk magyar voltomnak s hazámnak s éveimnek gátja között” kell munkáját végeznie.
Költészet és közgondok (1982)
Illyés költészetét azért tarthatjuk - a líra határai között - teljesnek, összegező érvényűnek és a modern magyar líra fejlődéstörténetében az egyik legkarekterisztikusabb, egyszersmind legtöbb értéket teremtő változatának, mert verseiben a formaújítás együtt lélegzik a tárgyi sokoldalúsággal, a mindenre figyelő érzékenységgel. Halál, szerelem, nemzet, emberiség, múlt, jövő, „mozgó világ”, természet együtt alakítja ennek a költészetnek az anyagát, téma szerint ez mind föllelhető a versekben, áteresztve a személyiség szűrőjén.
Szemelt szőlő: Válogatott versek
A "Szemelt szőlő" című kötet Illyés Gyula válogatott verseinek egyik jelentős gyűjteménye. Béládi Miklós válogatásában, Balla Demeter fotóival jelent meg 1980-ban Budapesten, a Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában, 560 oldalon, a "30 év" sorozat részeként.
Ez a kötet átfogó betekintést nyújt Illyés Gyula lírai munkásságának korai és érettebb korszakaiba. Az alábbiakban a "Szemelt szőlő" tartalmában szereplő versciklusok és néhány kiemelt vers címe látható, bemutatva a gyűjtemény sokszínűségét és mélységét.
Nehéz föld (1928)
- Szomorú béres
- Amit már majdnem elfeledtél...
- Föld alatt
- Halott leány
- Novemberi ég alatt
Sarjurendek (1930)
- Nem ily dalra
- Sarjurendek
- Ház végén ülök
- Szétvert sereg
- Ó, ti
- Elégia
- Mint a mosolygó merénylő
Szálló egek alatt (1935)
- Egy sápadt nő egy kis szobában
- Havas emlék
- Újoncok
- Testvérek
- Dél
- Óda egy hivatalba lépő afgán miniszterhez
- A Dunánál Esztergomban
- A kocsis csak állt
- Béres temető
- Motoz a hold
- Koldusok
- Farsang
- Magyarok
Rend a romokban (1937)
- A kocsisorról
- Nyugodt vagyok
- Délben
- Rend, béke
- Ég kék
- Fölkél a szél
- Egy barackfára
- A mécsesre a diófán
- Délibáb
- Ősapa
- Előhívó
- Az árokparton
- Két március
- Dózsa György beszéde a ceglédi piacon
- Ozorai példa
- Nem menekülhetsz
- Külváros
- Szegénység, örökös éhség
- Vadak etetése
- A beteg
- Egy aggodalmaskodó főúrnak
- Népiesek és urbánusok közt
- Egy népfinak
- 9, rue Budé
- A Kacsalábonforgó Vár
- Szótfogadok
- A semmiségbe
- Kőasztal, madárka, este
- Sasad, Farkasrét
Hűtlen jövő (1938)
- Haza, a magasban
- Hazám
- Naplójegyzetek otthon
- Dűlő-út
- Hódítók
- Csönd
- Alkonyat
- Esős, de még enyhe
Külön világban (1939)
- Arccal le
- Éjfél után
- Külön világban
- Elmaradt háború
- Fecskék
- Remény, remény
- Mérleg
- Emeli
- Hajlik a nyír
- Barbár roham
- Az ítéletmondóhoz
Szembenézve
- Hídi vásár
- Falu az éjben
- Folyók, fjordok, kis falvak
- Óda egy krumpliföldhöz
- Tavasz elé, 1940
- Széchenyi
- Bátrabb igazságokért!
- Betegen, ősszel
- Fájdalom
- Máglya
- Újszülött
- Csillagok
- Kórházban, hajnal előtt
- Csak ne kelljen halálba menni
- Ami megmarad
- Tolnai erdő
- Jó halált
- Tüzes trón
- Seb
- Hídon
- A Móricz Zsigmond emlékkönyvbe
- Magányos angyal
- Hullaevők
- Az ozorai templomban
Egy év (1945)
- Tavasz
- Jeladás
- Haza
- Fürdő
- Áldozat
- Szégyen-bélyeg
- Fölkészülten
- Hazám (Ha asszony volna: sose látna többet)
- A feleségnek
- Légiriadó
- Nyáj
- Nyugat felé
- Énekes
- Nem volt elég
- Élni fogsz, élni
- Megy az eke
- Zsivaj
- Hidak
- Buda, 1945: május
- A költő joga
- Az új nemzetgyűléshez
Könny közt remény (1946-48)
- Amikor a Szabadság-hídra a középső részt fölszerelték
- A Duna fiaihoz
- Új évre
- Százéves március
- Tizenkét nap Bulgáriában
- Csucsuliga
- Gabrovóban
- A Sipka-hágón
- A középkori fővárosban
- Könny közt remény
- A munka és a halál közt
- Nélküled
Jegyzetfüzet (1949-1952)
- Jegyzetfüzet
- Szüret felé
- Új nép a parton
- Ars poetica
- Tolna
- Levél (Minden asszony mögött te állsz. Mosolygok)
- Lányommal a lépcsőn
- A tó I.
- A tó II.
- Évforduló T-ban
- Harkály
- Az aszófői állomáson
- Ködben
- Feltámadás
- Művészet
- Emberek hona
- Hét vers
- Napok teltek
- Kivel szeretet, szerelem
- Téged szolgálnak
- Át- s átalakult
- Közérdekből
- Én elfelejtem
- Eljő az öregség napja
Kézfogások (1956)
- Bevezető
- Kalicka
- Táncolók
- A boulevard Bourdon-on
- Árvíz
- Göcsejben
- Ibolyaszag
- Vidám reggel
- Amikor az óceán partjára jutottam
- Beesteledett
- Bélyegesek
- A sárga házban
- Doleo, ergo sum
- Menedék
- Vadludak
- Óceánok
- Hunyt szemmel
- Elégia egy öreg vincellérről
- A szil s a szél
- Hegyre, hóban
- Cser-erdő
- A tihanyi Templom-hegyen
- Pihenés
- Fülemülék
- Látogatók
- A költő s a galamb
- Tücskök
- Csillag, ha lángol
- Terhünk a Föld
- A reformáció genfi emlékműve előtt
- Tihanyi barátaimhoz
- Árpád
- Zrínyi, a költő
- Széchenyi hídja
- Bartók
- Szekszárd felé
- Erdélyben
- A költő felel
Új versek (1961)
- Túl az innenen
- Remény a légben
- Ferenczy Béni
- Tavaszelő
- A fenyők násza
- Örök berek
- Jó május
- Vitorlások
- Sebesültek
- Lószőr, macskabél
- Nem hiszem
- Csillaghullás
- Üvegvilág
- Kacsák a tavon
- A naphoz
- Hálóm s a halam
- Utolsó otthon
- Tél felé
- Sí
- Kháron ladikja
- Egy pusztai kovács-házban
- Fehér
- Fénykép
- Elvadult szeretet
- Csorda-kút
- Műhelyben
- Szerszámnyelek
- Vasalás
- Virágzik a kökény!
- Istentisztelet
- Munka a munkával
- Églakók
Dőlt vitorla (1965)
- Újévi ablak
- Varjak
- Csitító
- Esti dal
- A korosztály behajózása
- Megtalált karaván-napló
- Alkonyatban
- Az agy kezei
- Termeszek
- Kárhozottak üdve
- Örök művek világa
- Hírszerzőim
- E földön
- Húgaid
- Uralkodó
- Dőlt vitorla
- Lemez-zene közben
- Utitársam beszélte
- Düh
- A lélek épületei
- Az őszi méhek arany kereke
- Bevezetés egy Kodály-hangversenyhez
- Óda a törvényhozóhoz
- Borsos Miklós: Sz. L. szobra
- Bernáth Aurél egy képe alá
- Vadrécés ég alatt
- Hiába
- A Hebridák és Szamoa között
- Kaszál, kaszál
- A magánszorgalmú kutyák
- Jégzajlás
- Rajtakapva
- Tiszta sorok
- Fiatalok, ti
- Az orsók ürügyén
Fekete-fehér (1968)
- Bajba kerülni
- Kiköt az év, Tihanyban
- Marok
- Alkonyi út
- Aggastyánok isszák az újbort
- Apály
- Ady estéje
- Hunyadi keze
- Gyász ének
- Vár a vizen
- Hatalmas, nagy korszak...
Illyés Gyula lírai életműve: Összegyűjtött és önálló kötetek
Illyés Gyula munkásságának jelentőségét számos gyűjteményes és önálló verskötet is fémjelzi, amelyek a "Szemelt szőlő" mellett további mélységeket tárnak fel költészetéből. Az életműsorozatban is több kötetet szenteltek verseinek:
- VII. Haza a magasban. Összegyűjtött versek 1920-1945. Budapest. 1972. Szépirodalmi, 911 p.
- VIII. Teremteni. Összegyűjtött versek 1946 - 1968. Budapest. 1973. Szépirodalmi, 775 p.
- XXI. Szemben a támadással. Összegyűjtött versek 1969 -1981. Budapest. 1984. Szépirodalmi, 447 p.
- XXII. Menet a ködben. Versek. Budapest. 1986. Szépirodalmi, 506 p.
Az önálló kötetek között is számos versgyűjtemény található, melyek a költő pályájának különböző szakaszait tükrözik:
- Nehéz föld. Versek. Budapest. 1928. Nyugat, 86 p.
- Sarjúrendek. Versek. Budapest. [1931.] Nyugat, 76 p.
- Szálló egek alatt. Versek. [Budapest. 1935.] Nyugat, 116 p.
- Rend a romokban. Versek. [Budapest. Naplójegyzetek. Budapest. 1938.] 221 + 231 p.
- Külön világban. Versek. [Budapest. 1939.] Cserépfalvi, 113 p.
- Illyés Gyula összegyűjtött versei. [Budapest.] 1940. Nyugat, 460 p.
- Válogatott versek. Budapest. 1943. Révai, 155 p.
- Egy év. Versek 1944. szeptember-1945. szeptember. Budapest. 1945. Sarló, 75 p.
- Illyés Gyula összes verse I-III. [Budapest. 1947.] Nyugat, 242 + 243 + 467 p.
- Szembenézve. Versek. [Budapest. 1947.] Révai, 173 p.
- Illyés Gyula válogatott versei. [Budapest.] 1952. Szépirodalmi, 422 p.
- Kézfogások. Versek. Budapest. 1956. Magvető, 233 p.
- Új versek. Budapest. 1961. Szépirodalmi, 222 p.
- Nem volt elég. Válogatott versek. Budapest. 1962.
- Dőlt vitorla. Versek. Budapest. 1965. Szépirodalmi, 204 p.
- A költő felel. Válogatott versek. Budapest. 1966. Móra, 252 p.
- Illyés Gyula legszebb versei. Bukarest. 1966. Ifjúsági, 132 p.
- Poharaim. Összegyűjtött versek. Budapest. 1967. Szépirodalmi, 762 p.
- Fekete-fehér. Versek. Budapest. 1968. Szépirodalmi, 158 p.
- Abbahagyott versek. Budapest. 1971. Szépirodalmi, 108 p.
- Új versek. Budapest. 1973. Szépirodalmi, 179 p.
- Illyés Gyula összegyűjtött versei 1-2. Budapest. 1977. Szépirodalmi, 674 + 733 p.
- Különös testamentum. Illyés Gyula száz új verse. Budapest. 1977. Szépirodalmi, 209 p.
- Közügy. Versek. Budapest. 1981. Szépirodalmi, 146 p.
- Poesis Hungarica. Válogatott versek. Békéscsaba. 1981. Békéscsabai Megyei Könyvtár, 22 p.
- Mert szemben ülsz velem. Szerelmes versek. Budapest. 1982. Helikon, 69 p.
- Táviratok. Versek. Budapest. 1982.
A költő és az idő: az életmű rostálása
Illyés Gyula mélyen elgondolkodott az irodalmi örökség és az idő múlásának kapcsolatán. Tudatában volt annak, hogy az idő kegyetlen rostája keveset hagy meg a művekből, még a nagy alkotók esetében is:
„Vajda nyolc-tíz verssel ússza a halhatatlanságot, Kölcsey öttel, Fazekas hárommal. A példakép, a francia Arvers, eggyel egy tizennégy sorossal. Ha egy költő csak ennyivel fennmarad a rostán, az már áldhatja sorsát, az idő rángató markait. Útjelző nyom marad akkor már egész műve, egész élete felé.”
A költő ugyanakkor kísérletet tett arra, hogy maga is részt vegyen ebben a folyamatban:
„Milyen udvariasan, egy jó szó reményében milyen lélekzetfojtva tűrik a művükkel kész alkotók az idő turkálását művükben! Ennél csak a halottak udvariasabbak. Hogy kerülhetjük el ezt a megalázást? Úgy, hogy - még udvariasabban - mi magunk segítjük munkájában az időt. Keze alá dolgozunk, legalább az első rostálást elvégezzük helyette.”
Ez a gondolat tükrözi Illyés Gyula alázatát és bölcsességét az irodalmi halhatatlanság kérdésében, és aláhúzza a "Szemelt szőlő" és más válogatott kötetek jelentőségét, amelyek maguk is egyfajta "első rostálásként" szolgálnak, kiemelve a költői életmű legjavát az olvasók számára.
tags: #szemelt #szolo #valogatott #versek #illyes #gyula
