Szepesi Gusztáv: A Tokiói Olimpiai Bajnok és a Tatabányai Labdarúgás Legendája
A magyar labdarúgás egyik kiemelkedő alakja, Szepesi Gusztáv 1939. július 17.-én Miskolcon született. Pályafutása során számos sikert ért el, melyek közül kiemelkedik az 1964-ben Tokióban szerzett olimpiai bajnoki cím, valamint az 1966-os angliai világbajnokságon való részvétel. Sajnos fiatalon, 1987. június 5.-én hunyt el Tatabányán. Emléke a mai napig él, különösen Sajószentpéteren és Tatabányán, ahol a sportközösség nagyra becsüli hagyatékát.
Gyermekkor és a labdarúgó karrier kezdetei
Miskolci gyermekévei után az ózdi MTH tanulója lett, ahol a vájár szakmát sajátította el. Testnevelő tanára, Poprócsi Vilmos fedezte fel tehetségét, és az iskolai válogatott középpályásaként játszatta. 1954-ben egy erős csapat alakult ki az ózdi MTH-ban, amely a területi elsőség megszerzése után országos negyedik helyezést ért el.
A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után Sajószentpéterre került, ahol 1957-től a helyi Bányász labdarúgója lett.
A Tatabányai Bányász meghatározó játékosa
Kiváló képességeire a Tatabányai Bányász vezetői is felfigyeltek, így 1959-ben a kék-fehérek labdarúgója lett. Tíz sikeres esztendőt játszott a bányászváros csapatában, egészen 1969-ig. Pályafutása alatt a Tatabányai Bányász két bajnoki bronzérmet (1964, 1966) szerzett, emellett egy ötödik és egy hatodik helyet is kivívott a gárda.
Olimpiai aranyérem és világbajnoki szereplés
Csapattársához - Csernai Tiborhoz - hasonlóan, legnagyobb sikerét 1964-ben érte el, amikor olimpiai bajnoki címet nyert a válogatott tagjaként Tokióban. Ez a diadal a magyar labdarúgás egyik fényes lapja.
A magyar válogatottban összesen 5 alkalommal szerepelt 1965 és 1966 között. 1965-ben kétszer lépett pályára címeres mezben: Bécsben, Ausztria ellen debütált (1:0), majd Budapesten Olaszország következett (2:1). Mindkét meccsen jobbhátvédet játszott.
1966-ban a világbajnokságon lépett újra pályára. Az első csoportmérkőzésen Portugália ellen (1:3) Sóvári nem remekelt, és Baróti Lajos szövetségi kapitány hosszas gondolkodás után adott bizalmat Szepesinek a következő Brazília elleni mérkőzésen, eredeti posztján, balhátvédként. A felejthetetlen játékkal 3:1-es győzelmet hozó mérkőzésen az egész csapat kiválóan játszott. Teljesítményéről a Népsport így tudósított: „Szepesit látva nem hittünk a szemünknek.”
Sérülés és a futballtól való elszakadás
Az 1967-es súlyos térdsérülése korán véget vetett pályafutásának. Két műtét után sem lett már olyan, mint azelőtt. Visszavonulása után, 30 évesen, Tatabányán a sportiskolában oktatott futballt. A gyerekek nagyon szerették, de a vezetők bizalmát nem élvezte. 37 évesen telepőr lett Nagyegyházán, és sajnos teljesen elszakadt a labdarúgástól.
Emlékezete és hagyatéka
Szepesi Gusztáv emlékét a mai napig ápolják, különösen Sajószentpéteren, ahonnan többen is eljöttek Tatabányára megemlékezni róla. Néhány lokálpatrióta sportszerető, mint Regős László és Lakatos Pál, évtizedekig küzdött azért, hogy sírja felújításra kerüljön. Ennek köszönhetően Szepesi Gusztáv méltó síremléket kapott Tatabányán, biztosítva ezzel, hogy a jövő generációi is emlékezzenek rá.
Pályafutása számokban
| Kategória | Adat |
|---|---|
| Születési idő | 1939. július 17. (Miskolc) |
| Elhunyt | 1987. június 5. (Tatabánya) |
| Klubok | Ózdi MTH, Sajószentpéteri Bányász, Tatabányai Bányász (1959-1969) |
| Olimpiai aranyérem | 1964. Tokió |
| Világbajnoki szereplés | 1966. Anglia (6. hely) |
| Bajnoki bronzérmek | 2 alkalom (1964, 1966) |
| Válogatottság | 5 alkalom (1965-1966) |
tags: #szepesi #gusztav #valogatott #labdarugo
