Fekete Albert és a magyar jégkorong fejlődése: A legendás kapus pályafutásától a klubok sikereiig

A magyar jégkorong sportág kiemelkedő alakjai között tartják számon Fekete Albertet, akit mindenki Cike néven ismer. A nyolcvanas évek végén érkezett hazánkba Csíkszeredából a családjával, a lánya szemműtétje okán, és innentől kezdve pályafutása szorosan összefonódott a magyar jégkorong fejlődésével, mind játékosként, mind edzőként. Tavaly nyáron vonult nyugdíjba az ismert jégkorongkapus, lezárva egy gazdag és fordulatokkal teli karriert, amely során Fehérváron és Debrecenben is letette a névjegyét.

Fekete Albert: A kapuslegenda útja Csíkszeredától Fejér vármegyéig

Csíkszeredán született és kezdett hokizni, akkoriban más választás nem volt egy sportolni vágyó helyi gyerek előtt. Azonnal a kapuban kezdett, 12 évesen, azzal együtt is, hogy abban a csoportban ő korcsolyázott az egyik legjobban. Az első eredmények gyorsan jöttek, serdülő országos bajnokok lettek, később többször nyertek az ifivel is, korosztályos válogatott lett. A román utánpótlás-válogatottban 18 évesen mutatkozott be, a felnőtteknél 20 esztendősen. Két, B-csoportos vb-n szerepelt, Galacban, valamint Spanyolországban, Puigcerdában, a C-csoportban pedig Olaszországban, Cortinában. Tíz évet védett a Sportclub színeiben, a nyolcvanas évek közepén hazajöttek a korábban a katonaság miatt Bukarestbe került csíkiak, mindig közel voltak az aranyhoz, de nyerni nem tudtak.

Fekete 31 évesen döntött úgy, áttelepül Magyarországra, a családdal érkezett Debrecenbe 1988 nyarán. A kislányának komoly gond volt a szemével, Debrecenbe jöttek a klinikára, hivatalosan, útlevéllel. A felesége döntése volt, hogy nem akartak hazamenni, így disszidensként maradtak Magyarországon. Pár hónapot egy húsüzemben dolgozott a Hajdúságban, karbantartóként. Úgy gondolta, sportolói karrierje lezárult. Két hónappal később azonban jött egy ismerős Szeredából Fehérvárra, közben megállt Debrecenben is. Ő ismerte Tamás Eleket, aki edzőként dolgozott a Volánnál, Ocskay Gáborral. Utóbbi kereste meg a kapust, ha lenne kedve folytatni karrierjét, azt a koronázóvárosban megteheti. Fekete Albert elfogadta az ajánlatot, szolgálati lakást és dupla fizetést kapott. Nagyon jó döntést hozott, hogy elfogadta az ajánlatot.

Sikeres éveket töltött az Alba Volán kapujában, a Székelyföldről érkező kontingenssel, Fekete Alberttel, Csibi Józseffel, Rajz Tamással, Lukács Gergellyel a soraiban az 1993-as Magyar Kupában alkotott először maradandót, amikor a székesfehérvári döntőben a Ferencvárost sikerült legyőzni. A karrierjét úgy fejezte be, hogy bajnoki aranya nincs, csak rengeteg ezüst, ami nagyon hiányzik. A második, elvesztett döntő után, 38 évesen elbúcsúzott az aktív játéktól, mivel korábban száz meccse volt a román válogatottban, az akkori szabályok szerint a magyar nemzeti együttesben nem léphetett pályára.

Ezt követően edzősködni kezdett az előkészítő csoporttal, az 1981-82-es korosztállyal, velük hat évet dolgozott, itt szerepelt a fia, a későbbi felnőtt válogatott csatár, Fekete Szabolcs is. Fehérvárról 2004 nyarán szerződött Debrecenbe. A várost ismerte, örömmel vállalt szerepet a formálódó utánpótlásban. Közel tíz, volános év után 18 esztendőt Debrecenben töltött, a DEAC utánpótlásában, tavaly nyáron vonult nyugdíjba, visszatért Fejér vármegyébe. Jelenleg a párommal Fülén van az otthonuk, a lánya és a fia Fehérváron él. A fia kisfia, Hunor hat éves, az utóbbi időben Fekete Albert hordja edzésre, természetesen a fehérvári jégcsarnokba. A szuperminiben szerepel, itt poszt még nincs, most ismerkednek a jégkorong rejtelmeivel.

A jégkorong eredete és világtörténete

A jégkorong elvitathatatlanul az egyik legnépszerűbb sportága a Fradinak, de mielőtt a magyar történetbe belemerülnénk, érdemes megvizsgálni a sportág eredetét. Vannak olyan kutatások és adatok, miszerint már 4000 évvel ezelőtt játszottak a jégen, amit korabeli falfestményeken található jelenetekkel vélnek igazolni. Ám ettől még tény, hogy az észak- és dél-amerikai indiánok múltjának kutatása közben fel lehetett fedezni olyan jeleneteket, amelyek megindíthatták a jégkorongot is szerető kutatók fantáziáját.

Az emberekben a létfenntartást biztosító vadászaton és gyűjtögetésen kívül hamar kialakult az igény arra, hogy kikapcsolódjanak a napi monoton életritmusból. Adta magát a földön található különböző tárgyak rugdosása, majd botokkal üssék tovább. A földön levő tárgyból nagyon hamar lett gömbformájú valami, nevezzük akár ősi labdának, amely megrúgva vagy megütve gyorsabban haladt a földön. Igen, ekkor még a földről, a szárazföldről beszélhetünk, a hoki egyre inkább ott fejlődött csapatsportággá.

Európában a bot- és labdajátékok a kereszténység előtti időkre nyúlnak vissza. Ilyen az ír hurling nevű játék, a skót shinty vagy éppen a mezei hoki, ami a gyeplabda őse. Olyannyira népszerűvé váltak ezek a játékok, hogy művelésükről télen sem szívesen mondtak le, keresték a módot, a hideg, jeges körülmények között miként lehetne űzni azokat. A befagyott tavakon folyókon hasonlóan lehetett kergetni, ütni, rúgni a labdát, ráadásul nem csak futva, hanem a jégen csúszva is. Ezekből a jégen játszott, labdát bottal ütő játékokból alakult ki Angliában a bandy, amely széles körben elterjedt, nemcsak Angliában, hanem a kontinensen, így Magyarországon is.

Mindeközben Kanadában és az Egyesült Államokban egészen más irányt vett a jégen űzött csapatjáték. Kezdődött azzal, hogy az angol gyarmatosítás során az angol katonák magukkal vitték Kanadába az otthon már megszeretett bandy-t, amelynek gyakorlásához a kanadai tél ideális feltételeket teremtett. A mendemondák szerint egy Québec melletti katonai helyőrség (William erőd) udvarán kezdődött minden, ahol a katonák egy ott talált kicsiny fadarabot elkezdtek önfeledten kergetni a kezükben lévő seprűkkel. Hamarjában két csoportot alakítottak ki, a saját térfelükön húztak egy-egy vonalat és megkezdődött a játék. Ha hihetünk a történetnek, akkor ez volt a világtörténelem legelső „jégkorong-mérkőzése”. A jégkorongozás rövidesen az egyik legkedveltebb szórakozás lett a hosszú kanadai telek alatt. Az első szervezett mérkőzést 1875. március 3-án játszották Montrealban, a Victoria Skating Rinkben. Lord Stanley Preston, Kanada főkormányzója, aki maga is a játék nagy rajongója lett 1893-ban egy ezüst tálat vásárolt és felajánlotta, mint vándordíjat a legjobb kanadai csapatnak.

A magyar jégkorong születése és a Ferencváros úttörő szerepe

Az 1920-as évek közepén Magyarországon is központi kérdéssé vált, hogy a labdás jégjátékot, a bandy-t vagy pedig a kanadai stílusú jéghokit űzzék. 1928-ban az FTC-ben is eldőlt ez a kérdés, és mint a sportvonalon szinte mindig, ezúttal is abban az irányban, amely a további fejlődést szolgálta. Az FTC vezetői 1928. október 28-án tartották meg a jégkorong szakosztály alakuló ülését. Az első hivatalos mérkőzés dátuma 1929. február 18-a volt. A bemutatkozás nem volt túl sikeres, az FTC 2-1-re kikapott az MHC csapatától. 1929-ben összesen hat mérkőzést játszott az FTC, győznie akkor még nem sikerült. Nem úgy, mint 1930.01.06-án, amikor a MAFC csapatát 5-1-re legyőzte és elérte története első győzelmét.

1931-ben az egyesület vezetősége lehetővé tette, hogy a fiatal csapat első ízben vívhasson nemzetközi mérkőzést, amelyre 1931. december 19-én került sor. Az ellenfél a jó erőkből álló Deutsche Eishockey, a prágai németek csapata volt, az eredmény pedig 6-1 az FTC javára. A győztes mérkőzést követően megnövekedett önbizalommal utazott a csapat az első külföldi túrájára, ahol Klagenfurtban két győzelem és egy vereség mellett a harmadik helyezést érték el. 1937-ben indult el a magyar bajnokság. Ennek kezdeteként nagy lépésre szánta rá magát a szakosztály. Sikerült játékos-edzőként szerződtetni egy kiváló kanadai játékost, Frank Stapleford személyében. A hoki hazájából érkezett sportember valódi tervszerűséget vitt a csapatba, a szurkolók nagy reményekkel várták az újonnan induló magyar bajnokságot. A nagy remények hamar szertefoszlottak, mert az említett kanadai játékosnak nem ismerték el a játékjogát, aminek következtében az FTC visszalépett a bajnokságtól. Így az első hivatalos bajnoki mérkőzésre várni kellett a következő, 1937/38-as bajnokságig. Végül a Fradi bronzérmes lett az öt csapatot felvonultató bajnoki mezőnyben.

1940-ben átszervezték a magyar bajnokságot, amelyben a körzeti elv érvényesült, így először vehettek részt a bajnokságban vidéki csapatok úgy, hogy akár a bajnoki címet is megszerezhették. A II. világháború után az első mérkőzést 1946. január 17-én játszotta az FTC, ahol az MHC ellen nyertek 8-0-ra. Egy évvel később, az 1946/47-es bajnokságban játszották le azt a mérkőzést, amelynek párosítása a futballban az örökrangadó címet érdemelte ki. Az első MTK-FTC hokimeccs eredménye 7-5 volt, sajnos "oda". Ebben a bajnokságban vezették be a 3x20 perces játékidőt, előtte ez 3x15 perc volt. A bajnokság végén az MTK örülhetett a bajnoki címnek, a Fradinak a második hely jutott.

Az 1949/50-es szezon új csapatneveket rajzolt a magyar hoki térképére. A kommunista rendszer átalakította a magyar sportot, a tradicionális együttesek neveit megváltoztatta, a Fradiból így lett először ÉDOSZ, majd később Bp. Kinizsi. A sokéves erőfeszítéseket végül 1951-ben koronázta siker. Ekkor nyerte meg az akkor Bp. Kinizsi néven versenyző csapat az első magyar bajnoki címet, méghozzá elsöprő fölénnyel, 100%-os eredménnyel. A csapat játékos-edzője Háray Béla volt. A kommunista hatalom nem nézte jó szemmel a Fradi eredményességét. Szétszedték a csapatot, aztán átszervezték, de megtörni nem sikerült! A labdarúgáshoz hasonlóan itt is egy tervszerű fiatalítás kezdődött, amelynek eredménye nagyon gyorsan beérett. A fiatalítással együtt az eredmények sem maradtak el, hiszen a bajnoki címet követő három szezonban sorrendben a második, harmadik, majd újra a második helyen végzett a csapat. A Bp. Kinizsi Helmeczi Frigyes irányításával 1955-ben és 1956-ban újra bajnok lett!

Jöttek a hatvanas évek, amikor az előző évtized három bajnoki címét überelni tudta a Fradi, hiszen ebben az évtizedben négyszer nyert bajnokságot (1961, 1962, 1964, 1967). Az első három alkalommal a korábbi legendás játékos, Rajkai László már edzőként irányította a csapatot. A negyedik cím dr. Miks Károly irányítása alatt született meg. A szövetség a bajnokság mellett ebben az évtizedben indította útjára a Magyar Kupát, akkori nevén a Magyar Népköztársasági Kupát, amelynek első kiírása 1963/64-ben volt. A Fradi az első kupagyőzelmét 1967/68-ban szerezte meg, amely címét egy esztendő múlva megvédte. A hatvanas évek végét megint súlyos pályagondok jellemezték. Bezárták ugyanis a Millenárist, így a csapat edzéslehetőségei megnehezedtek, egy időben meg is szűntek. De a Fradi ezen is túllépett, a tehetség, mint mindig utat tört magának.

Ha a hatvanas évekről azt mondtuk, a Fradi überelte az előző évtizedet, akkor mit mondjunk a hetvenes évekről? Ekkor ugyanis a Fradi egyeduralkodóvá vált Magyarországon, 1971 és 1980 között zsinórban tíz alkalommal nyerte meg a magyar bajnokságot! A páratlan sorozatot két edzőlegenda jegyzi, Rajkai László ötször, dr. Jakabházy László pedig ugyancsak ötször irányította az évtized együtteseit. A nagy menetelésben hét játékos mind a tíz bajnoki diadalban részt vett: Mészöly András, Muhr Albert, Kereszty Ádám, Kovács Antal, Deák Miklós, Enyedi Ferenc és Póth János.

A Fradi hoki történelmének ezen pontján feltétlenül meg kell emlékezni egy hatalmas nemzetközi sikerről, sőt inkább sikersorozatról. Ez pedig nem más, mint az aktuális magyar bajnok, esetünkben a Ferencváros, menetelése a BEK-ben, azaz a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. 1973 őszén, telén csoda történt. Az első ellenfél az olasz HC Bolzano volt, amely csapatot, tán mondani sem kell, a magyarnál előrébb jegyezték, a párharc egyértelmű esélyesének tartották. Ezek után 1973.10.14-én Bolzanoban a Fradi 6:4-e legyőzte az olasz bajnokot, majd a visszavágón Budapesten, a Kisstadionban 1973.10.19-én a fogadkozó olaszok újabb vereséget szenvedtek, ezúttal 7:3-ra nyert a Fradi. A profi Bolzano tehát kettős győzelemmel lett kipiálva, a következő fordulóban a nyugatnémet bajnok EV Füssen jött szembe. Ha az olaszokról azt írtuk, erősebbnek tűntek, akkor mit lehetett mondani a németekről, akiknek válogatottja stabil A-csoportos volt, a bajnokuk pedig játékosok sorát adta ebbe a válogatottba, európai szinten jelzett nagycsapat volt.

Az Alba Volán (Hydro Fehérvár AV19) felemelkedése

A fehérvári jégkorong története meglepő módon nem Fejér megye székhelyén, hanem a fővárosban kezdődött. A Budapesti Volán jégkorong-szakosztályát 1970-ben alakították meg. Először 1976-ban vetődött fel az ötlet, hogy érdemes lenne egy közeli vidéki városban költöztetni a szakosztályt, és a székesfehérvári hűtőház jelezte, hogy szabad kapacitását egy jégpálya üzemeltetésére is tudná fordítani, így elkezdődött a beruházás, a Budapesti Volán pedig 1977-ben Székesfehérvári Volánként folytatta szereplését. A fővárosi klub akkori elnöke, az Aranycsapat legendás kapusa, Grosics Gyula az aktív játékot gerincsérülése miatt mindössze 23 évesen befejező idősebb Ocskay Gábort kérte meg, hogy építse fel Székesfehérváron a szakosztályt, toborozzon gyerekeket, teremtse meg az alapokat ahhoz, hogy a városban sokáig jól, sikeresen működjön a hokicsapat. A fehérvári műjégpályát 1977 november 6-án avatták fel. A sporttörténelmi pillanatra 1981-ig kellett várni, a háromcsapatos magyar bajnokságot a Volán nyerte a két fővárosi rivális, az Újpest és a Ferencváros előtt, ezzel lett a sportág első vidéki aranyérmese. Fia, Gábor korosztálya rendkívül ígéretesnek tűnt, Palkovics Krisztián, Zalavári Miklós, Balajthy Viktor, vagy éppen Horváth Balázs szép jövő előtt állt.

Az akkor már Alba Volán néven futó együttes - soraiban Ocskayval, Palkoviccsal, vagy éppen a Székelyföldről érkező kontingenssel, Fekete Alberttel, Csibi Józseffel, Rajz Tamással, Lukács Gergellyel a soraiban - az 1993-es Magyar Kupában alkotott először maradandót, amikor a székesfehérvári döntőben a Ferencvárost sikerült legyőzni. Az 1998-1999-es évad meghozta a várva várt áttörést. A Volán 1981-es bajnokcsapatának tagja, Kiss Tibor immár edzőként állt a csapat élén, és az Ocskay, Palkovics fémjelezte fehérvári mag mellett olyan remek válogatott játékosokra is számíthatott, mint Kangyal Balázs, Horváth Csaba, Ancsin László, vagy éppen Sándor Szilárd. Az aranyéremért a Dunaferrel vívott óriási csatát a Volán.

Pontosan ez a két együttes érezte úgy, hogy ki kell törnie a fejlődéshez és mindkét alakulat 1999-ben csatlakozott az akkor még osztrák, szlovén és magyar együtteseket tömörítő Interligához, amely párhuzamosan futott a hazai küzdelmekkel. Az első év után az osztrákok kiszálltak, a következő években szerepeltek a ligában horvát és lengyel, sőt még szerb együttesek is. A liga nyolc éves fennállása során a Volán kétszer, 2003-ban és 2007-ben diadalmaskodott. Ekkor már szemmel látható volt az állandó fejlődés, amelyhez olyan szakemberek tudása is kellett, mint a szlovák Jan Jasko, akivel 2001-ben a harmadik bajnoki címét szerezte meg az egyesület. Ugyancsak nagy hatással volt a fehérvári jégkorongra, és az egész sportágra a kanadai-olasz Pat Cortina, aki 2004-től két és fél évet dolgozott a Volánnál, három bajnoki címet, egy Magyar Kupát és egy Interligát nyert vele a csapat, majd a fehérvári és dunaújvárosi nevelésű jégkorongozókra épülő magyar válogatottat 2008-ban Szapporóban az A-csoportba vezette.

Az anyagi nehézségek ellenére a menedzsment úgy döntött, előre menekül, és kéri felvételét az osztrák bázisú Erste Bank Eishockey Ligába, azaz az EBEL-be. Hosszas tárgyalások után 2007 tavaszán az Alba Volán felvételt nyert a sógorok által irányított bajnokságba, s mint később kiderült, ez meghatározta a fehérvári, és a magyar jégkorong sorsát is. Talán senki nem érdemelte volna meg jobban, hogy a legjobbak között szerepeljen ifjabb Ocskay Gábornál, a Volán saját nevelésű játékosánál, korábbi csapatkapitányánál, klubcsapata és a válogatott vezérénél. Kiscsicsó elhivatottsága, alázata, akarata és persze képességei okán rengeteg fiatalnak volt a példaképe, 2004-ben viszont szívproblémái miatt majdnem abba kellett hagynia az aktív sportolást. Végül állandó orvosi felügyelet mellett visszatérhetett a jégre, és 2009 március 25-ig nem is volt problémája. Hosszú, fárasztó klubévad után, és a válogatott programja előtt azonban aznap éjszaka rosszul lett és elhunyt. A fehérvári közgyűlés egyhangúlag szavazta meg, hogy a Raktár utcai pályát Ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnoknak kereszteljék át, az ikonikus 19-es mezben azóta senki nem játszhat a Volánban és a magyar válogatottban, és száma örök mementóként ott szerepel a csapat - jelenleg Hydro Fehérvár AV19 - nevében.

Az elmúlt bő egy évtizedben a Fehérvár AV19 az EBEL, újabb nevén ICE HL meghatározó tagja lett, amely az előző évadban bajnoki döntőt játszott, ennek köszönhetően pedig a nyáron története során a Bajnokok Ligájában is elindulhatott, ahol a csoportkör hat mérkőzéséből kettőt megnyert. Az elmúlt években is bebizonyosodott, hogy érdemes a saját utánpótlásra is alapozni, hiszen a meghatározó, rutinos magyar válogatott és remek képességű légiósok mellett sok akadémista bemutatkozhatott, és meg is ragadt az első csapat keretében, amely annak is köszönhető, hogy immár 2006 óta zajlik a Titánok-program, az akadémia - amely sportakadémiai rendszer módszertani központja lett 2021-ben - a legtehetségesebb fiataloknak biztosít lényegében hidat, átmenetet az utánpótlás-korosztályokból a felnőtt mezőnybe.

A Debreceni Hoki Klub (DHK) fejlődése és utánpótlás-nevelése

A cívis város hokiklubja 1989-ben alakult meg, akkor még Debreceni Amatőr Hoki Klub néven. Az egyesület elnökévé Korcsinszky Györgyöt választották. Az első években csupán télen használható, nyitott pálya állt rendelkezésre, amely szűk kereteket szabott a szakmai munkának. A fókuszban a felnőttegyüttes állt, amely a bemutatkozó évében negyedik lett az OB II-ben. Ekkor csatlakozott a csapathoz Igor Razov és Mihail Szokolov, s az orosz kapcsolat azóta is él. A felnőttek első sikerüket az 1991-92-es évadban könyvelhették el, amikor OB II/A-s bajnokok lettek. A következő szezonban már az első osztályban versenyzett a Debrecen, s a bemutatkozó idényében a hetedik helyen zárt.

Itt érte a Derék utcai, fedett jégcsarnok megnyitása 2004 májusában. Az egyesület nevét még ebben az évben Debreceni Hoki Klubra (DHK) változtatták. A létesítményhelyzet javulása nyomán vált igazán szervezetté a klubban folyó szakmai munka. Az építkezés gyors ütemben haladt, a DHK 2009-től már valamennyi korosztályban indított csapatot a magyar bajnokságban. A felnőttek a 2012-13-as és a 2013-14-es évadot a szlovák junior 1. bajnokságban töltötték. A következő nagy áttörést 2014 hozta el. Februárban Mocsári Attila lett a DHK új elnöke, elődjét, Korcsinszky Györgyöt tiszteletbeli elnökké választották. A felnőttcsapat MOL Liga-indulása jótékony hatást gyakorolt a hoki iránti érdeklődésre. A közös magyar-romániai-szerb bajnokságnak köszönhetően egyre több fiatalt vonz a jégkorong, a számuk egyre gyarapszik.

Több mint kétszáz fiatalt foglalkoztat a Debreceni Hoki Klub utánpótlása, az egyesület már az óvodákban is jelen van. Ma már 205 játékos tartozik a debreceni utánpótláshoz. A klub összesen 13 utánpótláscsapatot versenyeztet. Az U20-as, az U18-as és az U16-os korosztályban egyet-egyet, U14-ben és U12-ben kettőt-kettőt, míg U10-ben és U8-ban már hármat-hármat. Juniorban és az ifiben a DVTK Jegesmedvékkel közösen indítottak csapatot az osztrák EBYSL-ben és EBJL-ben, mégpedig DEBMIS Select néven. A klub is folyamatosan tart tehetségkutató foglalkozásokat, elsősorban az óvodások és az általános iskolák alsó tagozatosai körében. Sőt, már zajlanak iskolai hokiosztály indításának előkészületei is. Mivel az utánpótlás két pályát is használ, a fiatalok is elég jégidőhöz jutnak, miképpen megoldottak a szárazedzéseik is. A DHK-ban kilenc szakember foglalkozik az utánpótlással. Fekete Albert is a DHK-nál tevékenykedett, ahol az U8-as korosztály edzője volt. A szupermini jelenlegi létszáma 22 fő, ide tartozik a DSC SI-be igazolt 10 játékos is. Az összlétszám tekintetében rendben vannak, a szakmai munkát megfelelőnek tartják, ezt a gyerekek fejlődése igazolja.

Az utánpótlás működésének alapját természetesen Debrecenben is a TAO-pénzek jelentik. Ugyanakkor jó néhány tornát szerveztek már szponzori támogatásból, amellett a klub számíthat a város segítségére is. A legfontosabb kérdés ugyanakkor az: milyen szakmai perspektívákat tudnak kínálni az ország második legnépesebb városában az ifjú jégkorongozóknak.

Korosztályi helyzetkép a DHK-ban

Fantörülközéses és fordulatokban gazdag csatát hozott az ifjúsági bajnokság elődöntőjének ötödik mérkőzése, ahol a Jegesmedve-DHK együttesének végül hosszabbításban, büntetőlövésekkel sikerült felülkerekedni a Sapa Fehérvár AV19 együttesén. A 15. percben tovább növelték az előnyüket Fekete Albert tanítványai. A döntőbe jutásért a Volánnal játszottak drámai körülmények között, 2-1-es összesítéssel jutottak a fináléba, az utolsó meccsen Fehérváron nyertek, Vas Ádám, Vincze Péter, Arany Máté szerepelt az Albában. A döntőben a Fraditól szenvedtek 2-1-es vereséget. A debreceni hoki egyik legnagyobb sikere volt.

tags: #fekete #albert #jegkorong

Népszerű bejegyzések:

• Tippek a Call of Duty: United Offensive telepítéséhez
• Részletek a Bayern 35. bajnoki címéről
• Játékos fizika felfedezések a hullámokról
• Történelem, szenvedély és identitás a DAC Dunaszerdahely szurkolóinál
• Feliratos Real Madrid pólók világa