Brazília és Szerbia összecsapásai a labdarúgó-világbajnokságokon: Egy magyar játékvezető legendás kihívása

A labdarúgó-világbajnokságok mindig tartogatnak izgalmas összecsapásokat, ahol a csapatoknak nemcsak ellenfelükkel, hanem a hatalmas elvárásokkal is meg kell küzdeniük. Brazília, mint a sportág egyik legnagyobb favoritja, gyakran kerül szembe olyan harcos ellenfelekkel, mint Szerbia. Ezek a mérkőzések nemcsak a jelenlegi formáról, hanem a gazdag történelmi előzményekről és a felejthetetlen játékvezetői teljesítményekről is szólnak.

A csapatok ereje és gyengeségei

A brazil válogatott rendszerint a végső győzelemre is esélyesként indul minden nagy tornán. Olyan mennyiségű világsztár játékosa van Brazíliának, amiből két vb-győzelemre esélyes együttest is össze lehetne rakni, kezdőben legalábbis biztosan. Ezt a top favorit szerepet erősíti még a FIFA-ranglistás első helyezés, a világ és a saját szurkolók elvárása, a korábbi jogabonito életérzés, egyszerűen minden úgy áll most, hogy Brazília a legnagyobb favorit. Ezt a helyzetet a szövetségi kapitánynak, Titénak a legnehezebb kezelni, hiszen a sokaságból kell olyan csapatot pályára tennie, aki jól teljesít, jól működik együtt, és meg is nyeri a meccseket. Neymar remek formában, sérülésmentesen mehetett egy világbajnokságra, talán ezért is jó, hogy nem nyáron van ez a torna, legalábbis a brazilok szempontjából. Rajta kívül, ha most nem taktikázgatunk, Gabriel Jesus, Vinicius Junior, Rodrygo vagy épp Raphina, szóval nagyon erős a támadópotenciál. Ha még nem is lenne jó az alaptaktika, de jó egyébként Titének köszönhetően, de ha mégsem lenne, ezek a srácok pusztán egyéni tudásukból olyanokat kavarnának, amit kevés védelem tudna jól kivédekezni. Ez a csoportkör kicsi gondot sem fog okozni Brazíliának, utána pedig rangadókat és nevesebb ellenfeleket is képes lesz legyőzni.

Szerbia ezzel szemben egy igazán harcos és támadó jellegű csapat. Két olyan támadóra, mint ami Szerbiának van, simán fel lehet húzni egy effektív, gyorsan támadó stílust, és ez meg is történt. Aleksandar Mitrovic és Dusan Vlahovic nagyon hatékony csatárok, jól reagálnak a szélről bejátszott beadásokra, hosszú passzokra, ha épp nem küzdenek sérüléssel. Mert hogy az utóbbi hetek, utóbbi időszak, ez esetükben erről szólt. Ha mindketten felépültek, és teljesen egészségesek tudnak lenni, akkor az ő góljaikra érdemes lesz fogadni, mert hatékonyságuk és tudásuk mellett, a mögöttük játszó középpálya remek kiszolgáló személyzet. Nem volt ritka az sem az utóbbi időben, hogy a szerbek vágtak négy-négy gólokat, svédeknek, szlovénoknak, de tavaly még a mostani házigazdának, Katarnak is gurítottak egy négyest. Ugyanakkor a hátránya is megjelenik ennek a dolognak: védők terén nincsenek annyira elárasztva, és az alap három védős rendszernél is rövid tud lenni a kispad, de pusztán a kezdő három bekk is bőven zavarba hozható. Ez egy olyan párosítás, ami előzetesen is egy jó mérkőzésre tehető, végre gólokkal. Nehezen tudom elképzelni, hogy gól nélküli döntetlennel záruljon az összecsapás. Az sem kizárt, hogy mindkét csapat gólt szerez, egy olyan találkozón, amit a brazilok meg fognak nyerni. Ennyi világsztárt támadót, ha épp elsőre fel is fog a gyengécske szerb védelem, akkor is a padról olyan frissítés érkezhet, amit már nem fog tudni megállítani.

Történelmi előzmények: Szerbia és Brazília összecsapásai

Szerbia még soha, a jogelőd Jugoszlávia is mindössze kétszer nyert a brazil futballválogatott ellen, legutóbb 84 éve. Akkor is lehetetlen küldetésnek tűnt, az 1934. június 3-i belgrádi meccsen mégis sikerült. Nem is akárhogyan: a hazaiak 8:4-re győztek, Brazília pedig azóta sem kapott nyolc gólt. A szerb Blic a szenzációs siker felidézésével próbálta meg feltüzelni a mostani csapatot a továbbjutásról döntő csoportmérkőzés előtt.

A harmincas években Brazília még nem számított igazi nagyhatalomnak labdarúgásban. Igaz, 1919-ben és 1922-ben kontinensbajnok volt, de az 1930-as világbajnokságon már a csoportkörben kiesett (éppen Jugoszláviától kapott ki 2:1-re Montevideóban), míg négy évvel később rögtön az első meccsén elvérzett Spanyolország ellen (1:3). A szokatlan rendszer, a csoportkör nélküli egyenes kiesés miatt a dél-amerikaiak még szerettek volna azért pályára lépni, így jutottak el Belgrádba, ahol a csalódott házigazdával játszottak egy mérkőzést. Jugoszlávia ugyanis lemaradt a vb-ről, a selejtezőben előbb úgy végzett 2:2-re otthon Svájccal, hogy a 76. percig még kétgólos előnyben volt, majd Bukarestben egy hajrában kapott góllal 2:1-re alulmaradt.

A mérkőzésre 1934. június 3-án, a belgrádi BSK-stadionban került sor, amely a két világháború között a Balkán legnagyobb és legmodernebb létesítményének számított (később ennek a helyén épült fel a jelenlegi Partizan Stadion). A legendás Bosko Szimonovics szövetségi kapitány úgy döntött, hogy kicsit változtat a kezdő tizenegyen, és olyan futballistáknak is lehetőséget adott, akik a négy évvel korábbi diadalmas vb-csoportmérkőzésen nem lehettek ott a pályán. A kilátogató tizenkét ezer szurkoló szájtátva bámulta a fantasztikus technikai tudással rendelkező brazilokat, szinte sokkolta őket a sok csel, a folyamatos labdabirtoklás, és a rengeteg lövés, amivel rettegésben tartották a bizonytalankodó Bartol Csulics kapust. Az első félidőben Leonidas kétszer is betalált, de a hazaiak részéről Ivan Sztevovics és Szvetiszlav Glisovics is eredményes volt, így a szünetben 2:2 volt az eredmény. Szimonovics kapitány két helyen is változtatott, és a második félidőben egy ellenállhatatlan jugoszláv csapat folytatta, amely a triplázó Blagoje Marjanovics vezérletével végül leiskolázta ellenfelét, és 8:4-re nyert.

„Ezek a brazilok a valódi ördögök, hallottam, hogy remekül játszanak, mégis meglepődtem azon, amit az első félidőben láttam. Óriási volt. De sohasem láttam a jugoszlávokat, azon is meglepődtem, ez a teljesítmény a legjobb európai csapatokra emlékeztetett. A győzelmük teljesen megérdemelt” - nyilatkozta szájtátva a meccset vezető Nikola Dosev bíró. A kétgólos Leonidas csak annyit kérdezett a meccs után: „Hogy lehetséges, hogy ez a csapat nincs ott a világbajnokságon?” Csapattársa, Waldemar de Brito is csak álmélkodott: „Nem is emlékszem ilyen vereségre. Elképesztő, hogy ez a csapat lemaradt a vébéről!” A Blic írása végén hozzátette: ez a varázslatos, 84 évvel ezelőtti júniusi nap volt az utolsó, amikor Jugoszlávia vagy Szerbia nyerni tudott Brazília ellen. A dél-amerikai együttes azóta sem kapott ennyi gólt nemzetközi mérkőzésen senkitől. „Félni este? A fenti történet hősei sem hitték azt, hogy Brazília legyőzhetetlen, és a mostani játékosok sem gondolják így. 84 év óta várunk a győzelemre” - olvasható.

A független Szerbia eddig egyszer találkozott Brazíliával: a 2014-es világbajnokság előtt Sao Paulóban a házigazda 1-0-ra győzött Fred találatával. A szerbek már a sorsolás után úgy nyilatkoztak, nem félnek a nagynevű riválistól, és most, hogy ezen múlik a továbbjutás, még inkább feltüzelik magukat. „Az a fontos, hogy boldoggá tegyük a szerb népet, és hogy csapatként játsszunk. Mindennemű félelem nélkül várjuk a találkozót, ez egy olyan meccs, amelyen nem veszíthetünk” - nyilatkozta Mladen Krsztajics szövetségi kapitány.

Egy közelmúltbeli világbajnoki összecsapás elemzése

A szerbeknek szinte egyetlen esélyük az lett volna az utolsó fordulóban a továbbjutásra, ha legyőzik Brazíliát. Nagy lelkesedéssel kezdett ennek fényében Szerbia, de hamar átvette a mérkőzés irányítását a Selecao. A nem sok helyzetet hozó első félidőben több jó brazil kiugratás született, és a 36. percben Philippe Coutinho zseniális indítása után Paulinho került nagy helyzetbe, és bár sok ideje nem volt, még pont át tudta pöccinteni Vladimir Stojkovic feje fölött a labdát, ezzel megszerezve a vezetést Brazíliának. Még a brazilok vezető gólja előtt történt, hogy az oldalvonal mellett meglóduló Neymart akasztotta a becsúszó Adam Ljajic, a elkésett szerelési kísérlet pedig sárgát ért, teljesen jogosan. A brazil támadó meglódult volna lendületből a bal szélen, Ljajic pedig kicsit elkésett, ráadásul felemelte a lábát, hogy biztosan elessen Neymar. Villant a sárga, ha továbbjut Szerbia, a középpályás nem játszhat a nyolcaddöntőben.

Fordulás után szinte semmi nem változott, a szerbek nagyon akartak, de nem tudtak, ha pedig mégis helyzetbe kerültek, Alisson védett, vagy éppen a hátvédek blokkolták a lövést. Alisson éppen a szerb csatár elé ütött egy labdát, amit Mitrovic azonnal kapura is fejelt, ám a jól helyezkedő Thiago Silva combja hárított, majd a kapus magához húzta a labdát. Alex Sandro egyre többször jött fel a támadásokhoz, most olyan harminc méterről hatalmas kapufát lőtt. Vanja Milinković-Savić ezt nem érte volna el. Érdemes megjegyezni, hogy az öt középpályásból négyet lehozott Dragan Sztojkovics szerb szövetségi kapitány. A legjobb középpályásuk maradt csak a pályán: Szergej Milinkovics-Szavics. A Lazio játékosa egyébként az egyik legjobb játékos a posztján egész Európában. A Serie A-ban 14 meccsen 7 gólpassznál és 3 gólnál járt abban az időszakban.

A brazilok növelték előnyüket. Neymar cselezte be magát a tizenhatoson belülre, Viniciushoz passzolt, aki erősen ellőtte a hosszúra, Vanja Milinković-Savić még ebbe is bele tudott ütni, de a labda épp a 25 éves Tottenham-csatár elé került, aki első vb-gólját lőtte, mivel ez az első világbajnokság, amin részt vett. Egyébként 53 válogatott meccsén ez a 25. gólja volt. Nem sokkal később Lazović adta el a labdát a saját térfelén - nem először, pedig csak pár perce állt be -, Vinicius ment el a baloldalon, a beadása után Richarlison gyönyörű, félig ollózó mozdulattal lőtte meg a második gólját, védhetetlen bomba volt. Vagyis első vb-je első meccsén máris 2 gólnál járt. Ami azért különösen érdekes, mert ebben a szezonban a Tottenhamben 10 meccsen egy gólt sem szerzett (az előző négy szezonban az Evertonban játszott, ott tavaly például 30 meccsen 10 gólig jutott). Casemiro lövése után lehetett volna 3-0. Ezzel már 19:3 a kapura lövések száma, a kaput találóké 8:0 volt. Tite mester levitte a kétgólos Richarlistont (a szintén Premier Ligában játszó, arsenalos Gabriel Jesus jött be helyette), nem sokkal korábban a két gólpasszt adó Viniciust és Paquetát is, de lejött Neymar is. Ezek után kényelmesen cicázgatott Brazília és gond nélkül megnyerte az E csoportot.

Csoportállás a mérkőzés után (E-csoport, 2. forduló utáni állapot)

A szerbeknek pedig nemhogy az első góljuk nem jött össze a brazilok ellen - legalábbis önálló Szerbiaként -, de a meccsen kapura lövésig sem jutottak. Gyors elfutásokkal, jó kényszerítőkkel és egyéni villanásokkal letarolták őket a brazil támadók. A csereként beállt Rodrygo és Antony is fickándozott. Még úgy is könnyen nyerték a meccset a brazilok, hogy nagyon sok eladott labdájuk volt. Az első gólnál Neymar varázsolt, kevesen képesek úgy megtartani a labdát 3-4 védő között, mint ő. A második gólnál pedig a sokkal aktívabbá váló Vinícius külsővel adta be a labdát, Richarlison pedig meglőtte a vb egyik legszebb gólját. De volt két kapufájuk is. A szerbeknek most kevesebb közük volt a labdához, előre egyáltalán nem jutottak, és a védelmük sem bírta már úgy a strapát.

Palotai Károly és az 1978-as Argentína-Brazília rangadó

A világbajnokságok története tele van izgalmas mérkőzésekkel, de kevesen emlékezhetnek olyanra, mint az 1978-as Argentína-Brazília összecsapás, amelyet a világ egyik legjobb labdarúgó-játékvezetője, Palotai Károly vezetett. Az akkori szaksajtó szerint a vb álomdöntőjét majd éppen a brazil és az argentin csapat találkozójának tekintették. A sorsolás is úgy „rendelkezett”, hogyha a két dél-amerikai gigász nem botlik meg az előcsatározások során, akkor csak a döntőben találkozhatnak egymással. Majdnem így is történt. Arra azonban sem a brazilok, sem a szakértők nem számítottak, hogy a háromszoros világbajnok nem tudja megnyerni a C csoport küzdelmeit, mert a svédek és a spanyolok ellen is csak döntetlent tudott elérni. A csoportban elért második helyezés pedig a brazil csapat számára azt jelentette, hogy már a középdöntőben szembe kellett nézniük a házigazdákkal. Azzal pedig, hogy a két óriás azonos középdöntőbe került, az álomdöntő esélye is odalett, hiszen a középdöntőből csak a győztes juthatott be a döntőbe (az 1978-as vb-n nem rendeztek elődöntőket).

1978. június 18-án az egész világ ezzel a mérkőzéssel foglalkozott. A brazilok és az argentinok összecsapásával. A FIFA egy nappal az ütközet előtt jelentette be, hogy a mérkőzés bírója Palotai Károly lesz. A Képes Sport 1978. augusztus 8-i számában Palotai Károly így beszélt erről: „Ez a 90 perc nemcsak sportmérkőzés volt, hanem két nemzet megmérettetése is egy kicsit. Brazília a vb-felkészülés időszakában tudatosan kerülte a találkozást Menotti argentin válogatottjával. Mindenki mindent egy lapra tett fel, mert előzetesen ezt a csatát várták a vb-döntőnek.” A Népszabadság azt írta, hogy Palotai Károly élete legnehezebb feladata előtt áll. A fővárosi Carlton Hotelben elszállásolt bírókat szinte hermetikusan elzárták a külvilágtól. A FIFA éppen az argentin-brazil meccs előtt rendezett közös vacsorát a bíróknak és az újságíróknak. Két nap volt még ekkor a nagy összecsapásig, Palotai Károly így beszélt az érzéseiről: „Azt hiszem, életem legnehezebb mérkőzése előtt állok, pedig már volt néhány rázós meccsem. De hát majd nagyon vigyázok rá, hogy ne kerüljek külső befolyások alá. Remélem, megúszom ezt is.”

A mérkőzés: Argentína-Brazília 0-0

Az XI. labdarúgó-világbajnokság középdöntőjében az Argentína-Brazília mérkőzés 0-0-s (0-0) döntetlennel zárult Rosarióban, 44 ezer néző előtt. A találkozót Palotai Károly vezette. Akik azt hitték, azt várták, hogy ez a mérkőzés látványos megoldásokat, nagyszerű gólokat, csodás jeleneteket felvonultató összecsapás lesz, súlyosan csalódtak. Voltaképpen egyetlen ország volt a világon, amely örvendezett a 0-0-s végeredmény után: Argentína. Palotai Károly az első perctől kezdve igyekezett megfékezni az indulatokat, kiosztott négy sárga lapot és összesen 50 szabadrúgást ítélt. Az első sárgát amúgy a 44. percben kapta meg Chicao, tehát majdnem egy teljes félidőn keresztül Palotai úgy tartotta féken a két együttest, hogy nem kellett a zsebébe nyúlnia. A mérkőzést követő nemzetközi szakvélemények szerint minden idők legjobb labdarúgó játékvezetését láttuk. „Palotai Károly sokat tett azért, hogy a gyepen és a stadion lelátóján is nyugalom legyen, bíráskodása egyszerűen káprázatos volt” - írta jelentésében a DPA német hírügynökség.

„A játékosok olyan felfokozott hangulatban léptek pályára, hogy a meccs előtt tíz percig azon gondolkodtam, egyáltalán be tudom-e fejezni az összecsapást?” - emlékezett vissza Palotai Károly a rosariói ütközetre. Az elején szóval, gesztikulálással igyekeztem megfékezni a csontzenét, próbáltam később a sárga lapos figyelmeztetéshez folyamodni. Szegény játékosok, szerintem ők csak szenvedői voltak egy nemzeti méretű, felfokozott várakozásnak, bizonyításvágynak. Felemelő érzés volt egyébként, életem legszebb emléke ez a meccs. Külön öröm, hogy a hármas sípszó után mindkét csapatból többen odajöttek és megköszönték a bíráskodást. Mit mondjak? Könnyebb volt a szívem. Az előtte való éjjel alig aludtam, de Rosarióban nem is lehetett. Volt abban nagy adag taktika is, hogy az egész éjjel tartó autóduda-koncert, meg ki tudja, hányféle csalafintaság próbálta megszöktetni az álmot a brazil játékosok szeméből.” Ezzel a 0-0-s döntetlennel, na meg azzal, hogy a perui válogatott argentin származású, Argentínában született és a perui állampolgárságot a vb előtt felvevő kapusa, Ramon Quiroga, na meg a perui védelem hat gólt engedett be a középdöntő utolsó, Argentína-Peru mérkőzésén, a házigazdák jobb gólkülönbségüknek köszönhetően előzték meg a brazilokat és jutottak a vb-döntőjébe.

Miért nem vezethette Palotai Károly a vb-döntőjét?

„A bíróküldés előttünk is ismeretlen csatornákon forrja ki magát” - mondta el minderről Palotai Károly, aki a brazil-olasz bronzmérkőzésen lengethetett, azaz partjelző volt. Ezt adta neki a FIFA bíróküldő bizottsága, amely négy órán keresztül tanácskozott arról, ki vezesse a döntőt. Ma már azt is tudjuk, hogy a nemzetközi játékvezetéstől akkor búcsúzó olasz Gonella és az uruguayi Barreto volt a kalapban. A dél-amerikaiak mindenképpen azt akarták, hogy az uruguayi vezesse a döntőt. Palotairól hallani sem akartak - a FIFA a rá nehezedő hatalmas nyomás közepette annyit tudott elérni, hogy ismét európai bíró vezessen, ahogy a futball világbajnokságok addigi történetében mindig. Látszólag szembeszálltak tehát az argentin érdekekkel. Látszólag. Mert a döntőben Gonella is megtette a magáét - erről a vesztes hollandok tudnának mesélni pár fejezetet, akik viszont azt szerették volna, hogy Palotai fütyüljön. Nem jött be az elképzelésük. „Az olasz kollégámról már a Mundial előtt mindenki tudta: visszavonulni készül. Szép búcsút érdemelt. Megkapta” - mondta Palotai, aki elmesélt még egy történetet: „Amikor Rosarióba vittek minket repülővel, természetesen mindenki tudta, hogy az álomrangadót én vezetem. Nosza, a pilóta behívott a fülkébe, tett egy tiszteletkört a város fölött csak a fotózás kedvéért. Amikor kellőképpen kigyönyörködtük magunkat segítőimmel, így szólt az argentin pilóta: ugyan, fütyüljön már úgy Palotai úr, hogy a következő utamon is jó kedvem legyen.”

Az 1978-as világbajnokságot végül Argentína nyerte meg. Palotai Károly 1982-ben ott lehetett élete harmadik, egyben utolsó labdarúgó-világbajnokságán, a spanyolországi eseményen, ahol egyetlen csoportmeccset, Ausztria és Franciaország összecsapását vezethette. Sem Eb-döntőben, sem vb-fináléban nem fújhatta a sípot.

tags: #szerbia #brazilia #jatekvezeto

Népszerű bejegyzések:

• ZTE jegyek elővételi részletei
• Történelmi gyorskorcsolya győzelem
• Stadionfejlesztés Szekszárdon
• Útmutató a mérkőzés időpontjának módosításához
• Világbajnoki siker Irán ellen