Szilágyi Péter és Dorottya: A Családi Vízilabda Örökség
A magyar sportéletben számos kiemelkedő család története fonódik össze egy-egy sportág sikerével. Szilágyi Péter vízilabdaedző és lánya, Szilágyi Dorottya, a magyar női vízilabda-válogatott tagjának pályafutása is ilyen példa. Ez a cikk bemutatja kettejük vízilabdaútját, Péter nemzetközi edzői munkásságát és Dorottya rendkívüli, világpolgár életét, amely végül a magyar válogatottba vezette.
Szilágyi Péter, a tapasztalt vízilabdaedző
Szilágyi Péter, az egri származású szakember hosszú és sikeres karriert tudhat maga mögött a vízilabda világában. Az Egri Vízilabda Klub férfi-, női, továbbá utánpótláscsapatának korábbi edzője, és a magyar női válogatott hajdani szövetségi kapitánya is volt 2002 és 2005 között. Külföldi tapasztalatait már korábban is gyarapította, hiszen már dolgozott Új-Zélandon.
A North Harbour Water Polo Club nemrég bejelentette, hogy Szilágyi Péter visszatér a klubhoz. Akkor a nemzeti csapat irányításán túl a North Harbour egyéb gárdáit is vezényelte. Szilágyi Péter hamarosan a világ másik felén ad majd útmutatásokat.
Szilágyi Dorottya: A világpolgár vízilabdázó útja
Szilágyi Dorottya, a trieszti olimpiai selejtezőre készülő női vízilabda-válogatottban egy igazi világpolgár. Fiatalkora ellenére már elég sok egzotikus helyen élt, többek között Dél-Afrikában, Új-Zélandon és Ausztráliában. Egerben született, ám mivel édesapja, Szilágyi Péter vízilabdaedző gyakran külföldön dolgozott, éltek a dél-afrikai Durbanban, az új-zélandi Hamiltonban és az ausztráliai Perthben is. Az összes helyhez kötődik, nagyon sok szép vidéken élt, mindegyiket csodálta, mégis Magyarországon érzi a legjobban magát.
Durbanban másfél és négyéves kora között éltek, ahol csupán azokról az emberekről és állatokról vannak emlékei, akik körülvették őket. Pár éve, 2016-ban édesapjával visszamentek, ekkor sok minden előjött, a rengeteg antilop, a zsiráfok és különösen a nagymacskák.
Hat- és tízéves kora között éltek Hamiltonban, ott kezdett el sportolni, és a mai napig emlékszik az első vízilabdaedzésekre. A három hely közül Ausztráliában élt a legtöbbet, ott nőtt fel, ott cseperedett serdülővé, Perthet a második otthonának tekinti, hiszen édesanyja és nővére a mai napig ott élnek. Ami még örök emlék marad: bárhol is éltek, rengeteget kirándultak, turistáskodtak.
Szilágyi Dorottya életútja számokban
Szilágyi Dorottya fiatal kora ellenére már számos országban élt és sportolt, ami nagyban hozzájárult személyiségének és sportpályafutásának alakulásához.
| Ország/Város | Életkor | Fontos események |
|---|---|---|
| Durban, Dél-Afrika | 1,5 - 4 év | Korai emlékek, állatvilág megismerése |
| Hamilton, Új-Zéland | 6 - 10 év | Sportolás kezdete, első vízilabdaedzések |
| Perth, Ausztrália | 10 évtől kezdve | Felnőtté válás, "második otthon", netball, vízilabda |
| Dunaújváros, Magyarország | 16 évtől | Visszatérés Magyarországra, profi vízilabda karrier |
A netballtól a vízilabda-válogatottig
Dorottya kipróbálta az atlétikát, a röplabdát és a kosárlabdát is. A netballt leginkább a kosárlabdához lehet hasonlítani. A legnagyobb különbség, hogy amikor már birtoklod a labdát, nem mozoghatsz, és nem is kerülhetsz fizikai kontaktusba az ellenféllel, valamint, hogy palánk nélküli gyűrűre kell dobni. Pici korától kezdve nagyon izgága, örökmozgó gyerek volt, akit nem lehetett lelőni. Ha éppen nem volt edzés, és otthon volt, a kertben lévő ugrálóasztalon vezette le a fölös energiáit, egészen sötétedésig. A mai napig hálás a sorsnak és a szüleinek, hogy ennyi sportágat kipróbálhatott, hiszen a kellő fizikai alapokat könnyedén megszerezte.
Végül a vízilabda mellett döntött, talán mert ebben a sportágban volt a legjobb, a legtehetségesebb. A vízilabdában mindig több korosztállyal feljebb játszott, és apukája volt az edzője. Mindig a sikerekből táplálkozott, a kezdetektől fogva ez adta a plusz motivációt.
Volt az életének egy olyan időszaka, amikor megcsömörlött a vízilabdától. Rendkívül hamar, 6-7 évesen elkezdett vízilabdázni, 10 évesen már mindennap kora reggel az uszodában kezdődött a napja. Amikor serdült, kicsit kinyílt előtte a világ. Amíg az osztálytársai a tengerpartra jártak bulizni, ő nem tarthatott velük, hiszen másnap kora reggel edzésre kellett mennie. A nővére is vízilabdázott, és miután abbahagyta a sportolást, mennyi szabadideje lett. Éppen ezért 14 éves korában megbeszélte a szüleivel, hogy a nyáron leáll. Végül ebből két év szünet lett, és csak 16 évesen vágott bele újra.
Visszatérés Magyarországra és a válogatott
A Magyarországra történő visszatérés mellett Mihók Attila, a dunaújvárosi mester győzte meg, aki a Perthben zajló junior világbajnokságon vett részt a magyar válogatottal. Az egyik napon bekopogott Szilágyiékhoz. Mihók Attila elmondta, hogy tudja róla, egészen jól vízilabdázott, és hisz a sorsban, és nem véletlenül van itt, Perthben. Nem sokkal később Szilágyi Dorottya már összecsomagolt, és Dunaújvárosba költözött. Eleinte, az ausztrál tengerpart után kicsit furcsa volt a dunaújvárosi kollégium szobája, de nagyon gyorsan a szívéhez nőtt a város, a mai napig nincs honvágya Perth után.
Miután visszatért hazánkba, hosszú hónapokig meg sem mert szólalni magyarul. Eleinte nagyon keveset beszélt magyarul, főleg az idegenlégiósokkal diskurált angolul. A nagy változást az hozta meg, amikor bekerült az ifi válogatottba. Ott már kénytelen volt egész nap magyarul beszélni. Édesanyja és nővére a mai napig Ausztráliában élnek, ami nagyon nehéz számára, hiszen rendkívül anyás volt világéletében, édesanyja a mindene, a legjobb barátja, nagyon sokat beszélnek Facetime-on.
A tavalyi, hazai rendezésű Európa-bajnokságon elért harmadik helyezés a legjobb eredmény volt, amit felnőtt válogatottként a lányokkal elért, és nagyon büszke volt rá. A jelenlegi csapatszellemet látva biztos abban, hogy ez az eredmény még inkább összekovácsolta őket, és az együtt töltött egy év alatt rengeteget dolgoztak, mindenki rengeteget fejlődött. A trieszti olimpiai selejtező az utolsó esély arra, hogy olimpiai résztvevők legyenek. Végtelenül bízik a csapatban és magában is.
A magyar női vízilabda-válogatott legfőbb erénye egyértelműen a csapatszellem. Az elmúlt egy év alatt még jobban összecsiszolódtak, sokkal közelebb kerültek egymáshoz, már olyanok, mint egy nagy család. Igazi felüdülés ebben a közegben élni és dolgozni. A szövetségi kapitány, Bíró Attila mesélte, már az olimpiai selejtezőre készülve is gyakorolják a buborékot. Korábban, nyáron is volt már egy olyan háromhetes edzőtáboruk, amely során teljes mértékben buborékban éltek, csak az uszoda és a szálloda között közlekedtek. Akkor mindenki tartott ettől az időszaktól, a bezártságtól, de aztán remekül alakult minden, jó hangulatban töltötték a mindennapokat, egy igazi közösséggé kovácsolódtak. Ezért nem tart a trieszti napoktól sem.
Szabadidő és jövő
Az együtt töltött időszak, a kényszerű bezártság arra is jó volt, hogy felmérjék, mely társasjátékok a legnépszerűbbek, ebből nagyon sokat visznek magukkal Olaszországba. Ezen kívül szeretik a különböző sorozatokat. Szilágyi Dorottya biztos, hogy sokat pihen majd, és mivel imádja a tengeri herkentyűket és a sushit, biztos, hogy halat is rengeteget eszik majd. Aki a legjobban hiányzik majd neki, az Reno, a világ legaranyosabb és legtökéletesebb aranybarna törpeuszkárja.
tags: #szilagyi #peter #vizilabda
