Szombathy Pál: Újságírói pálya és a média világa
Szombathy Pál az elmúlt évtizedek magyar médiavilágának egyik meghatározó alakja, akinek pályafutása szorosan összefonódik a rendszerváltás utáni újságírás kihívásaival és változásaival. Élete és karrierje tükrözi a szakma fejlődését, a digitális átalakulást, valamint a függetlenségért folytatott küzdelmeket.
Gyermekkor és a kezdetek
Szombathy Pál 1969-ben született. Gyermekkorát Bácsalmáson, majd Kecskeméten töltötte, ahol anyai nagyapjától kapta meg a családi politikai indíttatást, amelyben a büszke holland gazdák és Nagy Ferenc kisgazda politikus, a második magyar köztársaság első miniszterelnökének öröksége határozta meg az értékrendet.
Két hivatás vonzza az ifjúkor romantikus időszakában: író vagy detektív szeretne lenni. Miután hamar világos lesz, hogy utóbbi chandleri felfogása (menő öltönyökben szépséges, ámde rejtélyes milliomosnékat kikérdezni), nem sok hasonlóságot mutat a rendőrségi tekintélyelvű rendszer valóságával, inkább az írás felé kezd kacsintgatni. Magával az újságírással nagyon hamar eljegyzi magát, 13 éves korában már gyakornok a Bács-Kiskun megyei lapnál.
Nagy generációs élménye a rendszerváltás lázas időszaka: baráti beszélgetéseken és szemináriumokon ugyanolyan lelkesedéssel vitatják meg a fejleményeket. Ebben a lázas közéleti időszakban kezdődik újságírói pályájának első érdemi szakasza: 1992-ben harmadéves egyetemistaként jelentkezik a Magyar Hírlaphoz. Utólag visszaemlékezve elmondta, hogy számára a Hírlap volt a csúcs. Egyrészt az járt a családnak, másrészt nagyon menő volt a kinézete a nagyalakú, “broadsheet” formátumával.
A Magyar Hírlaptól a parlamenti tudósításokig
Az újság stúdióját csoporttársával és barátjával, Szerető Szabolccsal végzi el. Először külsősként foglalkoztatja őket a lap, azonban hamarosan megkapják a belsős státuszt, Szombathy parlamenti tudósító lesz. A rendszerváltás első parlamentjének pártjai közül a vezető kormánypárt MDF-et és az akkor mindössze 33 fős frakcióval rendelkező utódpártot, az MSZP-t kapja. A Szocialista Párt aztán 1994-ben abszolút többséget szerez, és elnöke, Horn Gyula alakít (koalícióban az SZDSZ-el) kormányt.
Így adatik meg az ifjú riporternek, hogy a rendszerváltást követő két kormányzati ciklust is tűzközelből, a kormány vezető erejéhez „kirendelve” követheti nyomon. Mindez állítása szerint a szerencsén kívül azért volt lehetséges, mert a Magyar Hírlapnál alapvetően az SZDSZ-t tartják a legfontosabbnak, a szerkesztőségen belül jobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező kollégák inkább a szabaddemokraták közelében szeretnének inkább lenni.
Sokkal közvetlenebb a viszony az újságírók és a politikusok között: akkoriban a pártoknak is érdekük, hogy az üzeneteik közvetítésében kulcsszerepet játszó sajtómunkásokkal kölcsönösen gyümölcsöző viszonyt ápoljanak. Más volt a nexus abból fakadóan is, hogy nagyobb volt a rangja egy vezető országos napilapnak (A Magyar Hírlap - a Népszabadság után - a második legnagyobb példányszámmal rendelkezett).
Szombathy Pál visszaemlékezése szerint: „Volt, akinek későn jött a rendszerváltás. A parlamenti tudósítók között volt olyan szakmai együttműködés, már csak az információs cserebere és seftelés kapcsán. A későbbi dolgok csírái már megvoltak, akadt liberális fölénytudat: avíttas jobboldaliak, akik „nem is újságírók”. A korszak médiaháborúját elnézve lehetséges, hogy a fiatalok között volt csak nagyobb az átjárás, manapság is harminc alatt nagyobb a kollegialitás és a kommunikációs hajlandóság. Ezután jellemzően bemerevednek az elválasztó vonalak, bejönnek az egzisztenciális megfontolások, és idővel minden generáció újratermeli a szembenállást.”
A közszolgálati média és visszatérés a Magyar Hírlaphoz
Üstökösként indult a pályán a rendszerváltás idején, huszonöt évesen már főszerkesztő a Magyar Televíziónál. A Héttől 1998-ban távozik, az MTV vezető szerkesztőjeként folytatta munkáját. 2000-ben aztán otthagyja a közszolgálati televíziót, és visszatér a Magyar Hírlap szerkesztőségébe.
A három év alatt, amíg főszerkesztő nem lesz, sokan mennek el, mert nem kapnak bizonyos típusú (például publicisztikai) feladatokat világnézetük miatt, amely nem egyezik a szerkesztőség többségéével, „nem az elvárt világnézeti panelekben gondolkodnak”. A tulajdonos Ringier 2002-ben megvásárolta a Népszabadságot, ezt követően a csoportnál sajátos tandemben élt egymás mellett a két vezető napilap.
A Gazdasági Versenyhivatal azonban nem nézte jó szemmel a helyzetet, és arra kötelezte a svájci tulajdonost, hogy valamelyik laptól szabaduljon meg. Ők, annak nyilvánvaló brandereje miatt a Népszabadságot kívánták megtartani, a Magyar Hírlap megszüntetése mellett döntve. A szerkesztőség azonban felvásárolta a Magyar Hírlapot kiadó céget és újraindította a lapot. A menesztés indoklása némileg abszurdra és anakronisztikusra sikeredett: „…az egy nagyon vicces beszélgetés volt a tulajdonossal. Széles Gábor azt mondta, hogy hát bajok vannak, nem alakul jól a példányszám. Mondtam, hogy ez az egyetlen lap, aminek nem lefelé hanem felfelé ment a példányszáma.”
Televíziós műsorok és az online tér
A közéleti újságírás szélmalomharcai után hagyja, hogy megkísértse a televíziózás. 2007-ben külsősként visszatér a Magyar Televízióhoz, ahol az Á la carte című közéleti-beszélgetős műsor vezetője lesz. A műsorban érdekes személyiségek kvaterkáznak a vacsoraasztalnál fajsúlyos témákról, felelevenítve a magyar televíziós egyik szép hagyományát.
2008-ban a műsorral párhuzamosan zona.hu néven internetes magazint indít, amely csak egy évig működött. A cél az volt, hogy a hírversenyből kimaradva, alaposabb elemzésekkel lássák el azokat, akiket a közélet mélyebben is érdekel. 2010-ben némileg váratlanul a Digi Sport csatornán indít reggeli műsort, amit aztán tíz éven keresztül vezet.
A Reggeli Start célja, hogy a sportról szóljon, azoknak, akiket érdekel, felelősséget vállalnak jöjjenek akár a tudomány, kultúra, üzlet világából. A sport összekötő szerepe hatalmas, karmester, író, üzletember, mindenki szeret valamilyen sportot, mindenki szurkol valakinek.
Az Index-botrány és a távozás a Digi Sporttól
Az Index körüli csatározásokban kerül újra a figyelem középpontjába. 2017. július 26-tól az Index.hu Zrt. igazgatósági tagja. Szombathy Pál, a Magyar Hírlap és a zona.hu egykori főszerkesztője beszállt negyedik igazgatósági tagnak az Index.hu Zrt. igazgatóságába. Az események 2020 nyarán gyorsulnak fel, amikor Bodolai László, a működésért felelős alapítvány vezetője elbocsátja a főszerkesztő Dull Szabolcsot, miután utóbbi úgy nyilatkozik, veszélybe került az Index szerkesztőségének függetlensége, és a szerkesztőség által kezelt nyilvános függetlenségi barométert is ennek megfelelő állásba helyezi.
„Ismertem az Indexet olvasóként, három évig igazgatósági tagként. Egy top olvasottságú hírportál, amihez nagyon erős érzelmi viszonyulása van az ott dolgozóknak. Úgy gondolták, hogy a világ legjobb dolgát hozzák ők létre." Indexes szerepvállalása nem tartott sokáig, 2020. július 22-től július 27-ig vezérigazgató, ezzel az Index.hu Zrt. vezetésében állt.
Nagy változások történtek a portálnál, Szombathy Pál mellett Sztankóczy András vezérigazgató-helyettes is távozik. Szombathy Pál így jellemezte az Index alapítványi formájának jelentőségét: „Képzeljünk csak el egy állatkertet: tele veszélyes ragadozóval és békés látogatókkal; mégsem történik baj. Vajon miért? Hát mert ott a rács a ragadozók és a látogatók között. A rács által működik az állatkert, a konstrukció! Az Indexnél az alapítványi forma volt a rács, emiatt vállaltuk egyáltalán.”
Hogy az Index körüli ügy mennyire toxikussá vált, azt jelzi, hogy a Digitől 2020 nyarán kényszerül távozni, az Index körül kialakult botrány miatt. A Digi Sport romániai tulajdonosai elbocsájtják, arra hivatkozva, hogy nem jelentette be indexes igazgatósági tagságát. „Most azonban itt a búcsú ideje, amit másképp képzeltem, önszántamból és békében, de nem így lett: a DIGI ugyanis elbocsátott, méghozzá szerződésszegés miatt; a kirúgás indoklása szerint nem tájékoztattam a munkáltatót arról, hogy 2017 óta az Index Zrt. igazgatósági tagja vagyok, ami lássuk be, igen abszurd állítás, hiszen mindez bőséggel megjelent akkor a nyilvánosságban, s természetesen engedélyt is kértem digisportos munkahelyi vezetőimtől akkor, három éve egy másik, nem konkurens profilú gazdasági társaságban betöltött tiszteletdíjas tevékenységhez.”
Noha nem tartott sokáig és nem végződött szépen, büszke az ott töltött időre, és arra, hogy rövid idő alatt sikerült működőképes szerkesztőséget felépíteni, és a már előre kárörvendő jóslatokkal ellentétben nem zuhant be a portál látogatottsága. A „magyar hírszolgáltatás otp-jénél” is a sokszínűség és a középretartás elvét szerette volna megvalósítani. Büszkén említi azt a példát, hogy a 2020-as amerikai elnökválasztás idején készítettek egy rögtönzött közvélemény-kutatást az ott dolgozók között, aminek az lett az eredménye, hogy a munkatársak nagyjából fele-fele arányban támogatták Bident és Trumpot.
Szombathy Pál szerint: „Nem nagyon van olyan médium Magyarországon, ahol, ebbe vagy abba az irányba, ne 90-10 százalékos az arány. Az integratív hozzáállás nem mindenkinek tetszik, amikor ugyanezen választás kapcsán behívnak egy vitára Jeszenszky Zsoltot, sokan fogadják megütközéssel.”
Gondolatok a média jövőjéről
Ezen a ponton már el kellett gondolkodnia azon, hogy milyen irányba halad az újságírói szakma, milyen lehetőségek záródtak be, illetve milyenek nyílnak meg. Nyilvánvaló, hogy az újságírók megbecsültsége rég nem látott mélységbe süllyedt, elvesztették a nyilvánosság előtt folyó diskurzusban „kapuőr” szerepüket. Ha csak a pályája elejére tekint vissza, sokkal nagyobb megbecsültségnek örvendtek az újságírók, sokkal nagyobb rangja volt a szakmának.
„Jobb, hogy ha szembenézünk vele, hogy egyes szakmák eltűnnek ahogy változik a világ. Van ma az egyik szomszédom Gárdonyban, nagyon jó barátságban vagyok vele, egy nagyon jó fej ember, ő annak idején fiatal korában szűcs volt. Ma is nagyon sikeres ember, de teljesen mást csinál. Ha nem is olyan mértékben, mint a szűcsöknél, az újságíróknál is történtek olyan változások, amelyek egzisztenciális kérdéseket vetnek fel. Ez egy olyan szakma, amelyik ilyen értelemben áldozatává vált a világ előrehaladásának. Ennek tagadhatatlanul van jó oldala. Én rengetegszer láttam ebben a szakmában, hogy az emberek hajlamosak kiégni, rutinból működni, unalmassá válni, lehet ez egy vérfrissítés."
Arról, hogy a nyomtatott sajtónak befellegzett, a Gutenberg Galaxisnak néhány éven belül vége, a következőképp vélekedik: „Ez az okostelefonok elterjedésének következménye. Gyakorlatilag az információ- és hírfogyasztás egy minden perces tevékenységgé változott. Innentől kezdve az a fajta tempó, hogy 24 óránként a postaládában vagy az asztalodon van az elmúlt 24 óra összefoglalása, és van egy órád, másfél, hogy elolvasd, már nem működik. Nem ilyen az emberi figyelem, és egyre kevésbé lesz ilyen. Az emberi figyelem, az elmélyülés a valamivel való foglalatosság időtartama is folyamatosan csökken. Ez nem kedvez a nyomtatott sajtónak, bár én nem gondolom, hogy teljesen megszűnne. Egyfajta luxus vagy nagyon divatos szóval mondva kézműves termékként élhet tovább.” A napilapok szerinte maximum speciális termékként, egyfajta luxusigényeket kielégítve maradhatnak meg. Ha valaki esetleg mégis szeret így híreket fogyasztani, van erre igénye és ideje, és hajlandó erre sok pénzt áldozni.
