A szülői viselkedés irányelvei a labdarúgó klubokban: A sportolói fejlődés és a csapatszellem alapja

2026.05.31

A szülő és az edző központi szerepet játszik a sportolóvá válás cseppet sem egyszerű folyamatában, ezért egyáltalán nem mindegy, milyen modellt mutatnak a gyerekeknek. A sportolói élet velejárói, mint egy elveszített labda, egy kihagyott ziccer, egy váratlan vereség, csalódottság, szomorúság, könnyek, csakúgy részei az élménynek, mint a győzelmek. Ilyen esetben van a gyerekeknek a legnagyobb szükségük egy megértő edzőre, illetve szülőre, aki nem csak a teljesítményt hajszolja. Mert a sport nemcsak eredményekről és sikerekről szól, hanem kitartásról, küzdésről, lemondásról. Meg kell tanulni veszíteni is. És itt jön be a szülők szerepe, akiknek segítségével gyerekük megtanul bízni önmagában, elfogadni és feldolgozni a kudarcot, és újrakezdeni.

A nem megfelelő szülői viselkedés jelensége és okai

Sajnos a sportpályák szélén gyakran tapasztalhatók olyan indulatok, amelyek rontják a sportélményt és hátráltatják a gyerekek fejlődését. Egy kézdivásárhelyi utánpótlás kosárlabdatornán például a Kézdi-Szentgyörgy rivalizálás odáig fajult, hogy a megyeszékhelyi szülők torkuk szakadtából a KSE ellen játszó bukarestieknek szurkoltak, közben pedig kifütyülték a kézdi kislányokat, U13-as csapatok voltak a pályán. Nemrég pedig egy ifjúsági hokidöntőn szabadultak el az indulatok. Feltevődik a kérdés, milyen a jó sportszülő? Mennyire fontos a sportszerűség az ő esetükben, hol van a határ a versengés és a játék között?

Szülők hangoskodnak a lelátón egy focimeccsen

Farkas Alpár kézdivásárhelyi kosárlabdaedző, testneveléstanár szerint az, hogy jóformán nem létezik sportkultúra, nagyban befolyásolja a szülők viselkedését. „Ha valaki huzamosabb ideig sportolt, tudja mivel jár, mennyi munka, mennyi alázat, mennyi energia szükséges a sportolói léthez, és pont ezért teljesen másképp viselkedik a lelátón, teljesen másképp kommunikál az edzővel. Ehhez viszont sportkultúra szükséges” - vélekedik a pedagógus. Bizonyított, hogy az edző viselkedése és a sportolóval való kapcsolata a tehetség fejlődése szempontjából kiemelten fontos. Farkas Alpár szerint az ideális edző-szülő kapcsolat az alázaton, kommunikáción és következetességen alapszik.

Nyilván, jó helyeken is elszakad néha a cérna, csak nagyon-nagyon ritka kéne legyen. El kell ismernünk, hogy a düh is része az életünknek, nagy igazságtalanság esetén természetesen én is hangot adok a véleményemnek, de egyáltalán nem mindegy hányszor és hogyan, vagy, hogy eljutunk-e tettekig. Azt mondanám, százból egyszer-kétszer még belefér, de semmiképp sem minden mérkőzésen.

Az edző - szülő - sportoló kapcsolat alapjai

Nagyon eredményorientáltak lettünk, és ez bizonyos szempontból rendben is van, hiszen az eredmény a „végtermék”, viszont az évek során rájöttem, hogy nem mindegy, hogyan jutunk el odáig. Sokkal több türelemre, alázatra van szükség, hogy kiérdemeljük és meg is kapjuk azt az eredményt, amit elvárunk. Nagyon fontos, hogy legyen egészséges alázat edzőben, szülőben, gyerekben az embertársa munkája, az egymásra szánt idő és energia iránt. A neveltetés, a szociális háttér is szempont, a legtöbb probléma innen adódik az edző - szülő kapcsolatban - vélekedik a szakember, hozzátéve, hogy teljesen más a pszichológiája az élsportnak, mint a tömegsportnak, hiszen nem ugyanazok az elvárások. Véleménye szerint az élsport esetében javasolt, hogy ne az edző kommunikáljon a szülővel, hanem a klub.

„Úgy gondolom, kellenek a szabályok, a szezon előtti szülőértekezlet része a kommunikációnak, amikor leszögezzük a szabályokat, célkitűzések, felvázoljuk a rendezvényeket, a szülők szerepét. A szülők mindent is kell tudjanak ahhoz, hogy tudjanak segíteni, megfelelően tudják motiválni a gyereküket. A szabályok pedig mindenkire egyformán érvényesek kell legyenek a szezon végéig. Élsportolóknál a szülőkkel már nem lehet közvetlen közeli viszonyba kerülni, mert már egy olyan szinten dolgozol a gyerekével, amihez ő lehet már nem ért.”

A szülő feladata és az elvárt viselkedés

Mi a szülő feladata? Mi az elvárt szülői viselkedés a lelátón vagy a sportpálya mellett? „Elsősorban az, hogy támogassa a gyerekét. Biztosítsa az alapvető szükségleteit, figyeljen arra, hogy pihenjen eleget, segítsen A-pontból eljutni a B-be. Úgy gondolom, a fizikai, lelki, mentális egyensúlyt a szülő tudja legjobban fenntartani” - hangsúlyozta Farkas Alpár. Ugyanakkor, bízzon az edzőben, és ne szóljon bele a munkájába. „Ha az én kezembe adta a gyerekét, engedje, hogy végezzem a munkámat, ha úgy érzi, nem elég az, amit én tudok nyújtani, akkor elviheti máshová. Nekem is van gyerekem, de semmiképp sem engedném meg magamnak, hogy kioktassam a tanárát” - mondja, ugyanakkor megjegyzi, hogy négyszemközti véleménynyilvánítást elfogad, de azt nem, hogy valaki beleszóljon a képzés folyamatába, netán a lelátóról bekiabálva adjon hangot nemtetszésének.

A sportszülőnek tehát azt is fontos megjegyezni, hogy soha ne hozza olyan helyzetbe a gyerekét meccs közben, amikor választania kell a szülők és az edző utasításai között. „25 éve dolgozom ebben a szakmában, most már ritkán történik meg, hogy bekiabálnak, de tudom, érzem, hogy sokszor nem értenek velem egyet. Természetesen én is követek el hibákat, de remélem értik, hogy minden, amit teszek, azért vállalom a felelősséget. A gyerekeknek is mindig ezt mondom, ti azt csináljátok, amit én mondok.”

Farkas Alpár családjában a sport központi szerepet játszik: „A nagyobbik fiamnak heti öt edzése van, a kisebbiknek négy, ezekre le kell vinni őket Szentgyörgyre, plusz ott vannak a hétvégék, amikor bajnoki meccseket játszanak hol itthon, hol idegenben. Az egész család alá van ennek rendelve, ezt csak közös erőfeszítéssel lehet megoldani, ami nem ritkán lemondásokkal is jár” - fogalmaz az édesapa. A nehézségek ellenére rendkívül fontosnak tartja, hogy gyerekei rendszeresen sportoljanak, ezért például gyakran járnak közösen szaladni. „A legfontosabb, hogy kisgyerekkortól megszerettessük velük a mozgást, a sportot, legyen az bármi. Többfélét ki kell próbálni, majd el kell köteleződni egy bizonyos sportág mellett. Én gyerekkorom óta cselgáncsozom, ám el kellett fogadnom, hogy a fiaim nem ezt választották. De kipróbálták. A járványidőszak alatt a dzsudóterem bezárt, szabadtéren viszont lehetett focizni, így kötöttek ki a labdarúgásnál. „Imádják a focit, de még csak gyerekek, nekik is van rossz napjuk, amikor semmihez sincs kedvük, ilyenkor kell egy kis noszogatás. Nem erőltetjük görcsösen, ők választották ezt, mi csak terelgetjük őket ezen az úton” - mondja, de amennyiben szeretnék abbahagyni a labdarúgást, először elbeszélgetne velük és csak nyomós ok esetén engedné, hogy végleg szögre akasszák a stoplist.

„Bevallom, a mérkőzés hevében én sem fogom vissza magam, de el tudom fogadni a vereséget, amikor látom, hogy minden tőlük telhetőt megtettek. Más a helyzet, amikor csak lézengtek a pályán, az nagyon idegesítő. Ahogy az is, hogy sokan úgy kiabálják be a véleményüket, hogy életükben nem sportoltak, mégis mindent jobban tudnak, még az edzőnél is. Szerintem hagyjuk a játék irányítását a szakemberekre” - osztja meg véleményét.

A hullámhatás: Hogyan befolyásolja a szülői viselkedés a csapatot?

Amit a szülők tesznek és mondanak a gyerekeiknek zárt ajtók mögött, az tönkre teheti vagy felemelheti a csapatot. Felelősségünk és kötelességünk, hogy helyesen cselekedjünk. Egészen egyszerű: azt a viselkedést kell modelleznünk, amit a gyerekeinktől látni szeretnénk. Még akkor is, ha kétségeink, kérdéseink vannak, el kell választanunk az érzéseinket a helyzettől, és arra kell biztatnunk a gyerekeinket, hogy legyenek vezetők, mutassanak példát, és figyeljenek oda, milyen mentalitással reagálnak egy-egy helyzetre. Tanítsuk meg nekik, hogy ne a probléma részévé, hanem a megoldás részévé váljanak.

A szülőknek lehetőségük van arra, hogy pozitív hatást gyakoroljanak a csapatra, nem csak a saját gyermekükre. A biztatás, a tisztelet és a sportszerűség légkörének megteremtésével mindenki számára jobb élményt nyújthatnak. Ne feledjük, a sportnak a tanulásról, a fejlődésről és a közösséghez tartozásról kell szólnia. A szülőknek ebben a folyamatban kulcsszerepük van. Gondoljunk csak bele, milyen hatással lenne a csapatra, ha minden szülő a pozitív hozzáállást erősítené! Ahelyett, hogy az edzőt kritizálnák, a játékosokat összehasonlítanák, vagy a győzelemre helyeznék a hangsúlyt, a szülők a csapatmunka, a kitartás és a fejlődés fontosságát hangsúlyozhatnák. Elismerhetnék az erőfeszítéseket, függetlenül az eredménytől, és bátoríthatnák a gyerekeket, hogy támogassák egymást. Egy ilyen környezetben a gyerekek sokkal felszabadultabban játszhatnának, jobban élveznék a sportot, és értékesebb tapasztalatokkal gazdagodnának. Ahelyett, hogy a szüleik elvárásainak próbálnának megfelelni, a saját fejlődésükre és a csapattal elért közös sikerre koncentrálhatnának. Végül is a sportnak a gyerekekről kell szólnia. A szülők felelőssége, hogy ezt szem előtt tartsák, és olyan légkört teremtsenek, amelyben a gyerekek a lehető legjobban kibontakoztathatják a tehetségüket, és élvezhetik a játék örömét.

Az edző kritizálása a háttérben

Ami még nagy veszélyeket jelent az az edző kritizálása a háttérben, különösen a gyerek előtt. Nem vagyunk szakértők és természetesen a legjobbat szeretnénk a gyerekeinknek, ezért fennáll a veszélye, hogy óhatatlanul megkérdőjelezzük szülőként az edző döntését. Ez sajnos több okból is káros lehet:

Aláássa az edző tekintélyét: Ha a szülő folyamatosan kritizálja az edzőt, a gyerek nehezen fogja tisztelni és követni az utasításait. Ez megnehezíti az edző munkáját, és végső soron a gyerek fejlődését is hátráltatja.
Megosztja a csapatot: Amikor a szülők az edző háta mögött beszélnek, az pletykákhoz és megosztottsághoz vezethet a csapaton belül. Ez feszültséget szül a játékosok és a szülők között, ami negatívan befolyásolja a csapatkohéziót és a teljesítményt.
Rossz példát mutat: A gyerekek a szüleiktől tanulják a viselkedési mintákat. Ha a szülő tiszteletlenül beszél az edzőről, a gyerek is megtanulja, hogy elfogadható másokat kritizálni a hátuk mögött.
Eltereli a figyelmet a lényegről: A sport lényege a tanulás, a fejlődés és a csapatmunka. Az edző kritizálása eltereli a figyelmet ezekről a fontos értékekről, és a drámára és a negatívitásra helyezi a hangsúlyt.
Ritkán vezet megoldáshoz: A háttérben kritizálás ritkán vezet konstruktív megoldáshoz. Ha a szülőnek problémája van az edzővel vagy az edzői döntésekkel, akkor azt közvetlenül az edzővel kell megbeszélnie, tisztelettudó és együttműködő módon. Ha lehetséges négyszemközt a gyerek vagy másik szülő bevonása nélkül.

Fontos megjegyezni, hogy az edzők is emberek, akik hibázhatnak. Azonban a kritikát konstruktív módon, a megfelelő időben és helyen kell megfogalmazni, hogy az mindenki számára hasznos legyen.

Csapattárs kirekesztése, kibeszélése

A hullámhatás harmadik ’fajtája’ egy csapattárs kirekesztése vagy kibeszélése, akár a gyerekek, akár a szülők részéről, rendkívül káros hatással lehet a csapatra, és számos negatív következménnyel járhat.

A csapatra gyakorolt hatás:

Megosztja a csapatot: A kirekesztés bizalmatlanságot és ellenségeskedést szül a csapattagok között, ami aláássa a csapategységet és a kohéziót.
Rontja a teljesítményt: A feszült légkör és a bizalmatlanság negatívan befolyásolja a játékosok koncentrációját és motivációját, ami a csapat teljesítményének romlásához vezethet.
Elveszi a sportolás örömét: A kirekesztés áldozata elveszítheti a motivációját és az örömét a sport iránt, ami akár a sportolástól való elforduláshoz is vezethet.
Rossz fényt vet a csapatra: A kirekesztő magatartás rossz fényt vet a csapatra, és megnehezítheti az új játékosok beilleszkedését.

A gyerekekre gyakorolt hatás:

Lelki sérüléseket okoz: A kirekesztés komoly lelki sérüléseket okozhat a gyerekekben, ami hosszú távon is kihathat az önbizalmukra és a kapcsolataikra.
Rossz mintát mutat: A gyerekek megtanulják, hogy elfogadható másokat kirekeszteni és kibeszélni, ami később a felnőtt életükben is problémákhoz vezethet.
Megakadályozza a társas fejlődést: A csapatsportok kiváló lehetőséget nyújtanak a gyerekeknek a társas készségek fejlesztésére. A kirekesztés megfosztja őket ettől a lehetőségtől.

Mit tehetnek a szülők?

Mutassanak példát: A szülőknek példát kell mutatniuk a gyerekeknek a tiszteletteljes és befogadó viselkedés terén.
Beszéljenek a gyerekeikkel: Fontos, hogy a szülők beszélgessenek a gyerekeikkel a kirekesztésről és annak káros hatásairól.
Avatkozzanak közbe: Ha a szülők kirekesztést tapasztalnak, akkor fontos, hogy közbelépjenek, és jelezzék azt az edzőnek vagy a klub vezetőségének.

A csapatsportoknak a befogadásról, a tiszteletteljes bánásmódról és a csapatszellemről kell szólnia. A szülőknek fontos szerepük van abban, hogy ezt a pozitív légkört megteremtsék és fenntartsák.

Törésvonalak kontra megoldáskeresés - Jó példa Újpestről

A magyar labdarúgás tele van feloldatlan és a szereplők részéről alighanem feloldhatatlannak is hitt ellentétekkel, sztereotípiákkal, az előrelépést meggátló, a kölcsönös párbeszédet megbélyegző, ellehetetlenítő általánosításokkal. Az utánpótlás-nevelésben pedig ilyen törésvonalat találunk a szülők és az edzők viszonyrendszerében. A mélyen gyökerező ellentétek feloldását célzó kísérletekkel viszont ritkán találkozni. Ilyen meggyökeresedett viszonyrendszerek között kimondottan üdítő arról írni, hogy azért lehet ezt másképp is! Az Újpesti Torna Egylet (UTE) labdarúgó-akadémiájánál folyó munka kiemelt része a szülőkkel történő kapcsolatkezelés, a Szülők Akadémiája program keretében a szülők támogatása a gyerekek nevelésében, sportolói életre való felkészítésükben szakpszichológusok bevonásával.

Hogy az elmélet után a gyakorlatról is szó essen, a Nemzeti Sport Online a napokban ellátogatott az egyik ilyen előadásra, amelynek aktuális témául az úgynevezett „Z” generáció, az internetfüggés és kommunikáció szerepe, veszélyei szolgáltak. Hogy ezt a generációt az emberi kapcsolataiban, a kompetenciái fejlesztésében, a motivációja alakításában hogyan tudja közösen, a sport által segíteni edző és szülő.

Az edzők és szülők dilemmája

Kalamár Hajnalka pszichológus, aki immár másfél évtizede a sport területén is dolgozik, hangsúlyozta, a szülők és az edzők között annak megértésére van szükség, hogyan tudják közösen, egymást támogatva elősegíteni a gyerekek fejlődését. Mert ha a szülő a gyerek előtt kétségbe vonja az edző hozzáértését, megkérdőjelezi a szakmai utasításait, akkor azzal lerombolja a tekintélyét, a gyerek nem fog bízni az edzőjében, és kétségek között képtelen lesz kihozni magából a legjobbat. A sportoló gyerek számára ugyanis az egyik legnagyobb tekintély az edző, ha benne kételkedni kezd, akkor nem tud tanulni, előrelépni. „A sportoló, edző, szülő háromszögben az edző mindenképpen kulcsfigura, mert Ő befolyásolja naponta a gyerek sportban való fejlődését, ráadásul általa kapcsolódik be a szülő is valamilyen formában, ebbe az együttműködésbe.”

A Z generáció és a sport

Az alapvetően a Z generációról, vagyis a mai tinédzserekről szóló előadást csaknem félszáz szülő hallgatta. Szó esett például arról, hogy Magyarországon már a hétéves korosztályban kilencven százalékos az okostelefonok lefedettsége, miközben egy európai kimutatás szerint nálunk a legrosszabb a készülékek kihasználtsági köre. Többnyire játékra, fényképezésre és a közösségi, internetes térben való kapcsolattartásra korlátozódik, mert nincs, aki megtanítsa a gyerekeket a sokrétű, tudatos használatra, miután ők sokkal jobban értenek a „kütyükhöz”, mint a szüleik. Ez azonban számos veszélyt rejt magában. A fiatalok bezárhatják magukat egy internetes világba, amelyben - ahogy Kalamár Hajnalka fogalmazott - olyanok lesznek, mint egy két lábon járó telefonfülke.

Egymással személyesen minimálisan érintkeznek, mindenki el van a maga okostelefonjával, azon keresztül lavírozik egy virtuális közösségi térben. A „bedrótozott nemzedék” figyelemmegosztási és problémamegoldó képessége kiemelkedő. Tagjai az internet segítségével pillanatok alatt képesek bárkinek az állítását megcáfolni, kérdőre vonni, adott esetben pellengérre állítani. A tekintélytisztelet eltűnik, és azáltal, hogy egy állandó információs sztrádán élnek, soha nincsenek csöndben, úgy, hogy ne érje őket valamilyen információ, ebből adódóan relaxálni sem tudnak. Ez függőséghez, a túlzott nyitottság kiszolgáltatottsághoz vezethet. Az internetes kommunikációban eltűnhet az őszinte érzelemkifejezés, nincs nonverbális kommunikáció (hangulatjelekre, „szmájlikra” korlátozódik). A pszichológus szerint a Z generáció tagjai nagyon nehezen tudnak beszélni az érzelmeikről. A fiatal futballisták jó része például nem tudja elmondani, hogy mit érez, amikor megnyer egy meccset, hogy miért jó győzni. Márpedig ha nem tudják megélni a sikert, akkor az a motiváció rovására is mehet.

És itt jön be a képbe szülő, valamint a sport és az edző szerepe. A szülő az, aki segíteni tud az érzelmek átélésében, kibeszélésében. Ha akar, akkor részévé válhat a gyermek virtuális világának, közösen, egymást segítve is kihasználhatják a világháló jó oldalát, megelőzheti gyereke elszigetelődését. A sport pedig segít az értékrendszer kialakításában. Ha a pályán megtanulják, mit jelent a sportszerűség, mit jelent a másik tisztelete, megtanulják kezelni a konfliktusaikat, akkor nagyobb eséllyel az internetet sem mások kárára, gonoszkodásra használják. A sport belső kontrollá tudja alakítani a kívülről jövő ingereket - fejtette ki Kalamár Hajnalka.

„A sportoló gyermek programja megváltoztatja az egész családja az életét. Feladatok, áldozatvállalások, örömkönnyek és csalódások. Minden eredmény mögött többen vannak. Vannak látható szereplők, és vannak láthatatlanok. Látható szereplő az edző, a sportoló, esetleg a pálya szélén izguló szülők. Láthatatlanokból egész sereg van: családtagok, pedagógusok, biztató és vigasztaló barátok. Őrangyalok. Sportoló - edző - szülő. Minden e hármas együttműködésén múlik.”

Szülők Akadémiája Fehérváron is és a Gyirmót SE Etikai Kódexe

Az UTE-hoz hasonlóan a Videoton utánpótlásában is elindult a szülők képzéséért felelős program. Kenyeres Imre, a fehérváriak utánpótlás-sportigazgatója elmondta, a szülők náluk is pozitívan fogadták a kezdeményezést. „Az ősszel a pálya szélén állva, a szülői reakciókat hallgatva vetődött fel bennünk az ötlet - kezdte Kenyeres Imre. - Az egyik célunk az volt, hogy az érzékeny témákban több információt adjunk a szülőknek, akik így jobb döntéseket tudnak hozni. A másik az, hogy még hatékonyabbá tegyük a gyermekek fejlődését, hiszen a képzés nem akkor ér véget, amikor az edzés befejeződik. Közösen kell foglalkoznunk a gyerekekkel, hogy minden segítséget megkapjanak a fejlődéshez.”

A Gyirmót SE szellemiségének megerősítése, az egységes viselkedés kialakítása, valamint a Fair Play gondolatának megfelelően Etikai Kódexet fogalmazott meg a Gyirmót SE vezetősége. Az EK hatálya alá tartozó személyek Magyarországon és az ország határain túl külföldön is mutassanak példát más egyesületek tagjainak, sportolóinak és a civil embereknek egyaránt. Érdemes megjegyezni, hogy nem megfelelő szülői, hozzátartozói viselkedés esetén az érintett(ek) eltiltható(ak) a Gyirmót SE létesítményeinek látogatásától.

Mit szeretnének a fiatal sportolók a szüleiktől?

Számos kutatás vizsgálta már, hogy milyen a megfelelő szülői magatartás, a vizsgálatok nagy része azonban edzőktől vagy külső megfigyelőktől gyűjtött adatokra fókuszált, és kevés szó esett arról, milyen szülői viselkedést preferálnának maguk a sportolók. Ezt a kutatási rést igyekezett betölteni Knight, Neely és Holt 2011-es vizsgálata, amelyben 12-15 éves, csapatsportot űző lányokat kérdeztek arról, hogy számukra mi a megfelelő, illetve nem megfelelő szülői viselkedés. Az interjúk alapján a kutatók összeszedték, melyek a fiatal sportolók által kívánatosnak vagy nemkívánatosnak minősített szülői magatartásformák a versenyek előtt, alatt és után.

A verseny előtt

Válaszaik alapján a sportolók azt szeretik, ha szüleik a meccsek előtt segítenek nekik mind fizikailag, mind mentálisan felkészülni a megmérettetésre. Ehhez nem szükséges semmi különösebb dolog: volt, aki arról számolt be, hogy a szülei figyelmeztetik, hogy időben elkészüljön az induláshoz és elég vizet igyon, egy másik lány pedig a bokarögzítő tape felragasztásában kapott rutinszerűen szülői segítséget. A sportolók azt is fontosnak találták, hogy szüleik megértsék, mentálisan mire van igényük a meccsre való felkészülés során. A legtöbben például nem szeretnek verseny előtt a játékról beszélni, inkább annak örülnek, ha a szüleik segítenek nekik ellazulni, például úgy, hogy meccsre menet zenét hallgatnak a kocsiban. Emellett a játékosok azt is nagyra értékelik, ha a szüleik olyan pozitív üzenetekkel bocsátják útjukra őket a verseny előtt, mint „Menni fog, ügyes leszel!”. A játékosok nagyra értékelik, ha szüleik pozitív üzenetekkel bocsátják útjukra őket a verseny előtt.

A verseny alatt

A sportolók válaszai alapján négy kívánatos és három nemkívánatos szülői viselkedésforma különíthető el a meccsek közben:

A játékosok többsége azt várja a szüleitől, hogy az egész csapatot bátorítsák és ne csak a saját gyermekük megmozdulásait tapsolják meg.
A sportolók azt is kiemelték, hogy jobban örülnek, ha szüleik inkább az erőfeszítést díjazzák az eredmény helyett, és nem helyeznek rájuk nyomást a teljesítményelvárásukkal.
A megkérdezett játékosok a pozitív üzenetek fontosságát is hangsúlyozták: elmondásuk szerint a buzdítás, a sikeres megmozdulások ünneplése ösztönzően, míg a meccs közben bekiabált szülői kritikák inkább negatívan hatnak rájuk.
A sportolók egy további fontos elvárása a szüleik felé, hogy kontrollálják az érzelmeiket.

A nemkívánatos viselkedések kategóriájába az alábbiak kerültek:

A sportolók kifejezetten nehezményezik, ha a szüleik meccs alatt viselkedésükkel magukra, vagy gyermekükre irányítják a figyelmet.
A megkérdezett sportolók azt sem veszik jó néven, ha valamelyik szülőjük edző-szerepet vesz fel a meccs során, és instrukciókat bekiabálva igyekszik segíteni a csapatot.
Ezen kívül a sportolók egyik rémálma, ha szüleik vitába keverednek a játékvezetőkkel.

A verseny után

A mérkőzés befejeztével a játékosoknak elsősorban pozitív visszajelzésekre van igényük a szüleiktől, sőt akár a csapattársaik szüleitől is. Fontosnak tartják azonban, hogy a visszajelzés semmiképp ne legyen túlzó vagy őszintétlen: elmondásuk szerint a pozitív, megerősítő üzenetek mellé csomagolva szívesen fogadják a jogos kritikát is, bár elsősorban akkor, ha már valamelyest lecsillapodtak a kedélyek a meccs lefújását követően. Első csalódottságukban ugyanis sokan inkább nem beszélnének a történtekről, míg később nyitottabbá válnak erre. Fontos, hogy a szülők felismerjék és tiszteletben tartsák ezeket az igényeket.

Összességében elmondható tehát, hogy a sportolóknak egészen világos elképzeléseik vannak arról, hogy milyen lenne a megfelelő szülői viselkedés a meccseik előtt, közben és után. Érdemes megjegyezni azt is, hogy nem pusztán a szülői megnyilvánulások milyensége, hanem azok időzítése is alapvető fontosságú abban, hogy a játékosok kívánatosnak vagy nemkívánatosnak ítélik-e azokat. A kutatás vezetői azt remélik, hogy a gyereksportolók preferenciáit megismerve lehetőség nyílik arra, hogy szüleik az ő igényeiket szem előtt tartva módosítsák viselkedésüket, olyan csapatlégkört teremtve, ami motiválja és minél jobb teljesítményre ösztönzi a sportolókat.

Az „épp elég” magatartás: Hogyan lehetsz jó hatással?

A jó sportszülői magatartás kulcsa az egyensúly megtalálása a támogatás és a háttérbe húzódás között. Fontos, hogy a gyermekünk érezze, hogy mellette állunk, de ugyanakkor hagynunk kell teret neki, hogy önállóan fejlődjön és tanuljon a sportban. Az „épp elég” szülő támogatja a gyermekét, de nem veszi át tőle az irányítást. Hagyja, hogy a gyermek maga tapasztalja meg a sport örömeit és kihívásait, és önállóan oldja meg a problémákat. Az „épp elég” szülő tudja, hogy a sport a gyermek életének csak egy része, és nem az egész élete.

A gyermeked és a csapat kapcsolata:

Légy pozitív és biztató: Ünnepeld a sikereket, és tanítsd meg a gyermekednek, hogyan kezelje a kudarcokat. A pozitív hozzáállás ragadós, és segít a jó hangulat megteremtésében a csapaton belül.
Támogasd az egész csapatot: Ne csak a saját gyermekedre koncentrálj, hanem szurkolj az egész csapatnak. Ez segít a gyermekednek beilleszkedni és erősíteni a csapatszellemet.
Vegyél részt az eseményeken: Mutasd meg a gyermekednek, hogy fontos neked a sportja azzal, hogy részt veszel a mérkőzéseken és versenyeken.
Ne avatkozz bele az edzői döntésekbe: Bízz az edző szakértelmében, és ne kritizáld a döntéseit a gyermeked előtt. Ha problémád van, azt közvetlenül az edzővel beszéld meg.
Tanítsd meg a sportszerűségre: Mutass példát a jó sportszerűség terén, és tanítsd meg a gyermekednek, hogyan viselkedjen tisztelettudóan a csapattársaival, az ellenfelekkel és a játékvezetőkkel szemben.

A gyermeked és az edző kapcsolata:

Bízz az edzőben: Adj időt az edzőnek, hogy megismerje a gyermekedet és fejlessze a képességeit. Ne kérdőjelezd meg az edzői döntéseket a gyermeked előtt.
Kommunikálj nyitottan és tisztelettudóan: Ha aggályaid vannak, beszéld meg azokat az edzővel négyszemközt, tisztelettudó és együttműködő módon.
Ne gyakorolj nyomást a gyermekre: Hagyd, hogy a gyermeked a saját tempójában fejlődjön, és ne erőltesd rá a saját elvárásaidat.
Támogasd az edzőt: Mutasd meg a gyermekednek, hogy tiszteled az edzőt és értékeled a munkáját.

Ne feledd, a legfontosabb, hogy a gyermeked érezze, hogy szereted és támogatod őt, függetlenül az eredménytől. Ahogy a szülő reagál a hibára, úgy fog a fiatal is, azaz útközben tanul. Ha a szülő összetör gyermeke hibáit látva, akkor a fiatal megtanulja, hogy minden egyes tévedésnek súlyos következménye lesz, és könnyen megeshet, hogy a későbbiekben már nem mer pozitív értelemben kockáztatni. Figyelj arra, hogy meglegyen az egyensúly a gyermek életében. A barátokkal eltöltött idő is fontos, ahogy egy jól időzített pihenés is sokat tehet a teljesítmény javulásáért. Élsportoló gyermekeknél sokkal gyakoribb a túledzettség, mint a lógások száma.

Jellemző szülői típusok a futballban

Sok fociszülő vélekedik arról sajátosan, hogy miként is kellene viselkednie a gyereke meccse során. Arról már ne is beszéljünk, hogy esetleg otthon mi lenne a megfelelő hozzáállás az edzőkhöz, a játékvezetőkhöz és a csapattársakhoz. Ha pedig nincs bizalom, akkor azt a gyerek is érzi (sőt legtöbbször hallja is…) és a közös munka már az elejétől fogva vakvágányon jár. Persze van úgy, hogy az edző jó, de a társak gyengék, az igazi tehetség azonban utat tör magának: a mai megfigyelőhálózatok mellett nincs az a talentum, aki észrevétlenül marad huzamosabb ideig. Sokszor nem is csak a gyerekeken múlik, hogy milyen pályát futnak be, hiszen a szülők sok dolgot tudnak befolyásolni. Erre persze a szülők rávághatják, hogy a lehetőségek nem mindenhol egyenlőek. Nos, egy dolog biztosan nem pénzkérdés: hogy miként viselkedünk a pálya szélén. Éppen ezért összeszedtünk tizenöt jellegzetes szülői típust:

A beteljesületlen álomkergető: Mindig is nagy karriert befutott sztárfutballista szeretett volna lenni. Mivel ez meghiúsult, most gyermekén keresztül szeretné beteljesíteni saját vágyait.
Az elfogult: Az a világnézetének kiindulópontja, hogy a gyereke a legjobb, a többiek viszont nem nőnek fel hozzá tudásban.
A kritikus: Energiái inkább a más gyerekeinek szidásában csapódnak le. Néha azért látszólag, halkan a saját csemetét is elmarasztalja, hogy ne vádolhassák elfogultsággal.
A maximalista: Alapelve: „Teher alatt nő a pálma.” „Ha négy gólt rúgtál, miért nem rúgtál ötöt?!” A legrosszabb vállfaja még nyilvánosan is megalázza a gyerekét.
Az edzőkritikus: Csinálhat akármit az edző, minden negatívumnak ő lesz az oka.
A „joystick” szülő: A mérkőzés elején joystick-ot vesz a kezébe, amit csak a 90. perc után hajlandó letenni. A mérkőzés minden percében „hasznos tanácsokkal” látja el a kis palántáját.
Az omnipotens szakértő: Nagy önbizalommal rendelkező egyének, akik az egész gépezetet irányítanák a mérkőzés során, és mindenhez (is) értenek.
A játékvezető-gyűlölő: A játékvezetők mindegyike egy szerencsétlen hülye.
A szidkozódó: Általában a véleményes játékvezetői ítéletek kapcsán indul el az egymással való foglalkozás, ami gyakran anyázásba torkollik.
A stand up-os: Benne egy stand up-os veszett el, így mivel máskor nem találkozik népesebb közönséggel, a gyerek meccse során kamatoztatja tehetségét.
A „péntek este tízkor hívó”: Az edzők rémálmai, hiszen péntek este tízkor is olyan információkért hívják fel őket, amiket mindenki tud.
Az edzőt fúró/erősítő: Ha az edző haver, erősíti az utasításait, ha nem szereti, fúrja.
A tiltó: Az egyetlen konfliktusforrás ezekkel a szülőkkel, ha nem akarják, hogy gyermekük futballista legyen, és tiltják őket a játéktól.
A csendes támogató: Nem szól bele a dolgokba, csak kimegy és megnézi a gyermeke meccsét. Már jelenlétével erősíti a gyermek önbizalmát.
A sportszerű szurkoló: Transzparensekkel, síppal-dobbal, nádi hegedűvel mennek a meccsekre, ahol igazi futballhangulatot varázsolnak a gyerekeiknek, csak bíztatják a sajátjaikat.

Fociszülőként a jó támogatásért - Összefoglaló tippek

Vitathatatlan, hogy a szülők kulcsszereplők gyermekük sportpályafutásában. Befolyásuk különösen erős lehet versenyhelyzetben, hiszen ilyenkor viselkedésükkel azonnali visszajelzést adnak gyermekük pályán mutatott teljesítményére. Gyakran előfordul azonban, hogy ezzel nemhogy segítenék, de inkább hátráltatják csemetéiket. Íme néhány fontos pont:

A legnagyobb ajándék, amit egy szülő adhat, az az, hogy hagyja a gyereket saját motivációból sportolni.
A szülő nem edző, nem menedzser, nem scout. Ne ezt mondd: „Miért nem passzoltál inkább?” Ezt mondd: „Nagyon jól küzdöttél!”
Az edzésre járás, a logisztika sokszor a szülők vállán van.
A gyerekek figyelik a lelátót. Ha a szülők veszekednek, kiabálnak, kritizálnak, az rontja az élményt.
Kérdezd meg edzés után, hogy mi tetszett neki, mi nem.
Ha gyengébb teljesítményt nyújt, vagy csalódott, hallgasd meg.
A gyerekek hosszú távon akkor maradnak sportban, ha a befektetett munkáért kapnak visszajelzést.
A gyerek foci nem csak az ő elfoglaltsága - hanem a tiétek is. Mezek, cipők, időbeosztás, hétvégi meccsek, utazás.

A foci rengeteg készséget ad a gyerekeknek: fegyelmet, kitartást, közösségi élményt. A kispad mögül kiabáló szülők szándéka is alapvetően jó, megvédeni a gyermeküket, mégis túlzott a reakciójuk. Felnőttként pontosan tudjuk mi minden nyerhető azáltal, ha valaki sportol, sok esetben a szülők is űztek egy adott sportágat és ezek az emlékek hatással lehetnek az elvárásainkra és ezáltal a fiatalra is. Ha nem veszel részt versenyeken, azt üzenheted, hogy téged nem érdekel az ő teljesítménye. Különösen a fiatalabb sportolóknál gyakori, hogy ki-kipillantanak nehezebb helyzetekben az anyukájukra vagy apukájukra, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy minden rendben van-e. Fontos tehát a jelenlét, de a megfelelő módon.

tags: #tajekoztato #plakat #szuloknek #a #klubban #torteno

Gödöllői Röplabda Club