A tenisz és a röplabda izgalmas világa: Egy inspiráló kapcsolat
Szinte naponta halljuk és olvassuk a "tenisz" kifejezést, más sportszavakkal egyetemben. Vannak, akik nagyon is értik, hogy miről van szó, mások viszont inkább hallgatnak, nem mernek a témához szólni, hiszen nem jártasak a teniszben, félénken pislantanak a TV képernyőjére, amikor egy-egy nagy mérkőzést közvetít valamely csatorna. Sokan vannak, akik szívesen kipróbálnák a teniszezést, de félnek attól, hogy mi is következik azután, amikor fellépnek a pályára. Mások viszont úgy érzik, minden könnyen megy majd, hiszen látták a TV-ben: két ember ide-oda szaladgál a pályán és egymásnak üti a labdát - nem is olyan bonyolult ez. Valóban nem, addig, amíg az ember a TV-ben élvezi. Célunk, hogy bevezessük az olvasót a tenisz fortélyaiba és szépségeibe, és emellett felfedjük a röplabdával való történelmi kapcsolatát.
A Tenisz Alapjai és Történelmi Gyökerei
A tenisz egy olyan labdajáték, amelyet két vagy négy játékos, ütővel felszerelkezve egy háló fölött egy téglalap alakú pályára üt oda-vissza a labdát. Ha a háló fölött eggyel többször ütöd az ellenfeled térfelére a labdát, mint ő a tiédre, akkor szerzel egy pontot. Más megfogalmazásban: téglalap alakú, simára hengerelt gyepes vagy salakos pályán két vagy négy játékos által játszott labdajáték; a pálya közepén keresztben kifeszített alacsony háló fölött kell a teniszlabdát ütővel átütni, illetve visszaütni.
A tenisz egy ősi sportág, amelynek gyökerei évszázadokkal ezelőttre nyúlnak vissza, egészen a XII. századig. A sport eredetileg a franciák és az angolok közötti középkori labdajátékból fejlődött ki. A tenisz őskoráról különös és érdekes tudósítások maradtak fenn. A velencei Donato Vallutti Krónikájában arról ad hírt, hogy az altopassiói ütközetben (1324) fogságba esett francia lovagok egy „tenez” nevű játékot mutattak be. Tévedett. Ezt a játékot Franciaországban „jeu de paume”-nak hívták. A „Tenez!” afféle csatakiáltás volt. A meccs kezdetekor az adogató harsányan figyelmeztette a fogadót: „Vigyázz!”
A 17. században Comenius Amos János, a nagy cseh tudós Sárospatakon professzorkodott. Ha a lapockát lapocskának olvassuk, akkor az ősteniszütőt látjuk magunk előtt. Gróf Széchenyi István 1823-ban Grosvenor Robert lorddal játszott labdát, és minden játszmát megnyert.
A modern értelemben vett tenisz alig száz évre tekint vissza, más sportokhoz képest viszonylag fiatal. A tenisz elődjének számító real vagy royal teniszt viszont évszázadokon keresztül játszották. A pályák mérete különbözött, és a szabályokat gyakran menet közben találták ki. Aztán egy 1873. évi decemberi délutánon egy angol úriember, Walter Wingfield őrnagy bemutatott egy új társasági játékot, amelyet Sphairistike-nek nevezett el. Maga a szó a görög labdajáték szóból ered, de az emberek nehezen tudták kiejteni és megjegyezni, ezért hamar átkeresztelték teniszre. Ennek angol megfelelője a lawn tennis volt. Wingfield őrmester elhatározta, hogy szabványosítja ezt a játékot, és néhány új szabályt is alkot. Az ötleteit mindig is nagyon jól tudta eladni, ezért az ismerősei közül senkit sem lepett meg, amikor az őrnagy megjelent az úgynevezett teniszkészletével, amelyben szabálykönyv, labdák, ütők, különleges, indiai gumiból készült sarkú cipők voltak.
A tenisz világhódító útján 1874-ben megérkezett az Egyesült Államokba is: egy Mary Outerbridge nevű hölgy mutatta be a Staten Island-i Baseball és Krikett Klubban. Igazi versennyé akkor vált, amikor a Wimbledon-i All England Croquet Club 1875-ben az egyik füves pályáját átadta a teniszezőknek, két évre rá pedig megrendezte a legelső teniszversenyt (az első győztes neve Spencer Gore).
A Tenisz Játékszabályai és Pontozása
Miért nem egyesével számolják a pontokat, mint például a fociban? Erre is van egy legenda. Egy hatalmas óralapot akasztottak a falra. A nagymutatóval jelezték a labdamenetek alakulását, a kismutatóval a játékokét. Egy poén egy negyedóra előre a nagymutatóval = 15 perc, aztán 30 perc, 45. Ebből alakult ki a 15, 30, 40-es pontozás. Egy játékosnak vagy csapatnak négy pontot kell szereznie a győzelemhez egy teniszmeccsen. A játék 0-0-s állásnál kezdődik, a nulla pontot általában "szerelemnek" nevezik. A pontok sora a következőképpen alakul: 0 ("szerelem"), 15, 30, 40, játék. Abban az esetben, ha mindkét játékos vagy csapat egy játékban egyenként három pontot ér el, és az eredmény 40-40, azt "kettesnek" nevezzük. A kettest követően az a játékos vagy csapat kerül előnybe, aki a következő pontot megnyeri. Ha az előnyben lévő játékos vagy csapat megszerzi a következő pontot, megnyeri a játékot. Ha azonban az előny megszerzése után az ellenfél játékosa vagy csapata nyeri a következő pontot, az állás visszaáll kettesre. Az eredmény ismertetésekor mindig az adogató pontjait mondjuk előbb.
Amikor elkezdődik egy mérkőzés, a vezetőbíró jelenlétében sorsolnak, hogy ki kezdje az adogatást (=szerva), és ki melyik térfelet választja. Ez általában „fej vagy írás” rendszerben működik, azaz a bíró feldob egy pénzérmét, amely a földön landolva jelzi a sorsolás végeredményét. A „győztes” vagy az adogatás és az adogatás fogadása között választ, vagy eldönti, melyik térfélen játszik, de átadhatja a választás jogát az ellenfélnek is. Az adogatás a labdamenet első ütése és mindig az alapvonal mögül kell végrehajtani. Az már egyéni stílus dolga, hogy a játékos mennyire áll az alapvonal közepén vagy mennyire a jobb széle felé: melyik az a szög, ahonnan a legjobban és legerősebben bele tudja pörgetni a labdát az ellenfél fogadó udvarába. Ha az első szerva nem sikerül (hosszú, illetve széles lett vagy beleakadt a hálóba), még egy lehetőség áll a játékos részére. Ha a labda csak a háló felső szélét érinti („necc”), de átmegy rajta és bele is esik a fogadóudvarba, akkor az adogató megismételheti a szervát. Ezért nem jár pontveszteség, csak akkor, ha már másodszorra sem sikerült beletalálni a fogadóudvarba, vagy hálóba ütközik a labda, vagy lábhibát követ el a játékos. És az is előfordulhat, hogy az ellenfél nem tudja fogni a szervát, ezt „ász”-nak nevezzük. Ha az ellenfél elnyeri az adogatásunkat, „break”-nek hívjuk. A love game műszó pedig azt jelenti, hogy az adogató pontveszteség nélkül hozta az adogatását.
A mérkőzések a nőknél két nyert játszmáig (a háromból) tartanak, ugyanez érvényes egyes férfi tornákon is, azonban a nagyobb versenyeken a férfiak esetében a meccs három nyert játszmáig tart. Ha 6-6-ra alakul a játszma állása, akkor két lehetőség van: addig játszunk, amíg nem lesz kétpontos különbség, de ez nagyon hosszúra is elnyúlhat. Ezért találták ki az ún. tie-break-et (rövidítés): a 13. játékban az adogató kezd, egyet szervál, aztán az ellenfél adogat kettőt egymás után, majd az adogató kettőt és így tovább kettesével. A hatodik pontnál térfelet cserélünk. Az nyeri a tie-break-et, aki előbb eléri a 7 nyert pontot, kétpontos különbséggel. A rövidítés pedig tényleg addig tart, amíg nincs kétpontos különbség. A Grand Slam-meccsek során a tiebreakereket jellemzően a férfi egyes mérkőzések első, második, harmadik és negyedik szettjében, valamint a női egyes vagy páros mérkőzések első és második szettjében játsszák. Ez alól a szabály alól vannak kivételek, például a US Openen, ahol a döntő szettben engedélyezett a tiebreak. Páros mérkőzések esetén a döntő szett gyakran szuper tiebreakre megy át.
A Női Tenisz Szövetség (WTA) és a Professzionális Teniszezők Szövetsége - férfiak (ATP) rangsorolja a profi játékosokat. Számítógépes rendszerben rendezik sorrendbe a játékosokat, mégpedig az egyes versenyeken elért pontszámok alapján. Az amerikai országos teniszező - besorolási program (NTRP) megállapított különböző, a játékos képességeitől függő szinteket: kezdő (2.5); gyenge (3.0); nem túl erős (4.0); haladó (5.0) - a klubok legjobbjai; jó (6.0); legjobb (7.0) - világszínvonalú.
A Tenisz Felszerelései
Az első lépés a sikeres teniszezés felé egy megfelelő, „testreszabott” teniszütő beszerzése. A sportboltokban amellett, hogy több márka közül választhatunk, kétfajta ütő áll rendelkezésünkre: húrozott és húrozatlan. Az utóbbi előnye, hogy igényeinknek megfelelően vásárolhatjuk meg a belehúzandó húrt (amely készülhet kevlarból, más szintetikus anyagokból vagy nylonból, de vannak még bélből - szarvasmarha -). A húrozásnál fontos, hogy „hány kilóra” húzatjuk meg az ütőt, amely befolyásolja a húrok keménységét vagy rugalmasságát. Amikor egy ütőt lazára húroznak, az ütés veszít erejéből: a labda részben vagy teljesen irányítatlanul vágódik le az ütőről. Ha a húrok túl feszesek, az ütő fölött megvan az ellenőrzés, de a húrok keménysége miatt az optimális ütőpont (ahonnan a labda a legerősebben és a legjobb irányban távozik - általában az ütő közepén van) beleolvad a fejbe és nagyon nehéz technikásan játszani. Az ütők hossza általában 68,5 - 73,6 cm között mozog.
A teniszlabdákat vákuumcsomagolt dobozokban forgalmazzák minőségük és tartósságuk biztosítása céljából. A labda a szabályok szerint fehér vagy zöld/sárga lehet. Az átmérője 6,35 és 6,67 cm között mozog. Ez a variációs lehetőség a labdát kívülről borító bolyhoknak köszönhető. A tenisz hőskorában a labdák csupasz gumiból készültek és középen üresek voltak mindaddig, amíg John Heathcote feltaláló nem tett rá két flanellcsíkot. Vannak nyomás alatt levő fajták is, amelyekben a gömb belsejében a nyomás nagyobb a külső levegő nyomásánál.
A Tenisz Pálya: Borítások és Méretek
Mivel a teniszpályáknak eredetileg a krokettpályák adtak otthont, az első elfogadott borítás a fű lett. Nagyon gyors: a teniszlabda gyorsan fölpattan, s meg is csúszik. Vannak olyan játékosok, akik erre a pályára esküsznek fel, ez felel meg legjobban a játékstílusuknak - ne feledjük el azt sem, hogy az egyik, ha nem a legnagyobb Grand Slam torna színhelyén, Wimbledonban fűborítású pályán küzdenek egymással a játékosok. S az alapvonal mentén levő sárga folt nem azt jelenti, hogy ott már kikopott, nincs fű, csupán azt, hogy elsárgult a használat következtében.
A salakpálya sokkal lassúbb, ezért az itt játszott játék stílusa és az ezen sikeres teniszezők típusa is eltér a többi pályaborításnál megszokottól. Ellenben a salakos pálya talán a legnépszerűbb és legelterjedtebb, annak ellenére is, hogy nagyon nagy odafigyelést igényel a karbantartása. Állandó „megfigyelés” alatt kell tartani, hiszen ha alig látható egyenletlenség is keletkezik a pályán, a labda „megül” vagy magasabbra pattan, s ez váratlan, nagy kellemetlenséget okoz a játékosoknak. Viszont előnyére válik még, hogy ez az a pályaborítás, amelyen a legjobban kimutatható az „out” illetve az „in” labda, ha esetleg az ellenfél kételkedne a vonalbírók ítéletében.
A harmadik típusú borítás a kemény, ami többfajta anyagból készülhet az aszfalttól kezdve a betonon át a szőnyegen keresztül az összetett műanyagokig. Fenntartásuk egyszerű, középutat kínálnak a gyors fű és a lassúbb salak között. A gyorsaságot itt a borítás összetételének módosításával befolyásolhatják. Két Grand Slam tornának is keményborítású pálya ad otthont: a januári Australian Open-nek és az utolsónak, a US Open-nek.
Wingfield őrmester szabályainak értelmében a pályának 18,29 méter hosszúnak, a hálónak pedig 142,24 cm magasnak kellett lennie. A tenisz szabályait először a Wimbledon-i All England Club egységesítette, s ezzel a pálya méretét is szabványosította. A Wimbledon-i bizottság a téglalap alakú pálya hosszát 23,77 méterben, a szélességét az egyes játék számára 8,23 méterben (a páros játék oldalvonala +137, 16 cm-rel odébb van) állapította meg. A háló magassága is változott, a mai szabályok értelmében: 106,68 cm magas a széleken és 91,44 cm magas középen.
A Röplabda Születése: Teniszből Merített Inspiráció
A tenisz történetével párhuzamosan, de egy későbbi időpontban született meg egy másik népszerű hálós sportág, amelynek kialakulásában maga a tenisz is szerepet játszott. 1895. február 9-én a massachusettsi Holyoke városában egy testnevelési igazgató, William G. Morgan megalkotott egy új szabadidős játékot mintonette néven, felhasználva a tenisz és a kézilabda egyes elemeit is. Ezt főleg teremben lehetett játszani, korlátlan számú résztvevővel, és eredetileg a YMCA (Fiatal Katolikus Férfiak Szövetsége) korosabb, de mégis atletikus beállítottságú tagjainak tervezték a túlságosan is erőszakosnak tartott kosárlabda helyett.
A Mintonette végül röplabda néven terjedt el, beltéri és szabadtéri változatban egyaránt. A springfieldi YMCA-ban játszott 1896-os bemutatómeccsen az egyik néző, bizonyos Alfred Halsteadet megihlette a játék "röpködő természete" - tőle ered a röplabda név. Ezt követően a springfieldi YMCA kissé módosította a játék szabályait, majd elküldte azt a többi YMCA-nek is országszerte. William G. Morgan által papírra vetett első szabályok a háló méretét 1,98 méterben (6 láb és 6 hüvelyk), a pálya méretét pedig 7,6×15,2 méterben (25×50 láb) határozták meg, a játékosok számát azonban nem korlátozták. A meccs kilenc labdamenetből állt, három nyitással mindkét oldalon, és mindkét csapat korlátlanul érinthette a labdát, mielőtt átütötte volna azt az ellenfél térfelére. Szervahiba esetén engedélyezett egy második próbálkozás, de ha a labda fennakadt a hálón, úgy az ellenfél kapott pontot - kivéve, ha ez az első szervapróbálkozásnál történt meg.
A röplabda szabályainak fejlődése és globális terjedése
1900-ig a labda nem speciálisan röplabdának készült, és a szabályok sem olyanok voltak, mint ahogy ma ismerjük. 1916-ig tartott az a folyamat, amelyben felfedezték a feladás és a lecsapás erejét, majd négy évvel ezután bevezették a három érintés szabályát, és az ütő-segédvonalat is felfestették. 1917-ben 21-ről 15-re csökkent a győzelmet jelentő pontmennyiség. Külföldön elsőként Kanada fogadta be a röplabdát, 1900-ban.
1947-ben alakult meg a Fédération Internationale de Volleyball (FIVB), a röplabdajátékokat szervező nemzetközi szövetség. 1949-ben bonyolították le az első férfi, majd 1952-ben az első női bajnokságot. 1964-ben bekerült az olimpiai játékok sportágai közé, aminek azóta is részét képezi. A strandröplabda a kaliforniai Santa Monica tengerparti strandjairól indult világhódító útjára. A hobbisportból az 1950-es években vált szabályokkal rendelkező sport, amit az FIVB 1986-ban hitelesített. Manapság a sport különös népszerűségnek örvend Brazíliában, egész Európában (ahol főként Olaszországnak, Hollandiának és Szerbiának vannak meghatározó csapatai a ’80-as évek vége óta), Oroszországban és számos ázsiai országban (így például Kínában) is.
tags: #tenisz #es #a #roplabda #kapcsolata
