A tolerancia fogalma és sokrétűsége
1996 óta november 16-án ünneplik világszerte a toleranciát. Ennek kapcsán annak gondoltunk utána, hogy mi is a tolerancia, és hogy lehet-e tolerálni az intoleranciát. November 16-a a tolerancia nemzetközi napja (International Day for Tolerance). Az ünnep legfontosabb üzenete, hogy felhívja a figyelmet az intolerancia veszélyeire. Tizenhét éve ünneplik világszerte; az ENSZ nevelésügyi, kulturális és tudományos szervezete, az UNESCO 1995-ös nagyszabású toleranciára nevelő kampánysorozata óta. A tolerancia - talán ezt senki nem kérdőjelezi meg - alapvető és fontos érték. Azonban valószínűleg már korántsem ilyen egyértelmű, hogy mi is pontosan a tolerancia, meddig terjednek a határai.
Mi is az a tolerancia? - A szó eredete és alapvető értelmezése
Mit jelent a tolerancia szó? A latinból származó kifejezés jelentése ’türelem, tűrőképesség’. „Tolerancia” szavunk a latinból ered, és türelmet jelent. A tolerare (=elvisel) szóból származó tolerantia (= elviselés, megértés) kifejezés magyar változata. Ha például vallási toleranciáról beszélünk, akkor a más világnézetet vallók iránti türelmességet, elfogadást, békés együttélést értjük. A türelmességre utal mások eltérő véleményével, vallásával, világnézetével, szexuális orientációjával, etnikai hovatartozásával, röviden mindennel szemben, amivel nem tudunk könnyen azonosulni.
A tolerancia különböző aspektusai
Biológiai és orvosi értelemben
De a szónak van biológiai értelmezése is: ha egy szervezet tolerál valamit, akkor képes vele együtt élni, reagálni rá stb. Mind gyakrabban hallani az utóbbi időben például a laktózintoleranciáról - aki ebben szenved, annak a szervezete nem tudja lebontani a tejben található tejcukrot, a laktózt. A szervezete intoleráns ezzel a vegyülettel szemben. Biológiai értelemben egyre gyakrabban hallunk a különböző intoleranciákról, amelyek olyan anyagokra utalnak, amelyek a szervezet ellenállását (gyulladását, elégedetlen működését) váltják ki. A tolerancia a biológiában a szervezet ellenálló képessége, azaz hogy kóros tünetek megjelenése vagy megbetegedés nélkül elviseljen egyébként káros hatásokat. Ennek köszönhetően tudnak az élőlények túlélni olyan átmeneti helyzeteket, amik hosszú távon ártalmasak vagy akár életveszélyesek lennének (például a szélsőséges hideget, a hosszú órákon át tartó szomjúságot, egy esti lerészegedést stb.).
A tolerancia a gyógyszerészetben az, amikor egy gyógyszer tartós fogyasztása miatt annak hatása lecsökken, mert a szervezet hozzászokik a szer hatásához. Ilyenkor annak érdekében, hogy a gyógyszer ismét a kívánt hatást érje el, meg kell emelni a bevett mennyiséget. Ugyanez történik a drogok használata során is, a szervezet azok hatásához is hozzászokik. Ilyenkor ahhoz, hogy a fogyasztó a jól ismert és kívánt érzéseket ismét átélhesse, újra és újra meg kell emelnie a drog adagját.
Műszaki és ipari tolerancia
A tolerancia az iparban az a tűréshatár, ami még megengedett egy termék előállítása során annak méretében, mennyiségében vagy minőségében. Például a kézzel készített bonbonoknál különbözhet a külső csokoládéréteg vastagsága, de meg van adva, hogy ez a különbség maximum 1 milliméter lehet. A zacskókba töltött cukrok esetében eltérhet, hogy hány darab kerül végül egy‑egy zacskóba, de ez az eltérés legfeljebb 2 szem cukor lehet. Egy pékségben picit más és más íze lehet az almás rétesnek attól függően, hogy az aznap feldolgozott almák milyen fajtájúak, honnan érkeztek, mennyire érettek, de nem lehetnek sokkal édesebbek vagy sokkal savanyúbbak a megszokottnál. A műszaki nyelvben, finommechanikában és technikában ez a megszabott mérettől való az a legnagyobb eltérés, amely még megengedhető.
A társadalmi tolerancia mélységei
Mi történik akkor, ha valaki intoleráns, azaz ha nem képes valamit tűrni, megemészteni? - A laktózintolerancia esetében például emésztési problémák lépnek fel: az illetőnek fájni fog a hasa és hasmenése lesz, egészen addig, amíg ki nem ürül a szervezetéből az anyag (a laktóz), amit nem bír. Ha valaki nem egy anyagot, hanem egy gondolatot nem tud tolerálni, akkor is igyekszik tőle megszabadulni. Lehetséges például, hogy elzárkózik az ilyen gondolatokat vallóktól, távol tartja magát tőlük. Az is előfordul, hogy megpróbálja elhallgattatni a neki nem tetsző nézeteket vallókat.
A tolerancia kérdése a nyelvhasználattal kapcsolatban is felmerül. Nem elég ugyanis, hogy léteznek különféle nyelvek, még egy-egy nyelvnek is különböző változatai vannak területek és társadalmi csoportok szerint. És ráadásul még minden egyes ember is egy kicsit másképp beszél... Vannak azonban, akik ezt nem veszik túl jó néven. És nem bírják, hogy mások másképp használják „ő anyanyelvüket”. Van aki csak szimplán intoleráns, vannak azonban olyanok is, akik a nyelvhasználatuk szerint diszkriminálnak egyéneket, sőt csoportokat is. A nyest rendszeresen kap olyan olvasói kérdéseket, amelyekben a levélíró azt kéri tőlünk, hogy nyugtassuk meg afelől, hogy embertársa rosszul, hibásan, bunkó módon használja az anyanyelvét. Rendszeresen írunk olyan jelenségekről, amelyek kiváltói a nyelvi intoleranciának.
Itthon érdemes megemlíteni az úgynevezett gyűlölet-bűncselekményeket, amelyek olyan típusú bántalmazásra vagy megfélemlítésre utalnak, amelyet a másik vallása, származása, nemi identitása, szexuális orientációja, fogyatékossága miatt követnek el. Egyes források szerint „minden egyes nap legalább nyolc fekete, három fehér bőrű, három homoszexuális és három zsidó vallású ember esik gyűlölet-bűcselekmény áldozatául.
A tolerancia paradoxona: Az intolerancia tolerálása
Némileg ironikus, ugyanakkor elgondolkodtató az a mondás, hogy „csak az intoleranciát nem tudom tolerálni”. Mit is jelent ez? Valami olyasmit, hogy aki toleráns, az el is várja a toleranciát másoktól, tehát ha intoleranciát tapasztal, arra ő is intoleránsan reagál. Azaz: ő mégsem toleráns. A kígyó a saját farkába harapott. Aki valóban toleráns, az az intoleranciával szemben is toleráns kell, hogy legyen. Ezt a gondolatot azonban - ha konkrét példákat nézünk - nem is olyan könnyű elfogadni.
Lássunk tehát egy fiktív (és talán abszurdnak tűnő) példát: képzeljük el, hogy vannak emberek, akik nem fogadják el, hogy vannak olyan emberek, akik szemüveget viselnek. Idegesíti őket a tudat, hogy ezek az illetők segédeszközzel látnak. Ráadásul elég sok negatív tapasztalatuk van a szemüveget viselőkkel: okoskodóak, felsőbbrendűek, állandóan nekimennek másoknak a metrón vagy a villamoson, rendszeresen panaszkodnak, sajnáltatják magukat a rossz látásuk miatt. És sokszor idegesítően hunyorognak, amivel ki tudja, mit akarnak kifejezni. Az ilyen emberek így gondolkodnak: „Miért nem képesek ezek szemüveg nélkül látni normálisan?” „Meg sem próbálják!” „Ők tehetnek róla, hogy szemüvegesek, a saját hibájukból lettek azzá.” „Miért nem hordanak legalább kontaktlencsét, az legalább nem látszik messziről! Mit kell hivalkodni azzal, hogy valakinek rossz a látása?Hordják otthon a szemüvegüket, nekem azzal semmi bajom nincs.” Igazságtalannak tartják, hogy az ő pénzükből támogatja a társadalombiztosító ezeknek az illetőknek a szemészeti vizsgálatát és esetenként a szemüvegét.
Ezekben sajnos gyakran figyelhetünk fel arra a fajta intoleranciára, amely a mások intellektusának, műveltségének, gondolkodásának, hitének az el nem fogadása szül. Ezt saját használatra intellektuális intoleranciának nevezzük. Ezt a teljesen alaptalan negatív hozzáállást, intoleranciát is tolerálnunk kéne? A szemüvegesekkel kapcsolatban természetesen nem! Szemüveggyűlölet nincs (vagy legalábbis nem tudunk róla).
Mit kéne tennünk a szemüvegfóbokkal? - Elmagyarázhatnánk, hogy a szemüvegesség nem betegség, megcáfolhatnánk a szemüveg-intoleránsok tévedéseit. S ha azok fogékonyak lennének az érvelésre, akkor megszűnne a szemüveg-intolerancia, és mindenkinek nyert ügye lenne. De a valóságban sokszor nem ez történik!
A tolerancia paradoxona: Tolerálni vagy nem tolerálni? - Demokratikus elmélet sorozat | Academy 4 Soc...
Tolerancia vs. elfogadás, szimpátia és közöny
A toleranciára gyakran gondolunk valamilyen minimumként, alapként. Toleránsnak lenni tényleg könnyebb, mint például empatikusnak. A toleranciához „csak” türelem kell, az, hogy elviseljük egy gondolat, hit, jelenség (pl. nyelvi), embercsoport létezését. Nem kell elfogadnunk azt, nem kell beleképzelnünk magunkat, nem kell szőröstől-bőröstől megértenünk.
Sok-sok utánajárást követően azonban arra a következtetésre jutottam, hogy nem helyénvaló, sőt szinte lehetetlen egyetlen definíciót megadni, és azáltal megragadni a fogalmat, hiszen jóval árnyaltabb a helyzet. A helyes értelmezést valamelyest megkönnyíti az a bizonyos három kritérium, amelyeknek együtt kell érvényesülniük ahhoz, hogy ténylegesen toleranciáról beszélhessünk. Ehhez először is nélkülözhetetlen, hogy tisztában legyünk azzal, mit is rejt a másik világnézete. A toleranciám tehát abban áll, hogy bár tudásom alapján a másik véleményét, gondolkodását, életvitelét, tetteit tévesnek tartom, nem értek azokkal egyet, elfogadom, hogy ugyanannyira jogában áll ezek szerint élni, mint nekem más szerint, és nem kritizálom, nem próbálom megváltoztatni.
A tolerancia nem egyenlő azzal, hogy „nemtörődöm” módon békében élek a másik mellett, hiszen teljesen hidegen hagynak a nézetei, a gondolatai, a tettei. A szimpátia kifejezés is felmerülhet bennünk lehetséges szinonimaként, holott szó sincs hasonlóságról a két fogalom közt. Az sem számít toleranciának, ha szimplán azért viselek el egy viselkedést, mert félek hangot adni a véleményemnek. Nem, az elfogadás sem írja le a toleranciát, hiszen attól még, hogy toleráns vagyok, egyáltalán nem kell elfogadnom a másik nézeteit. Nem kell mindenre bólogatni, vagy a saját véleményünket megváltoztatni. Az egyetlen feladat, hogy tiszteletben tartsuk azt, hogy másoknak is van véleményük, ami eltérhet a miénktől. Egy nagyon jó cikkből idézve: „A tolerancia nem a megoldásról, hanem a megoldás közös kereséséről szól.”
Leszögeztük, hogy a tolerancia semmiképpen sem egyenlő az elfogadással, de kicsit továbbgondolva jól előkészíti azt. Az elfogadás mélyebb annál, mint hogy tudomásul veszem, és nem kritizálom a másik másságát, a tolerancia mégis jól előkészíti azt. A toleráns ember nyitott a másik megismerésére, sok-sok tudást halmoz fel, érdeklődik, elemez, véleményt alkot, de kíváncsi a többi nézőpontra is, végső soron elismeri a másikat, mint hozzá hasonló jogokkal élő embert. Azt hiszem, innen már csak egy lépésre van az elfogadás.
- A tolerancia a sajátodtól eltérő vélemények tiszteletben tartása, a más meggyőződésű vagy más világnézetű emberek iránti elfogadás. Ahhoz, hogy toleráns legyél valakivel, természetesen nem kell egyetértened vagy azonosulnod az ő gondolkodásával vagy viselkedésével, sőt a tolerancia lényege éppen az, hogy a te nézeteidtől vagy életformádtól való különbözőség ellenére nem ítélkezel, hanem megérted és elfogadod, hogy az illető másképpen látja a világot (például eltérő a vallása), másképpen érez (például homoszexuális), másképpen él (például vegetáriánus) vagy mások a gyökerei (például eltérő a bőrszíne). A valódi elfogadás az, ha a saját nézeteidet nem tartod igazabbnak vagy jobbnak a másikénál, ezért a tolerancia elejét veszi a faji, vallási vagy politikai megkülönböztetésnek. Ellentéte: intolerancia.
A toleranciaablak - Stressztűrő képességünk mutatója
A külvilágból érkező ingerekkel, a mindennapi nehézségekkel vagy a traumatikus élményekkel, krízishelyzetekkel más és más módon küzdünk meg mindannyian. Stressztűrő képességünk jellemzése kapcsán született meg a toleranciaablak fogalma, amit Daniel J. Siegel pszichiáter, neurobiológus nevéhez kötünk. Eredetileg 1999-ben - The Developing Mind: Toward a Neurobiology of Interpersonal Experience címmel - megjelent könyvében ír erről először részletesen. Siegel azt mondja, mindannyiunknak van egy úgynevezett toleranciaablaka, amiben a különböző intenzitással érkező érzelmi élmények feldolgozhatók úgy, hogy az egész rendszerünk működésében ne keletkezzen zavar. Mit is jelent ez pontosan?
Vannak olyanok, akik intenzív stresszhelyzetben is könnyen képesek hatékonyan és fókuszáltan gondolkozni, nyugodtak maradni, megfelelően funkcionálni, míg mások számára bizonyos érzelmek (például harag vagy szomorúság) megjelenése teljesen elárasztó, megbénító lehet, még akkor is, ha ezek az emóciók kis vagy közepes erősségűek. A következőket sorolhatjuk a stressztűrő képességünket meghatározó tényezők közé:
- genetikai adottságok: például idegrendszerünk érettsége, érzékenysége és szenzoros érettségünk, érzékenységünk, öröklött temperamentumunk
- korábbi élettapasztalataink: például az önmagunkról és a világról alkotott képünk, átélt traumáink, kríziseink
- aktuális állapotunk, a szituáció jellemzői: például szükségleteink kielégítettsége (pl. éhség, fáradtság-álmosság), a stressz szintje, egészségi állapotunk, szociális támogatottság
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ablakunk szélessége nem fix, külső tényezők és belső munka révén is változhat, illetve változtatható. Például könnyebben megküzdhetünk egy stresszhelyzettel, ha számunkra fontos személyek körében vagyunk, ahol biztonságban érezzük magunkat, és úgy gondoljuk, hogy a többiek megértenek és elfogadnak minket. A megküzdést pedig nehezítheti például, ha eleve érzelmileg kimerült vagy zaklatott állapotban vagyunk.
A toleranciazónán kívül
Megkülönböztetünk szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszert, amelyek túl- vagy alulaktiváltsága különböző élményekkel járhat. Ez a két irány tulajdonképpen leírja azt a két módot, ahogyan kibillenhetünk egyensúlyi állapotunkból. A szimpatikus irányú kibillenés esetén egyfajta érzelmi elárasztottságot élhetünk meg; erős szorongást, félelmet, dühöt érezhetünk, amit heves szívdobogás és gyors légzés kísérhet. A parasztimpatikus irányú kibillenés esetén kikapcsolunk, lefagyunk, egyfajta túlélő üzemmódba kapcsolunk, ami közben tompaságot, bénultságot, mozdulatlanságot tapasztalhatunk, mintha nem is lennék jelen a saját testünkben, életünkben. A zónán belül képesek vagyunk a rugalmas alkalmazkodásra, a jó stresszkezelésre és problémamegoldásra, nyugodtak vagyunk, de nem fáradtak, éberek, de nem szorongók, tudunk a jelenben lenni és abban másokhoz kapcsolódni, tanulni, koncentrálni.
Életünk folyójának medre
Ha elképzeljük, hogy az életünk egy folyó, akkor alapállapotban a medrében halad, de vannak - hosszabb vagy rövidebb - időszakok, amikor kilép a medréből és elönti a partot. És ez rendben van. Legyen bármilyen jó is a stressztűrésünk, mindannyiunk életében történhet olyan, ami miatt kizuhanunk az egyensúly állapotából. Az önismereti munka során fontos lehet, hogy választ kapjunk arra, számunkra hol van az a határ, amin túl elveszítjük a kontrollunkat, milyen széles a saját toleranciaablakunk. Ha pedig úgy ítéljük meg, hogy szűk ez a zóna számunkra, akkor megpróbálhatjuk - egyedül vagy szakemberrel - kitágítani azt.
A tolerancia helyzete Magyarországon
Az 1995-ös évet a tolerancia évének szentelte az ENSZ az UNESCO kezdeményezésére. Ebben az évben nagyszabású nemzetközi kampány indult, majd november 16-án az UNESCO tagállamai elfogadták a tolerancia elveiről szóló nyilatkozatot. A „zéró tolerancia” kifejezés is bizonyára ismerősen cseng, ami például az ittas vezetés esetében azt jelenti, hogy akármilyen kis mennyiségű is a vérben kimutatott alkohol szintje, az már büntetést von maga után. Ez talán elég bizonyíték arra, hogy a tolerancia szót valóban gyakran használjuk sokféle formában, sőt egy napunk is van rá az évben, ám végső soron pontatlan szinonimákkal helyettesítjük.
A Republikon Intézet elemzéséből (ami egy 2012-es kutatáson alapszik) kiderül, hogy a magyarok bizony az EU-s tagállamok sorában a legkevésbé toleráns közösségek közé tartoznak a csehek és a szlovákok mellett. „…azok között, akiknek van személyes tapasztalata roma személlyel, 11 százalék került a leginkább toleráns alcsoportba, míg azoknak, akik ilyenről nem számoltak be, csak két százalékuk. A személyes találkozás hiánya ráadásul a bezárkózást, az intoleranciát erősíti: azon magyarok, akik nem találkoztak még roma emberrel, majdnem háromszor akkora arányban kerülnek a leginkább intoleráns csoportba, mint akiknek volt személyes élményük. Ez a szomorú kimutatás tehát a megoldást is magában foglalja. Teljesen egyértelmű a helyzet. Személyes kapcsolatokra, saját tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy toleránsabbak lehessünk, nem csak a vizsgált kisebbségi csoportokkal, de akárkivel és akármivel szemben.
tags: #tolerancia #foci #mazsihisz
