A top ligák átigazolási időszakának elemzése: Premier League dominancia és változó szabályok

A labdarúgásban az átigazolási időszakok mindig kiemelt figyelmet kapnak, különösen a top ligákban, ahol a csapatok milliárdokat költenek keretük megerősítésére. Szinte már meg sem lepődünk azon egy nyári átigazolási időszak lezárultával, hogy valamelyik topliga egyik csapata - vagy akár az egész sportág - csúcsot döntött, és rekordösszegért vásárolt labdarúgót.

A Premier League téli átigazolási időszaka: csendes, de rekordot döntő

Az eddigi legcsendesebb zárását láthattuk a téli átigazolási időszaknak az angol élvonalban. A hétfői zárónapon mindössze hét igazolást jelentettek be a Premier League klubjai, és bár a korábban látott „deadline day-es drámák” elmaradtak, a teljes ablakot nézve elköltött közel 400 millió font így is jócskán felülmúlja a többi topliga költését. Tóth Alex januárban szerződött a Bournemouth-hoz.

Pénzügyi óvatosság és új szabályok

A januári inaktivitás egyik legfontosabb oka a klubok pénzügyi óvatossága volt. A nyári rekordköltés után számos egyesület már eleve szűkebb mozgástérrel vágott neki az idény második felének, és tudatosan kerülte a további jelentős kiadásokat. Emellett egyre nagyobb szerepet játszik az a szabályozási környezet is, amely a következő idénytől érdemben átalakítja a Premier League pénzügyi kereteit. A jelenlegi Profit and Sustainability Rules (PSR) rendszert a 2026-2027-es idénytől a Squad Cost Ratio (SCR) váltja fel, amely a klubok teljes játékoskeretének költségét a bevételek 85 százalékában maximálja.

Az új szabályrendszer bevezetése már most érezhető hatást gyakorol a döntéshozatalra: a klubok igyekeznek úgy alakítani pénzügyi helyzetüket, hogy a következő, várhatóan ismét aktív nyári piacra megfeleljenek az előírásoknak.

Paul Macdonald, a FootballTransfers.com szakértője szerint természetes reakció volt a kluboktól a fokozott óvatosság. Mint fogalmazott, mindig jelen van egyfajta pénzügyi bizonytalanság egy csendes átigazolási időszakban, különösen akkor, amikor a piac következő szakasza jóval intenzívebbnek ígérkezik. A januári visszafogottság így részben tudatos előkészítésnek tekinthető: a klubok elsődleges célja az volt, hogy megfeleljenek az új szabályoknak, és elkerüljék azt, hogy a jövőben pénzügyi korlátok akadályozzák őket a valódi erősítésekben.

A Premier League még a csendes januárban is mindenkit megelőzött

A csendes zárással együtt is az angol élvonal klubjai költötték a legtöbb pénzt. Ez a különbség nem új keletű jelenség, hanem a Premier League tartós gazdasági fölényének következménye, amelyet a kiemelkedő televíziós bevételek, közvetítési jogok és globális márkaérték táplál. Még egy „alacsonyabb intenzitású” téli ablak is elegendő volt ahhoz, hogy a legtöbb európai bajnokságnál nagyobb összeg áramoljon a játékospiacra az angol élvonalból, ami tovább erősíti azt a narratívát, hogy a Premier League - még a visszafogott időkben is - külön kategóriát képvisel.

A Premier League-et a Serie A követi 210 millió fonttal, amely 187 millióval marad el az első helytől. Érdemes kiemelni, hogy a Crystal Palace és a Manchester City külön-külön is olyan összegeket költött a tél során, amelyek magukban is meghaladták a teljes spanyol első osztály kiadásait. Ez is jól mutatja, hogy az angol élvonalban nem csupán összességében, hanem egyes klubok szintjén is jelentős pénzügyi eltérések vannak a kontinens többi ligájához képest.

A topligák téli költekezése

Az alábbi táblázat részletezi a főbb európai ligák téli átigazolási költéseit:

Januári átigazolások és az Athletic ranglistája

A téli átigazolási időszakban történt néhány figyelemre méltó klubváltás. A Manchester City igyekszik mindent megtenni, hogy tartsa a lépést a bajnokságot vezető Arsenallal, a fentebb már említett Semenyo-üzlettel sikerült megerősíteni a támadósort, míg Marc Guéhi érkezése a védelemben jelentkező sérüléshullámra jelenthet gyógyírt. Amellett, hogy a két játékos minőségi erősítést jelent, külön pluszt adhat Pep Guardioláéknak, hogy Premier League-rutinnal vannak felvértezve, így nem kell nekik idő, hogy hozzászokjanak az angol bajnokság légköréhez. A Citynél (84 millió font) mindössze egymillió fonttal költött kevesebbet a Crystal Palace, amely Larsen mellett Brennan Johnsont is megszerezte a Tottenhamtől. Az Aston Villa inkább okosan költött, Tammy Abraham (Besiktas, 18 millió font) szerződtetésén kívül Douglas Luiz (Juventus) kölcsönvétele is jól mélyíti a keretet.

Nem mehetünk el szó nélkül Tóth Alex mellett sem, a Ferencvárostól távozó középpályást a Bournemouth igazolta le NB I-rekordot jelentő összegért (10,3 millió font), a téli PL-klubváltásokat rangsoroló The Athleticnél az ötödik helyre fért oda a legjobb üzletek listáján.

A The Athletic ranglistájának első tíz helyezettje a téli átigazolások alapján:

• Marc Guéhi (angol, Crystal Palace - Manchester City)
• Douglas Luiz (brazil, Juventus - Aston Villa, kölcsön)
• Antoine Semenyo (ghánai, Bournemouth - Manchester City)
• Oscar Bobb (norvég, Manchester City - Fulham)
• Tóth Alex (Ferencváros - Bournemouth)
• Conor Gallagher (angol, Atlético Madrid - Tottenham Hotspur)
• Rayan (brazil, Vasco da Gama - Bournemouth)
• Angel Gomes (angol, Marseille - Wolverhampton Wanderers, kölcsön)
• Pablo Felipe (brazil, Gil Vicente - West Ham United)
• Valentin Castellanos (argentin, Lazio - West Ham United)

Változás jöhet a téli átigazolási időszakban?

A Premier League klubjai az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyre határozottabban vetik fel, hogy a jelenlegi, közel egy hónapig tartó januári átigazolási időszak aránytalanul nagy terhelést jelent a bajnokság lebonyolítására. Ennek nyomán több klubvezetés és ligaszintű döntéshozó is amellett érvel, hogy a téli átigazolási ablak időtartamát a jövőben akár két hétre csökkentsék.

Az egyik legfontosabb érv a módosítás mellett az, hogy a hosszú januári időszak jelentős mértékben befolyásolja az évad közbeni versenyegyensúlyt. A klubok már decemberben elkezdik előkészíteni az átigazolásokat, ami a játékoskeretek stabilitását gyengíti, és a bajnoki mérkőzéseken is folyamatos bizonytalanságot teremt. Ez különösen igaz azokra a futballistákra, akik potenciális távozók, miközben továbbra is pályára lépnek.

A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája, hogy a hosszú átigazolási ablak ösztönzi az eseti, rövid távú döntéseket. A sérülések vagy gyengébb őszi szereplés miatt több klub kényszerhelyzetbe kerül, ami gyakran túlárazott, korlátozottan átgondolt igazolásokhoz vezet. Az érvek szerint egy rövidebb időszak a klubokat pontosabb tervezésre kényszerítené, csökkentve az idény közbeni kapkodás szerepét. A jelenlegi januári piacnál a vásárló klubok időnyomás alatt állnak, amit az eladó felek rendszeresen kihasználnak. Ez az árak emelkedéséhez vezet, különösen a fontosabb célért - bajnoki cím, nemzetközi kupaszereplés, kiesés elkerülése - küzdő csapatok esetében. A kéthetes ablak mérsékelhetné ezt a hatást, kiegyensúlyozottabb piaci viszonyokat teremtve.

A játékosok szempontjai sem elhanyagolhatók: a hosszú átigazolási időszak mentális bizonytalanságot eredményez, amely hetekig elhúzódhat, és hatással lehet a teljesítményre, valamint az edzésmunkára. A kezdeményezés jelenleg egyeztetési fázisban van, megvalósítását számos tényező befolyásolja, köztük az európai ligák eltérő átigazolási naptára, valamint a FIFA és az UEFA szabályozási keretei. Ugyanakkor az, hogy a Premier League klubjai közösen fogalmaznak meg ilyen irányú igényt, arra utal, hogy nem elszigetelt elképzelésről, hanem hosszabb távú strukturális változtatási szándékról van szó.

A nyári átigazolási szezon: rekordok és sztárigazolások

Értelemszerűen 2025 nyarán is a Premier League sztárcsapatai bizonyultak a legbőkezűbb vásárlóknak, így nem csoda, hogy a 10 legdrágább transzfer közül nyolcnál angol csapat volt a vásárló. Közülük csak a török Galatasaray és a német rekordbajnok Bayern München lóg ki egy-egy kifejezetten magas költéssel.

Premier League nyári költekezés

Az angol Premier League kétszer is csúcsot döntött a Liverpool révén a nyári hónapok folyamán. A nyári rekordot éppen az átigazolási időszak utolsó napján ütötték nyélbe, régóta tartó dráma és egymásnak üzengetés után vált valóra Alexander Isak kívánsága, aki a Newcastle Unitedtól Liverpoolba igazolt. Érdekesség, hogy a Liverpool még a transzferidőszak elején egyszer már megdöntötte a korábbi csúcsot Florian Wirtz leigazolásával, akinek játékjogéért a PL-címvédő 125 millió eurót fizetett a Leverkusennek. Kérdés, mennyire éri majd meg az árát a német támadó középpályás, aki a szezon első meccsein egyelőre csapata egyik leghalványabb játékosa volt. Sokkal jobb fogás lehet Hugo Ekitiké, a Frankfurtból igazolt középcsatár, aki első két Premier League-mérkőzésén gólt szerzett, és nagyon gyorsan beilleszkedett a Liverpoolba. Az összeg ugyanakkor tovább nőhetett volna, de Marc Guéhi szinte biztosra vett transzferjéről lemaradtak a „vörösök”.

A legdrágább átigazolások között találunk egy meglepő nevet, a Newcastle United 85 millió euróért igazolt támadóját, Nick Woltemadét, aki Stuttgartból érkezett, és piaci értéke a legutóbbi szezonban ugrott meg csak úgy igazán. Annak ellenére, hogy a mértékadó Transfermarkt adatbázisában még mindig „csak” 30 millió euró áll Woltemade neve mellett, a Newcastle 85 millió euróért vásárolta ki szerződéséből, és szánja minden bizonnyal Isak utódának. A német középcsatárban ugyan van potenciál, de talán egyetlen jó szezon után több mint kockázatos ekkora összeget kicsengetni érte. Woltemadén kívül egyébként másik három vaskos transzfere is volt a „szarkáknak”: 61 millió eurót fizettek Anthony Elanga játékjogáért, illetve további 45 millió eurót adtak az Aston Villának Jacob Ramsey játékjogáért, aki az egyik legjobb angol középpályás, és stabilitást adhat csapatának a pálya középső harmadában.

A legdrágább nyári átigazolások közül három olyan is volt, amelynél a legutóbbi szezonban 17. helyen végző Manchester Unitedet találjuk. Amikor a Manchester United, a nemzetközi futball egyik legnevesebb klubja hív, azt általában nem lehet visszautasítani. Így volt ezzel Benjamin Sesko is, a szlovén válogatott és a Lipcse támadója, akinek távozását szinte biztosra vélték Németországban, csak az volt a bizonytalan, hogy akkor most Newcastle vagy Manchester vörös fele lesz a célállomás. Seskón kívül két másik támadó szellemű játékost igazoltak Ruben Amorimék: Matheus Cunha vételára 74,2 millió euró volt, Bryan Mbeumo pedig 75 millió euróba fájt a vörösöknek. Egyelőre egyik labdarúgóról sem lehet eldönteni, hogy megérte-e az érte elköltött súlyos eurómilliókat. A villámléptű brazil szélsőt, Anthonyt elengedték kölcsönbe a Real Betisbe, majd végleg is eladták 25 plusz 3 millió euróért.

A Uniteden kívül - immár hagyományosan - az Arsenal is nagy bevásárlást tartott a nyáron, és elköltött összesen mintegy 300 millió eurót, amely a három legtöbbet költekező csapat közé repítette a londoni klubot. A középpályára 70 millió euróért érkezett Martín Zubimendi a Real Sociedadtól, de fontos igazolás volt Noni Madueke is a Chelsea-től 56 millió euró ellenében. Persze, kérdés, mennyire jut majd játékidőhöz Madueke, mert posztján Bukayo Saka az első opció, de amikor sérült - mint jelenleg - az angol klasszis, Madueke jó megoldás lehet pótlására.

Más topligák nyári transzferei

Az angol élvonalon kívül - ahogyan az lenni szokott - nem volt annyira jellemző az ész nélküli pénzszórás: a legdrágább transzfer a szigetországon túl a török Galatasarayhoz fűződött, amely 75 millió eurót fizetett Victor Osimhen játékjogáért. A nigériai gólzsák már az előző szezont is Isztambulban töltötte kölcsönjátékosként Nápolyból, és annyira bevált a Galatában, hogy nem volt kérdés kivásárlása.

És ott van ugye rajta kívül Luis Díaz, aki még felfért a 10 legdrágább nyári transzfer közé: a Liverpool kolumbiai szélsőjéért végül a Bayern München csengetett ki 75 millió eurót, ami mindkét fél részéről reális és abszolút logikus üzletnek tűnik. A bajor alakulat komoly összeget kész áldozni Nicolas Jacksonért is, akit a Chelsea egyelőre kölcsönbe engedett el, de a Bayern Münchennek elővásárlási joga és kötelezettsége is van.

A Premier League-csapatok által elköltött összeg töredék részét fordították játékosvásárlásra a spanyol élvonalban, ahol leginkább a Real Madrid volt aktív az átigazolási időszakban. Xabi Alonso együttese ott erősített, ahol tényleg nagyon kellett, a két szélső védő pozícióra hozták Trent Alexander-Arnoldot - formális 10 millió euróért -, illetve Álvaro Carrerast 50 millió euróért a Benficától. Középső védőnek pedig a Bournemouth előző szezonban remeklő, és rendkívül fiatal klasszisát, a 19 éves, spanyol válogatott Dean Huijsent happolták el 62,5 millió euróért, minden lyukat befedve ezzel a madridiak keretében. A támadó szekció eddig is sztárjátékosokkal volt tűzdelt, de azért érkezett a River Plate-től Franco Mastantuono 45 millió euróért, aki abszolút a jövő sztárja. A madridiak ősi riválisa, a Barcelona az elmúlt évek tendenciáját folytatva, igazodva továbbra is szűkös anyagi lehetőségeihez, ezúttal sem tartott nagy bevásárlást a nyáron. A katalán sztárcsapat magja adott, csak úgy hemzsegnek Lamine Yamal fémjelzésével a fiatalabbnál fiatalabb tehetségek, akik már most meghatározó játékosai a jelenlegi keretnek, valamint azon túl Európa futballjának. Ennek ellenére előre és hátulra is erősített egyet a Barcelona: érkezett ingyen Marcus Rashford, aki újabb lehetőség kapott arra, hogy a legmagasabb szinten bizonyítson, illetve a kapuba jött Joan García az Espanyoltól 25 millió euró ellenében.

Az olasz nagy klubok közül eddig a Juventus volt a legaktívabb, de ez érthető is, miután a tavalyi szezonban mindössze a negyedik helyen végzett a torinói csapat. A Juve az elmúlt évtizedben híres volt arról, hogy nagyon hatékonyan tud megszerezni ingyen igazolható játékosokat. Ez továbbra is igaz, Paul Pogbát és Ángel Di Maríát is ingyen igazolta le a Juve. Romelu Lukaku álma ismét valóra vált, a belga egy szezon után - egyelőre kölcsönben - visszatért az Interhez. A Konferencialiga-győztes Roma ma jelentette be, hogy a klub megállapodott Paulo Dybalával, miután az argentinnak lejárt a szerződése a Juventusnál, a klub pedig nem akart hosszabbítani vele.

A Bayern München nem arról híres, hogy esztelenül szórná a pénzt, most sem ezt teszi a bajor csapat, de már így is elköltött durván 120 millió eurót. Gulácsi Péter, Orbán Willi és Szoboszlai Dominik klubja, az RB Leipzig eddig viszonylag inaktív volt a piacon, mindössze Xaver Schlager (Wolfsburg, 12 millió euró) érkezett a Lipcséhez.

Franciaországban - az átigazolásokat vizsgálva is - van a PSG és mindenki más. Az elmúlt néhány évben megszokhattuk, hogy a Paris Saint-Germain folyamatosan erősít, most azonban magához képest nem kezdett őrült költekezésbe a Párizs. Persze a csapat magja adott, és miután eldőlt, hogy Mbappé marad, óriási vásárlásra nem is lehetett számítani. A PSG-t leszámítva is volt néhány említésre méltó mozgás. Corentin Tolisso és Alexandre Lacazette visszatért a Lyonhoz (mindketten ingyen).

Fókuszban a magyar játékosok és az NB I

Látva, olvasva az európai topligákban nyélbe ütött, őrült átigazolási összegekről szóló transzfereket, értelemszerűen ennek szinte láthatatlan töredékéért folytak Magyarországon, a labdarúgó NB I-ben a legértékesebb üzletek. A honi élvonal legsikeresebb, és ebből adódóan legnagyobb költségvetéssel dolgozó klubja, a Ferencváros bonyolította le a legértékesebb átigazolást, és szerezte meg Bamidele Yusuf játékjogát 2,5 millió euróért. A nigériai támadón kívül érkezett még Toon Raemaekers a belga Mechelentől egymillió euróért, Ötvös Bence vételára pedig 900 ezer euró volt.

Persze, a Ferencvároson kívül is volt mozgolódás a magyar kluboknál: az anyagilag szintén eleresztett Puskás Akadémia például 450 ezer eurót fizetett a Hamburgnak a hazatérő Németh Andrásért, míg az izraeli Moshe Semel játékjoga 300 ezer euróba került. Ugyanakkor csengett a kassza bevételi oldalon is, mert a Liverpool - itthoni viszonylatban csillagászati összegért - vásárolta meg a fiatal kapus, Pécsi Ármin játékjogát 1,78 millió euróért. Magyar szempontból mindenképpen említésre méltó a válogatott Nikitscher Tamás klubváltása. A középpályás fél évet töltött a spanyol élvonalban, ahonnan kiesett csapata, a Real Valladolid. A labdarúgóra újabb költözés és környezetváltozás vár: ezúttal a portugál élvonalban szereplő Rio Ave játékosa lesz, amely négy évre szóló szerződést írt alá.

Átigazolási drámák és játékos-sorsok

Alexander Isak, a Newcastle klasszis támadója nem csinált nagy titkot abból, hogy távozni szeretne, a klub viszont egyelőre nem hajlandó eladni a játékost. Egy komoly ajánlatra már biztosan nemet mondtak: a Liverpool 110 millió fontos ajánlata kevésnek bizonyult. Isak - megelégelve a patthelyzetet - kommunikációs szempontból nézve agresszív stratégiát választott: a közösségi oldalán jelezte a távozási szándékát és megszegett ígéretekkel vádolta meg a Newcastle-t.

„Régóta csendben vagyok, miközben mások megszólaltak. Ez a csend lehetővé tette, hogy az emberek a saját verziójukat adják elő az eseményekről, holott ők is tisztában vannak, hogy az nem tükrözi mindazt, amit valójában megbeszéltünk a zárt ajtók mögött. A valóság az, hogy ígéretek hangoztak el, a klub régóta tisztában van az álláspontommal. Félrevezető úgy tenni, mintha ezek a kérdések csak most kerültek volna elő. A megszegett ígéretek és az elveszített bizalom után nem folytatódhat egy kapcsolat. Így áll most a helyzet, és ez az oka annak, hogy mindenkinek a váltás az érdeke - nem csak nekem.”

A klub viszont azt állítja: soha nem ígértek olyat Isaknak, hogy a 2024/25-ös szezon lesz majd az utolsó, amit a Newcastle színeiben kell lejátszania. „Csalódottan láttuk Alexander Isak esti közösségi médiás posztját. Szeretnénk egyértelművé tenni, hogy Alex továbbra is szerződés alatt áll, és nem volt olyan ígéret a klubvezetők részéről, hogy a nyáron elhagyhatja a Newcastle Unitedet" - érkezett a klub válaszközleménye, amelyben azt is hozzátették: a körülmények nem teszik lehetővé a csatár értékesítését. Másképp fogalmazva, nem találtak olyan pótlást, amivel elégedettek lennének. Idén nyáron nagy volt a harc a középcsatárokért, a Newcastle pedig két riválisával szemben is alulmaradt: Hugo Ekitiké a Liverpoolt, Benjamin Šeško pedig a Manchester Unitedet választotta.

Hogy mi az igazság, ki és mit ígért kinek, talán sosem fogjuk pontosan megtudni. A kialakult helyzet szempontjából talán nem is lényeges: az számít, hogy Isak nem akar többet a Newcastle-ben játszani, a közleményével pedig alighanem felégette azokat a hidakat is, amiket Eddie Howe vezetőedző felkínált neki. Innentől pedig igaza van a futballistának: mindkét fél jobban jár, ha a nyáron végleg búcsút intenek egymásnak. Elméletben megtehetné a Newcastle, hogy megtartja a futballistát és bosszúból a lelátóra száműzi, ám a klub szempontjából nem sok értelme lenne. Rengeteg pénzt buknának, sokkal nehezebb lenne pótolni, ráadásul a kiszemeltjeik alighanem kétszer is meggondolnák, aláírjanak-e egy olyan klubhoz, amelyik így bünteti a játékosait. A svéd csatár története ugyanakkor arra is rávilágít, hogy akármennyire is ambiciózusnak számít a Newcastle projektje, a klub még nem tartozik a legmagasabb polcra. A futball ilyen szempontból mindig is hierarchikusan működött: minél nagyobb klub hív valakit, annál nehezebb nemet mondani, márpedig Isakot most épp az a Liverpool csábítja, amely az egyik legsikeresebb angol klub.

Rodrygo azonban egészen más helyzetben van: a brazil játékos nem szeretne távozni a Real Madridtól, de egyre inkább nyilvánvaló, hogy kiszorult a Xabi Alonso-féle projektből: a klubvilágbajnokságon 93 percet töltött a pályán, az Osasuna elleni bajnokit pedig a kispadról nézte végig. Xabi Alonso a meccs után hangsúlyozta, hogy Rodrygo kihagyásának taktikai okai voltak, és nem azért maradt a padon, mert nem számítanak rá. „Ez csak egyetlen meccs volt. Ha a következő három hónapban sem kapna lehetőséget, az már más helyzet lenne. De semmi sem történik. A klubvilágbajnokság a sorozat jellegéből adódóan más helyzet volt. Most már túl is tehetjük magunkat a klubvilágbajnokságon, mert a jelenlegi szezon számít. Természetesen számítok Rodrygóra. Egy meccs volt, nem kell túl sokat belelátni a jövőjével kapcsolatban.”

Gianluigi Donnarumma számára nem ismeretlen az a helyzet, ami a szerződéshosszabbítása kapcsán kialakult, csak most nem nála vannak az ütőkártyák. Rosszul azért Donnarumma sem járt: éves szinten körülbelül 13 millió eurós fizetést harcolt ki a PSG-nél, a bajnoki címek után idén a Bajnokok Ligája-győzelem is összejött. Az olasz kapus remekül védett Európában, két góltól mentette meg a csapatát, ráadásul főszereplő volt a Liverpool és az Aston Villa elleni meccseken is - nélküle egyértelműen nehezebb lett volna megszerezni a BL-serleget. Donnarumma azonban sosem tartozott Luis Enrique kedvencei közé, mivel lábbal nem elég képzett. A bajnokságban tehát több gólt kapott, mint amennyire a várható gólok alapján számítani lehetett, ez pedig lehetőséget adott a klubnak a továbblépésre. Lucas Chevalier tökéletes választás volt. Akárhogy is, Donnarumma már elbúcsúzott, és szinte biztosan Angliában folytatja - a profilját ismerve csak az az egy dolog meglepő, hogy a két manchesteri csapat közül nem a United, hanem a City érdeklődik érte kitartóan.

Olaszországban két sztárcsatár is a távozás mellett döntött: Dušan Vlahović a Juventustól, Ademola Lookman pedig az Atalantától menekülne. Vlahović esetében a szándék kölcsönös, a torinóiak ugyanannyira nem akarják a keretben látni, mint amennyire a szerb csatár elvágyódik, az anyagiak azonban komplikálttá, ha nem egyenesen megvalósíthatatlanná teszik a transzfert. Vlahović ugyanis magasan a Juventus legjobban kereső játékosa, a Capology adatai alapján évi 22 millió eurót kap a támadó. A szerbnek voltak ugyan kérői, de a fizetési igényeit senki sem teljesítette, így viszont nagy a valószínűsége annak, hogy marad 2026-ig Torinóban és kifuttatja a szerződését.

Lookman és az Atalanta között már az előző szezon közepén érződött, hogy megtört a kapcsolatuk, nagyjából akkor, amikor Gian Piero Gasperini nyilvánosan kritizálta a játékost egy kihagyott büntető miatt. A nigériai válogatott támadó esete kísértetiesen hasonló ahhoz, amit Isak és a Newcastle esetében láttunk: a játékos külön készül, átigazolási kérelmet nyújtott be, az Instagramján pedig ő is megszegett ígéretekről beszélt. Egy különbség azért akad: amíg a Newcastle a közleményében tagadta, hogy bármit is ígértek volna, Luca Percassi, az Atalanta vezérigazgatója elismerte, hogy volt közöttük egy gentleman’s agreement. A klub azonban azt állítja, hogy a megállapodásnak volt egy feltétele: megfelelő ajánlatnak kell befutnia. Ilyet pedig az Atalanta nem kapott. Noha a két elutasított ajánlat után az Inter az olasz sajtó szerint lemondott a játékosról, bőven hozhat még csavart a nigériai támadó átigazolási sagája. Az ugyanis az Atalantára is igaz, hogy nem sok értelme van megtartani egy olyan játékost, akinek már nem áll szándékában pályára lépni a klub színeiben.

tags: #top #ligak #atigazolasi #idoszaka

Népszerű bejegyzések:

• Aktuális Real Madrid meccsek és jegyek
• A magyar kézilabdázó Tóth Gabriella
• futballcsapat kispadja
• Legendás NBA mezszámok
• Izgalmas Vidi-Fradi összecsapások