Torma Ágnes: A Magyar Röplabdasport Ikonikus Alakja és Öröksége
Torma Ágnes, a magyar női röplabdasport kiemelkedő alakja, akinek neve összeforrt a nemzetközi sikerekkel és a hazai röplabda aranykorával. Pályafutása során több mint négyszáz alkalommal öltötte magára a címeres mezt, és három olimpián is képviselte Magyarországot.
A Pályafutás Fénykora és Nemzetközi Sikerek
Torma Ágnes 1951. augusztus 5-én született Budapesten, és hosszú évekig a magyar női röplabda-válogatott oszlopos tagja volt. Összesen 407 alkalommal lépett pályára a magyar válogatottban. Részese volt a válogatott legnagyobb sikereinek, kétszer 4. helyezést ért el az olimpiai játékokon (1976, 1980), és egyszer az 5. helyen végzett. Aktív tagja volt az 1975-ben Európa-bajnoki ezüstérmes, valamint az 1977-ben, 1981-ben és 1983-ban bronzérmes csapatnak. Pályafutása során összesen négy világbajnokságon és hét Európa-bajnokságon szerepelt.
Klubszinten a BKV Előre és a Vasas Izzó színeiben is játszott, mielőtt külföldön folytatta volna karrierjét. Később Egerben játékos-edzőként segítette a csapatot, és hozzájárult az Eger első bajnoki címének kivívásához. Ezt követően edzőként szerződött a BSE-hez.
Pályafutása elején fiatal, tehetséges játékosként került a válogatottba, ahol a tapasztaltabb csapattársak befogadták. Ahogy ő maga emlékszik: „Szerencsém volt, mert az a társaság, ahova hátulgombolósként kerültem, befogadott, de ettől még a hierarchiát betartva a labdákat mindig én szedtem össze, hoztam, vittem. Mégis segítőkészen álltak hozzám. Amikor Gabi néni a vb-n fiatal titánként becserélt, az idősebb, rutinosabb játékosok nem húzták a szájukat, biztattak.”
A Legendás 1970-es Évek és Dr. Kotsis Attiláné Hatása
A magyar női röplabda-válogatott fénykora szorosan összefügg Dr. Kotsis Attiláné, vagy ahogy mindenki ismeri, Gabi néni nevével. Az ő vezetése alatt ért el a csapat olyan sikereket, amelyek fél évszázada példa nélküliek voltak. „Az edzőlegenda tézisének megkérdőjelezhetetlen hitelességét az garantálja, hogy 1970 elején, amikor felkérték a női röplabda-válogatott irányítására, a sportág még nem szállította a nemzetközi eredményeket, ám pár hónapos kőkemény felkészülést követően, a szeptember 22. és október 2. úgy nyilvánvalóvá válik, ilyen magasságokban a magyar női röplabda fél évszázada nem járt.” A sportági almanach legszebb oldalait a sportolóit tyúkanyóként terelgető, Prima Primissima díjjal kitüntetett Dr. Kotsis Attiláné írta.
Az 1970-es világbajnokságon a női röplabda-válogatott igazi meglepetéscsapatként robbant be Várnában a nemzetközi elitbe. A szakemberek szerint a sikert leginkább váratlan húzásaiknak köszönhették. A csoportkörben Brazíliát és Perut is legyőzték, csak a bombaerős Szovjetuniótól kaptak ki, és második helyen jutottak be a nyolc csapatos döntőbe.
A siker alapja a rendkívül kemény felkészülés volt, ahogy Gabi néni is elmondta: „Az ázsiaiak ellen azért nem ment, mert ritkán találkozhattunk velük, ezért keveset is játszottunk ellenük. E kevés alkalmak egyikén a kombinatív támadójátékot pont tőlük tanultam. Ugyanis mindig nyitottan fordultam a külföldi edzők felé.” Mivel később, már válogatott röplabdázóként tapasztalatból ráébredt a vörös salakon megszerzett alapok fontosságára, edzőként a világbajnokság előtti iszonyatosan kemény alapozó időszakban sokat futtatta, erősítette a lányokat. Előfordult, hogy napi 8,5 órát edzettek a mátraházi vagy a tatai edzőtáborban. Ezeken az erősebb napokon hét órától futóedzés, majd gyors reggeli szerepelt a programban, utána 8-12 között jöhetett az első labdás edzés. Az ebédet és a kötelező két órás csendes pihenőt követően 16-20 között indult a napi harmadik edzés.
A tatai edzőtáborban zajló kemény munka humoros pillanatokat is tartogatott. „Tatán, ahol akkoriban még számos sportág készült együtt egy időben, a szemrevaló lányaimat különösen szerették. Előfordult, hogy szabadidőnkben a birkózó fiúkkal röplabdáztak, vagy éppen a dózsás focisták jöttek be az esti edzésünkre. Emlékszem Baróti Lajos egyszer megkérdezte tőlük: »Mit szólnak uraim, egy ilyen bemelegítés hogy nézne ki?« »Nem tud annyit fizetni, hogy ezt végigcsináljuk« - felelték. Az edzésünket tátott szájjal nézték végig, majd megkérdezték utána a lányaimtól, hogy mennyit edzenek. »Sokat« - válaszolták. »És mennyi pénzt kaptok ezért?« - érkezett az újabb kérdés.”
A játékosok is érezték az edzői elhivatottságot. Hazsikné Fekete Judit, aki 1962 és 1972 között 162-szer lépett parkettre a válogatott mezében, így emlékezett: „Gabi néni hatalmas lelkesedéssel, irdatlan sok munkát kért tőlünk. Már a bemelegítései is kőkemények voltak. De becsültük, mert szinte mindent végigcsinált velünk, olykor szégyelltük is magunkat, nehogy már jobban bírja az edzőnk, mint mi. Az akkori módi szerint hétfőn mindannyian vonatra ültünk, úgy mentünk Tatára, majd péntek délután vissza. Egyik ilyen alkalommal a heti edzéstől holt fáradtan kisétáltunk a pályaudvarra, és gondoltuk, az indulásig beülünk a restibe, és lazításképp iszunk egy fröccsöt. Ahogy beléptünk, mit látunk? Az összes csínytevésünket hamarabb kitalálta, minthogy mi megfogalmaztuk volna.”
Gabi néni módszerei nemcsak kemények, hanem kreatívak is voltak: „Gabi néni nagyon kemény feltételeket diktált a felkészülés alatt, például amikor egy feladat már ment egy labdával, és azt látta, hogy gyakorlás közben már a magánügyeinkről beszélgetünk, bedobott még egy labdát, csak hogy egyszerre kettőt levegőben tartva már ne tudjunk másra figyelni.”
A küzdőszellem és a váratlan megoldások Torma Ágnesre is jellemzőek voltak. Egy alkalommal, amikor becserélték egy mérkőzésen, és egy pontot veszítettek, gyorsan cselekedett: „Hirtelen ötlettől vezérelve ráléptem a tornacipőm sarkára, majd jeleztem a játékvezetőnek, hogy bocsi, történt egy kis baleset. Innen szárnyra kaptunk, 15-12-re megnyertük a játszmát, ezzel az első meccsünket is.” Egy másik emlékezetes eset a Kuba elleni meccsen történt: „Emlékszem, a nyolcas döntő utolsó, Kuba elleni meccsén Gabi néni a válla fölött hátraszólt, hogy: »Melegítsen«. Pár pillanattal később időt kért, hogy cserélhessen. Fogalmam sem volt, hogy valójában Juninénak szólt, mert be akarta hozni feladóposztra. Csak annyit kiáltottam: »Értettem, jövök!« - és azzal a lendülettel pályára futottam ütőként. Gabi néninek elkerekedett a szeme: »Mit keresel itt?« - kérdezte, miközben már felálltunk az újrakezdéshez. »De hát Gabi néni hívott, hogy melegítsek, mert csere van!« - feleltem, de már jött is a labda. Szerencsére jól sült el számomra, behúztuk az utolsó játszmát és 3-0-ra a meccset is.”
Torma Ágnes Főbb Eredményei
| Esemény | Év | Eredmény | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Olimpiai Játékok | 1976, 1980 | 4. hely | |
| Olimpiai Játékok | (egy további év) | 5. hely | |
| Európa-bajnokság | 1975 | Ezüstérem | |
| Európa-bajnokság | 1977, 1981, 1983 | Bronzérem | 3 alkalommal |
| Világbajnokság | 4 alkalommal szerepelt | ||
| Európa-bajnokság | 7 alkalommal szerepelt | ||
| Pályára lépések | 407 alkalom | Magyar válogatott |
A Jelen és A Jövő: Aktivitás a Sportágban és Új Kezdeményezések
Bár három évtizeddel ezelőtt úgy gondolták, nincs rá szükség a röplabdában, és ő akkor úgy döntött, a háttérbe húzódik, Torma Ágnes azóta is követi a sportágat. Amikor csak teheti, megnézi a mérkőzéseket a televízióban, és rendszeresen összejár az egykori csapattársakkal. „Szóval nem szakadtam el teljesen a sportágtól és képben vagyok a történéseket illetően” - mondja.
Az egykori kitűnő játékos ma is aktívan dolgozik, nem tartozik azok közé, akik megülnek a fenekükön. „Más, az én koromban már a nyugdíjas éveit tölti, de engem nem abból a fából faragtak, nem az a típus vagyok, aki megül a fenekén, sőt egyre aktívabb vagyok. Jól menő vállalkozásom van a filmiparban, s amely hazai és külföldi produkciókban egyaránt részt vesz, ennek köszönhetően pedig nagyon sok ismeretséget sikerült kötnöm, híres sztárokkal is.”
Torma Ágnes aktívan részt vesz a mai röplabdaéletben, például díjátadóként is. „Nagyon örültem a meghívásnak és szívesen jöttem el a döntőre. Már a bronzmérkőzés végét is láttam élőben és úgy gondolom, hogy nagyon jó színvonalú mérkőzések voltak a fináléban.” Egyetlen szívfájdalma, hogy sajnos a játék egy kicsit kiveszett a röplabdából, mert manapság csak az a lényeg, hogy minél előbb beüssék a labdát. „De hát sajnos világszerte ez a trend a sportágban…” - jegyzi meg.
Torma Ágnes U20 Országos Bajnokság
A röplabdasport iránti elkötelezettségének és örökségének tiszteletére ma már bajnokságot is neveztek el róla. Május 16. és 18. között Békéscsabán rendezték a Torma Ágnes U20 Országos Bajnokság I. osztály döntőjét. Péntektől vasárnapig hat csapat szállt harcba a győztesnek járó trófeáért. Pénteken két csoportban körmérkőzéseket vívtak egymással a csapatok, a csoportelsők az elődöntőbe jutottak, míg a csoportok második helyezettjei keresztjátékban harcolhatták ki a négy közé jutást.
A vasárnapot a helyosztó nyitotta - az ötödik helyet a Vasas SC Piros U20 szerezte meg az MTK Budapest ellen. Ezt követte a bronzmérkőzés, amelyen a Nyíregyháza 3-0-ra győzött a Szent Benedek RA ellen. A döntő érmeit és a különdíjakat Torma Ágnes adta át a játékosoknak dr. Kotsis Attilánéval, Gabi nénivel, illetve Őryné Merő Nórával, akik az U15 és az U13-as bajnokságok névadói.
