Az Ugrás és a Torna Világa: Részletes Információk a Szertornáról

A torna egyensúlyt, erőt, hajlékonyságot, ügyességet, koordinációt, állóképességet igénylő sportág. A mozdulatok minden izomcsoportot - karok, lábak, vállak, törzs stb. izmai - megmozgatnak. A sportág fejleszti az önbizalmat és egyéb mentális képességeket, akár a figyelmet és a fegyelmet.

A tornát férfi és női tornára osztjuk fel. A torna különböző jellegű és különböző szereken bemutatott gyakorlatokból álló összetett sportág, amelyet férfiak és nők egyaránt űznek, részben eltérő szereken. A szertornán kívül a szervezett tornasportok közé tartozik még a ritmikus gimnasztika (régen: művészi torna), a trambulin (gumiasztal), az akrobatikus torna (korábban sportakrobatika) és az aerobik.

A Torna Története: Az Ókortól Napjainkig

A torna mozgásanyaga jóval az időszámítás előtti időkbe vezet el bennünket. Az egyiptomiaknál találkozunk a legkorábbi feljegyzésekkel: a régészek feltárták a 12. dinasztia idejéből (kb. i. e. 2000 év) származó Roti hadvezér síremlékét Beni Hassanban. Ezen a nagyméretű síremléken az ifjú egyiptomiak több tánca és mozgása maradt örökül számunkra, és e mozgások között szép számmal találhatunk akrobatikus elemet is, például egyikük ívet, hidat végez, de ábrázolták a fejállást és az átfordulást is. Az ókori Kínában i. e. 2000 körülire teszik a gyógytorna kialakulását, feltalálójának Huang-ti császárt tartják.

A görögöknél, a minószi kultúra (i. e. 2000-1400) idején már a bikaátszaltózás a vallási szertartások szerves része volt Kréta szigetén, Knossos palotájában. Ezzel együtt a sporttorna valójában az ókori görögökig vezethető vissza, akik különös figyelmet fordítottak a fizikai állóképesség fejlesztésére és szinten tartására. Minden városban volt gümnaszion (tornacsarnok), ahol a férfiak gyakorolhattak. A futásokból, ugrásokból és dobásokból álló mozgásrendszert palesztikának nevezték. Homérosz Iliász című műve is szól az akrobatákról, szemfényvesztőkről (kybisteter). A híres görög akrobaták a birodalom hanyatlása idején Rómába vándoroltak, ahol az ókori Rómában a testedzéssel már inkább csak a katonák és a gladiátorok foglalkoztak. A középkorban a lovagi tornákat lehet megemlíteni, melyek népszerű látványosságot jelentettek.

A reneszánsz idején újra felfedezték a palesztikát, és különböző humanista iskolákban gyakorolták. Mercurialis könyvet írt arról, hogy a testgyakorlás az egészségmegőrzés fontos eszköze (De arte gymnastica, 1569), munkájára támaszkodva sokan folytatták a testkultúra tudományos vizsgálatát.

Magyarországon az első nyilvános testgyakorolda 1819-ben nyitotta meg a kapuit, majd folyamatosan sorra alakultak a tornaegyletek. A torna mai képe viszonylag lassan alakult ki. Korábban olyan - ma már furcsának ható - tornamutatványok is a műsoron voltak, mint a lóugrás keresztben, a függeszkedés, a férfi buzogánygyakorlat, kéziszer-gyakorlat vagy a kötélmászás. A rendszer az 1950-es évektől tekinthető befejezettnek, noha - főleg a szerek kialakításával és a gyakorlatok összeállításával és pontozásával kapcsolatban - időről-időre történnek kisebb módosítások.

A "Torna" Szó Eredete és Jelentésének Alakulása

A magyar "torna" szó történetének és jelentésének vizsgálatát a "turnamentum" kifejezéstől kell indítanunk, amely szolgáltatott alapot a lovagi vetélkedőkre. A középkori magyar források már említést tesznek a tornáról: „arcubus et sagittis ludebant” (Szentpétery, 1937) vagy például „üdejében is virágzott: bizonyíttya az Irnok [ti. (és az ő meg-hittyei) nagy-örömest maradtak Attila várossában egészen húsz nap. tornák-nak” (Hetilap 1846. május 31.). A XIX. század végén és a XX. század elején alakult ki a versenyszerű sporttorna. A torna szó igazi jelentését a XX. század elején alakították ki és ekkori formájában máig tartó hatást gyakorol szaknyelvünkre. A „torna” és „gyakorlat” szavak összekapcsolásából jött létre ez a modern értelmezés.

A Szertorna Fő Ágai és Versenyszerei

A szertorna férfi és női kategóriákra oszlik, ahol a tornászok különböző szereken mutatják be tudásukat. A férfi szertorna gyakorlatai: talaj, gyűrű, korlát, lólengés, ugrás és nyújtó. A női versenyeken is megvan a talaj és az ugrás, további szereik a gerenda és a felemás korlát. Az egyes gyakorlatfajtákból egyéni versenyeket rendeznek, de a valamennyi gyakorlatot tartalmazó összetett versenyek és a csapatversenyek is a megmérettetés részei.

Talajgyakorlatok

A talajgyakorlatok mozgásanyaga a legősibb időkre vezethető vissza, és a nők tornájának egyik legnépszerűbb "szere". A talajgyakorlatnak az akrobatikus ugrások adják a lényegét, de a női talajtorna mindig is elképzelhetetlen volt gimnasztikai elemek nélkül, ahol leginkább a nőiesség, a szép mozgás, a zene, a lélek és a test harmóniája érvényesül. A talajgyakorlatokat a korábbi évtizedekben műszabadgyakorlatnak nevezték.

A talajgyakorlat számára kialakított terület 12×12 méter nagyságú, rugalmas keményhab alapozású szőnyeg. A szőnyeg rugalmas kialakítása teszi lehetővé a tornászok számára a nagy magasságú ugrások végrehajtását, anélkül, hogy a talajra érkezéskor ébredő dinamikus erőhatások károsan vegyék igénybe ízületeiket. A gyakorlatok során a tornászok bizonyságot adhatnak rugalmasságról, erőről, egyensúlyérzékről és akrobatikus képzettségről. A gyakorlatok különböző ugrásokból, forgásokból, körözésekből, kézállásokból és más erőelemekből állnak, amiket nőknél táncelemek is kiegészítenek. A gyakorlatokat a nők zenére, a férfiak anélkül mutatják be.

Az elemek elsajátítása több szakaszon keresztül történik, mely magában foglalja az előkészítő gyakorlatokat, az elem önálló végrehajtását segítséggel és segítség nélkül is. A segítés a legtöbb elemnél alapvetően befolyásolja az elsajátítás minőségét. A talajtorna számos mozgáselemből épül fel, mint például a gurulóátfordulások (bukfenc előre, hátra, tigrisbukfenc), kézentátfordulás oldalt (cigánykerék), fejenátfordulás, kézenátfordulás (fóder), emelés tarkóállásba (gyertya), emelés fejállásba, fellendülés kézállásba, emelés hídba, törzshajlítás hátra hídba, mellső mérlegállás, harántspárga és oldalspárga.

Ugrás: A Lólengéstől a Modern Szerig

Az ugrást korábban lóugrásnak nevezték, és pontosabban a le- és felugrásokat jelenti. Kezdetben a ló fából készült, élő ló formája volt. Jahn kerekítette le a ló végét, a nyereg helyett lyukat készített a biztosabb fogás érdekében. A favázat először vászonnal, később bőrrel vonták be, és szőrrel tömték ki. Az ugrószerek mozgásanyagával együtt fejlődött a szer maga is, a ló feje és kápája egyre karcsúbb lett, a kápa íve felül kiegyenesedett. Az elemek gyors fejlődése volt a mozgatórugója, hogy a ló mai formája kialakult.

A mai ugrószer körülbelül 1×1 méter felületű, speciális kialakítású tornaszer, amelynek mai formáját és szerkezetét a mozgásanyag fejlődése alakította ki. Magassága férfiak esetén 1,35 méter, nőknél 1,25 méter. Fontos megjegyezni, hogy 1974-ben a nőknél 120 centiméterre növelték a ló magasságát, mielőtt a jelenlegi 125 cm magasság bevezetésre került volna. Az ugrást a versenyzők nekifutásból, rugós dobbantóról indítják. A szert két kézzel érintik, azon megtámaszkodva a test hossz- és keresztiránya mentén forgásokat végeznek, majd a kijelölt érkezési helyen fognak talajt két lábbal.

Gyűrű

A gyűrű igen régi tornaszer, az artisták kötélhintájából ered. A gyűrű elnevezést először Spiess használta 1842-ben. A gyűrűk fából hajlították és bőrrel vonták be, de az idő után nem felelt meg a gyors fejlődés követelményeinek. Kezdetben lengőgyűrűket használtak, és csak később használták tornaszerként az álló gyűrűt. 1952-ben a versenyszámai közül törölték a lengőgyűrűt. A gyűrű szer két, 18 cm belső átmérőjű fa karika, amelyek a talaj felett 255 cm-re lógnak egy szilárdan kifeszített állványzatról, egymástól való távolságuk 50 cm. Az állvány magassága 5,5 méter, szélessége 2,6 méter. A gyűrűk bőrhevederrel kapcsolódnak a felfüggesztő acélsodronyokhoz. A gyakorlatot a versenyzők nyugalmi függeszkedő testhelyzetből kezdik, és lendületi, erő- és tartásos elemekből összeállítva hajtják végre.

Korlát (Párhuzamos korlát)

A korlát, melynek megalkotója a német torna atyja, Jahn volt, két párhuzamosan elhelyezett farúdból áll (erre utal angol neve: parallel bars). A korlát rudainak hossza 3,5 méter, egymástól mért távolságuk - állítható módon - 42-52 cm, és egy állványszerkezeten 1,7 méter magasságban vannak elhelyezve. A gyakorlat lendületi, forgásos és egyensúlyi elemekből áll, gyakran erőelemekkel kiegészítve.

Lólengés

A ló hossza 1,6 méter, 1,1 méter magas, a rajta elhelyezett kápák magassága 12 cm, egymástól való távolságuk 40-45 cm, állíthatóan. A lólengés gyakorlata csak lendületi elemekből állhat (pároskörök, ollók és ellenollók, orsók stb.), valamint az - utóbbi időben többnyire kézállásból végrehajtott - leugrásból.

Nyújtó

A nyújtó egy acélrúd, amelynek átmérője 28 mm, hossza 2,4 méter, és a talajtól 2,55 méter magasságban rögzítik egy állványzaton. A nyújtógyakorlat kizárólag lendületi elemekből állhat, körökből, fordulatokból, szaltókból stb. Kezdetben a nyújtót faágak helyett karerősítésre használták, majd később lyukat fúrtak, így a nyújtó állítható magasságú szer lett.

Gerenda

A gerenda 5 méter hosszú és 10 cm széles, felületén filcréteget helyeznek el. A gerenda magassága 120 cm. Ezen a szeren végeztettek egyensúlygyakorlatokat, és a XX. század harmincas éveiben a szer mozgásanyaga gyors fejlődésnek indult.

Felemás korlát

A legfiatalabb tornaszernek tartják a felemáskorlátot. A felemás korlát két, egymással párhuzamosan elhelyezett farúd. A férfiak által használt korláttól abban különbözik, hogy a két rúd magassága eltérő: 155 cm és 240 cm, távolságuk állítható. Az egyik karfát magasabbra emelték, mert ez jobban megfelelt a női testalkatnak, melynek következtében a rudak közötti távolság 80 cm lett. A felemás korláton bemutatott gyakorlatok némiképp a nyújtógyakorlatokra emlékeztetnek, miközben a tornászok a két rudat közel egyforma arányban használják (fellendülések, fordulatok, szökkenések, billenések stb.).

Az Akrobatikus Torna Különlegességei

Az akrobatikus torna, korábban sportakrobatika, a szertornától eltérő, egyedi jellemzőkkel bír. Lényegét tekintve kicsit hasonlíthatnánk a jégtánchoz, hiszen a gyakorlatokat zenére kell végrehajtani, a zenével összhangban lévő koreográfiára. Ez a sportág nem tisztán egyéni, se nem csapatsportág; kis csoportos sportágnak mondhatnánk. A sportolók együtt versenyeznek női párosban, vegyes párosban, férfi párosban, női hármasban és férfi négyes egységben.

A gyakorlatok egyik fajtájának alapját a statikus, úgynevezett gúla elemek jelentik, melyek a tartásokról, egyensúlyról szólnak. A dinamikus elemek a dobások, elkapások és az ugrások. A talajgyakorlatok mozgásanyaga is tartalmaz akrobatikus elemeket, melyek lényege a gyorserő és a testkontroll.

A Tornaversenyek Fejlődése és a Magyar Torna Sikerei

A tornaversenyek előzményeinek tekinthetjük a XVI-XVII. századi lovagi tornákat. A XIX. században a nyilvános ünnepségeken és bemutatókon már atlétikai számok is szerepeltek a műsorban. Hamarosan kialakult azonban a versenyszerű tornasport, 1905-től már bajnokságokat is rendeztek. Az első olimpiai játékokat 1896-ban Athénban rendezték meg, ahol az egyéni teljesítményeket minősítették és összegezték. 1950-ben rendezték az első világbajnokságot a II. világháború után. 1954-ben a római vb volt az utolsó szabadtéri világverseny, ahol bevezetéséről ekkor határoztak a szerenkénti döntőknek. 1955-ben NSZK javaslatra bevezették az Európa Kupát. 1956-ban, Melbourne-ben szerenkénti döntőket is rendeztek. 1967-ben bevezették a négy évre szóló előírt gyakorlatokat. A mai versenyprogram szerint rendezték a müncheni olimpiai játékok versenyeit 1972-ben.

A magyar tornasport történetében is számos fontos esemény történt. A XIX. század végén és a XX. század elején alakult ki a versenyszerű sporttorna. Kezdetekben dísztornák és tornaünnepélyek szerepeltek programjukban. Az 1895-ös Torna Egylet rendezvényén 10 magyar és 3 horvát egyesület 400 tornásza vett részt. 1906-ban alakult meg a Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége (MOTESZ), ami az első sportszövetség volt Magyarországon. Az alakuló közgyűlés alkalmával rendezték az I. országos tornaversenyt, amit 4 évenként újra lebonyolítottak. Az I. világháború után a MOTESZ megrendezte a bajnoki versenyeket.

A tornaszövetség nemzetközi versenyek szervezését is vállalta: 1934-ben világbajnokságot rendeztek Budapesten, a vb keretében lebonyolította az első nemzetközi női tornaversenyét. Ezt követték az évtizedekkel későbbi sportversenyek: 1983-ban világbajnokságot, 1992-ben Európa-bajnokságot, 2002-ben pedig szerenkénti világbajnokságot rendeztünk. Dr. Kiss Endre, a Testnevelési Főiskola Torna Tanszékének vezetője, irodalmi munkásságával jelentősen segítette a magyar torna fejlődését.

A közelmúlt eseményei közül a Dunaújvárosi KSE tornásznője a kilencedik helyen végzett az egyéni összetettben, két szeren és a csapattal is döntős a Münchenben zajló női torna Európa-bajnokságon. Bár gerendán és felemáskorláton több rontása is volt, melyet a zsűri ponlevonással büntetett, örült a döntőknek. Az egyéni összetett végeredménye a selejtezők pontszámai alapján alakult ki, ahol Kovács Zsófia az ugrás első sorozatában 14.066, a másodikban pedig 13.300 pontot szerzett, Bácskay Csenge pedig az ugrás első sorozatában 13.300, a másodikban 12.833 pontot kapott. Mayer Gréta a 21., Makovits Mirtill a 36. helyen végzett a 86 fős mezőnyben.

Magyar Olimpiai, Világ- és Európa-bajnokok

A magyar tornászok számos jelentős sikert értek el a sportág történetében, melyeket az alábbi táblázat foglal össze:

A Torna Jelentősége és Egészségügyi Előnyei

Felmerülhet a kérdés, hogy miért is fontos a sporttorna az iskolában és a mindennapokban? A torna minden izmot megmozgat, fejleszti az ügyességet, egyensúlyérzéket, koordinációs készséget, és még látványos is. Rendkívül pozitív hatással van a gyermek szervezetére, testére és lelkére egyaránt, ezért is kap jelentős szerepet a tantervekben. A rendszeres edzés hatására megerősödnek az izmaink, aminek következtében a csontok védettek lesznek a sérülésektől.

A sportolás általános egészségügyi előnyei is jelentősek: kimutatták, hogy a testmozgás oldja a szorongást, javítja a hangulatot, elűzi a stresszt és a depresszió ellen is hatásos. Elősegíti ugyanis a hangulatjavító szerotonin, valamint a fájdalomcsillapító és általános jó érzést okozó endorfinok felszabadulását az agyban. A testmozgás erősíti az immunrendszert, 25-50 százalékos a betegnapok csökkenése, ha valaki a hét nagyobb részén legalább 45 percnyi testmozgást végez.

A Tornaszaknyelv Alapjai és a Gyakorlatok Oktatása

A torna szaknyelvről szóló irodalom a mozgásanyag, a gyakorlatok és a tanítás részletes leírásával ismertet meg bennünket. A tornaszaknyelven történő leírás a gyakorlatok egymást követő részei, mozdulatai, és az egyes elemek leírásától a teljes gyakorlatokig terjed. Egy elemet helyesen csak a kiindulóhelyzet megnevezésével értelmezhetünk, és akkor helyes, ha szerepel benne a befejezőhelyzet (futólagos, tartásos) leírása is. Egy elem elsajátításának különböző szakaszai vannak, melyek az elsajátítást eredményezik. A segítés a legtöbb elemnél alapvetően befolyásolja az elsajátítás minőségét.

A talajgyakorlatok esetében a súlypontjára centrikus és excentrikus hatást egyaránt felhasználja a talajtorna. Fontos, hogy a gyakorlatok elemeinek tanulása fokozatosan történjen, először az egyszerűbb, majd a bonyolultabb elemek elsajátítása következik. Ezután követi a különféle elemkapcsolatok begyakorlása, végül pedig a fél és egész gyakorlatok automatizált szintű elsajátítása. A szertorna egyik legjellemzőbb kondicionális képessége a gyorserő. A női talajtorna gyakorlatoknál fontos gyakorolni a művészi és a gimnasztikai elemek helyes arányát és összhangját, valamint az elemek egyéniséget sugárzó kiválasztását és a gyakorlatok megkomponálását.

tags: #torna #ugras #donto

Népszerű bejegyzések:

• Magyar futballkapcsolatok a Hertha BSC-vel
• Így működik az Áll az alku: játékosok, stratégia és szerencse
• Az építész, aki a magyar focit is formálta
• Windows 10 telepítése UEFI-vel
• Az Új NB III Idény Áttekintése