A holland totális futball: Rinus Michelstől a modern kihívásokig
Hollandia gazdag labdarúgó örökséggel rendelkezik, legendás játékosokat adott a világnak, akiket kivételes tehetségük és taktikai tudásuk miatt ünnepelnek. Az az egyik legcsodálatos dolog a válogatottak egymás elleni mérkőzéseiben, hogy a futballstílusuk által az országok identitását is jobban megismerhetjük.
David Winner, Egy gyönyörű narancs című, a holland labdarúgást bemutató művében Winner az 1970-es években a sportágat forradalmasító totális futballt a holland építészeten, és az egykori gyarmatbirodalom tengeri hódításainak köszönhető szárazföldi terjeszkedésén keresztül mutatja be. A brazil futball szépsége és bonyolultsága is szóba kerül, amelyet mindenki a szambához köt, míg Jimmy Burns a tiki-takát a spanyolok bikaviadal iránti szeretetéhez hasonlítja: „A bikaviadalt nem az erőszak miatt nézik, a hangsúly sokkal inkább a türelmen, a torreádor stílusán és készségein, és a kidolgozottságon van - ezért tartott rendre oly sokáig Spanyolországnak gólt szereznie”.
A totális futball születése és alapelvei
Az új kultúrát totális futballnak hívták. Rinus Michels megalkotta a labdarúgás új dimenzióját, amelyet az Ajaxra épülő holland válogatott alkalmazott. Ennek lényege, hogy nem voltak kötött posztok, de a játékosmozgások révén az éppen megüresedő pozíciót egy játékostárs egyből betöltötte. Ezzel lehetetlenné téve a követő emberfogást, és teljesen összezavarva a területvédekezést is. Így a csapat eredeti szervezeti struktúrája gyakorlatilag változatlan maradt. A totális futballnak is ez volt a lényege, ami a holland válogatott által vált ismertté a világon.
Maga a rendszert, a mindent elsöprő dominanciát azonban nem Rinus Michels találta ki. A brazilok például már korábban elkezdtek magasra feltolt szélső védőkkel játszani, de Sebes Gusztáv is megmutatta már az Aranycsapattal, a Hidegkuti Nándorra kitalált szerepkörrel, hogy az ellenfelek mennyire nem tudnak mit kezdeni egy visszavont csatárral. A pálya területi felosztásának egyik funkciója abban nyilvánul meg, hogy a terület elhagyása, annak feltöltése vagy éppen a terület megtartása hogyan segíti a játékszervezést a játékosok egymáshoz viszonyított ésszerű, célszerű mozgását. „Támadva védekezni elv” meghatározza a játékosok egymás funkcionális kiegészítését, valamint azt, hogy a rendszer ne „lyukadjon” ki. A mai modern futball a területről szól, a terület használata kulcsfontosságú akár a védekezést, akár a támadást, akár az átmeneteket nézzük.
Rinus Michels - A forradalmi edző
Ha csak Michels eredményeit kezdjük sorolni, akkor is egyértelmű, hogy ott a helye a legjobbak között. Az amszterdami születésű Rinus Michels 12 évesen került az Ajax klubhoz, az első csapatban hat évvel később mutatkozott be, az első mérkőzésén, az ADO 8-3-as kiütésekor rögtön öt gólt szerzett. 1958-ban vonult vissza, az amszterdami sportakadémián lediplomázott, majd amatőr csapatoknál kezdett edzősködni. Hamar kiderült, hogy minden ellesett Reynoldstól, amit el lehetett, így a már említett Buckingham 1965-ös kirúgásakor kézenfekvő volt az ő kinevezése az Ajaxnál.
Michels érkezésekor az Ajax a kiesés ellen menekült, de látványos, gólra törő játékkal előbb bennmaradtak. 4-2-4-es hadrendben játszatta a csapatot, majd a következő öt szezonból négyben is aranyéremmel zártak. A játék fontos eleme volt a támadásból védekezésbe való visszarendeződés, és míg előrefelé a pálya kiszélesítése volt a feladat, addig védekezésben a területek szűkítése, az ellenfél játékosainak minél nagyobb nyomás alá helyezése.
Négyszer nyert bajnokságot az Ajaxszal a hatvanas években, 1971-ben a BEK-ben vitte a csúcsig az amszterdamiakat. Az Ajax az európai kupákban is egyre nagyobb figyelmet követelt magának, 5-1-re verték egyszer a Bill Shankly-féle Liverpoolt, majd 1969-ben jött az AC Milan elleni BEK-döntő, amit aztán az olaszok nyertek. Ez az elveszített finálé volt az, ami komoly változtatásra ösztönözte Michelst, szakított a 4-2-4-gyel, mert belátta, hogy így sebezhető marad a csapata, innentől kezdve egy hibrid 4-3-3/3-4-3-as rendszert játszatott csapatával, ahol a játékosok váltogatták a posztokat. Ha valaki elmozdult a helyéről, mindig volt, aki helyettesítette, így sokszor úgy tűnt, mintha eggyel többen lettek volna a pályán. A váltás a bajnokságban nem hozott aranyat, a BEK-et viszont sikerült megnyerni 1971-ben.
Ezután aranyérmes volt a spanyol élvonalban a Barcelonával, amellyel a kupát is elhódította. Rinus Michels a totális futballt a holland válogatottnál is csúcsra vitte, 1974-ben, a világbajnokságon az argentinokat és a brazilokat is látványosan lejátszották a pályáról, csak a nyugat-németekkel nem tudtak mit kezdeni a döntőben. Úgy helyezte fel a holland focit a térképre, hogy az még mindig hatással van a játékra. A 2005-ben, 77 éves korában elhunyt Michels kiváló játékos, nagyszerű edző és menedzser, a holland labdarúgóstílus megteremtője volt, akinek számos követője akadt és 1999-ben az évszázad edzőjének választották.
Johan Cruyff és a totális futball megtestesülése
A totális futballhoz persze egy olyan kvalítású játékos kellett, mint annak idején Johann Cruyff volt, és a játékostársaknak is ismerniük kellett Cruyff gondolkodását. Ettől lehetett nagy csapat akkoriban az Ajax és a holland válogatott is. Johan Cruyff a labdarúgás legendás alakja, aki úttörő hozzájárulásairól ismert játékosként és edzőként egyaránt. Az Ajaxnál és a holland válogatottnál eltöltött ideje kiemelkedő tehetségét mutatta be, míg az FC Barcelona edzőjeként elforgatta a klubot és magát a sportágat.
Johan Cruyff híres a nemzetközi labdarúgásra gyakorolt átalakító hatásáról, különösen a holland válogatottal, ahol mind teljesítményben, mind taktikai újításban kiemelkedett. FIFA Világbajnokságon és az UEFA Európa-bajnokságon mutatott figyelemre méltó képességei nemcsak tehetségét bizonyították, hanem egy tartós örökséget is létrehoztak, amely generációk számára befolyásolta a sportágat.
Johan Cruyff ~ A totális futballmester
A holland futball aranykora és hanyatlása
A 60-as, 70-es évek fordulóján az Ajax évekig uralta Európa labdarúgását. A hetvenes években a holland klubok, az Ajax, a Feyenoord és a PSV sorra tarolta le az európai kupákat, BEK-et, KEK-et, UEFA Kupát, Európai Szuperkupát és Interkontinentális kupákat nyertek. Amikor 1974-ben Hollandia elveszítette vb-döntőt a németek ellen, rövid ideig a még világháborúból visszamaradó melankolikus bánat söpört végig az országon, ahogy az akkori meccs riportere, Herman Kuplhof is mondta ösztönösen a lefújás pillanatában: „Újra befűztek minket!” De másnap már Amszterdam utcáin úgy ünnepelték a vb-ezüstöt, mint az 1945-ös felszabadulást. Hollandia aztán elveszítette az 1978-as vb-döntőt is, de nem egészen úgy, ahogy négy évvel korábban. De még ezen is sikerült túltenni magukat, amely mögött a holland emberek mentalitása, életfelfogása állt. A holland foci pszichológiája akkortájt úgy hangzott, hogy a futball a művészetből, azaz a játékosságból és a szórakoztatásból áll, a pragmatikus és állandó sikeréhséggel szemben. Szinte elfogadható volt a holland közvélemény számára, hogy a holland csapat veszíthet, viszont gyönyörű futballt mutat be.
Eltűnt tehát a holland válogatottból az a futball, amelyet Hollandia adott a világnak és amelyből a Marco van Basten vezette, 1988-as Európa-bajnok csapat mutatott be valamit legutóbb. A holland labdarúgó-válogatott, amely az előző két világbajnokságon is érmet szerzett (2. lett 2010-ben, 3. lett 2014-ben), nem jutott ki a 2018-as, oroszországi világbajnokságra. Ez már önmagában is nagy meglepetés, de ahogy elemeztük korábban, a 2014-es világbajnoki harmadik hely után a 2016-os Eb-selejtezőt is elbukták. Legutóbb 1982 és 1986 között maradtak távol két vb-től és egy Eb-től, akkor a generációváltás okaként fogalmazták meg a csalódást keltő eredményeket. Tény, hogy Johann Cruyff és Rinus Michels totális futballjától a hollandok eljutottak a majdnem totális csődhöz.
A 2010-es világbajnoki döntő és a stílusváltás
A 2010-es vb-döntőben elszenvedett vereséget már másképp élték meg a hollandok. A spanyolok ellen hosszabbításban elveszített találkozón 14 sárga lapot osztott ki a játékvezető, ebből a hollandok kilencet kaptak, John Heitinga kettőt is. „Sosem gondoltam volna, hogy a mi futballistáink ilyen brutális futballra vetemednek, azt hittem, ilyenre nem leszünk képesek. Egy alantas utat választottunk a cél elérésére. Semmi szép, semmi futballra emlékeztető nem volt ebben a játékban.”
A holland futball kihívásai és a Bosman-szabály
Az elmúlt időszak zuhanása prognosztizálható volt. „Olyan fázisban vagyunk, amikor nincsenek kimagaslú tudású játékosaink. A legjobbjaink egyre idősebbek, a fiatalabbak meg túl fiatalok ahhoz, hogy betöltsék az űrt. Tehetségesek, de még nem készek. Talán 2022-es vb-selejtezőre érik be ez a generáció. Hiányzik egy világszínvonalú játékos, aki hős lehet, olyasmi mint Robben” - jelentette ki Martin Jol, az Ajax volt edzője. Hozzátette: „Egykoron Cruyff, Johan Neesken, Johnny Rep, utána Marco van Basten, Ruud Gullit, Frank Rijkaard, majd a 2010-es vb-n Arjen Robben, Robin van Persie jelentette ennek a stílusnak az alapját.”
Hiába ragaszkodtak az elmúlt évek szövetségi kapitányai is a holland stílushoz, a 4-3-3-as felálláshoz, a totális futballhoz, mindenki kudarcot vallott. Bert van Marwijk 2008 és 2012 között próbált visszatérni hozzá, de képtelen volt megtalálni a megfelelő embereket. Louis van Gaal teljes mértékben szakítani akart ezzel, és hangosan hirdette, ha valaki, akkor ő megteheti. A lényeg, hogy a korábbi generációkhoz képest nem volt meg az igazi holland futballstílushoz a megfelelő emberanyag. A holland futballnak a filozófiája más volt régen. Mindenféleképpen kellett az a kémia a futballisták között, amely a későbbi holland válogatottakat már egyáltalán nem jellemezte. A 2010-es vb-döntős csapatban már olyanok kaptak helyet, akik Európa-szerte, különböző bajnokságban játszottak, bár a gyökér közös volt, hiszen nagyon sokan Az Ajax, a Feyenoord, vagy a PSV akadémiájáról kerültek ki.
Másik sarkalatos probléma lehetett az is, amiről egy korábbi interjúban Edwin van der Sar beszélt. Az Ajax és a Manchester United volt kapusa abban is látja a keserű jelent, hogy amíg ők 27-28 éves korunkban mentek csak külföldre, addig a mostaniak már 22 éves koruk körül, vagy még korábban légiósnak állnak. Ez mindenféleképpen a holland topklubok hanyatlásához vezet. A holland klubfutball hanyatlásának egyik okaként többen említik az 1995-ös Bosman-szabályt is, amely megakadályozta, hogy a lejárt szerződésű futballistáért pénzt kérhet a klubja.
Miközben Bosman gyakorlatilag tönkrement a per során, a holland ifjú futballisták fejében zűrzavar keletkezett. Louis van Gaal, aki az Ajax edzője is volt, mesélt arról, hogy hiába próbálták a tehetségesebb játékosaikat hosszútávra magukhoz kötni, többen úgy döntöttek, hogy minél előbb külföldre akarnak menni. A mester Patrick Kluivert, Vincent Bogarde és Michael Reiziger nevét említette. A konklúziót is levonta van Gaal. Szerinte a Bosman-szabály a kisebb országokat sújtotta, a tehetősebb bajnokságok gazdagabb csapatai gyakorlatilag lerabolták a szegényebbeket, és ezzel egy belterjes ligát alakítottak ki, ahová szinte lehetetlen beférkőzni.
Ronald de Boer még hozzátette ehhez: „Ma már a legjobb futballisták nem ide jönnek, hanem innen mennek. Az Eredivisie (a holland első osztály) színvonala egyre csökken.” Majdnem mindenki egyetért abban, hogy akkor lesz megint erős holland válogatottfutball, ha lesz nemzetközi szinten erős Ajax, PSV, vagy Feyenoord. Ezekben a csapatokban egyre kevesebb a holland játékos. A transfermarkt.de legfrissebb adatai szerint a holland topklubokban a következő a helyzet a légiósok arányát tekintve:
| Klub | Játékosok száma | Légiósok száma | Holland játékosok száma | Holland játékosok aránya |
|---|---|---|---|---|
| Ajax | 27 | 12 | 15 | 55.6% |
| PSV | 25 | 10 | 15 | 60.0% |
| Feyenoord | 29 | 9 | 20 | 69.0% |
| Összesen | 81 | 31 | 50 | 61.7% |
A válogatott 23 fős keretébe ettől függetlenül csak kilenc otthon játszó kapott meghívást a legutóbbi meccsükre. „Ennek a gyenge szereplésnek az oka az, hogy az Eredivisie már nem olyan erős, mint régebben - folytatta de Boer. Ha anyámmal focizok, persze, hogy kicselezem, de ha mondjuk például Marcel Desailly ellen, akkor könnyen lehet, hogy elveszítem a labdát. Ez arra motivál, hogy legközelebb jobban odategyem magam.”
De Boer boncolgatta a másik kérdést, is, ami pedig az edzői munkát érinti. A holland csapatok többsége a 4-3-3-as formációban szerepel, és senkinek sincs már izgalmas, új taktikai ötlete. Ebben a szezonban már két holland topedzőt rúgtak ki a Premier League-ből, ami alátámasztani látszik Ronald De Boer anyukás-desailly-s hasonlatát. Épp ikertestvérére, Frank De Boerra igaz a teória, ugyanis az otthon az Ajaxszal zsinórban négy bajnokságot nyerő trénert egy éven belül rúgták ki az olasz Intertől és az angol első osztályú Crystal Palace-tól. PL-es élcsapattól, az Evertontól menesztettek pár hete egy otthon szintén ünnepelt edzőt, Ronald Koemant.
Nem akarunk rosszmájúak lenni, de a két jelenlegi legsikeresebb holland edző sincs jó passzban. Giovanni van Bronckhorst a múlt szezonban 20 év után vezette újra bajnokságra a Feyenoordot, most a BL-ben agyba-főbe verik őket. A másik jól csengő holland edzőnév Peter Bosz. Ő a múlt idényben második lett az Ajaxszal Van Bronckhorsték mögött kevéssel, EL-döntőt játszottak. Elvitte a Borussia Dortmund: a bajnokságban kezdésnek hat meccsből hatot nyertek, azóta viszont egy mérkőzést sem húztak be. A BL-ben szintén nem: az Apoel Nicosiával oda-vissza 1-1 lett. Szeptember 30-a óta nem nyert a csapata.
A futball európai fejlődését és a jelenlegi holland helyzetet elnézve nagyon nehéz lesz visszakapaszkodni. Az új kapitány nem számíthat már Arjen Robbenre, mostantól tényleg nem lesz nagy név abban a csapatban, aminek a futballistái 20-30-40, de még 10 évvel ezelőtt is meghatározó tényezők voltak Európa futballjában. A 80-as években Eb-győzelemmel jöttek vissza a három nem kijutás után, most ez teljesen lehetetlennek tűnik. Akkor Van Basten és Ruud Gullit volt a két legjobb csatáruk, most Memphis Depay és Vincent Jansen. Rettentő messzire kerültek a totális futball filozófiájától, ami naggyá tette őket, amelyel megváltoztatták a modern futballt.
A totális futball filozófiája és a modern értelmezések
A totális futball elvi és gyakorlati megközelítése több holland edzőn keresztül egyre jobban teret nyert a Barcelona futballjában, hogy végezetül Guardiola vigye tökéjre a csapatánál ezt a játékot. A magasszíntű labdaérzékenység és a kifinomult technikából fakadó gyors, rövidpasszos játéktudás párosult az erővel, lényeg, hogy a pályának ne legyen olyan területe, amelyet az ellenfél be tud játszani. A pálya felosztása szélességben és mélységben segíti a csapatjátékszervezést, ezen belül a tudatos, ésszerű mozgások elsajátítását, ami magasszintű összműködésben valósulhat meg.
A pálya területi felosztásának másik nagyon fontos aspektusa az, hogy az alakaztok felvételéhez nagy segítséget nyújt, például háromszög, négyszög, rombusz alakzatok területhez való kötése az elképzelt formák támpontot, kiindulópontot jelentenek a mozgások végrehajtásához. Az sem mellékes, hogy az összehangolt együttműködésen belül az átvételek iránya, a labdást segítő mozgások iránya jól modellezhetők benne.
Cox alapvetése szerint a labdát igenis birtokolni kell, hiszen „a legnagyobb játékosok sohasem ünnepelnek, ha az ellenfélnél van a játékszer. Ők azt akarják, hogy a saját csapatuk birtokolja azt”. Ezzel szemben más rendszerek, mint például a „Rangnick azt akarja, hogy a játékosai fejvesztve rohanjanak és nagyon keményen ütközzenek. Ez a játék a tempóról szól és nem a technikáról”.
Jövőbeli kilátások és a megújulás szükségessége
Nem megreformálniuk kell a saját maguk által kreált rendszert, mert az jó - lásd Barcelona, ami még mindig Cruyff rendszerében játszik -, hanem újratervezni. Az a nemzet, amely megváltoztatta a futballt, és egy olyan rendszert alakított ki, amelyet a totális futballnak neveztek, most egyre mélyebbre csúszik. Ahhoz, hogy a dolgokat helyén tudjuk kezelni, érdemes az időben egy fél évszázadnyit visszamenni.
tags: #totalis #futball #koncepcioja #holland
