Tóth II József: A Csepel Hűséges Legendája és az Aranycsapat Tagja

Tóth II. József (Mersevát, 1929. május 16. - Budapest, 2017. október 9.) egy világbajnoki ezüstérmes labdarúgó volt, aki a magyar futball aranykorában 12 alkalommal lépett pályára a válogatottban. Az egész játékos-pályafutását a Csepelnél töltötte, jobbösszekötő és jobbszélső posztokon. A „Bozsi” becenevű Tóth II. József az 1954-es svájci világbajnokságon ezüstérmes Aranycsapatnak volt tagja, és klubjával, a Csepellel 1959-ben magyar bajnoki címet is szerzett, a klubtörténelem negyedik bajnoki aranyérmét.

Korai Évek és Családi Háttere

Tóth II. József Merseváton látta meg a napvilágot 1929. május 16-án. Édesapja, Tóth József külsővati származású vasutasként dolgozott Celldömölkön, édesanyja, Szabó Karolina pedig mersei illetőségű volt. Fontos megemlíteni, hogy anyai ágon rokonságban állt Szabó Ferenccel, aki a Ferencváros, a Haladás és a Rába ETO egykori kiváló centereként vált ismertté az élvonalban. A jobb megélhetés reményében szülei a csepeli Weiss Manfréd Gyárban dolgoztak, és csak a szülés idejére tértek vissza Mersére, hogy fiuk nyugodt körülmények között születhessen meg. Édesanyja hamarosan visszatért Csepelre, a kisfiú pedig nagyszülei gondoskodása mellett töltötte élete első évtizedét a faluban. Az iskola első két osztályát Takáts Károlyné tanító keze alatt végezte, akinek fia, Takáts Árpád később híres sportriporter lett Győrben. Tóth József tíz esztendősen költözött Csepelre, és ezt követően már csak a nyári időszakokban volt nagyszülei vendége. A labdarúgás iránti szenvedélyét a falu környéki mezők „grundjain” szívta magába.

Pályafutása a Csepelben: A Klubhűség Mintapéldája

Rökk Ede fedezte fel egy válogatón Tóth II. József tehetségét, aki az egész játékos-pályafutását a Csepelnél töltötte, 1940 és 1961 között, huszonegy éven át. Már 1940-től igazolt játékosnak mondhatta magát, és az NB I-es csapatban 19 évesen, 1948 őszén mutatkozott be, miután a Csepel MTK bajnoki címet szerzett. Pályafutása csúcskorszakát az 1953 és 1959 közötti időszak jelentette. Ebben a „piros-kék” klubban összesen 296 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, és 78 gólt szerzett.

A klubhűség mintapéldájaként végig a Csepel színeiben futballozott. Különösen büszke volt arra, hogy az 1958/59-es idényben Jávor Pál irányításával bajnoki címet nyertek. Ez az egyesület történetének negyedik magyar bajnoki címe volt, és sikerült elhódítaniuk a kor meghatározó sztárklubjai előtt. A Csepel 34 ponttal végzett az élen, megelőzve a második MTK-t, melynek ugyanennyi pontja volt, de Tóth II Józsefék jobb gólkülönbséggel örülhettek a bajnoki címnek. Bár hívta őt a Fradi és az MTK is, a csepeli pártvezetők nem engedték el. Végül 1961-ben akasztotta szögre a futballcsukát, az 1960-1961-es szezon végén vonult vissza a Csepel SC játékosaként, és még a második vonalba is elkísérte a csapatát.

A Csepel SC 1959-es bajnokcsapata

Az 1959. június 21-i Csepel-Ferencváros (1-1) NB I-es mérkőzés utáni csapatkép felállása:

• Felső sor (balról jobbra): Jávor Pál vezetőedző, Bulla József, Pál Tibor, Kleibán Antal, Kóczián Antal, Tóth I István, Ughy Tibor, Takács György.
• Alsó sor (balról jobbra): Németh Ferenc, Sátori Imre, Gondos Tibor és Tóth II József.

Az Aranycsapat Tagjaként: Világbajnoki Ezüst és Nehézségek

A magyar válogatottban 1953 és 1957 között 12 alkalommal szerepelt címeres mezben, és 5 gólt szerzett. Első A-válogatott mérkőzése 1953. október 4-én volt a Szófiában 1:1-re végződött Bulgária elleni összecsapáson. Balszerencséjére több rokona is Nyugatra disszidált, ezért nem vehetett részt az 1952-es helsinki olimpián, illetve az Anglia elleni 6:3-as Wembley-beli „évszázad mérkőzésén”. Egészen 1953 őszéig nem utazhatott Nyugatra, és lánya, Ibolya születéséig nem kapott útlevelet, mert attól tartottak, disszidálni fog. Az édesanyja négy éven át a szüleivel az Egyesült Államokban élt, majd hazajött, ellenben az ő lánytestvérei közül hárman is Nyugat-Európában maradtak. Egyikük éppen Angliában élt. Csak azután utazhatott a „vasfüggöny elé”, miután megszületett a kislánya.

A történelmi angol-magyar visszavágón, 1954. május 23-án a Népstadionban a 7:1-es kiütéses diadal 5. magyar gólját ő szerezte. Kislánya megszületése után lett biztos a helye az 1954-es világbajnokságra készülő válogatottban. Tagja volt az 1954-es svájci világbajnokságon ezüstérmes Aranycsapatnak. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány első számú jobbszélsőként számolt vele. A vébén a későbbi győztes németek elleni 8:3-as csoportmérkőzésen a hetedik találat fűződik a nevéhez. A brazilok ellen a negyeddöntőben súlyosan megsérült - „lerúgták”, és izomszakadást szenvedett - ám végig a pályán maradt, a sérült Puskás Ferenc helyén szerepelt. Ezt követően azonban több szerep nem juthatott számára a későbbi döntős csapatban, az NSZK elleni vesztes döntőn (2:3) már nem kapott lehetőséget.

Egyik legjobb mérkőzését a válogatottban, csereként beállva, a 100. magyar-osztrák mérkőzésen játszotta. Érdekesség, hogy Sebes Gusztáv a csepeli vezetők kérése ellenére állította be, akik eltiltották, mert egy Lokomotív Moszkva elleni barátságos meccsen véletlenül szájon vágta az őt provokáló szovjet balhátvédet. Utolsó válogatott mérkőzése 1955-ben az Olaszország elleni derbi volt, akiket több mint 3 évtizede nem győzött le a magyar csapat hazai pályán. A 80. percben Tóth II. gólt szerzett, hozzájárulva a 2-0-s győzelemhez, ezzel megtört az olaszok elleni 31 éven át tartó „átok”. Tóth II. Czibor Zoltánnal ápolta a legjobb viszonyt a legendás Aranycsapatból, mivel egy ideig vele együtt futballozott a Csepelben.

A Munka Embere: Esztergályosból Díszpolgár

Tóth II. József szerénységére jellemző, hogy válogatott labdarúgóként is esztergályosként dolgozott a csepeli üzemben. Szüleihez hasonlóan ő is a Weiss Manfrédról elnevezett gyárban helyezkedett el, ahol a munkát és a futballt egyszerre végezte. Úgy lett klasszis futballista, hogy rendszeresen dolgozott a csepeli gyárban, csupán annyi kedvezménnyel, hogy a munka mellett és után elmehetett tréningre és meccsre. A Vas megyei Mersevátról, a nagyszülők házáról csak halvány gyerekkori emlékei maradtak. Csepel volt az igazi otthona, ott lett inas, és onnan is ment nyugdíjba 1989-ben.

A győzelmekért 200 forintot kaptak, de válogatott csatárként olykor ennél jóval nagyobb summa, akár kétezer forint is ütötte a markát egy címeres mezben játszott találkozó után. Bár sztár lehetett volna, sohasem vált azzá. A szomszédai sokszor azt sem tudták, hogy valaha futballozott. Csepeli melósként vonult nyugdíjba, és abból a szerény jövedelemből élt feleségével.

Élete során Sebes Gusztáv szövetségi kapitány egyszer megengedte neki, hogy Bécsben ministráljon egy templomban. Az elvtársak természetesen tudomást szereztek erről, ám a kapitány kiállt mellette, és megvédte az emiatt őt érő retorzióktól. Élete talán legnagyobb fájdalmát okozta az 1954-es világbajnoki ezüstérem elvesztése, mely az elveszített döntő szimbóluma volt. Ez az ereklye eltűnt tőle; többször is nyilatkozta, hogy egy újságíró csente el valamelyik forgatás során, és soha többé nem került elő.

Emlékezete és Elismerései

A gyárból való 1989-es nyugdíjba vonulása után visszavonultan élt, mert az Aranycsapat ikonjai mellett alig jutott rá figyelem. Életének utolsó éveiben azonban sorra érték az elismerések. Idős korára, mint „utolsó mohikán”, egyedül ő maradt az 1954-es vb-ezüstérmesek közül, a legendás, világverő gárdából. 2015-ben szülőfalujában, Merseváton a település sportpályáját róla nevezték el egy falunapon. 2017. november 25-én, a Magyar Labdarúgás Napján avatták fel a Tóth II. József és Czibor Zoltán pályafutásának emléket állító egész alakos bronz szoborpárt a Csepel Stadion bejáratánál. Csepel örökös bajnoka és Budapest díszpolgára címmel is büszkélkedhetett. Játékos pályafutása befejeztével edzőként is dolgozott Kaposváron és Pápán.

Nyolcvannyolc esztendős korában, 2017. október 9-én hunyt el Budapesten. Halála előtt kórházi kezelése alatt megjegyezte: „Elfáradtam, fiam, nagyon elfáradtam...”. A rosszullét óta a saját világába zuhant, ahol a múlt keveredett a jelennel. Néhány nappal korábban még nyilatkozott és mosolygott egy fotón, ami azonban csalóka volt. Feleségét, élete párját és társát, aki mindig kitartott mellette, nem sokkal korábban temette el. A család tájékoztatta az MLSZ-t Tóth II József haláláról, a labdarúgó-szövetség saját halottjának tekinti az egykori nagyszerű játékost. Csepelen helyezték végső nyugalomra.

Tóth II József Pályafutásának Főbb Statisztikái

Az alábbi táblázat összefoglalja Tóth II József pályafutásának legfontosabb statisztikáit és eredményeit:

tags: #toth #ii #jozsef #magyar #futball

Népszerű bejegyzések:

• Montenegró és Magyarország futballösszecsapásai
• IFFHS labdarúgó világranglista magyar szempontból
• Tudnivalók a csabai kézilabda közvetítésekről
• A kiskunmajsai kézilabda története
• Az Előre FC Stadion fejlődése és rekonstrukciója