A Ferencváros vezetőedzői pozíciója és a labdarúgó kispad kihívásai
A labdarúgás világában az edzői szerep mindig is tele volt kihívásokkal, függetlenül attól, hogy egy csapat a bajnoki címért vagy a bentmaradásért küzd. A tavaszi szezonra való felkészülés időszaka kulcsfontosságú, melynek során nemcsak a fizikai, hanem a taktikai és mentális ráhangolódás is a fókuszba kerül. Ennek ékes példája a Mezőkövesd felkészülése.
A héten a tabella 10. helyén álló kövesdiek is elkezdték a felkészülést az élvonalbeli bajnokság folytatására. Izgalmas tavasznak néznek elébe, hiszen nagy az esélye, hogy a Mezőkövesd, Zalaegerszeg, Kisvárda hármasból kerül majd ki a két kieső csapat. Tóth László szakmai igazgató tájékoztatása szerint a felkészülést január 3-án kezdték el, az első hét legfontosabb feladatai közé tartoznak az orvosi vizsgálatok, valamint letisztázzák, hogy kikre számítanak a tavaszi szezonban. Az ő és a szakmai stáb kérésére csak azok vehetnek részt a csapat edzésein, akik teljes értékű tagjai a keretnek.
Az átigazolási piacon két meghatározó játékost sikerült igazolniuk eddig. Az egyikük Bőle Lukács, akit aligha kell bemutatni a magyar labdarúgást figyelemmel követőknek, egy rutinos, tapasztalt középpályás, aki időnként még a Ferencvárosban is meghatározó játékos tudott lenni és valamennyi klubjában gólokkal, gólpasszokkal tudott hozzájárulni az eredményes szerepléshez. Szilágyi Szabiról annyit kell tudni, hogy egy fiatal játékos, aki nemcsak azért került hozzájuk, hogy a fiatal szabály miatt játszassák, meghatározó szerepet szánnak neki a tavasszal. Ő egy erdélyi magyar fiú, aki a román U21-es válogatott stabil tagja, valamennyi EB selejtező mérkőzésen pályára lépett és szinte mindig 90 percet játszott. Az, hogy most a Vasasban kevesebbet játszott, nem téveszti meg a stábot, mert ismerik már több éve és a szakmai stáb valamennyi tagjával dolgozott együtt korábban.
Ez a helyzet, amelyben Tóth László szakmai igazgató is áll, rávilágít arra a folyamatos nyomásra és kihívásokra, melyekkel a futballban dolgozó szakemberek szembesülnek. Nem volt átlagos az állás, ahogy a köznyelvben emlegették, a "tüzes trón" is jól tükrözte a kispadon ülők helyzetét. Amikor nem ment az általuk vezetett csapatnak, akkor forróvá vált az a kispad, amit csak az eredményekkel, a jó eredményekkel lehetett hűteni. Legalábbis akkor, ha adtak időt a jobb eredmények elérésére, mert a türelem az bizony sosem volt erőssége a ferencvárosi publikumnak, akiktől a vezetők reagálása is nagyban függött. Publikum, szurkolók, vezetők, játékosok, ellenfelek, mind-mind olyan tényezők, amelyek akár napról-napra befolyásolhatták egy-egy edző sorsát. Ilyen környezetben azokat külön is meg kell süvegelni, akik több évet kibírtak funkciójukban a kispadon.
A Ferencváros vezetőedzői pozíciójának története
A Ferencvárosi Torna Club, röviden FTC vagy Fradi, a magyar labdarúgás egyik legpatinásabb klubja, amelynek története során számos kiváló szakember irányította a csapatot. Az első kérdés a névsor összeállításánál az volt, kivel is kezdjük? Mert azt mindannyian tudjuk, az FTC Football Osztálya 1900. december 3-án alakult, 1901-től dokumentálták a csapat mérkőzéseit. Ám ekkor még nem hogy vezetőedző, edző sem létezett a csapat mellett. A labdarúgás tudományát az ősi FTC-ben autodidakta módon tanulták a játékosok és a velük foglalkozó vezetők.
Az első időkben ez a vezető a csapat ún. I. számú kapitánya, később az intézője lett. Ők „vezették” a tréningeket, ők állították össze a mérkőzésekre a csapatot. Ez az abszolút tréner nélküli állapot egészen sokáig, 1912. augusztusáig tartott. Akkor az intéző szerepét betöltő Malaky Mihály beadta a derekát, ha önálló trénert még nem is, a játékosok kondíciójáért felelős erőnléti edzőt már szerződtetett az angol Barney Gannon személyében, aki lényegében az I. világháború kitöréséig trenírozta a csapatot. A világháborúban visszatért az „eredeti állapot”, újra az intéző volt a mindenes. Mindeközben a nagy vetélytárs MTK mindvégig angol trénerrel dolgozott, így egyre erősödtek a hangok, hogy az FTC-ben is valami hasonlóval kellene foglalkozni.
A „hangok” az 1920/21-es bajnokság kezdetén találtak meghallgatásra, amikor a zöld-fehérek is önálló trénert „kaptak” a csapat egykori játékoslegendája, Bródy Sándor személyében. Innentől kezdve ő felelt a csapat felkészítéséért és a mérkőzéseken a játékáért, természetesen ő állította össze a csapatot, ő határozta meg a taktikát. Az előbbiek szerint megtaláltuk az első vezetőedzőt illetve az ő működésének a kezdő időpontját.
Az FTC első vezetőedzői: Legendák a kispadon
Az alábbiakban - az első szerepvállalásuk idejének sorrendjében - röviden bemutatjuk a Ferencváros első és legmeghatározóbb edzőit, kiemelve fontosabb életrajzi adataikat, FTC előtti „előéletüket” és azt, mi történt velük, miután felálltak az FTC kispadjáról. Az eredményeknél a 2-pontos szisztémát alkalmaztuk mindvégig (győzelemért két pont, döntetlenért egy), akkor is, ha már a 3-pontos rendszer volt életben. Tettük ezt azért, hogy az egyes edzők teljesítményei a kezdetektől mindmáig összehasonlíthatóak legyenek.
Bródy Sándor: A játékoslegenda, aki edző lett
- Született: 1884.05.16.
Amikor edzőként is szerepet vállalt szeretett csapatánál, egyáltalán nem kellett őt bemutatni a ferencvárosi szurkolóknak, hiszen álmukból felkeltve is tudták a korábbi játékoslegenda nevét. Székelyfalván született, amely falu a nevével ellentétben nem Erdélyben, hanem Szlovákiában található. Azt nem tudjuk, hogy mikor került Budapestre, ám az biztos, hogy a tízes éveinek elejét már ott, pontosabban a Ferencvárosban töltötte. Az 1890-es évek végén a Pannonia ifjúsági csapatában már rúgta a labdát, amikor 1900-ban egy régi barátja invitálta a kerület új klubjába, az FTC-be, ahová 1901-ben, 17 esztendősen be is lépett.
Első napja igazán eseménydúsra sikeredett, hiszen a harmadik számú csapatba állították, ahol egy vasárnap délelőtt játszott, majd délutánra bekerült egy hiányzó játékos helyére a második csapatba. Nem mehetett neki rosszul a játék, hiszen egy hét múlva már az első csapathoz hívták. Aztán ott is ragadt, 1905-ben az elhunyt Berán József után őt választották csapatkapitánynak. Az I. világháború kitöréséig nyert 8 magyar bajnoki címet, négyszer második volt, nyert 6 hazai kupát (ötször az Ezüstlabdát, egyszer a Magyar Kupát), egy alkalommal pedig a Challenge Cup megnyerésével nemzetközi kupát. 17 alkalommal volt magyar válogatott, részt vett az 1912-es stockholmi olimpián. Ezt a játékos karriert törte derékba a világháború, amelynek azonnal részese lett, ment a hazáért harcolni. Fogságba esett, ahonnan 1920-ban tért haza. Tárt karokkal várta klubja, ahol azonban új karriert kezdett, nem a pályáról kapitányként, hanem az oldalvonal mellől edzőként irányította a szívének kedves csapatát.
Ez volt az edzői debütálása, melynek időszaka 1920. október 13-tól 1921-ig tartott. Eredményei között szerepel:
- 1 x bajnoki 3. helyezés
- 1 x Húsvéti-serleg: 2. helyezés
- 1 x Hlavay-díj: 3. helyezés
- 2 x bajnoki 2. helyezés
A kispadról távozott, de a klubtól nem, továbbra is ott maradt annak vezető testületeiben. Ott volt akkor is, amikor 1937-ben bekövetkezett harmadik edzői korszaka, immár a profi Ferencvárosnál (1937. március 9-től 1937-ig). Ezt a korszakot túlzásnak nevezni, hiszen csupán „beugrott” a kispadra, míg Blum Zoltán „meg nem gyógyul”. Blum Zoltánt úgy váltották le, hogy szerződésének hátralevő idejére betegszabadságra küldték. Mindenki tudta akkor is, hiába „gyógyul meg”, a kispad már nem lesz az övé. Nem is lett! Jött a régi harcostárs, Bródy Sándor, aki sikeresen összerántotta a csapatot, a soron következő két bajnokit úgy nyerték meg, hogy 18 gólt rúgtak és mindössze egyet kaptak. Mit tesz Isten, ekkor azonban Bródy Sándor tényleg megbetegedett, edzés közben szívrohamot kapott, ő valódi betegszabadságra ment, lehetett újra keresni a helyettes helyettesét.
Amikor Bródy Sándor egészségi állapota jobbra fordult, már nem tért vissza a kispadra, „jó volt neki” a csapat körül a vezető beosztásokban is dolgozni. Ki tudja, meddig tarthatott volna ez az állapot, ha nem szól közbe újra egy világháború, amelyből azonban Bródy Sándor nem tudott élve kikerülni. Származása miatt munkaszolgálatba rendelték, 1944-ben ismeretlen időben és helyen az életét vesztette.
Pataky Mihály: Az univerzális Fradista
- Született: 1893.12.07.
- Meghalt: 1977.11.28.
Pataky Mihály az FTC történelmének univerzális alakja. A labdarúgásban szinte nem volt olyan funkció, amelyet ő ne „próbált volna ki”. Volt korának híres, természetesen válogatott középcsatára, azaz legendás játékosa. Mivel már játékosként a pályán is hathatósan irányította a csatársort, csakúgy mint csapattársa, Blum Zoltán a fedezetsort, a vezetőknek adta magát az ötlet, hogy Bródy Sándor távozása után ők ketten vegyék át a csapat tréneri feladatait. Mindketten vállalták ezt, ám a játéktól sem akartak - akkor még - elszakadni, így játékosedzők lettek. Azt gondolták, ez csupán egy átmeneti feladat lesz, ám ez az átmenet több, mint egy évig tartott.
Pataki Mihály 1893. december 7-én született. Nem elírás, hogy itt i-vel írtuk a nevét, mert a születésekor még az volt. Patakiból Patakyvá 1942. 05.06-án egy belügyminiszteri rendelet változtatta át a nevet. Már gyermekként a hatalmába kerítette az új játék, a futball, amit a Ferencvárosi Torna Clubban kezdett el művelni. Mindig csatárt, centercsatárt játszott, már az ifjúsági csapatban ontotta a gólokat, nem csoda, hogy már 17 esztendősen bemutatkozhatott a nagycsapatban. Abban a nagycsapatban, amely valóban nagy, akkor már többszörös bajnokcsapat volt, amelyik már Magyarország határain túl is mutatta a világnak, hogy kis hazánkban nemcsak szeretnek, tudnak is futballozni. A tehetséges ifjú jött, látott és győzött, rögtön alapemberré vált, általa az addig is gólerős csatársor még imponálóbb lett. Ebből is adódóan még tizenévesen bekerült a válogatottba, ahol ugyancsak kihagyhatatlan alapember lett. Pályafutását megakasztotta és kettészelte az I. világháború. Az elsők között vonult be, harcolt a hazáért. Kitüntették, hadifogságba esett, csupán a háború végén térhetett haza. Tudása azonban nem kopott meg, további egy évtizeden át játszott az élvonalban.
Edzői értékelések a Ferencvárosi TC - Puskás Akadémia FC mérkőzésen
Sok sikeres ferencvárosi és válogatott mérkőzés ünnepelt hőse volt, aki amellett, hogy a gólokat rúgta. Azt írták róla a lapok, hogy finom, abszolút durvaságmentes játéka mellett ő volt a technika, az irányítás, a művészi futball megtestesítője. Ha az egyetemen a futball művészetét tantárgyul iktatták volna be, ő lett volna a leghivatottabb tanára. A világháború előtti három bajnoki címét a 20-as években még kettővel toldotta meg, játszott az FTC utolsó amatőr bajnokcsapatában, majd az első profi gárdában is, de amatőrként, mert jól menő nyomdaipari vállalkozását nem akarta feladni. Az öt bajnoki cím mellett három Magyar Kupa győzelemnek is részese volt. 1927-ben elbúcsúzott az aktív játéktól, de a Fraditól és a focitól nem tudott elszakadni. Nagy elméleti tudásával továbbra is segítette a Ferencváros edzőit, a háttérből a csapat sikereinek egyik fő irányítója volt egészen 1944-ig. 1930-ban, három mérkőzésen át a szövetségi kapitány tisztségét is betöltötte. Idősebb korában, túl a nyolcadik X-en is mindvégig figyelemmel kísérte a kedvenc sportágának eseményeit, különös tekintettel szeretett klubjára, amelyet, ha csak tehetett, meg is látogatott.
Pataky Mihály játékosedzői időszaka 1921. július 16-tól 1922-ig tartott. Eredményei:
- 1 x bajnoki 2. helyezés
- 1 x Magyar Kupa győzelem
- 1 x Húsvéti-serleg: 2. helyezés
Blum Zoltán: A hűség és a küzdelem szimbóluma
- Született: 1892.01.03.
- Meghalt: 1959.12.25.
Blum Zoltán Pápáról indulva lett az FTC többszörös legendája. Kereskedő szülei hamar a fővárosba költöztek, így a XX. század elejének új őrülete, a futball nagyon hamar meghódította őt is. A 14. születésnapja után nem sokkal lett a Ferencvárosi Torna Club tagja. Végigjárta a fejlődéshez nélkülözhetetlen lépcsőket, az FTC ifjúsági csapatában kezdett el játszani, onnan került a felnőtt III., II. majd végül 1911-ben az első csapathoz. Ahhoz az első csapathoz, amely akkorra már hatszoros bajnokcsapat, Magyarország legjobb csapata volt. Blum Zoltán azonban helyet követelt magának, beépült a fedezetsorba, annak meghatározó játékosa lett, így már tevékeny részese volt a klub további két bajnoki címének. Mi sem természetesebb, már 1912-ben a válogatottba is bekerült, onnan is kihagyhatatlan lett, mint Magyarország egyik legjobb baloldali fedezetjátékosa. Olyan csupaszív labdarúgó volt, akinek legfőbb jellemzői a nagyszerű helyezkedés, a kitűnő fejjáték és a szinte páratlan küzdőszellem voltak. Olyan mérkőzéseken bizonyult a mezőny legjobbjának, ahol a társainak többsége már feladta a küzdelmet.
Igen, volt ilyen is, hiszen mint tudjuk, az 1912/13-as bajnokság megnyerése után nem 7, hanem 13 szűk esztendő következett a csapat életében, ami az MTK nagy korszaka volt. Sokan elhagyták ekkor a csapatot, de Blum Zoltánnak ez meg sem fordult a fejében. Ő maradt, ő küzdött, ő példát mutatott. Ő is volt a háborúban, ahol többszörösen kitüntette magát, utána azonban ő nem hagyta abba a játékot, a csapat kapitányaként folytatta. Pataky Mihállyal párban vezették a csapatot 1921. július 16-tól 1922-ig játékosedzőként. Később, a professzionalizmus hajnalán, Blum Zoltán edzőként is visszatért a Ferencvároshoz, és a klubtörténet egyik legsikeresebb időszakát hozta el a harmincas években.
Blum Zoltán Ferencváros edzői időszakai és eredményei:
- Játékosedző: 1921. július 16-tól - 1922-ig
- Edző: 1930. június 16-tól - 1937-ig
Eredmények:
- 2 x magyar bajnok
- 2 x Magyar Kupa győztes
- 2 x bajnoki 2. helyezés
- 3 x bajnoki 3. helyezés
- 2 x Magyar Kupa 2. helyezés
- 1 x KK 2. helyezés (Közép-európai Kupa)
- 2 x Húsvéti serleg győzelem
- 1 x Húsvéti serleg 2. helyezés
A Ferencváros edzőinek hosszú sora
A fenti három szakember csak a kezdetét jelentette a Ferencváros gazdag edzőtörténelmének. Az évek során számos további név került a zöld-fehér kispadra, mint például Tóth Potya István, Lyka Antal, Sós Károly, Dr. Lakat Károly és még sokan mások. Az edzők teljesítményének összehasonlíthatósága érdekében mindvégig a kétpontos szisztémát alkalmazták (győzelemért két pont, döntetlenért egy), még akkor is, ha már a hárompontos rendszer volt életben.
