Túrkeve története a kezdetektől napjainkig

Túrkeve, a Nagykunság egyik jelentős települése, gazdag és fordulatos történettel rendelkezik, melynek gyökerei egészen az őskorig nyúlnak vissza. Nevének eredete is mélyen kapcsolódik a térség természeti adottságaihoz és az itt élt népekhez.

A név eredete és a kora történelem

A "Keve" megnevezés eredete egy ősi állatfaj, az őstulok megnevezéséhez köthető, amely vízjárta területen, ahol ez az állatfaj honos volt. A Túr (Turu, Thur) név is szerepel a korai említésekben, melyet Thúrvize alio nomine Berettyóként is említenek. A "Keve" valószínűleg egy ősi magyar személynévvel vagy a tas szóval is összefüggésbe hozható. A mindennapi szóhasználatban a Kevi megnevezés az általános. Egyes kutatók az Árpád-kori Keveegyháza faluhellyel azonosítják.

Az őskor és a bronzkor

A régészeti leletek mutatják számunkra, hogy a neolit korban (i.e. V-IV. évezred) is lakott volt a vidék. Időszámításunk előtt, a III. évezredben a bronzkor embere élt itt, akinek halottjaik nyugszanak. A környéken számos halmot azonosítottak be, melyek erről az időszakról tanúskodnak. Rézkori leletet a túrkeddi szőlőben gyűjtöttek, ami szintén az emberi jelenlétre utal. Ebből a korból (i.e. II. évezred) ránk maradt a Lénárt-balai Kettős halmon, és a Pásztón talált leletek is árulkodnak a hajdani élet nyomairól.

A szarmaták kora és a népvándorlás

A római korban a szarmaták foglalták el e vidéket, időszámításunk előtt kb. a III. századtól kezdődően. Jelenlétüket bizonyítják a Csörsz-árok maradványai, melyet Csörsz-ároknak nevez a nép, és amely elsősorban a Szelesháton található. A szarmaták uralma után az V. században vette kezdetét a nagy népvándorlás. A szarmata kori leletek a város határának déli részén találhatók.

Az Árpád-kortól a török hódoltságig

Az Árpád-korban valószínűleg a Bor-Kalán nemzetség birtokolta a vidéket, többek között Kérsziget területét is. Több falu jött létre az Árpád-kor elején területünkön. Ezek a falvak kiváló halászhelyek voltak, amint azt az Ecseg-tónak mint halastónak (a Váradi Regestrumban is szerepel) az emléke is mutatja. Ezek a települések a tatárjárás idején pusztultak el, köztük Ecseg is, bár említik már a XIII. században is. A Móric nevű település, melyet a XIV. században nemesi birtokként tartottak számon, szintén ekkor jött létre, de mint faluval csak a XVI. században találkozhatunk. A három közigazgatási határ vonala a mai Türkévé határa.

A török hódoltság és az elnéptelenedés

A XVI. században a török a szolnoki szandzsák fennhatósága alá sorolta a vidéket. A tizenöt éves háború (1593-1606) az Alföldnek e vidékén számos középkori falu eltűnését jelentette. A XVII. század első feléből származó leletek, például vas tarsolylemezek, kerültek elő a településen, amelyek Ecsegpuszta-Bokroshalom környékére lokalizálhatók. Túrkeve a XVII. század derekán lett a Nagykunság részévé (1630, 1674). A Kamara 1699-ben, mikor a táj népességét összeírta, üresnek találta e pusztát, melyet ekkor a Német Lovagrendnek ajándékozott. Ezt követően lassan visszaszivárgott a lakosság egy része, akiknek egy része török fennhatóság alá szállt, más részüket a császári csapatok zaklatták. Az 1720-as évek elején jöttek vissza ismét.

A Redemptio kora és a kiváltságos jogállás

Túrkeve a XVII. század közepétől a Nagykunság második legnagyobb településének számított, amely a XVIII. század közepéig virágzott. Az 1715-1718 évi összeírásokban 239 birtokos neve szerepel. A lakosok anyagi erejét ugyanis a XVIII. század második felében a Nagykunság függetlensége és kiváltságos állapotának visszanyeréséért indított redemptio (önmegváltás) biztosította. A bécsi udvar (látva ezt az ellenállást) a terület eladását zálogosításra módosította, majd Mária Terézia 1745-ben átadta a Jászkunságot a Pesti Invalidusok (rokkant katonák) házának. Azonban a Jászkun Kerületek megválthatták önmagukat 500 ezer rénes forintért, cserébe 1000 lovas katonát kellett kiállítaniuk. Túrkeve részére ebből 33527 forint esett. A Csorba család 1/4-ét váltotta magához. A redemptio nyomán a lakosság két csoportba, a birtokosok (redemptusok) vagy a birtoktalanok (irredemptusok) csoportjába sorolódott. Ez a folyamat biztosította a település önállóságát, és a tőkeföldek formájában a földterület arányos felosztását. A földek felosztásának elve, a birtokban maradás, tehát a XVIII. századi állapot megőrzése volt a cél.

A XVIII. századi Túrkeve vezetése és társadalma

A települést a XVIII. században a bíró 6, majd 12 tanácsnok segítségével irányította. A lakosok (akik jobbágy) önellátók lévén, kevés szolgáltatásra tartottak igényt. Mindössze egyházi alkalmazott volt a faluban (pap, jegyző, adószedő). A XVIII. század végén a település határa már a mai határán is túlterjeszkedett. Az összeírások a következő képet mutatják a társadalmi felépítésről:

A birtokkal nem rendelkezők száma tehát 174 (33,59 %). A település határa már a XVIII. században is túlterjeszkedett a mai határán. A vezetők sürgették, hogy Túrpásztót és Ecseget árendálják, de kevés sikerrel. E puszták megvásárlására csak a XIX. század végén, illetve a XX. század első felében került sor. Fontos szerepe volt a katonáskodásnak Túrkevére nézve is.

Túrkeve a XIX. században: fejlődés és kihívások

A XIX. század elején hozott döntések minőségi változást jelentettek a város életében. Túrkeve 1809-ben nyerte el a városi rangot, és egyúttal 4 országos vásár tartására az engedélyt (bár már korábban is rendelkezett vásártartási engedéllyel). A városiasodás jelei mutatkoztak a közlekedésbe való bekapcsolódással, amely minőségileg már egy városiasabb életet biztosított az ittlakóknak.

Épületek és infrastruktúra

A református templomot bővítették és átalakították 1828-ban. A betelepülő és egyre erősödő római katolikus közösség 1812-22 között építi templomát, amely ma is áll a Széchenyi és a Petőfi utca sarkán. Ekkor sor került a templomokhoz és más közösségi intézményekhez szolgáló épületek építésére is. Az ugyancsak XVIII. században épített református paplak, még ma is áll a főtér sarkán (Kossuth u. 1. sz.). A templom mögött van az 1830-as években épült granárium (magtár), míg a XIX. század végén megépített új paplak is a fejlődést mutatta.

Egy nagy tűzvész a XVIII. század végén a belterület egy részét a lángok martalékává tette, így térkép is készült a belterületről (Széchenyi - Petőfi - Petőfi tér). A nagy tűz után csak 31 redimált porta maradt meg. Az 1828-as összeírás szerint a város 1786 házban élő 9224 fővel rendelkezett. A település akkor 224 redimált portára volt osztva, amelyben volt háza, más része viszont lakóként lakott. Számottevő volt a szolgák száma is.

Kézművesség, kereskedelem és mezőgazdaság

A XIX. század elején Túrkevén élt Kállai János is, aki Bécsben Bessenyey György személyi titkáraként Voltairet fordított. Az iparosok száma is növekszik ebben az időszakban. 1828-ban 128 mestert vettek számba, köztük 6 kovácsot és 2 szíjgyártót. Az egyes szakmák (pl. kerékgyártó, pintér) 1817-22-ben kapták meg a céhalakítás jogát, majd önállósodtak. A céhek a saját belső rendszerét a XIX. század végéig működtették, ekkor adták át helyüket az Ipartestületnek. A kereskedelemben ekkor már kezdik átvenni szerepüket a beköltöző zsidók, akik legelőször gyapjúvásárlás céljából keresték fel a várost, majd kezükön volt a jelentős birtok Tunyó-Sámson területén. Ők bérelték Túrpásztó jelentős részét is. Az 1848-49-es szabadságharcban számos kevei harcolt, például Salamon, Hajdú Mihály és Hajdú József nevét kell megemlítenünk. Ezek a hősök a nemzeti ügyért küzdöttek, amely magatartásnak történelmi gyökerei voltak. Kelet-újvároson ma is találhatók neves személyiségekről elnevezett utcák.

A XIX. században a szántóföld 20000 hold területet foglal el, és van 273 hold szőlő is. Főként árpát, zabot és kukoricát termeltek. A földterületek elaprózódott felosztása miatt célszerűnek látszott a tagosítás elvégzése, amelyet a század első felében elkezdtek. Az országosan elrendelt kataszteri térképezés a század utolsó negyedében történt meg. A település határát a tanyarendszer jellemezte. A XVIII. századtól a XX. századig folyamatosan nőtt a tanyák száma, amelyek a belterületen lévő családi házzal, telekkel szerves egységet alkottak.

Környezet és kihívások

A környezet szempontjából a Berettyó nagyban befolyásolta a település életét évszázadokon keresztül. Még a XVIII. században is jelentős mennyiségű halállománya volt, melyet Pestig is elszállítottak. A település a folyó éltető és romboló hatásának rendszeresen ki volt téve a XIX. század második felében végzett ármentesítésig. Ma a folyó elsősorban a horgászok számára jelentős. A határban, ahová a Bála (tanyaközpont) felé vezető kövesúton lehet eljutni, kezdődik a település természetvédelmi területe, a híres Ecsegpuszta is, ahol őshonos állatfajok (pl. magyar szürke szarvasmarha és juh) nyájai legelnek.

A XIX. század több, a gazdálkodásra kedvezőtlen eseményt jegyzett fel, mint például az árvizeket (1837-1841, 1847). Nagy állatvészekről elsősorban a XVIII. század végéről, a XIX. század közepéről van említés. A járványok, mint az 1739-es és az 1830-as pestis, vagy az 1873-as kolera, tizedelték a kevieket. A közegészségügy javulásával azonban (főleg a XX. században) az elhunytak száma csakúgy, mint a gyermekhalandóság csökkent. A népesség alakulását az I. és a II. világháború is befolyásolta, melyek következtében a népesség természetes szaporodása csökkent. A XX. század elején a 3-4 gyermekes család-ideál volt jellemző, majd a II. világháború után a gyermekek számának csökkenése figyelhető meg.

Túrkeve a XX. században: modernizáció és változások

A XX. század eleje újabb fontos korszakot jelentett a település történetében, mert ekkor nyilvánították rendezett tanácsú várossá. A város irányítását a virilisekből álló képviselő-testület látta el. A polgárosodás jelei egyre inkább megmutatkoztak a városban. Az oktatás területén az 1860-ban a főtéren felépített Nagyiskola játszott fontos szerepet. Megemlíthetjük azonban, hogy már 1881-ben beindult az óvoda is. A tanyasi elemi iskolák (például 1934-ben a túrkeddi) és az ún. vándortanítói elemi iskolák kialakítása is a XX. század első felére tehető, mint ahogy Túrpásztón is működtek ilyen iskolák a XX. század elején.

Kulturális élet és népesség

A kulturális életben fontos szerepet játszottak a különböző egyesületek és a mozgóképszínházak. A XX. század elején a helyi mozgóképipar a Színház utca 12. szám alatti Petőfi moziban (ma művelődési központ) és az ott működő mozgóképszínház. A világháborúk között több helyi sajtótermék (pl. Hírlap) is megjelent, melyeket a kevi nyomdában nyomtak. A helyi értelmiség is egyre erősebb szerepet kapott a város életében. Túrkeve a XVIII. század közepétől a Nagykunság második legnagyobb településének számított. Népessége folyamatosan gyarapodott és 1900-ra elérte a 14 ezret (14074 fő), de ez már csak a 3. legnagyobb település volt a Nagykunságon. Azóta pedig a népesség csökkenésével a XX. században a 4. helyre került.

Mezőgazdaság és ipar a XX. században

A XX. század első felében a mezőgazdaság jelentette a település számára elsősorban a megélhetést. A szántóföldi terület az évszázad elején csökkent (2662 kh), majd ez megkétszereződött a század közepére (1957: 4950 kh). A 3718 kh nagyságú rét a XIX. század végére 2600 kh-ra zsugorodott, majd 1957-ben 576 kh lett. A növénytermesztésben a XX. században is megmaradt a gabona túlsúlya, különösen a kukorica. A XX. században is megmaradt jellemző birtoknagyságnak az 5-50 hold. 1935-ben 1000 hold feletti birtoka csak a városi közbirtokosságnak volt. A háború után hamarosan létrejöttek az első mezőgazdasági csoportosulások. 1951. április 30-án alakult meg az első tsz a településen. Ekkor hármat vontak össze, majd 1975-ben eggyé. 1980 között 21749 k.hold földet 3346 tag művelt meg termelőszövetkezeti tulajdonban, melynek keretei között 2554 dolgozó dolgozott. Ma a korábbi tsz-ek utódai magánvállalkozásként működnek át, s a város határának nagyobbik hányadát bérelve működnek.

Az ipartelepítésbe beletartozott a női munkaerő bevonására épített Május 1. ruhagyár, amely az ott foglalkoztatottak száma elérte az ezer főt. Valamint az Armafilt Vállalat helyi egységének a létrehozása is fontos volt. A Május 1. gyár a piacvesztést azonban nem élte túl, az 1990-es évek elején felszámolták, és helyén több kisebb kft. működik.

Híres személyiségek

Túrkeve számos híres személyiséget adott a világnak. Korda Zoltán a filmművészet világhírű személyisége lett. A Finta Testvérek (Finta Gergely, Finta Sámuel, Finta Mihály, Finta Lajos) szobrászok és festők, akik túrkevei családjuk révén pásztorősöket tudhatnak maguk mögött. Szobraikat testvéreivel együtt a szülővárosukra hagyták, amelyek a róluk elnevezett Finta Múzeumban láthatók. A múzeum az Attila u. 1. sz. alatt rendelkezik.

tags: #turkeve #es #csepa #foci #mikortol

Népszerű bejegyzések:

• Legfontosabb mérkőzések az NB I 8. fordulójában
• A kreativitás szerepe a tanulásban
• A stílusos, de üres akció
• A kék-fehér szurkolói közösség
• A szakmai együttműködés jelentősége a játékvezetésben