Az UEFA Kupa Története: Európai Sikerpályák és Magyar Részvétel

Az UEFA Kupa, Európa második számú klubfutball-sorozata, gazdag és izgalmas múlttal rendelkezik. A torna, amely az 1971-72-es szezonban kezdődött, a Vásárvárosok Kupáját felváltva, azóta Európa legeredményesebb klubjai között szinte nem is akad olyan, amely legalább egyszer ne jutott volna döntőbe a sorozat valamelyik kiírásában. A sorozat 1958-ban még Vásárvárosok Kupája néven indult, 1971 óta nevezik UEFA-kupának. Az eddig lejátszott döntők olasz és angol fölényt hoztak, 10-10 elsőséggel.

Az UEFA Kupa Presztízsének Növekedése és Legeredményesebb Csapatai

Az európai második számú kupasorozat presztízse "papíron" megnőtt azáltal, hogy 2000-ben megszűnt a Kupagyőztesek Európa Kupája, míg a Bajnokok Ligájától - a 32 között búcsúzó 16 csapat közül - nyolc csoportharmadik is az UEFA-kupában folytatja szereplését. Az UEFA-kupa, illetve a VVK legeredményesebb csapatai az egyformán 3-3 elsőséget szerző spanyol FC Barcelona, az olasz Juventus és az Internazionale, valamint az angol FC Liverpool.

Magyar Csapatok Emlékezetes UEFA Kupa és VVK Szereplései

Hamar jutott siker nekünk magyaroknak is, hiszen az Újpesti Dózsa már a második évben az elődöntőig jutott. Magyar csapat ugyan soha nem nyerte el a trófeát, de az MTK 1964-ben, a Ferencváros pedig 1975-ben igazán a csúcs közelébe jutott.

A Ferencváros Történelmi Sikerei

A magyar résztvevők eddigi egyetlen sikerét 1965-ben az FTC aratta: a zöld-fehérek Fenyvesi Máté fejesgóljával 1-0-ra győzték le Torinóban a Juventust. A ferencvárosiak 1968-ban az angol Leeds Unitedtől kaptak ki a fináléban.

Az 1975-ös KEK Ezüstérem: A Dalnoki-csikócsapat

Az 1975. évi KEK-ezüstérem története alighanem 1973 októberében kezdődött! Ekkor vette át az FTC edzéseinek irányítását Dalnoki Jenő, a játékoskorában önmagát sem kímélő harcosságáról híres, az igazi „Fradi-szívet” szinte személyében jelképező szakember. Edzősége első bajnoki évében bajnoki ezüstig és MNK-győzelemig vezette a Ferencvárost, ám különböző okokból meghatározó játékosoktól kellett megválnia az esztendő folyamán, illetve az idény végén. 1974 nyarán eligazolt a csapattól a mester másik korábbi játékostársa, Páncsics Miklós, akiért a Fradi a szélvészgyorsaságú Pusztait kapta cserében a Honvédtól. Az ideális edzőkorban lévő - 41 esztendős - tettvágyó, határozott Dalnokinak nem maradt más útja, mint a drasztikus, ugyanakkor megfontolt fiatalítás. A „csikócsapat” történelmi diadallal kezdett a KEK-ben: Nyilasi találata a 14. percben az FTC első európai kupagólja volt az új Üllői úti stadionban. A második fordulóra igazi nagyágyút juttatott Fortuna a Ferencvárosnak: egy másik brit FA-kupa, az igazi, a „nagy” angol kupa győztesét, a Liverpoolt! Hogy felmérhessük a feladat nagyságát: a „vörösök” 1973 és 1978 között összesen négy európai kupadöntőben szerepeltek - két UEFA-kupa, két BEK -, és mindegyiket megnyerték! Pedig a zöld-fehérek akár vagyonokat is hozhattak volna bátor híveiknek. Igaz, nem győzték le egyszer sem a favorit briteket - helyesebb így írni, mint angoloknak, hiszen a valóban angol kétszeres aranylabdás Kevin Keegan mellett például az ír Steve Heighway és a walesi John Toshack voltak a liverpooliak csatárcsillagai -, de egyszer sem kaptak ki tőlük. Az anfieldi 35 ezer Liverpool-fan elhűlve nézte, amint Géczi pazarnál pazarabb védésekkel kergeti az őrületbe a hazai támadókat - egyedül Keegan-nek kapitulált a 37. Máté széles, komótos „kengurucselekkel” szinte a Liverpool egész válogatott védelmét kicselezte, majd Clemence kapujába gurított! Az Üllői úton élni is tudott vele: kemény, rugdosódós, parázs hangulatú csatában szó szerint kiharcolta a gól nélküli döntetlent s vele a továbbjutást is. A negyeddöntőben a Fradinak talán kedvezett a sorsolás, hiszen elkerülte a rettegett, még álló nagyágyúk közül a Benficát, a Real Madridot, az UEFA-kupa-védő PSV-t, de megkapta a svéd kupagyőztes Malmöt. A malmöi mérkőzés azonban átütő vendégsikert hozott: a lendületes, gyors és szellemes kontrajátékot bemutató FTC a nagyszerűen játszó Nyilasi vezérletével már 3-0-ra is vezetett, végül egy gólt bekapva is magabiztosan győzött. Az utolsó előtti akadályt a Crvena zvezda jelentette a zöld-fehérek számára. A belgrádi vörös csillagosok a negyeddöntőben gigászi küzdelemben, a madridi 0-2 után a Marakanában kiharcolt 2-0-lal, majd 11-esekkel búcsúztatták a Real Madridot. Az április 9-i első meccsen, a Népstadionban azonban meg kellett hajolniuk a Fradi nagyobb tudása előtt: Branikovits vezető gólját még kiegyenlítette Dusán Szavics, Magyar „Csóka” találatára azonban már nem volt válasza. A Marakana több mint százezres nézőserege sem tudta megfélemlíteni az ekkorra már nagy csatákban edződött Fradi-fiúkat a visszavágón. A fordulatos, nagy csatában a korai FTC-vezetést (Pusztai, 7. perc) csak a második félidőben tudta egalizálni a Zvezda, ám a 70. Hosszabbításra állt tehát a meccs, de a 83. percben a német bíró - és általa az FTC - „egyenlített”. Igaz, a fináléban már cseppnyi esélye sem volt a kirobbanó formában futballozó Dinamó Kijevvel szemben. A Szent Jakab stadionban az ukránok „lefocizták a pályáról” a zöld-fehéreket.

Az Újpesti Dózsa UEFA Kupa Döntője

Az Újpesti Dózsa 1969-ben a Newcastle United ellen maradt alul a döntőben.

A Videoton UEFA Kupa Története: Az Első Lépésektől a Döntőig

A magyar labdarúgás egyik legerősebb bástyája a Mol Fehérvár FC, vagy ismertebb nevén Videoton, amely ebben az esztendőben ünnepli fennállása 80. évfordulóját. Az 1941-es alapítása óta rengeteg sikert és néhány kudarcot, több név- és tulajdonosváltást megélt a klub, de több vidéki fellegvárral ellentétben most is meghatározó a hazai mezőnyben. A Vadásztölténygyár lényegében mindenkit átvett, így került velem együtt a piros-kékekhez a későbbi válogatott Vasas-sztár, Fister Ferenc és Bobory Béla is. Nagyon jó társaság alakult, a közönség együtt lélegzett a csapattal, a Berényi úti pályán ezrek követték a mérkőzéseinket.

Az 1974-es Debütálás Nápolyban

Az 1973-74-es bajnoki szezonban a Vidi a 4. helyen végzett a magyar bajnokságban, ezzel kiharcolta a jogot, hogy részt vegyen az UEFA-Kupa küzdelmeiben. Érdekesség, hogy a Tatabánya ugyanúgy 37 pontot szerzett a szezonban, mint mi, azonban nekünk jobb volt a gólkülönbségünk és eggyel több győzelmet is szereztünk, emiatt végezhettünk előrébb, mint a Bányász. No, de térjünk vissza csapatunkhoz, és az első UEFA-Kupa mérkőzéshez. Kovács Ferenc edző viszont olyan kiváló labdarúgókkal dolgozott együtt, mint Kovács László, Kovács József, Karsai, Fejes, Wollek, a fiatal Májer Lajos, illetve Tiber László.

A nápolyi mérkőzés jegyzőkönyve

JEGYZŐKÖNYV (1974. szeptember 18.)

Stadio San Paolo: 80.000 néző

SSC Napoli - Videoton SC 2-0 (0-0)

SSC Napoli: Carmignani - Bruscolotti, Pogliana, Burgnich, La Palma, Orlandini, Esposito, Rampanti, Juliano, Clerici, Braglia (Massa 46')

Videoton SC: Kovács - Hartyáni, Nagy III., Fejes, Czeczeli, Kovács, Karsai, Burka, Wollek (Szalmásy 68'), Nagy II., Tiber

Gólszerző: Massa (46'), Pogliana (72')

A kispadon 1972-től a Vidi későbbi sikerkovácsa, Kovács Feri bácsi ült, aki így emlékszik vissza a nápolyi találkozóra: "Nagyon emlékezetes meccs ez a Vidi számára, ugyanis első alkalommal játszottunk az UEFA-Kupában. Edzőként én az MTK-val már szerepeltem korábban ebben a sorozatban, azonban a játékosok döntő többségének ez volt az első igazán komoly nemzetközi kupameccse. Ennek ellenére senkin nem látszódott még csak a jele sem annak, hogy feszült lenne a meccs előtt. Óriási hangulatban, zsúfolt lelátók előtt kezdődött el a találkozó. Az olaszoknak kiváló csapatuk volt, mi hozzájuk képest szinte amatőrök voltunk - de csak papíron. A pályán ugyanis sokáig sikerült eltüntetnünk a két csapat közti hatalmas különbséget. Az első 45 percben nem született gól, és bár a második játékrész elején megszerezték a hazaiak a vezetést, ezután nekünk volt egy hatalmas lehetőségünk, Wollek Tibor egy akció végén a felső lécet találta telibe. A mérkőzésen megsérült a feje, úgy tűnt, le kell cserélni, és bár nem akartam neki rosszat, de azért picit fellélegeztem, hogy nem fogja tudni folytatni. Kapott egy turbánt a fejére, amely néhány perccel később átvérzett, de ő a pályán maradt - és milyen az élet, végül ő adta mindkét gólpasszt."

Hartyáni Gábor - aki a napra pontosan tíz évvel később kezdődő UEFA-Kupa meneteléskor már Kovács Ferenc segítőjeként, pályaedzőként dolgozott - Nápolyban lépett pályára először játékosként az UEFA-Kupában. "Számomra nem csak azért volt különleges a nápolyi mérkőzés, mert akkor játszottam először az UEFA-Kupában, hanem azért is, mert Kovács Ferenc ekkor találta ki azt, hogy jobbhátvédként szerepeljek, holott én korábban mindig a középpályán játszottam. Abban az időben egyébként mi hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy sok néző előtt játsszuk a meccseinket, de annyi embert, mint amennyi a Stadio San Paolo-ban volt, korábban én még sosem láttam. Ha jól emlékszem a hivatalos nézőszám 80.000 körül lehetett, és már akkor félelmetes volt a hangulat, amikor mi még csak a játékoskijáróban várakoztunk a kezdés előtt. Számomra a legérdekesebb dolog egyébként nem is a meccsen történt, hanem a bemelegítéskor. Mi körülbelül 20 perccel a kezdő sípszó előtt mentünk ki melegíteni, pont úgy, ahogy itthon azt megszoktuk egy-egy bajnoki előtt. Kis kocogás, karkörzés, térd- és sarokemelés és néhány passz. Ehhez képest az olaszok már 35 perccel a kezdés előtt kimentek a pályára, és olyan intenzitással melegítettek, hogy teljesen leizzadtak a kezdésre. Mi akkor korábban ilyet még soha nem tapasztaltunk. Mondanom sem kell, hogy ezt a módszert aztán egyből át is vette Kovács Ferenc, és a következő időszakban már mi is hasonló erőbedobással végeztük a bemelegítést. Persze maga a mérkőzés és az atmoszféra is örök élmény marad számomra."

Összességében tisztességgel helytálltunk nevesebb ellenfelünkkel szemben, sőt a székesfehérvári visszavágón már a 9. percben megszereztük Wollek góljával a vezetést, végül az a találkozó 1-1-es döntetlennel zárult, így az olaszok jutottak tovább az UEFA-Kupában.

A Videoton Nagy Menetelése az 1984-85-ös UEFA-Kupában

A Videotonra most is úgy gondol a közvélemény, mint a magyar futball egyik legerősebb bástyájára. A nyolcvanas évek eleje hangzatos sikerek nélkül telt, sőt 1983-ban majdnem kiesett a Vidi, az utolsó előtti fordulóban Szombathelyen aratott bravúrgyőzelem kellett a bennmaradáshoz, pedig az akkori együttes már ismét tele volt olyan játékosokkal, akik a Vidiben nevelkedtek. A Disztl testvérek, Horváth Gábor, Végh Tibor, Májer Lajos, Vadász Imre, Wittmann Géza a remek utánpótlásképzés eredményeként váltak meghatározó játékossá, de fiatalon csatlakozott a Vidihez Csongrádi Ferenc és Szabó József is. A rossz szereplés hatására visszatért a korábbi sikeredző, Kovács Ferenc, a Videoton pedig elindult felfelé, a játékosok 1984 tavaszán bronzérmet vehettek át, ezzel együtt kivívták a szereplést az UEFA-kupában. A fehérváriak 1984-ben bronzérmesként zártak az NB I-ben, amivel kiharcolták az UEFA-kupa-indulás jogát. A csapat az első körben a cseh Dukla Prahát kapta, és 1-0-s összesítéssel ment tovább. A következő fordulóban a francia PSG, majd a szerb Partizan következett, s mindkét vetélytársát 5-2-vel ejtette ki a Vidi. A negyeddöntőben az angol Manchester United ellen szerepelt a csapat, és 1-0-s idegenbeli vereség után 1-0-ra győzött otthon a Videoton, és végül 11-esekkel jutott tovább. Az elődöntő hasonlóan izgalmas perceket hozott a jugoszláv Zeljeznicar ellen. Miután a fehérváriak 3-1-re nyerte a Sóstói Stadionban, a visszavágón már 2-0-s hátrányban voltak, ami azt jelentette volna, hogy idegenben szerzett kevesebb góllal kiesnek. A csattanó azonban a végére maradt: Csuhay József a 87. percben szépített, így végül a magyar együttes jutott a döntőbe 4-3-as összesítéssel.

A finálé azonban már nem a tervek szerint alakult. A Videoton 1985-ben a világhírű Real Madriddal játszott a trófeáért, s a hazai 3-0-s vereség után a spanyolországi visszavágón az 1998-ban elhunyt Májer Lajos góljával 1-0-ra nyert. A döntő első meccsén a sérült Csongrádi és Májer, valamint az eltiltott Szabó hiányában jobb volt a Real Madrid, és 3-0-s sikerével eldöntötte a trófea sorsát. A csattanó mégis a Vidié lett: a visszavágón a tragikus körülmények között immár 21 éve elhunyt Májer Lajos góljával nyert, felejthetetlenné téve az egész menetelést. A játékosok a finálét követően érthetően csalódottak voltak, de a csapat összességében büszkén léphetett le Európa futballjának nagyszínpadáról. A kettős terhelés miatt itthon a bronzérem lett meg, pedig az aranyra is jó lett volna az a társaság. A Vidi következő évada már nem sikerült jól, a vezetők a fiatalítás mellett döntöttek, az UEFA-csapat magjából Végh és Horváth Gábor maradt, érkezett többek között Petry Zsolt, Csucsánszky Zoltán, Máriási Zsolt, Jován Róbert, a saját nevelésű Petres Tamás és Jónás Gyula. Illetve újra egy sikeréhes fiatal tréner, Kaszás Gábor kapott lehetőséget. A Kaszás-csapat nem teljesedhetett ki, a tehetséges szakember 1990 februárjában halálos közúti balesetet szenvedett.

A Juventus Két UEFA Kupa Győzelme

Az 1977-es Diadal

Trapattoni Juventusa 1976 szeptemberében a Manchester City személyében egy veszélyes ellenfél ellen kezdte meg európai körútját az UEFA Kupa első fordulójában. Az első mérkőzésre Angliában került sor, melyen csak Zoff világklasszis teljesítményének volt köszönhető a mindössze 1-0-s vereség. A szeptember 29-ei visszavágó viszont teljesen más mérkőzést hozott: a Bianconeri előbb kiegyenlítette az összesítésbeli hátrányát Scirea góljával, majd Boninsegnának köszönhetően már előnyben volt a hazai csapat. A következő fordulóban ismét Anglia, és ismét Manchester volt az úticél, de ezúttal a United ellen játszott a Bianconeri. Az első meccs az első manchesteri meccshez hasonlóan alakult (1-0-s vereség). A visszavágón egyértelmű győzelem született, Boninsegna két és Benetti egy góljával (3-0). A legjobb 16 között kevésbé ismert ellenfél, az ukrán Shakhtar Donetsk jött szembe. A negyeddöntőben a kelet-német Magdeburg volt az ellenfél, de már az első, németországi meccsen eldöntötte a továbbjutást a Juventus, mivel a bajnokságban mutatott nagyszerű formát át tudták menteni erre a meccsre is, így Cuccureddu, Benetti és Boninsegna góljaival 3-1-re nyertek. A kétmeccses fináléban a baszk Athletic Bilbao ellen lépett pályára a Bianconeri. Két hatalmas csata volt, az elsőn, Torinóban Tardelli góljával 1-0-ra nyert a Juventus. A bilbaói visszavágón egy pokoli hangulatú stadion várta a csapatokat, de a Juve így is szenzációsan kezdte a meccset, köszönhetően Bettega góljának. Ugyanakkor ezt követően a Bilbao visszajött a meccsbe, sőt két góllal meg is fordította a mérkőzés állását, kiegyenlítve így az összesített állást, azonban több gól már nem született, így idegenben szerzett több góllal a Juventus nyerte az ezévi UEFA Kupát.

• Zoff
• Benetti
• Cuccureddu
• Scirea
• Bettega
• Tardelli
• Causio
• Gentile
• Boninsegna
• Morino
• Furini
• Spinosi
• Marchetti A.
• Gori S.
• Cabrini

Az 1990-es Siker

1989 szeptemberében egy újjáalakult Juventus, Zoffal a kispadon, kezdte meg menetelését az UEFA Kupában. A lengyelországi Gornikban szerepelt először a Bianconeri, ahol Zavarov góljával győzelmet aratott, így a visszavágó (melyen 4-2-re győzött az Öreg Hölgy, Schillaci duplájával) már csak formalitás volt. A következő fordulóban a Paris St. Germain következett. Az első mérkőzés a Parc des Princes-ben került megrendezésre, amelyen a keményen védekező Juventus egy klasszikus kontratámadással (Rui Barros góljával) szerezte meg a győztes gólt. A legjobb 16 között a német FC Karl-Marx-Stadt csapata látogatott Torinóba. A ködben lejátszott mérkőzés második félidejének közepén hátrányba került a hazai csapat, és már úgy tűnt, hogy vereség lesz a vége, de a mérkőzés utolsó 10 percében Schillaci és Casiraghi góljaival megfordította az állást a Juventus. A negyeddöntőben lehetősége nyílt a Bianconerinek, hogy bosszút álljon a 7 évvel korábbi BEK-döntőbeli vereség miatt a Hamburg csapatán. A torinói csapat élt is a lehetőséggel, ugyanis Németországban Schillaci és Casiraghi góljaival 2-0-ra nyert, igaz, a visszavágón egy váratlan 2-1-es vereség csúszott be, de ez nem változtatott a továbbjutó személyén. Az elődöntőben ismét egy német csapat jött szembe, a Köln, Thomas Hasslerrel a soraiban (aki nemsokára a Juventus játékosa lett), akik úgy tűnt, hogy összecsuklanak a Stadio Comunaléban, de a háromgólos hátrányból visszajöttek, és mindössze 3-2-re kaptak ki. Egy teljesen olasz döntő! Az ellenfél a Werder Brement legyőző Fiorentina volt. A finálé első mérkőzése - 1990. május 2-án - volt a hivatalos búcsú az öreg Stadio Comunalétól. A Juventus 3-1-re győzött, a gólokat Galia, Casiraghi és De Agostini szerezték. Egy olyan szezonban, melyben a bajnokságban nem a legszebben játszott a Juventus, csak az UEFA Kupa volt az, ami érdeklődést és ambíciókat hozott magával. Ebben a kupában jobban mentek a dolgok.

Az 1995-ös UEFA Kupa Menetelés

A ciprusi Anorthosis, a görög Panathinaikos és a cseh Sigma Olomouc elleni győzelmek után a Juventus a negyeddöntőben találta magát, ahol márciusban a nagyszerű Benficával kerültek szembe. Az elődöntőben a George Weah vezette Paris St. Germain érkezett Torinóba. Itt Weah szerzett vezetést a vendégeknek, viszont a kirobbanó formában lévő Roberto Baggio két góljával fordítani tudott a hazai csapat, így megmaradtak a remények a továbbjutásra.

Az UEFA Kupa (és elődje) Döntőinek Krónikája (1958-tól 1985-ig)

A sorozat 39 esztendő alatt alaposan kinőtte magát, Európa legeredményesebb klubjai között szinte nem is akad olyan, amely legalább egyszer ne jutott volna döntőbe a sorozat valamelyik kiírásában.

A Magyar Labdarúgás Általános Helyzete a 80-as Években

Az 1980-as évek elejét azonban beárnyékolta az 1983-as totóbotrány, illetve a megbundázott mérkőzések. Ettől eltekintve sok szép emléket hagyott hátra az az időszak, elég csak Nyilasi Tibor 1981-ben megszerzett Ezüstcipőjét, vagy a Rába ETO 1982-es, majd 1983-as bajnoki címét említeni Verebes Józseffel a kispadon. A korszak legnagyobb klubsikerét azonban kétségkívül a Videoton érte el. A teljesítményt azóta egyetlen magyar csapat sem tudta megközelíteni.

tags: #uefa #kupa #donto

Népszerű bejegyzések:

• A felejthetetlen ollózás
• A breaktánc története és szabályai az olimpiai játékokon
• történeti áttekintés focicsapat alapításáról
• Aktuális Loki kézilabda információk
• Női vízilabdázóink útja a nemzetközi élmezőnyben