A Magyar Kupa története és érdekességei
Az angol FA-kupa mintájára 1908-ban határozta el az MLSz a magyar nemzeti kupaküzdelem létrehozását.
Az első találkozóra 1909. november 21-én került sor, a Litographia 2:1-re legyőzte a VAC együttesét.
Az első döntőt három részletben játszották le az MTK és a BTC labdarúgói. Az első találkozó 1:1-es döntetlenre végződött, a megismételt finálé október 2-án a 80. percben 2:1-es vezetésnél félbeszakadt, az utolsó tíz percet november 21-én játszották le.
Az első ezüst trófeát 1923-ban készítették el, az első két győztes (MTK, FTC) kapott egy-egy replikát. Az MTK-é eltűnt, azt 2009-ben egy aukción vásárolta vissza a szövetségnek a szervezet akkori elnöke.
A kupa történetének főbb állomásai és megszakításai
A sorozat először 1911 és 1921 között az 1. világháború miatt szünetelt, 1923-1924-ben a párizsi olimpia miatt nem írták ki.
Az 1925-1926-os évadban a profizmus bevezetésének évében csak amatőr csapatok indulhattak rajta.
1945-től 1951-ig ismét nem rendezték meg, elsősorban a 2. világháború miatt, csak az 1951-1952-es évadban írták ki ismét.
Az 1955-1956-os kiírás a forradalom miatt szakadt félbe, a döntőjét csak 1958-ban rendezték meg.
Újabb hat év szünet után 1964-től indult újra, azóta minden esztendőben megrendezik, csak 1970-ben nem rendeztek döntőt a futballnaptár őszi-tavaszi rendszerre visszaállítása miatt.
Az első évek küzdelmei és érdekességei
Az első találkozóra 1909. november 21-én került sor, a Litographia 2:1-re legyőzte a VAC együttesét.
Az első döntőt három részletben játszották le az MTK és a BTC labdarúgói. Az első találkozó 1:1-es döntetlenre végződött, a megismételt finálé október 2-án a 80. percben 2:1-es vezetésnél félbeszakadt, az utolsó tíz percet november 21-én játszották le.
1910. szeptember 8., Bp., Millenáris, 3000 néző. MTK-Újpest j. n. Gólszerző: Farkas (10.).
1910. október 2. [és november 20.*], Bp., Millenáris, 4000 néző. MTK: Domonkos - Nagy F., Révész - Bíró, Kürschner, Kertész III - Sebestyén, Szántó, Kertész I, Kertész II, Farkas. BTC: Bihari - Szendrő, ??? - Leitner, Simon, Németh J. - Levák, Horváth, Mészáros, Dobó, Bayer (?). Gólszerző: Kertész I (??), Révész (?? - 11-esből), Kertész I (86.), ill. Kiállítva: Kertész III (??), ill. Simon (??), Levák (??), Horváth J.
1912. október 2., Bp., Üllői út, 15 000 néző. Vezette: Schubert M. MTK: Knapp - Révész, Csüdör - Bíró, Károly, Vágó - Sebestyén, Kertész II, Lane, Kertész I, Szántó. Kiállítva: Szántó (59.), ill. Tóth F.
1913. június 1., Bp., Üllôi út, 6000 néző. Gólszerző: Tóth-Potya (18.), Schlosser (23.), ill.
1914. június 7., Bp., Üllôi út, 8000 néző. „33” FC-MAC 0:0 h. MTK: Knapp - Zsigó, Csüdör - Nyúl, Hlavay, Vágó - Taussig, Kertész II, Rácz, Kovács, Konrád II.
1922. június 18., Bp., Hungária út, 5000 néző. FTC-III. Kerületi TVE. Gólszerző: Pataki (14.), Schwarz (52.), ill. Kiállítva: Szabó J.
1922. augusztus 20., Bp., Hungária út, 8000 néző. FTC-III. Kerületi TVE 3:2 h. A 3. Gólszerző: Pataki (23.), Héger (45.), Schreiber (47. - 11-esből), ill.
1923. június 17., Bp., Üllői út, 5000 néző. MTK: Kropacsek - Mándi, Senkey I - Kertész II, Nádler, Nyúl II - Braun, Molnár, Opata, Siklóssy, Orth. UTE: Remete - Fogl II, Fogl III - Kelecsényi, Baubach, Király - Paulusz, Bluchon, Priboj, Schaller, Szidon. Gólszerző: Opata (14.), Siklóssy (30., 38.), Orth (74.), ill.
1926. március 28., Bp., Hungária út, 12 000 néző. MTK: Remete - Kocsis, Senkey I - Rebró, Kléber, Nádler - Senkey II, Molnár, Braun, Opata, Jenni. UTE: Szulik - Fogl II, Fogl III - Kelecsényi, Buza, Király - Leitner, Török, Grossmann, Schaller, Szidon. Gólszerző: Winkler, Steiner, Ipry, Földes, ill. (Ez a részlet valószínűleg egy másik mérkőzéshez tartozik, nem a döntőhöz)
1927. június 16., Bp., Hungária út, 9000 néző. Ferencváros: Amsel - Takács I, Hungler II - Furmann, Bukovi, Obitz - Rázsó, Turay, Dán, Schlosser, Kohut. Újpest: Szulik - Fogl II, Fogl III - Remmer, Lutz II, Wilhelm II - Ströck, Jakube, Moravcsik, Schaller, P. Szabó.
1928. június 24., Bp., Üllői út, 8000 néző. Ferencváros: Amsel - Takács I, Hungler II - Furmann, Bukovi, Berkessy - Koszta, Takács II, Turay, Szedlacsik, Kohut. Attila: Németh - Kutik, Dankó - Maszlonka, Pruha, Janovitz - Friesz, Riff, Siklóssy, Powolny, Pimpi. Gólszerző: Kohut (22., 60., 66.), Szedlacsik (80.), Turay (89.), ill.
1930. június 25., Bp., Hungária út, 1200 néző. Bocskai: Farkas - Fejér dr., Molnár - Villányi, Sághy, Kevitzky - Markos, Vincze, Teleki, Móré, Marosi. Bástya: Benedek I. - Sirály, Emôdi - Kurunci, Tóth Jenő, Raffai - Hernádi, Kőrösi, Havas, Korányi II, Harmath. Gólszerző: Teleki (5., 7., 78.), Markos (23), Sághy (25.), ill.
1931. május 25., Budapest, Üllői út, 3000 néző. III. Kerület: Szulik - Werner, Bíró S. - Steiner, Lutz II, Király - Fenyvesi, Borbély, Zilahi, Győri II, Dömötör. Ferencváros: Amsel - Korányi, Papp - Furmann, Bukovi, Lázár - Táncos, Toldi, Sárosi dr., Turay, Kohut. Gólszerzô: Zilahi (5., 22., 75.), Győri (10.), ill.
1932. június 5., Budapest, Hungária út, 8000 néző. Vezette: Juhász Attila dr. Hungária: Szabó A. - Wéber, Kocsis - Rebró, Kompóti-Kléber, Szaniszló II - Titkos, Cseh II, Kalmár, Barátky, Hirzer. Ferencváros: Háda - Takács I, Korányi - Lyka II, Sárosi dr., Lázár - Táncos, Takács II, Szedlacsek, Toldi, Kohut. Gólszerzô: Titkos (89.), ill.
1932. szeptember 7., Bp., Hungária út, 9000 néző. Hungária: Szabó A. - Mándi, Kocsis - Barátky, Wéber, Szaniszló II - Ottávi, Cseh II, Kalmár, Titkos, Szabó III. Ferencváros: Háda - Korányi, Papp - Lyka II, Sárosi dr., Lázár - Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut. Gólszerzô: Szabó III (27.), Titkos (31., 80.), Barátky (32.), ill.
1933. május 25., Budapest, Hungária út, 10 000 néző. Vezette: Klein Árpád. Ferencváros: Háda - Korányi, Papp - Lyka II, Turay, Lázár - Táncos, Takács II, Sárosi dr., Toldi, Kohut. Újpest: Aknai - Sternberg, Futó - Szalay, Szûcs, Sáros - Sas, Avar, P. Szabó, Kiss G., Déri. Gólszerző: Táncos (6., 50.), Sárosi dr. (13., 21., 35.), Takács II (15., 16., 72., 83.), Toldi (70.), Kohut (74.), ill. P.
1934. május 31., Budapest, Üllői út, 1000 néző. Soroksár: Pécsi - Vadász, Schmidt - Einingen, Szollár, Holczer - Kelemen, Zimonyi, Páli, Horváth, Szeder. BSzKRT: Régi - Belcsik, Léhner - Ellbogen, Őri, Király - Báder, Staller, Gergely, Weisz, Tóth. Gólszerző: Vadász (36.), Szeder (60.), ill.
1934. június 30., Budapest, Üllői út, 14 000 néző. BSzKRT: Régi - Belcsik, Léhner - Ellbogen, Őri, Király - Báder, Berecz, Gergely, Weisz, Tóth. Soroksár: Pécsi - Vadász, Schmidt - Kocsis, Szollár, Holczer - Kelemen, Zimonyi, Páli, Horváth, Szeder. Gólszerző: Báder (28.), ill.
1934. augusztus 26., Budapest, Üllői út, 1600 néző. Soroksár: Pécsi - Vadász, Dudás - Holczer, Szenes, Magyar - Kelemen, Zimonyi, Szecsey, Horváth, Szeder. BSzKRT: Régi - Belcsik, Léhner - Kránitz, Őri, Király - Nagy, Szaller, Gergely, Weisz, Báder.
1935. június 10., Budapest, Hungária út, 8000 néző. Vezette: Iváncsics Mihály. Ferencváros: Háda - Polgár, Korányi - Lyka II, Sárosi dr., Lázár - Táncos, Kiss Gy., Toldi, Móré, Kemény. Hungária: Ujvári - Mándi, Kis-Kalkusz - Egri, Sebes, Dudás J. - Titkos, Müller, Turay, Cseh II, Szabó III. Edző: Senkey Imre. Gólszerzô: Toldi (26.), Sárosi dr. (85. - 11-esből), ill. Kiállítva: Dudás J.
Az 1924-1925-ös szezon és a profizmus bevezetése
Nem nélkülözte a fordulatokat a labdarúgó Magyar Kupa 1924-1925-ös kiírása. Már az is elég, hogy a döntőre csak 1926 márciusában került sor, ám amíg ott pályára léphettek a csapatok, történt egy és más.
A történet 1925. március 24-én indult, amikor az MLSZ-ben megszavazták, hogy a Magyar Kupa címvédője a következő kiírásban csak a döntőben szerepeljen. Természetesen a kupagyőztes MTK vezére, Fodor Henrik javasolta a sportra semmiképp sem emlékeztető megoldást. Érvelése egyébként logikus: az előmeccsek rengeteg üzletileg hasznos terminust rabolnak el, amikor egy jó külföldi ellenfél pénzt és közönséget hozhat. A második csapattal kiállni pedig a sorozat lebecsülése.
„Óriási többséggel szavazzák meg az eredeti javaslatot. Ezek szerint tehát a Kupa múlt évi győztese, vagyis az MTK, az idén csak a döntőbe jutott ellenféllel mérkőzik a Magyar Kupáért” - tudjuk meg a Nemzeti Sportból.
Igen ám, de mikor? Júniusban kiderül, hogy már az FTC-UTE elődöntőre is csak augusztusban kerülhet sor a tilalmi idő beállta előtt. (Június és augusztus eleje között tilos volt a futball, hogy a néző a többi sportágra, főként az atlétikára is figyeljen.)
„A Magyar Kupa még nem tudta elfoglalni a labdarúgó sportunkban azt a helyet, amit pl. az English Cup elfoglal Angliában. Itt nincs helyünk, hogy kitérjünk ennek a körülménynek okaira” - rögzíti a Nemzeti Sport a mindmáig érvényes állítást az FTC-UTE meccs előtt, majd megállapítja, az FTC az esélyes a Hungária úton.
Ahol semmit sem bíztak a véletlenre, hiszen a kupaelődöntő után az MTK a Rapiddal játszott, ez azért jobb reklám volt. Az előzőekben az FTC a VAC (1:1, 3:0) és a Törekvés (5:2), az UTE a Vasasok (3:1) és a KTE (4:3) csapatát győzte le.
„Verőfényes, kellemes nyárvégi idő, tizenötezer főnyi érdeklődő, lelkesedő nézősereg és szemgyönyörködtető, üde gyepszőnyeg a pályán (…) Labdarúgósportunk mégsem lehet annyira a züllés útján, ha akad sok ezerre menő közönség, amely a múlt szezon és utószezon csalódásai után is a régi érdeklődéssel várja futballistáink újabb startját” - örvendezik a tudósító, hát még amikor a nagy melegben is hatalmas iramban indul a játék, változatos támadások követik egymást.
A rendes játékidő nem hozott döntést (1:1), jött a hosszabbítás, amelyben az újpestiek kétszer betaláltak (3:1). Jó meccs volt, főként, mert „a két csapat fürge és jó kondícióban van. Az UTE-nek főleg a halfsora bírta nagyszerűen a munkát. Ez hozta meg a csapatnak a győzelmet. Kelecsényi Ferenc, Buza Lajos és Müller egyaránt jól dolgozott az utolsó percig.”
Azért az MTK-Rapidról (3:1) is érdemes szót ejteni, főként, mert „a mérkőzés általában az új offszájdszabályok jegyében folyt le”. (Addig a támadó akkor volt lesen, ha a labda előtt állt, és nem volt előtte három védő. A reform ezt két védőre csökkentette.) Korábban egyik csapat sem próbálta még ki a kétvédős lest, így nem volt igazán tisztában vele. A szakíró megállapítja, hogy a magasabb játékintelligenciájú játékosok (Orth György, Opata Zoltán) hamarabb ráleltek az ízére, „a partnereik még nem értették meg mindig az intencióikat”
A Nemzeti Sport úgy vélte, hogy a két meccs „kellemes, ízletes útravaló” volt a szezonra, főként az MTK kapott nagy lendületet a folytatásra.
Csak azt nem tudta még senki, mikor játszhatják le az MTK-UTE kupadöntőt. Az első osztályú intézői kollégium október 7-i ülésén került ismét szóba a téma, ahol „tekintettel arra a körülményre, hogy az eredeti október 25-i terminusra hozza le az FTC a Slaviát, az anyagiak szétforgácsolásának elkerülése végett Fodor dr. azt javasolta, hogy az idei kupadöntőt játsszák le egy hétköznapon, vagy halasszák el tavaszra”. Végleges döntés nem született, de a hangulatból arra következtetett mindenki, hogy végül 1926 tavaszára halasztják az 1925-ös kupadöntőt.
Érdemes idézni a Nemzeti Sport humormellékletének (B. Ö. K.) passzusát: „Munkában a vándordíjbizottság! Köztudomású, hogy az MLSz összes díj és díjtalan bizottságai között a Vándordíjbizottság az egyedüli, amely úgy összetételében, mint áldásos működésében a legszigorúbb kritikát is kiállja. Ez a bizottság e héten tartott ülésében foglalkozott az 1875. évi kupadöntő lejátszási lehetőségével. Előadó előterjesztését, miszerint az 1875. évi döntő lejátszása immár időszerűvé vállott, a bizottság hangtalanul magáévá tette, határozatilag kimondva, hogy a terminustorlódások következtében kissé kitolódott 1875. évi kupadöntőt 1938 tavaszán esetleg netalán nemde ugyancsak, ha lehet, le fogják bonyolítani.”
Aztán 1926 márciusában újra téma a kupa az MLSZ-ben, de még mindig nem az előző évi döntő. A futballtilalom-rendelet, tehát a nyári játéknélküliség elleni tiltakozásul kerül elő, bojkottfenyegetés jegyében. Végül az országos tanács „vita nélkül, hideg nyugalommal” meg is szavazza, hogy 1926-ban a Magyar Kupa további mérkőzéseit ne játsszák le. Mondván, nincs idő rá.
A Nemzeti Sport véleménye valós: „Ez a néma tüntetés egy lépéssel sem viszi előbbre a futball ügyét abban az irányban, hogy a tilalmon enyhítsen. Nem használ a futball fejlődésének sem, hiszen néhány vidéki csapatot fosztanak meg érdekes és értékes küzdelemtől és sutba dobják Magyar Kupa jobb sorsra érdemes gondolatát is. Csodálkoznánk a tanács állásfoglalásán, ha nem tudnánk, hogy a javaslat megszavazása nemcsak a futballtilalom elleni demonstráció miatt történt. A kupamérkőzések néhány értékes terminust foglaltak le a tavasz folyamán s ezeket a terminusokat sajnálják vezető egyesületeink a vidéktől s a kupameccseken velük szembekerülő ellenfelektől.”
Március nagy eseménye az új, már a profizmusra készülő MLSZ-vezérkar megválasztása, s hogy Dréhr Imre népjóléti államtitkár elvállalta az elnöki posztot. Azonnal megígérte, hogy másnap átadja a serleget, ám meghűlés miatt kihagyta a meccset. Igaz, a kupa sem volt jelen, mert a Nemzeti Múzeumban várta a sportkiállítás megnyitását.
A hideget elűzte a szél, ám meghozta az esőt, így nem a legjobb körülmények között kezdődött el az 1925. évi MK-döntő, de elkezdődött - 1926. március 28-án, a Hungária úton, 16 órakor.
Kiegyensúlyzott meccset vártak a hozzáértők, a közönség szemében pedig a mérkőzés jelentősége lényegesen emelkedett, „amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Fogl testvérpár elszítta már a békepipát a klub vezetőségével és megjelenik a nagyfontosságú mérkőzésen”. Az újpesti klubvezér, Langfelder Ferenc szerint nem volt szó ellentétről, Fogl II Károlynak a lába fájt, Fogl III József pedig indiszponált volt, ám arról beszéltek, hogy nem ment a családi tímárcég, így nem volt idejük edzeni.
A mérkőzés hamar eldőlt, hiszen Török József, az UTE gólzsákja már a 6. percben megsérült, amikor Nádler Henrik és Senkey I Imre egy szerelésnél közrefogta, majd Remete Imre kapus még ráesett a kinyújtott lábára. Próbálta a játékot, de abba kellett hagynia, annyira fájt a térde, hogy a félidőben hordágyon vitték le a pályáról. Az MTK 4:0-ra nyert, a játékosok élvezték a játékot, „a legtöbben nem is titkolják abbeli véleményüket, hogy a bajnokság kérdése az FTC négy pontja dacára sincs még elintézve, hiszen a csapat formája a legjobb időkre emlékeztet”. (Végül két pont előnnyel lett bajnok az FTC.)
Jimmy Hogan, az MTK szakmai vezetője főleg a csapat kondíciójával volt megelégedve. „Játékosaim labdára való startolása egyenesen kifogástalan volt.” A másik oldalon Holits Ödön: „Mit mondhatok a meccsről? Csak azt hozhatjuk fel mentségünkre, hogy egyetlen energikus és lőni tudó belsőcsatárunk már a meccs elején harcképtelen lett.”
Langfelder gratulált az MTK-nak, Brüll Alfréd elnök megköszönte, s szokása szerint mondott néhány biztató szót a másik öltözőben, mire valaki megszólalt: „- A kupát nem kaphatnánk meg elnök úr? - Azt nem - feleli Brüll - legfeljebb a tartalmából valamit.”
Mert nyilván nem sokáig maradt üres.
Emlékeztető
| Esemény | Dátum | Helyszín | Nézőszám | Eredmény | Gólszerzők |
|---|---|---|---|---|---|
| Magyar Kupa, 1924-1925 Elődöntő | 1925. augusztus 23. | Budapest, Hungária út | 15 000 | UTE-FTC 3:2 | Csontos (32.), Török (93., 98.), ill. Palcsek (7.), Fogl II (öngól, 103.) |
| Magyar Kupa, 1924-1925 Döntő | 1926. március 28. | Budapest, Hungária út | 12 000 | MTK-UTE 4:0 | (Gólszerzők nem részletezve a táblázatban, de a szöveg szerint az MTK nyert) |
