Az Újpest felejthetetlen KEK-menetelése: A Köln skalpjától az Aberdeen elleni drámáig
„Évekkel mérhetően több van bennük (a skótokban) edzésmunkában, mint általában a magyar futballistákban” - nyilatkozta 1983 tavaszán Temesvári Miklós vezetőedző, miután csapata kis híján kiejtette a KEK-negyeddöntőben a Ferguson féle, címvédő Aberdeent. Az előző másfél évben az UEFA-kupa-címvédő Göteborg és az álomcsatársort felvonultató Köln skalpját is megszerezte az Újpest. Hová juthatott volna, ha a magyar labdarúgásban annyit edzenek, mint az európai élvonalban?
Az Újpest játéka és kulcsfigurái a nyolcvanas évek elején
Ez az Újpest nem tudott csúnya gólt szerezni. Sem kis gólt, de Kiss-gólt annál többet. És nem elsősorban a szójáték kedvéért utalunk Kiss Sándorra, aki a nyolcvanas évek első felének durván alulértékelt, Európa-klasszis csatára volt. Gólveszélyessége ellenére mindössze kétszer tudott helyet követelni magának a válogatottban, ami azt is mutatja, milyen színvonalú csatárállománnyal rendelkezett az akkori magyar futball. Ami az újpesti támadójátékot illeti, Kiss Sándor és társai méltó örökösei voltak a hetvenes évek hazai labdarúgását uraló, BEK-elődöntőig jutó elődöknek, akikből nem akármilyen hírmondókat lehetett még felfedezni a pályán. Mindenek előtt az olimpiai bajnok Nagy Lászlót és az európai ezüstcipős Fekete Lászlót. Utóbbinak ráadásul kulcsszerep jutott abban, hogy az 1983-84-es nemzetközi kupaidényben a Dózsa megélte a tavaszt.
Klubcsapataink, ahogy írtuk, ebben a korban már úgy hullottak szeptember-október táján, mint az őszi legyek, így a 2. fordulónak, vagyis a 16 közé jutásnak is örültünk megint.
Út a KEK nyolcaddöntőjébe: Az AEK Athén elleni párharc
Ez már akkor, négy évtizede is ritkán fordult elő a hazai klubfutballban, de bemelegítésként még térjünk vissza 1982 őszére, a KEK 1. fordulójára. Az 1. forduló kinti meccsén az AEK Athén 2-0-ra verte meg a magyar kupagyőztest, ez éppen az a különbség volt, amelyre oda-visszavágós párharcok esetén a nyitány rendezői mindig vágytak. A Megyeri úton viszont Törőcsik András nélkül is 2-0-ra vezettek már a 13. percben a lila-fehérek (Kiss Sándor természetesen megint betalált), igaz, a 17. percben már csak 2-1-re, úgyhogy kezdhettek mindent elölről, ismét kellett két gól.
1982 (September 29) Ujpest Dozsa (Hungary) 3-IFK Gothernburg (Sweden) 1 (Cup Winners Cup).mpg
Az 1. FC Köln elleni felejthetetlen párharc
Az ellenfél, az 1. FC Köln játékosai közül a kapus Harald „Toni” Schumacher, továbbá a csatár Pierre Littbarski és Klaus Fischer az előző évben a vb-döntőben is a kezdőcsapatban kapott helyet az NSZK színeiben, a kölni támadótrió harmadik tagja, Klaus Allofs pedig az 1980-as Európa-bajnokságon az aranyérem mellé gólkirályi címet szerzett. A közvélemény esélytelennek tartotta az Újpesti Dózsát, ennek megfelelően tizenegy évesen félve kapcsoltam be a tévét a második félidőben, amikor a napköziből hazaértem.
Az első két gólt Gerhard Strack szerezte, de az egyiket a saját kapujába lőtte, így 17 perc után 1-1-re állt a meccs. A mintegy 45 ezer néző előtt Littbarski és Allofs is betalált a német támadófutball álomtriójából, de az igazán nagy bajba a 65. percben kerültek a lilák, amikor Sarlós András a második sárga lapja miatt mehetett zuhanyozni. Mint később elmesélte, csalódottan fürdött, amikor a 74. percben a lecserélt kölni Uwe Haas dühös ordibálással jött be az öltözőbe, és az ujjaival mutatta, hogy immár 3-2 odakint. Emberhátrányban ugyanis gyönyörű támadást szőtt a vendégcsapat, amelynek vége egy felejthetetlen Fekete-fejes lett. Klaus Allofs egy nagy szóló után még 4-2-re alakította az eredményt, de a lila-fehérek megélték a tavaszt, hogy aztán a negyeddöntőben a KEK címvédőjével szemben egy újabb hatalmas párharcra legyenek hivatottak. A ragyogó tehetségű Szabó Ferenc kolléga írta: „Úgy csapta be Steinert, hogy a kölni játékos szinte rimánkodva csúszott utána, hagyja abba a cselvetést. Törő táncol az 1. FC Köln ellen."
A KEK negyeddöntője: Csoda a Ferguson féle, címvédő Aberdeen ellen
A fénykorát élő Aberdeent, amely 1983-ban a KEK-döntőben a Real Madridot, a Szuperkupa döntőjében a BEK-győztes Hamburgot múlta felül - a skót városban bronzszobrot kapó Sir Alex Ferguson szilveszteri, 80. születésnapja alkalmából már bemutattuk. Ahogy Temesvári Miklós és Sir Alex rendkívüli emberi és szakmai kapcsolatát is, amely a párharc előtt többek között a Hörpintőben mélyült el.
Az első meccs a Megyeri úton újabb szenzációs, ezúttal 2-0-ás magyar győzelmet hozott. Természetesen a gólok ezúttal is élményszámba mentek, Kisznyér Sándor talentuma fél Európa előtt nyilvánvaló lett, Herédi Attila pedig egy nagy szólóval szerzett magának hírnevet. Azért élőben az egészet felettébb drámai volt végigizgulni (a stadionban 30 ezren tolongtak), az újpesti kaput többször a csoda mentette meg a góltól. Mark McGhee mesterhármasa döntött; az első gólt megelőző szituációt valószínűleg le kellett volna fújni, a második a 86. percben jött össze. Súlyos sérülés miatt Fekete Lászlót a 46., a helyére beálló Bodnár Istvánt a 69. percben le kellett cserélni. Ugyanakkor Temesvári Miklós a meccs után a magyar labdarúgásról is felállította a kórképet, amikor a Népsportnak elmondta:
„A skótok sokkal gyorsabbak, erőszakosabbak, erősebbek, mint a mieink. Látszik rajtuk, hogy évekkel mérhetően több van bennük edzésmunkában, mint általában a magyar futballistákban.”
1982 (September 29) Ujpest Dozsa (Hungary) 3-IFK Gothernburg (Sweden) 1 (Cup Winners Cup).mpg
Az Újpest öröksége és Törőcsik András zsenije
Az Újpest itthon áprilisban még versenyt futott a Honvéddal a bajnoki címért, végül azonban a dobogóról és a nemzetközi kupákról is lemaradt. Utolsó Európa-hírű együttese egyben az utolsó előtti magyar klubcsapat lett, amely a kontinens topcsapataival versenyben volt, hiszen az 1984-1985-ös szezonban a Videoton a többek között a PSG és a Manchester United kiejtésével jutott el az UEFA-kupa döntőjéig, a Real Madrid elleni párharcig. Történetünkhöz még a következő két finálé is hozzá tartozik, hiszen 1986-ban a Real az 1. FC Köln ellen védte meg a címét, 1987-ben pedig a Göteborg másodszor is megnyerte a rangos sorozatot, amelyet akkor még az európai bajnokságok ezüst- és bronzérmeseinek tartottak.
Kiss Sándor varázslata
Egy meccset még feltétlenül látni kell az akkori Újpesttől, ezt közel egy hónappal az aberdeeni visszavágó után rendezték a Népstadionban, az ellenfél a Vasas. Az új generációból már megcsillan Kozma István - aki később a Liverpool mezét is magára húzta -, de a főszereplő ekkor még Kiss Sándor. Hol jobbal, hol ballal talál be, káprázatos gólpasszt ad Kozmának; harmadik gólja pedig a futballtörténet aranylapjaira tartozik.
A korszak egyik kiemelkedő alakja Törőcsik András volt. 1976-ban Fazekas László volt a fő szám öt góljával és 10-es osztályzatával, ám Törőcsik is pazarul futballozott. Az utolsó előtti újpesti gól úgy esett, hogy a center a tizenhatos jobb oldalától váratlanul alárúgott a labdának, amely csodálatos ívben Hajdú József kapujának jobb felső sarkába hullt. 1976 októberében ahhoz képest, hogy a trükkös Törő először szerepelt a válogatottban, a legcsekélyebb lámpaláz nélkül mozgott, sőt jó barátja, Nyilasi Tibor második gólja előtt letakarította a térfelet, mesés mozdulatokkal a Práter pázsitjára fektette Herbert Oberhofert és Josef Hickersbergert is. Aztán - a korabeli leírás szerint - mértani pontossággal ívelt a zöld Nyíl fejére. 1976-ban Törőcsik „tánctanár” azzal kezdte, hogy finom gólpasszt adott Nagy Lászlónak. Majd maga rúgott hármat, kettőt szédítő szóló csúcspontjaként, jóllehet a zalaegerszegi csapat a negyedik helyen állt, és az előző tíz fordulóban nyolc gólt kapott összesen. Az Arcanum Népsport 1977-ben írta: aznap ketten kaptak 9-es osztályzatot: Törőcsik meg az FTC-t 4-1-re legyőző Vasas karmestere, Müller Sándor. Telt ház tombolt a Népstadionban, amint a kettős rangadó első felvonásán Törőcsik háromszor tálalt társainak - kétszer magával ragadó cselsorozat végén -, majd a hajrában a kapuig szlalomozott a trükkjeitől imbolygó kék-fehérek között. Törőcsik pompásan cselezett, nagyszerűen hozta helyzetbe társait, döntő része volt az előadás sikerében.
1977-ben két zseni duplázott, innen Törőcsik, onnan Safet Susic. A mozgásuk nagyon hasonlított egymáséra, csak Susic a PSG-ben töltött tíz éve alatt nagyobb karriert futott be, mint a Montpellier-ben sem nélkülözhetetlen Törőcsik. Pedig a magyar center képességei semmiben sem maradtak el a bosnyák bűvész kvalitásaitól… Amúgy a magyar-jugoszlávon a pályán volt még Nyilasi, Fazekas, Várady Béla, Vladislav Bogicevic, Ivica Surjak, Dragan Dzajic. 1977-ben Törőcsik a félpályától indult el, balról jobbra haladt, közben sorra játszotta át a vendégek védőit. A keresztmozgás végén a tizenhatos jobb oldalától alárúgott a labdának, s az, ahogyan a nevezetes 8-3-on, megint behullott a hosszú sarokba. A meccsből tíz perc telt el, a mutatvány után percekig szólt a negyedik kerületben a vastaps. A bilbaói madarak meg nem tértek magukhoz. Az Arcanum Népsport 1977-ben említette. 1980-ban a skótoknál játszott Brazil, nálunk meg - 9-es számmal a hátán - egy brazil. Törőcsik lőtte az első kettőt, a másodiknál a jobb oldalon beadást mímelt, aztán felrúgta a labdát Alan Rough kapujának rövid felső sarkába. 1980-ban az Üllői úton 32 000 néző leste - a ferencvárosi védőkkel együtt -, miket művel a center. A lilák egészen jól álltak fel: Rothermel - Kolár, Kovács József, Sarlós, Tóth József - Kardos, Tóth András, Nagy László - Kiss Sándor, Törőcsik, Fekete volt az összeállításuk.
tags: #ujpest #fc #koln #kek #osszefoglalo
