Az Újpesti Dózsa és a Juventus 1973-as BEK-negyeddöntője: Egy majdnem megvalósult csoda

Az Újpesti Dózsa a labdarúgó BEK 1972-1973-as kiírásában történetük során másodszor jutott a legjobb nyolc csapat közé, ahol a sorsolás a Juventust hozta ellenfeléül. Ez az időszak korántsem hozott sikert a honi együtteseknek a nemzetközi kupákban, de a lila-fehérek reményeket ébresztettek a magyar futballkedvelőkben.

Az első mérkőzés Torinóban: Kiegyenlített küzdelem

Az első találkozó előtt az Újpest idegenben 2-1-re legyőzte a Salgótarjánt, ami jó előjelnek bizonyult. Az olasz bajnok edzője, Cestmír Vycpálek 2-0-s hazai győzelmet remélt Torinóban, de az újpestiek nem voltak borúlátók. Juhász Péter 2-1-es magyar sikerben bízott, Tóth András 0-0-t tippelt.

A mérkőzés Torinóban 0-0-s döntetlennel zárult. A Népsport szerint: „A Dózsa jobb csapat, mint a Juventus, s örömmel írjuk le, korszerűbb futballt játszik.” A Képes Sport kiemelte: „Horváth és Kolár egészen nagyvonalú játékot nyújtott.” A Gazzetta dello Sport nem kertelt: „Budapesten kevés lehetőség lesz a továbbjutásra!” A Tuttosport többek között így értékelt: „Zoff megmentette csapatát a vereségtől ragyogó kifutásaival.”

A visszavágó Budapesten: A remény és a csalódás

A visszavágó előtt az újpesti reményeket erősítette a Dózsa 4-1-es pécsi bajnoki győzelme. A lila-fehérek olyannyira jól játszottak, hogy csupán négy játékos kapott 6-os osztályzatot, a többiek magasabbat, a három gólt szerző Nagy László 9-est.

A Megyeri úti mérkőzés előtt napokkal előbb elfogyott minden jegy. Felvetődött, hogy a lilák a Népstadionban játszanak, de a klub a Dózsa-stadion mellett döntött, hogy hűséges szurkolói miatt nem költözik, és a futballistákat sem akarták kiszakítani megszokott környezetükből.

A sajtótájékoztatón Kovács Imre edző hangsúlyozta: „Most úgy érzem, sokkal könnyebb a helyzetünk, mint tavaly ilyenkor, hiszen szerencsésen túljutottunk egy számunkra esélytelen mérkőzésen. Közelebb kerültünk a célhoz.” Hozzátette, az első meccs óta eltelt két hét alatt csapata 13 gólt szerzett a bajnokságban, míg az ellenfél „hadilábon áll a góllövéssel”.

Bene Ferenc, aki Torinóban megsérült, felhívta a figyelmet az olasz védők szigorú játékára, és egyértelmű volt: „Ha a Celticet meg tudtuk verni, akkor őket is legyőzzük!” A Népsport rámutatott, hogy a magyar bajnok mellett szól a torinói 0-0 adta önbizalom és a gyorsabb játék, míg az ellenfél a kevésbé esélyes nyugalmával és a magas szintű olasz védekezés tudományával léphet pályára.

A mérkőzés 1973. március 21-én zajlott a Megyeri úton, 28 550 néző előtt. A középkezdés után azonnal Bene Ferenc elé került a labda, aki 40 másodperc elteltével Tóth szöktetését váltotta gólra. Ebben a pillanatban továbbjutóként ünnepelt az Újpest. Hát még a 12. percben, amikor Tóth András belőtte a másodikat! Az ünneplő lila-fehér játékosok letépték Tóth mezét, ember nem akadt ekkor, aki ne hitt volna a magyarok négy közé jutásában. A nem mindennapi kezdés láttán még Kádár János, az MSZMP KB első titkára is tapsolt.

Jól játszott az Újpest, a vendégek inkább csak szabálytalankodtak. Pietro Anastasi Szentmihályi Antalba és Juhászba is belerúgott, mégis megúszta egy sárga lappal. A 29. percben Altafini szépített, majd a második félidőben Anastasi egyenlített (2-2). Ez lett a végeredmény, az idegenben szerzett gólok döntöttek - a Juve javára.

Utóhangok: Csalódás és tanulságok

A Népsport szomorúan összegzett: „Sajnos nem sikerült befejezni a művet, nem sikerült kihasználni a torinói lépéselőnyt, de még ennek a mérkőzésnek a nagyszerű rajtját sem.” Ugyanakkor dicsérte is: „Tóth a Dózsa legjobb embere volt! Az első gól pompás helyzetfelismeréséből született, a másikat pedig ő maga szerezte.”

Az újpestiek letörtsége a nyilatkozatokban tükröződött. Bene szerint: „Ezt a mérkőzést meg kellett volna nyernünk! Mind a két gól elkerülhető lett volna.” Juhász Péter hozzátette: „Kétgólos előny birtokában biztos voltam, hogy a legjobb négy között vagyunk. Sajnos, saját dugánkba dőltünk, mert nyíltan támadtunk, és kevés gondot fordítottunk a védekezésre.”

Olasz oldalon óriási volt az öröm. Anastasi: „Életemben nem voltam ilyen boldog gólszerzés után, mint amikor a fejesem nyomán a labda Szentmihályi kapujában kötött ki.” Giampiero Boniperti, a klub elnöke: „Mindent Zoffnak köszönhetünk! Nagyszerűen védett, gólnak látszó lövéseket is ártalmatlanná tett. 2-0 után nem hittem a továbbjutásban, mégis sikerült kiharcolnunk a legjobb négy közé kerülést.”

A Népsport Kovács Imre elképzeléseit szembesítette a látottakkal, eszerint „nem a taktikai tervben volt a hiba”. Az Ú. Dózsa játékosai „nem mindenben tartották be a taktikai utasításokat, főleg Kolár és Juhász játszott fegyelmezetlenül”. Az olaszok rájőve, hogy az első negyedóra alapján a magyarokat játékban nem verik meg, erőszakos stílusra álltak át, s az olasz iskola minden rafinériáját felvonultatták. Az olasz újságok csodának tartották a Juventus fegyvertényét.

A mérkőzések adatai

Annak ellenére, hogy a Dózsa kiesett, a csapat a hetvenes és nyolcvanas években a kor legnagyobb csapatait hozta el a magyar fővárosba, és olykor el is verte azokat az együtteseket, amelyeket akkor sztárgárdáknak neveztek. A Real Madrid, a Juventus, a Köln, az Aberdeen vagy a Bayern München hallatlan tisztelettel érkezett a Megyeri útra vagy a Népstadionba.

tags: #ujpesti #dozsa #juventus #1973

Népszerű bejegyzések:

• Az úttörő kampány részletei
• A zsúfolásig telt kézilabda aréna
• Aktuális Fradi Bor és Pezsgő Ajánlatok
• Részletes cikk Izrael és a világbajnokságok kapcsolatáról
• Ferencváros öröksége