A kerekesszékes kosárlabda: Történet, szabályok és fejlődés
A kerekesszékes kosárlabda az egyik legnépszerűbb sportág a mozgássérült sportolók körében külföldön, és egyben a legnagyobb érdeklődéssel kísért paralimpiai verseny. Eredetileg az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki a II. világháború alatt. Korábban a profibajnokságban játszó, de a háborúban megrokkant kosarazók nem tudtak lemondani az általuk imádott játékról, ezért kerekesszékben is folytatták a sportot. Nagy-Britanniában a hadirokkantak rehabilitációjának volt fontos eszköze a játék, Stoke Mandeville-ben Sir Ludwig Guttmann irányításával nemzetközi játékokat is szerveztek.
A sportág története Magyarországon
Magyarországon az 1960-as években került a sport a rehabilitáció repertoárjába Dr. Novoszel Tibor jóvoltából. A 70-es évektől kezdődően pedig Dr. Laczkó Magyar György testnevelő tanár irányításával minden olyan kerekesszéket használó amputált és gerincvelő sérült ember megismerkedett a kerekesszékes kosárlabda alapjaival, akit az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben kezeltek. A magyar csapat első nemzetközi mérkőzéseire 1985 novemberében Prágában került sor.
A 2000-es évek közepén vett új lendületet a sportág, amikor újra gyűlni kezdtek a sportolók a Törekvés SE-be. 2013-ban két új egyesület - a Soproni Tigrisek és a DVTK Aluinvest - kerekesszékes kosárlabda-szakosztályt hozott létre. A két fontos esemény hatására, a Magyar Paralimpiai Bizottság, az MKOSZ, illetve a három magyar egyesület közös szervezésével megrendezésre került az első Magyar Nemzeti Bajnokság.
kerekesszékes kézilabda és kosárlabda edzés
Játékszabályok és technikai követelmények
A kerekesszékes kosárlabda szinte megegyezik a jól ismert kosárlabdajátékkal, amelynek szabályait a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) szabályzata is tartalmazza. Két öt fős csapat játszik egymás ellen, és az a csapat nyer, amelyik több pontot szerez a labda kosárba juttatásával. Egy mérkőzést négyszer 10 perces időtartamban játszanak, egy 28x15 méteres pályán. A labda nagysága és a gyűrű magassága azonos (305 cm), viszont nincs zsákolás és nincs kétszer indulás.
Lépéshibának az minősül, ha a játékos a labdapattintás nélkül több mint kétszer nyúl a hajtókarikához a kerekesszék mozgatása céljából. Természetesen a szabályzat előírásokat tartalmaz a kerekesszékre vonatkozóan, részben biztonsági okokból, részben pedig a tisztességtelen előny megszerzésének megakadályozása céljából. Az ütközés szabályai sem térnek el alapvetően az épekétől, hiszen a kerekesszék a test részének számít.
A játékosok osztályozása
A kategóriákat 1-4.5-ig pontrendszerben határozták meg, ha a sportoló két kategória közé esik, akkor azt 0.5 ponttal jelzik. A legfőbb különbséget a törzskontroll és az ülőegyensúly mértéke határozza meg, amely befolyásolja a játékos labdaelkapási és továbbítási képességét.
| Mutató | Leírás |
|---|---|
| ORtg / DRtg | Dobott / kapott pontok 100 labdabirtoklásra vetítve |
| Eff. mez.% | Mezőnydobó %, ahol a 3-pontosok 1,5-es súllyal számítanak |
| Bünt. ráta | A sikeres büntetők és a mezőnykísérletek aránya |
| Elad. lab.% | Az eladott labdák aránya az összes támadáson belül |
Nemzetközi kitekintés: Az észak-amerikai példa
A Nyugati főcsoport 15 csapatból áll, melyet földrajzi elhelyezkedés alapján nevezünk Nyugati főcsoportnak. A Keleti főcsoport viszont (nevéből eredően is) nagyrészt az Észak-amerikai kontinens keleti részén fekszik. A csoportbeosztások a 2004-05-ös szezontól érvényesek. A Nyugati főcsoport három csoportra oszlik: Délnyugati (Southwest), Északnyugati (Northwest) és Csendes-óceáni (Pacific). A Keleti főcsoport nevei pedig az Atlanti (Atlantic), a Központi (Central) és a Délkeleti (Southeast) csoport.
tags: #ulo #kosarlabda #csapatok
