A United Fruit Company története és hatása Közép-Amerikában
A United Fruit Company, ma Chiquita Brands International néven ismert, az egyik legnagyobb banánszállító vállalat Amerikában. Az 1899-ben alapított és bostoni székhelyű cég hatalmasra nőtte ki magát, közel 3,5 millió hektár földet birtokolva Guatemalában, Hondurasban, Kolumbiában és Costa Ricán. Ezen területek számos régészeti lelőhelyet is magukban foglaltak, amelyeket a United Fruit Company által biztosított forrásokból tártak fel.
A guatemalai gazdaság és a United Fruit Company befolyása
Guatemalában a 19. században az indigó helyére exportnövényként a kávét fejlesztették ki. A kormány kedvezményes kereskedelmi és adóügyi elbánással támogatta a kávéágazatot. 1859-ben több mint félmillió kávéfát ültettek Antigua, Coban, Fraijanes és San Marcos környékén, és közel 400 deci kávét (100 kilós zsákokat) exportáltak Európába.
Földreform és politikai instabilitás
Justo Rufino Barrios guatemalai diktátor az 1970-es években a kormányprogram gerincévé tette a kávéexportot. Barrios kisajátította a katolikus hierarchia földjeit, valamint a maják által birtokolt közösségi földeket. 1877-re Barrios gyakorlatilag megszüntette a közösségi földtulajdont Guatemalában. 1880-ra a kávé tette ki Guatemala exportjának 90%-át.
Az 1929-es világgazdasági válságból eredő társadalmi zavargások az 1932-es Matanzához (mészárláshoz) vezettek a szomszédos El Salvadorban. Az elégedetlenséget Jorge Ubico 1931-es elnöksége hozta Guatemalába. Ubico diktatúrája 13 évig tartó elnyomó kampányt indított a szakszervezetek és a népi szervezkedés más formái ellen.
A CIA puccs és a következmények
A helyzet 1950-ben kezdett megváltozni, amikor a populista Jacobo Arbenz elnökké választották, és lassan elkezdte végrehajtani a földreformot. Ez a lépés kivívta a kávéültetvények nagy tulajdonosainak, valamint a United Fruit Company és az amerikai kormány haragját.
Hogyan támadta meg a CIA Guatemalát egy 500 fős lázadó hadsereggel | CIA nyilvánosságra hozta a titkosítást
Arbenz kormányát 1954-ben megdöntötte a CIA által szervezett puccs. Az Arbenz amerikai megbuktatása által kiváltott terrort a következő kormány folytatta, ami 1962-ben a polgárháború kitöréséhez vezetett. A háború egészen 1996-ig tartott, amikor végül békemegállapodást kötöttek. A háború a lakosság ellenőrzésének eszközeként működött. Egész falvakat pusztítottak el, mivel a katonaság, a jobboldali félkatonai erők és a kormány által szervezett "falusi őrjáratok" büntetlenül meggyilkolták a vidéki, szegény és őslakos lakosság nagy részét. A guatemalai polgárháború becslések szerint 200 000 ember halálát okozta. Békemegállapodást kötöttek, amely véget vetett Amerika leghosszabb háborújának.
A kávéipar és a szociális helyzet a 21. században
A kávéágazatban a munkaügyi kapcsolatok nem sokat változtak az elmúlt évszázadban. Az ültetvények lakói továbbra is elégedetlenségre panaszkodnak, mivel egyes farmok a bérleti díjak, a vállalati üzletek hitelpolitikája és a sürgősségi egészségügyi ellátásra nyújtott kölcsönök révén ösztönzik az eladósodást. Sokan azt mondják, hogy kilakoltatták őket őseik otthonából anélkül, hogy a törvényes végkielégítést megkapták volna. Másoknak azonban sikerült kialkudniuk egy készpénzes jutalmat a lakóhelyük elhagyásáért cserébe.
A kávétermesztés a nomád munkások tömeges szezonális beáramlásától függ, akik azért utaznak, hogy kiegészítsék a felvidéki kis parcellákból származó csekély jövedelmet. Az állandó alkalmazottak helyett a szezonális és néha napi szerződéses munkások jelentős megtakarítást jelentenek a termelők számára, mivel nem igényelnek egész éves béreket és juttatásokat. Ez a rendszer általában véve is csökkenti a béreket, és megnehezíti az élelmiszerekhez (és a termőföldhöz), a lakhatáshoz, az orvosi ellátáshoz és az iskolákhoz való hozzáférést. Általában egy évi munkával egy család jövedelmének csak ⅓-át lehet megkeresni.
A kávé áringadozása és hatása
A guatemalai kávétermelés a 21. század fordulóján érte el a csúcspontját, amikor megközelítőleg 5 millió deci kávét termeltek; a termelés azonban néhány év alatt drasztikusan csökkent, 2004-ben 345 000 decire, mivel a kávé ára jelentősen esett.
| Mutató | Érték |
|---|---|
| Kávétermelés csúcsán (körülbelül a 21. század fordulóján) | ~5 millió deci |
| Kávétermelés 2004-ben | 345 000 deci |
| Kávé export aránya az Egyesült Államokba | >50% |
| Kávé hozzájárulása Guatemala GNP-jéhez | 1/8 |
| Kávé hozzájárulása Guatemala devizájához | 1/3 |
Az Ohio állam méretével nagyjából megegyező Guatemala a világon (Kolumbia után) a második helyen áll a kiváló minőségű kávétermelés tekintetében, és a legmagasabb a kiváló minőségűnek minősített kávé százalékos aránya. A kávé több mint felét az Egyesült Államokba exportálják, ami az ország GNP-jének 1/8-át teszi ki, és Guatemala devizájának 1/3-át. De amikor ezek a több száz millió dollárok ingadoznak, ez az intenzív munka kevés jövedelmet hoz a kávéiparban dolgozóknak. A legutóbbi válság idején azok, akik elég szerencsések voltak ahhoz, hogy munkát találjanak a kávé betakarításában, azt tapasztalták, hogy bérük a korábbi napi 3,00 dolláros átlagról körülbelül napi 2,00 dollárra esett vissza.
Szegénység és alultápláltság
Bár a statisztikák jelentősen eltérnek, még a konzervatívabb források, például az USAID becslése szerint is a lakosság 56%-a él szegénységben, 20%-a pedig mélyszegénységben. Az újszülöttkori halálozás a legrosszabbak közé tartozik a régióban (39 eset 1000 élveszületésre), a csecsemőhalandóság rendkívül magas (153 eset 100 000 élveszületésre), és a krónikus alultápláltság továbbra is súlyos probléma (49%). Mások úgy vélik, hogy az 5 év alatti gyermekek akár 85%-a alultáplált, és hogy egyes régiókban a nem spanyol anyanyelvű gyermekek akár 95%-a is elmarad. Az alultápláltság, a betegségek és a halálozás e súlyos problémáit csak úgy lehet kezelni, ha földreformot hajtunk végre, amelynek keretében az emberek hozzáférhetnek földjükhöz, és a vidéki területeken növeljük a béreket.
Sajnos a megoldás továbbra is a békemegállapodások meghiúsult ígéretei között szerepel, mivel úgy tűnik, hogy a valódi földreform és a maja népek diszkriminációjának megszüntetése hiányzik a kormány napirendjéről. Jerónimo Bollen, a Manos Campesinas korábbi vezérigazgatója szerint "a méltányos kereskedelem a földeken tartja a gazdákat." Carlos Reynoso, a Manos Campesinas jelenlegi vezérigazgatója egyetért: "Körülbelül négy-öt évvel ezelőtt a kávéárak zuhanni kezdtek. Ez sokkal nehezebbé tette az egzisztenciánkat és az életünket. Kevesebb bevételünk származott a termelésből, de ez azt is jelentette, hogy kevesebb pénz jutott élelmiszerre, egészségügyi ellátásra és oktatásra. A méltányos kereskedelemből származó prémiumok segítenek abban, hogy a gyermekeinket iskolába járathassuk, és hogy élelmet és gyógyszert tudjunk biztosítani a családunknak."
A United Fruit Company és a kulturális örökség kitermelése
A United Fruit Company számos régészeti lelőhelyet is birtokolt Közép-Amerikában, amelyeket a vállalat által biztosított forrásokból tártak fel. 2024 tavaszán Abigail Cusick (Harvard ’24) és Sarah Faber (Harvard ’24) antropológus hallgatók Diana Lorennel és Jennifer Carballóval, a Peabody Múzeum és az Antropológiai Tanszék munkatársaival együttműködve vizsgálták a United Fruit Company, a Harvard Peabody Múzeuma és az Antropológiai Tanszék közötti összetett kapcsolatot. A csoport kulturális tárgyakat, levéltári anyagokat és fényképeket vizsgált a Peabody Múzeumban, hogy összefüggéseket találjon a United Fruit Company és a Harvard gyűjtési gyakorlatai között Costa Ricán, Hondurasban, Guatemalában és Mexikóban.
A United Fruit Company, a Peabody és a Harvard együttműködése felelős volt a kulturális örökség és az őslakos munkaerő kitermeléséért a banán és a régészet nevében. A földek kisajátítása, a növények áruvá tétele és a régészeti kutatások finanszírozása a United Fruit Company részéről közvetlenül hozzájárult az őslakos kultúrák áruvá tételéhez az akadémiai intézmények hálózatában, beleértve a Harvard Egyetemet és a Peabody Múzeumot.
tags: #united #fruit #company #magyar #jelentese
