Az Amerikai Hadsereg: Tüzérségi Innovációk, Harci Értékek és Modern Egyenruhák

Az amerikai hadtörténelem során a fegyverzet fejlődése és a katonai stratégiák alkalmazása kulcsszerepet játszott a konfliktusok kimenetelében. Különösen igaz ez a polgárháborúra, amelyben mindkét hadviselő fél a rendelkezésére álló tüzérségi eszközök fejlesztésével és bevetésével próbált előnyt szerezni. Ebben az időszakban az US Army mintegy háromszáz különböző típusú erődlöveggel rendelkezett, amelyek nagyrészt igen nagy tömegűek voltak, és csak körülményesen lehetett mozgatni. Ezért felhasználásuk is igen behatárolt volt.

A Polgárháború Nehéztüzérsége és Innovációi

A polgárháború nehéztüzérségi lövegparkja alapvetően két nagy csoportra volt osztható. Egy részük olyan partvédelmi ágyúkból állt, amelyek viszonylag lapos röppályán lőttek, az átlagosnál nagyobb lőtávolságra. Ezek a lövegek - az ellenséges flotta hajóinak távoltartásán kívül - alkalmasak voltak az erődítmények falainak lassú, de hatékony rombolására is. A másik részük viszont nehéz mozsarak voltak, amelyek lőtávolsága jóval csekélyebb volt, viszont takart célokat is meg tudtak semmisíteni, például az erődök belső, nem látható részei is tűz alatt tarthatóak voltak általuk. A háború előttről örökölt ágyúk jellemzően 12, 18, vagy 24 fontosak, míg a tarackok 24 fontosak, vagy 8 hüvelykesek voltak.

James Ágyúk: Az Átalakítások Értéke

A háború kitörésekor az északiak híján voltak modern, huzagolt csövű ágyúknak. Ezt úgy próbálták orvosolni, hogy Charles T. James szabadalma alapján ormózattal látták el a már meglévő 1839. mintájú 24 fontos, az 1829. mintájú 32 fontos, és az 1841. mintájú 42 fontos ágyúkat. Az átalakításoknak köszönhetően a lövegek által kilőhető gránátok tömege mindegyik esetben megduplázódott, így a 24 fontosokból 5,82 hüvelykes 48 fontos James ágyú, a 32 fontosokból 6,4 hüvelykes 64 fontos James ágyú, és a 42 fontosokból, 7 hüvelykes 84 fontos James ágyú lett. A James ágyúk tömege űrméretüktől függően 5790 (2626 kg), 7531 (3415 kg), és 8435 font (3826 kg) volt.

Az új típusú, átalakított ágyúk 1862. áprilisában mutatkoztak be a Pulaski erőd ostromakor, ahol jól szerepeltek. Ez az ágyú nagyon hasonlított a kisebb 3 hüvelykeshez, gyakran nevezték öccse nyomán tábori ágyúnak is. Ez nem volt véletlen, ugyanis az öntöttvas lövegcsővel rendelkező ágyú viszonylag kis tömegű, alig 3450 font (1564 kg) volt, miközben 30 fontos lövedékek kilövésére volt alkalmas. Ugyanakkor ez az ágyú erősen kopott, mintegy 400 lövés leadása után a cső belseje annyira elhasználódott, hogy az már jelentős pontatlansággal járt. A 4,5 hüvelykesekből két üteget állítottak fel a Potomac hadsereg kötelékében. Az ágyúk 1862. és 1864. között kerültek bevetésre.

Parrott Ágyúk: A Gyűrűvel Megerősített Megbízhatóság

A Parrott ágyúk igen széles űrméretválasztékban készültek. A kisebb kaliberű tábori ágyúk mellett léteztek nagyobb, ostromágyúk is. A legkisebb a 4,2 hüvelykes (10,6 cm), 30 fontos volt Parrott ostromágyú volt a legelterjedtebb nehézágyú a Parrott rendszerű lövegek között. Ezt a löveget a hagyományos lövegtalpra szerelték, kezdetben egy rövidebb emelőcsavart használtak a magassági irányzáshoz, majd ezt a későbbi modelleken egy hosszabbra cserélték, de ez utóbbi alul volt méretezve és így hajlamos volt a törésre. A 4,2 hüvelykes Parrott még a 4,5 hüvelykes ostromágyúnál is népszerűbb volt, köszönhetően a nagyobb lövedék-választékának. Ez a modell az átlagnál megbízhatóbb volt, például a Petersburg ostroma során bevetett 44 ilyen löveg összesen 12209 lövést adott le, miközben mindössze egyetlen egy csőrobbanás történt. Egy másik 4,2-es Charleston ostromakor robbant fel, miután már összesen 4606 lövést adtak le vele.

A 6,4 hüvelykes (162,5 cm), 100 fontos ideális ostromlöveg volt. Már kellően nehéz gránátját szokatlanul nagy távolságra tudta célba juttatni, meglehetős pontossággal. Ez a löveg már bonyolultabb, erőd-lövegtalpat kapott, amelynek oldalirányú mozgását egy első forgáspont biztosította. A háború során az US Army mintegy 300 ilyen ágyút állított szolgálatba. Azonban ezek szilárdsági méretezése már nem volt olyan eltalált, mint kisebb testvéréjé, közülük 19 semmisült meg csőrobbanás által. Charleston ostromakor egy 6,4 hüvelykes alig 122 lövés leadása után robbant fel, míg egy másik 1151-t bírt ki. A 8 hüvelykes (20,3 cm), 200 fontos ágyú gyakorlatilag egy megnövelt méretű 6,4-es volt. A Parrott ágyúk legnagyobbika 10 hüvelykes (25,4 cm-es), 300 fontos óriás volt, amelyből összesen három példány készült csak. Mind hármat a Morris szigetre telepítették, ahonnan részt vettek Charleston ostromában. Ezek az ágyúk is erőd lafettára kerültek, de a 8 hüvelykesektől eltérően ezek központi forgócsappal rendelkeztek. A 10 fontosok egyéb szerkezeti megoldásaikban a 8 hüvelykesek felnagyításai voltak. Ugyanakkor a 10 hüvelykes pontosságát jobbnak tartották a 8 hüvelykessel szemben. A három közül az egyik nem sokkal a szolgálatba állása után harcképtelenné vált, miután egy gránátja alig 18 hüvelyknyire elhagyva az ágyú torkolatát, felrobbant. A löveg eleje meglehetősen csipkés lett, de ezt a derék tüzérek hidegvágók és reszelők segítségével kimunkálták. A baleset után ez a löveg még 370 sikeres lövést adott le, anélkül, hogy az ágyú lőtávolsága, vagy pontossága romlott volna.

Columbiad és Rodman Ágyúk: Az Öntéstechnológia Fejlődése

Természetesen a polgárháborúban nem csak korszerű, huzagolt csövű nehézágyúkat használtak, hanem számos régebbi, hagyományos simacsövű löveget is. A fiatal, függetlenné váló Amerikai Egyesült Államok hadiköltségvetésének jelentős részét a több hullámban kiépülő partvédelmi erődrendszer kiépítésre és fenntartására fordította. Ezek lövegparkja természetesen felhasználásra került, ha máshogy nem, az ostrom alatt álló erődök védelmében.

Az első Columbiádokat 1811-ben készítették el, és a második erődrendszer kiépülő védműveibe kerültek. Ám nem terjedtek el túlzottan, mert a hadsereg sokallta az árukat. Végül 1844-re sikerült lentebb szorítani a költségeket, amely lehetővé tette a szélesebb elterjedésüket. A simacsövű, öntöttvasból készült lövegek többféle űrméretben készültek, volt 7,25 (18,4 cm) 8 (20,3 cm), 10 (25,4 cm) hüvelykes is. A Columbiádok jellegzetessége volt a palackforma. Ezek az ágyúk meglehetősen nagy tömegűek voltak, a kisebbek 4200 kg, míg a nagyobbak akár 7000 kg tömegűek is lehettek. Lőtávolságuk 4000 és 5100 m között mozgott.

Mint a legtöbb korai öntöttvas ágyú, ennek a csöve is hajlamos volt a megrepedésre. Ezen segített közvetlenül a polgárháború előtt Thomas Jackson Rodman tüzértiszt által kifejlesztett eljárás, amellyel a pontosabban szabályozták az öntvény kihűlését, és így csökkentették a zárványok kialakulásának veszélyét. (A korai öntöttvas lövegeknél a zárványok - kis légbuborékok az öntvényben - okozták a szerkezet egyenetlen belső szerkezetét, amely aztán számos esetben csőrobbanáshoz vezetett.) Az új eljárással készült lövegeket gyakran Rodman ágyúknak is hívták.

Rodman eljárása az egységesebb, és ezáltal szilárdabb öntvénynek köszönhetően lehetővé tette nagyobb űrméretű, de ugyanakkor vékonyabb falú Columbiádok készítését. A polgárháború alatt az északi öntödékben 8 (20,3 cm), 10 (25,4 cm) és 15 hüvelykes (38,1 cm) űrméretben készültek. Ez utóbbi tömege 25 tonnára rúgott és 400 fontos (181 kg) lövedékét 5000 yardra (4600 m) tudta kilőni. Azonban nem ez volt a legnagyobb Columbiád, létezett egy 20 hüvelykes (50,8 cm) változat is, amely 60 tonnás volt és lövedékét akár 8000 méterre is el tudta repíteni. A déliek is viszonylag nagy számban állították szolgálatba ilyen lövegeket. Ezek jelentős része a háború elején birtokukba került erődökből származott, de maguk is gyártottak néhány 8 és 10 hüvelykes példányt, de ezek elkészítésénél nem használták a Rodman által kidolgozott eljárást. Meglepő módon ezek a lövegek még a polgárháború után is szolgálatba maradtak a partvédő erődökben, de 1870-től fokozatosan átalakították őket huzagolttá.

Dahlgren Ágyúk: A Haditengerészet Hatása

A Dahlgren és a Rodman lövegek felépítésükben nagyon hasonlítottak egymásra, mindkettő palack formájú volt, jellegzetes alakjukat a csőfar megerősítésének köszönhették. A Parrott lövegekkel ellentétben, ahol a gyűrű egy éles átmenetet adott, itt az öntésnek köszönhetően egy folyamatos ívet alakítottak ki. Ez a forma egy egyenszilárdságú szerkezetet adott, amelyben a lövés folyamán a cső minden szegmensében a terhelés azonos volt. A forma egyben becenevet is adott ezeknek a lövegeknek, a "szódásüveget".

Dahlgren lövegeinek gyártástechnológiája egy lényeges pontban tért el Rodman ágyúitól: míg az utóbbi öntéssel alakította ki a lövegcsövet, addig Dahlgren először egy tömör öntvényt készített, amelyet azután felfúrt. Dahlgren első lövege egy az 1849-es mexikói háborúban bevetett, 12 fontos tengerészeti tarack volt. Ezt a löveget hajóra szerelték fel, de rendszeresítettek hozzá egy könnyű lövegtalpat is, amelyre átszerelve a hajóról partraszálló tengerészek a szárazföldön is tudtak vele harcolni. A löveg annyira jól bevált, hogy felkeltette a hadsereg érdeklődését is és rendszeresítette azt. Ezzel megnyílt Dahlgren előtt a lehetőség és innentől számos különböző lövegét rendszeresítették. Több hajóágyút és partvédő löveget tervezett meg.

Kerültek ki a keze alól simacsövű ágyúk, 8 (20,3 cm) és 20 (50,8 cm) hüvelyk közötti űrméretben, melyek tömege 1450 és 45350 kg között mozgott, ez utóbbi lövedékének tömege 490 kg volt. Ugyanakkor ezeknek az ágyúknak a lőtávolsága meglehetősen szerény volt, alig 2-3000 méter. Dahlgren azonban nem ragadt meg a simacsövű ágyúknál, hanem számos huzagolt fegyvert is készített a 4 hüvelykes (10,2 cm) 32 fontostól a 7,5 hüvelykes (19 cm) 150 fontosig. Sőt alkotott egy 12 hüvelykeset is (30,5 cm). Ugyan a polgárháború folyamán a legtöbb Dahlgren ágyú simacsövű haditengerészeti löveg volt, de voltak kivételek és néhány példányuk erődök mellvédjei mögé került.

Mozsarak: Támadásban és Védelemben

Az amerikai polgárháborúban a mozsarak három alapvető típusa volt használatban: voltak könnyebb ostrom- és erőd mozsarak, voltak nehéz partvédő mozsarak és voltak úgynevezett Coehorn rendszerű mozsarak. A mozsarakat támadásban az ellenséges erőd belső részeinek pusztítására használták, beleértve a vastagabb födémmel rendelkező, az ágyúk tüzének ellenálló kazamaták, raktárak, legénységi szállások rombolását, illetve az erődök belső udvarának tűz alatt tartását, hogy megakadályozzák a védők szabad mozgását, esetleges átcsoportosítását. Védelemben viszont az ellenséges árkok, védművek belsejének rombolása volt a feladatuk, az azokban elhelyezett élőerő és haditechnika elpusztítása. A 8 és 10 hüvelykes ostrom-mozsarak lőtávolsága 2000 méter alatt, míg a 13 hüvelykes partvédőé is csak 4000 méter alatti volt.

A Coehorn-rendszerű mozsarak igazi kakukktojások voltak. Ezek a mozsarak egyáltalán nem voltak nehezek, sőt négy ember kézben el tudta vinni őket. Tulajdonképpen az állásharc kialakulása után ezek lettek az aknavetők ősei. Ezek a mozsarak a XVII. századi Hollandiában alakultak ki. A Coehorn mozsarak jellegzetessége volt, hogy nem rendelkeztek semmiféle magassági irányzó géppel, a cső fix szöget zárt be a lafettával. A lőtávolságot a kivető töltet méretének változtatásával érték el.

Egyedülálló példa volt a fegyverzet improvizációjára, amikor a Tennessee hadsereg nem rendelkezett ostromfelszereléssel Vicksburg alatt, ezért a haditengerészet segítségét volt kénytelen igénybe venni. De a Navy beavatkozása mellett a hadsereg egy érdekes, a skandináv államokban és Oroszországban alkalmazott fegyvert vetett be, a fa löveget. Az északi hadsereg katonái a környéken fellelhető gumifák törzseiből hat és 12 fontos mozsarakat készítettek. A mozsarak csövét vas abroncsokkal tették ellenállóbbá.

Konföderációs Tüzérség: Brooke Ágyúk és Improvizációk

A konföderáció hadserege nem volt bővében az ostromfelszerelésnek, ezért kénytelen volt rögtönözni. Az ilyen hadműveletek során ők is igénybe vették az általuk birtokolt erődök tüzérségi eszközeit, illetve Angliából importáltak Whitworth és Armstrong rendszerű lövegeket. Az északiak Charleston ostrománál két, brit, hátultöltős, 5 hüvelykes (15,2 cm) Whithwort löveget is bevetettek, amelyeket egy déli blokádtörő hajó fedélzetén zsákmányoltak. A két ágyút tengerészek kezelték. A lövegek bevetését a teljes sikertelenség jellemezte. Az ágyút körülményes volt megtölteni, a lőtávolsága nem érte el a célt, és itt is bekövetkezett egy idő előtti robbanás.

A déliek is használtak a Parrott ágyúkhoz hasonló rendszerű lövegeket, csak ők ezeket Brooke ágyúknak hívták. Ezek szintén öntöttvas ágyúk voltak, amelyek csőfarát egy ráhúzott gyűrűvel erősítették meg. Ezek általában 6,4, és 7 hüvelykes űrmérettel készültek.

Hogy jobban átlássuk az amerikai polgárháború tüzérségének sokszínűségét és jellemzőit, az alábbi táblázatban összefoglaltuk néhány fontos lövegtípus adatait:

Fort Pulaski Ostroma: A Tüzérség Próbája

Az Unió egyik legelső stratégiai döntése volt, hogy a déli államok lázadását annak partvidékének blokád alá helyezésével veri le. Kezdetben annak hajózási útvonalai elvágásával, majd kikötői bevételével. Azonban volt egy probléma: a konfliktus korai, vagy azt közvetlenül megelőző időszakában a déliek kezébe sok olyan erőd jutott, amelyet anno még az angolok ellen építettek meg a partvidék védelmében. Ha az észak hatékonyan akart fellépni, előbb utóbb kénytelen volt ezen erődöket visszavenni.

Fort Pulaski egy szigeten feküdt a folyó torkolatában, ahonnan jól lehetett ellenőrizni a folyón be- és kifelé folyó forgalmat, ugyanakkor nem lehetett ellen frontális rohamot indítani. Az erőd felszerelése 48 különféle tüzérségi eszközből és 385 fős legénységből állt. Az északiak első lépéseként 1861. december 24-én partra szálltak a közeli, szintén a torkolatban lévő Tybee szigeten, majd február 21-től megkezdték ostromtüzérségük felvonultatását. Az előkészületek április 9-re fejeződtek be.

A felvonultatott erő elég jelentősnek volt tekinthető. Három 24 fontos és két 32 fontos James-, öt 4,2 hüvelykes Parrott-, három 8, és hat 10 hüvelykes Columbiád ágyúból, továbbá négy ostrom és egy tucat 13 hüvelykes partvédő mozsárból állt. Április 10-én az erődöt formálisan felszólították a megadásra, majd annak elutasítása után 8.15-kor megkezdődött a lövetése. A déliek hamarosan viszonozták a tüzet, hevesen, de meglehetősen pontatlanul. Az északi lövegek viszonylag közel helyezkedtek el 1500 és 3000 méteren belül, azonban ők sem jeleskedtek igazán, csak délutánra sikerült komolyabb sérülést elérni a váron, azokat is a korszerű, huzagolt csövű Parrott és James ágyúk okozták, a mozsarak kevésbé voltak hatékonyak e távolságból.

Katonai Kitüntetések és a Bátorság Értéke

Az amerikai hadsereg történetében a bátorság és az önfeláldozás kiemelkedő értéket képvisel. Joe Biden amerikai elnök posztumusz Becsület Érdeméremmel tüntetett ki két közlegényt, akik több mint 160 évvel ezelőtt, az amerikai polgárháborúban az északi hadsereg katonáiként elkötöttek egy konföderációs vonatot. A Fehér Házban rendezett ünnepségen ítélték oda Philip Shadrach és George Wilson számára az 1862. április 12-i nagy vonathajsza (Great Locomotive Chase) néven ismertté vált vonatrablás során tanúsított vitézségükért és vakmerőségükért a Medal of Honort.

Ez a legmagasabb fokozatú amerikai katonai kitüntetés, azok kaphatják meg, akik kötelességüket messze meghaladva, életüket kockáztatva bizonyítják bátorságukat katonai műveletben. A Fehér Ház szerint az esetet az Egyesült Államok hadseregének egyik legkorábbi különleges műveleteként tartják számon.

Az 1862-es rajtaütés idején az északi katonák civileknek álcázva magukat a konföderációs, déli területen eltérítették a vonatot, majd észak felé irányították. A Georgiából Tennessee állam felé haladó jármű mögött robbanószereket helyeztek el, hogy elpusztítsák a konföderációs infrastruktúrát. A résztvevők közül hatan voltak az elsők között, akiket a nem sokkal korábban alapított Becsület Érdeméremmel tüntettek ki.

Az Amerikai Fegyveres Erők Modern Egyenruhái: Innováció és Funkció

A katonai felszerelés fejlődése nem csak a fegyverekre terjed ki, hanem a katonák személyes védelmére és hatékonyságára is, ideértve a harci egyenruhákat. Az amerikai fegyveres erők különböző ágai saját, speciális egyenruhákat fejlesztettek ki, amelyek a modern hadviselés igényeinek megfelelően biztosítják az álcázást, a kényelmet és a funkcionalitást.

Hadsereg Harci Egyenruha (ACU)

A Hadsereg Harci Egyenruhája (ACU) az amerikai hadsereg jelenlegi felszerelése, amely felváltja a BDU-t és a DCU-t. A formatervezésben nagymértékben megváltozott, és az álcázási mintázat is eltér az előzőtől. Az ACU által használt új katonai álcázási mintát univerzális álcázási mintának (UCP) nevezik, amely zöld, barnás és szürke keverékben van, és hatékonyan játszhat szerepet a sivatagi és a városi környezetben. Az ACU szövetét úgy tervezték, hogy minimalizálja az infravörös láthatóságot.

Az ACU kabátja felsőkkel tépőzáras rögzítőket használ, hogy rögzítse az adattáblákat, a rangjelzéseket és az azonosító jeleket, mint például a nemzeti zászló és az infravörös jelzések. Az infravörös szignál menedzsment technológiát alkalmazzák az ACU-ra az infravörös profil minimalizálása érdekében. Az állandó infravörös azonosító jeleket mindkét oldal vállára varrják, hogy segítsék az éjszakai barátságos erők azonosítását éjjellátóval. Ha az azonosító jelet nem használják, tépőzáras rögzítéssel lehet védeni.

Az ACU-ban háromféle amerikai zászlót lehet használni: színes, színes infravörös és fordított színű infravörös. Az amerikai zászló logóját (teljes vagy hátoldalon) a jobb kar zsebfedélén viseljük. Az anti-színes zászlót csak taktikai vagy csatatéri körülmények között használják. Az amerikai zászló csillagai a mintázat jobb oldalán, nem pedig a hagyományos bal oldalon vannak, jelezve, hogy a zászló a viselőjét követi. A fordított színű mandzsettát mindig viselni kell.

A kabát gallérja harc közben felállhat, megkönnyítve az IOTV golyóálló ruha viselését. A ruha cipzárral és tépőzárral van megerősítve. Mellkasa, mandzsettája és könyök párnázott zsebei szintén tépőzárasak. A kabát bal karján 3 nyílású tollzseb található, és a laza tollnyílás növeli a rugalmasságot. Az ACU nadrágja 2 hüvelyk széles nejlon hálószalagot használ, a térdnél pedig párnázott táska van. A comb mindkét oldalán van egy előrehajló tárolózseb, valamint mozgáshoz rugalmas kötél és Vico rögzítőelem van használatban. A borjú mindkét oldalán van egy tárolótáska, amely Vico rögzítőelemmel van rögzítve. Viseléskor a nadrág lába kívül lóghat, de a csizma harmadik csipkeszeménél nem több. Az ACU-val való egyezés a barna harci csizma. Kereskedelmi csizma használható, de a csomagtartó hordójának 20 cm-nél magasabbnak kell lennie, és nem csomagtartó cipő nem megengedett.

Tengerészgyalogság Harci Egyenruhája (MCCUU)

Az MCCUU az amerikai tengerészgyalogság által jelenleg használt harci öltöny. Az amerikai tengerészgyalogosok és az amerikai haditengerészet kápolnái is használják, amelyeket a Tengerészgyalogsághoz rendelnek. A ruhadarabot 2001-ben tesztelték, 2002-ben felszerelték és 2004-ben készült el. Ez felváltja a korábban a hadsereggel, a haditengerészettel és a légierővel közösen használt BDU csataruhát.

Az MCCUU harci öltönyt és álcázási mintáját (MARPAT) kifejezetten az amerikai tengerészgyalogság számára fejlesztették ki. Szabadalmi joguk van, és nem szerezhetők be széles körben a polgári piacon. A MARPAT két kivitelben van: erdő és sivatag. Szoros távolságból nézve a MARPAT mintázata keveredik a sas, a föld és a horgony mintájához. Az MCCUU viselésének különböző módjai vannak a környezet és az évszak függvényében. A BDU-vel ellentétben az MCCUU-t golyóálló ruházatra tervezték.

Az MCCUU tetején 2 ferde melltartózseb tépőzáras rögzítéssel, 2 hüvelyes zseb gombokkal, megvastagodott könyök, könyökpárnás zsebek belül, állítható mandzsetta, sas, föld és horgony minták hímezve a bal mellkasi zsebbel, és a galléron szögezett szintjelzések vannak. Az MCCUU nadrágnak két zseb van elöl és hátul: egy tárolótáska elasztikus kötél csattal a comb mindkét oldalán, erősített térd és csípő, a bőrpánt része a deréknál, és párnázott táska a térdnadrágjában. A tengerészgyalogosok barna harci csizmát viseltek. Kereskedelmi csizma megengedett, de ehhez 20 cm-nél nagyobb hordóval és tengeri sas-, föld- és horgonymintával rendelkező sarokcsizmára van szükség.

Haditengerészet Egyenruhája (NWU)

Az NWU az Egyesült Államok Haditengerészetének legújabb munkaruhája, amelyet a katonák által viselt általános célú ruhák, valamint a tisztviselők által mosható Khaki ruhák, a téli kék munkaruhák és más hasonló, trópusi ruhák kicserélésére használnak. A formatervezés a Marine Corps MCCUU harci öltönyén alapszik, az NWU hosszú, vastag kötőszövetből készül, amely nem igényel vasalást. Sok zseb van a ruhában és a nadrágban, 4 felsőkön és 6 nadrágokon. Többszínű digitális álcázási mintája hasonló a többi szolgáltatáséhoz.

Légierő Harci Egyenruha (ABU)

Az ABU az Egyesült Államok Légierő katonai tulajdonságainak legújabb harci egyenruhája, amelyet 2011 előtt teljes egészében elosztottak. Az ABU színében hasonló a hadsereg ACU-jához, kissé kék, de közelebb áll a helyettesített BDU színéhez. Az illeszkedő csizma karbantartás nélküli zöldcipő harci csizma, és az átmeneti időszakban fekete sivatagi csizma viselhető. Más kiegészítők, például hátizsákok és kesztyűk is levélzöld színűek. Az ABU alapvető infravörös teljesítményt nyújt, azonban nem tartalmaz semmit a hadsereg ACU-jában, mint például dönthető zsebek, hüvelyek, Vico rögzítések stb.

A kalap egy hagyományos járőr kalap, és a Boonie csak a kihelyezés helyén viselhető. Az ing sivatagi póló. A ruhadarab minden jelét sötétkék fonallal hímzik. A kabát belsejében 2 térképtasak található. A tolltartó a bal alkaron található, és 2 tollat tartalmaz. A ruhákon semmilyen más jelölés nem megengedett. Rugalmas derékpánt hálószalaggal. A tárolózseb egy sötét táska a comb oldalán. A borjakban 2 tárolózseb is van.

Az ABU vasmentes, szigorúan tilos vasalni, sajtolni vagy vegytisztítani. A légierő személyzetének csak ki kell vennie a ruhát a szárítóból, és fel kell helyeznie. A ruházatra való áttérés károsítja a ruházatot, és károsítja a közeli infravörös képességét.

tags: #united #states #army #gyuru #erteke

Népszerű bejegyzések:

• Részletes információk az albán bajnokságról
• Az 1990-es diadal
• Magyar labdarúgás utánpótlásának támogatása
• Nubia X és Z20: a kettős kijelzős innováció
• Élő közvetítés és elemzés: Liverpool FC – Chelsea