Uruguay nemzeti labdarúgó-válogatottja: a hőskortól a megújulásig

A futballtörténelem egyik legeredményesebb válogatottja, a kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok uruguayi vendégeskedik ezen a héten Budapesten. A látogatás fénypontja a Puskás Arénát megnyitó, péntek esti mérkőzés. Ez a cikk az uruguayi labdarúgás dicső múltjától a jelenlegi erős keretig kíséri végig a Celeste történetét.

A Celeste születése és korai dicsősége

Az uruguayi válogatott 1901. május 16-án összeállt és lejátszotta első mérkőzését. A meccset ugyanis nem az Uruguayi Labdarúgó-szövetség, az AUF, hanem egy klub, az Albion FC szervezte, annak kilenc játékosa alkotta a csapat többségét. Az Albion FC neve éppen úgy jelzi, hogy Uruguayban, ahogyan a szomszédos Argentínában is, az angolok ringatták a helyi futball bölcsőjét, mint az, hogy a másik nagy bástya, a Peñarol eredeti neve is Central Uruguay Railway Cricket Club volt.

Ugyanakkor az is tény, hogy az uruguayi futball sokkal hamarabb önállósodott, mint a La Plata folyó másik oldalán elterülő szomszédé. Meg az is, hogy a hőskorban Uruguay és Argentína számított Dél-Amerika két vezető futballnagyhatalmának, s hogy a Celeste eredményei még a nagy riválisét is felülmúlták. Uruguay futballistái, akik 1942-ig tizenhat indulásból nyolcszor is megnyerték Dél-Amerika bajnokságát, Európát az 1924-es párizsi olimpia megnyerésével hódították meg.

Sok csodálatos játékosuk közül a legtöbb fény José Andradéra, a Csodálatos Négerre (Maravilha Negra) vetült. A Celeste 1928-ban Amszterdamban megvédte olimpiai elsőségét, a duplázók között volt, csak a legjobbakat említve, José Nasazzi, Héctor Scarone és Pedro Cea is. Akkoriban sokan világbajnoknak titulálták a Celestét, mint a legfontosabb nemzetközi labdarúgó-torna győztesét, de valójában csak 1930-ban érdemelte ki a címet, egy évvel azt követően, hogy a Ferencváros, a magyar klubfutball, a barátságos mérkőzéseket tekintve, egyik legnagyobb sikerét elérve legyőzte Montevideóban. A rendező uruguayi válogatott 4:2-re megverte legnagyobb riválisát, Argentínát az első világbajnoki döntőben.

Főbb sikerek a hőskorban

A Maracanazo és a legendás generációk

Az „uruk” csupán húsz évvel később vettek részt ismét világbajnokságon, akkor, amikor a FIFA ismét Dél-Amerikának adta a rendezést. Brazíliában, a torna utolsó kilencven percében, 2:1-re megverték a házigazda válogatottat, Alcides Ghiggia gólja a futballtörténelem egyik legnagyobb meglepetését koronázta meg. Ez a mérkőzés, a híres "Maracanazo", a futballtörténelem egyik ikonikus pillanata lett.

Így aztán, amikor 1954-ben a magyar Aranycsapat a brazilok elleni negyeddöntőből továbblépve az uruguayiakkal találkozott, egy olyan csapat állta az útját a döntőbe vezető úton, amely nemcsak az előző torna megnyerésével dicsekedhetett, hanem azzal is, hogy korábban még soha nem szenvedett vereséget világbajnoki mérkőzésen.

A következő találkozásra - ami a hivatalos A-válogatott mérkőzéseket illeti - 1961-ben, Montevideóban került sor. Baróti Lajos chilei világbajnokságra készülő legénysége a szubkontinensen ismerkedett a körülményekkel és ért el az Estadio Centenarióban 1:1-es döntetlent, a gólunkat Solymosi Ernő lőtte. Ugyancsak 1:1-re végződött a két csapat 1962. áprilisi „visszavágója", amelyen az ünnepelt, a nemzeti tizenegytől búcsúzó, az akkori számítás szerint századszor válogatott Bozsik József egyenlített.

Ha már a hatvanas éveknél tartunk: 1962-ben és 1966-ban is vb-résztvevő volt mindkét gárda, de nem akadt egymás útjába. Az uruk 1970-ben, Mexikóban is ott voltak, ellentétben a magyarokkal, sőt bekerültek a legjobb négy közé, ahol a brazilok állították meg őket, végül negyedikek lettek. Ebben a korszakban, a hatvanas-hetvenes évekre leginkább a klubsikerek hoztak dicsőséget az uruguayi futballnak, a két nagy közül a Peñarol (kétszer is) és a Nacional is elnyerte a Világkupát, amelyért a Bajnokcsapatok Európa-kupája és a Libertadores-kupa győztese mérkőzött évről évre.

A kétszeres világbajnok, akikről többször is elmondták, hogy kezdetben övék volt a világ legjobb válogatottja, világbajnokságokat nyertek, majd utána a világ elszaladt mellettük. Az elmúlt 70 évben Uruguay nem tudott még csak dobogóra sem állni, hiába nyertek több Copa Américát, a világbajnokságon rendre elvéreztek. A történelemben valószínűleg nem lesz még egy olyan válogatott, mint Uruguay, amely első két világbajnokságát megnyerte, de talán túl korán értek fel a csúcsra, mert azóta sem sikerült megismételni a bravúrt. Felmerül a kérdés, mi lett volna, ha az 1934 és 1938-as vb-n is indulnak, nem utasítják vissza a részvételt? Ezt már sosem tudjuk meg, az viszont biztos, hogy azóta elvétve volt olyan torna, amire ne jutottak volna ki, viszont sikerességben már elmaradtak a Scarone majd Schiaffino fémjelezte korosztályoktól. Az 1980-as években az Enzo Francescoli által vezetett csapat többre lehetett volna hivatott, de abban az időszakban temérdek tehetség volt a labdarúgásban, így érthető, hogy nem tudtak legjobb nyolcba sem kerülni a vb-ken.

A modern éra és a generációváltás

A következő nagy dátum már a mostani generációhoz kötődik: 2010-ben, Dél-Afrikában, a torna legjobb játékosának választott Diego Forlán vezérletével, a vb elődöntőjébe jutott a Celeste, amelynek élén második korszakát töltve, 2006 óta Óscar Washington Tábarez állt. A következő nagy eredményt a 2010-es világbajnokságon érték el, amikor jött a generációváltás. A Diego Forlán által vezetett rutinosabb játékosok mellé bekerült az Edinson Cavani, Luis Suárez, Diego Godín, Fernando Muslera és Martín Cáceres fiatal mag, akikkel hosszabb távon is lehetet tervezni. Ez a csapat végül 4. lett.

A budapesti lesz a 209. mérkőzése a Celeste élén! Akkori játékosai közül Fernando Muslera, Diego Godín, Martín Cáceres, Luís Suárez és Edinson Cavani itt van Budapesten is, közel egy évtizeddel később. Nekik is tulajdonítható, hogy a Celeste ötödik a világranglistán. A világ legerősebb klubjaiban játszanak uruguayi játékosok, Fernando Valverde a Real Madrid, Luís Suárez a Barcelona, Diego Godin és Matias Vecino az Inter, Edinson Cavani a PSG, Rodrigo Bentancur a Juventus futballistája. Négyen (Cavani, Suárez, Muslera és Godin) már jóval túljárnak a századik válogatottságon.

Edzőváltás és a megújulás útján

Egy korszakos edzőt kellett elküldeni ahhoz, hogy Uruguay kijusson a vb-re. Óscar Tabárez neve egybeforrt az ország válogatottjával, másfél évtizeden át irányította a csapatot, több vb-n is szerepeltek, Copa Américát nyertek, kívül-belül ismerte a Suárez-féle csapatot. Azonban a 2022-es selejtezőkre elfogyott a lendület, sok volt a döntetlen és a zsinórban elszenvedett négy vereség után, úgy döntöttek, hogy új szakvezető kell, így esett a választás Diego Alonsóra. Kellett egy új stratégia, miközben fiatalokat is be kellett volna építeni rövid idő alatt, mert érezhetően nem harapott úgy a keret, mint Suárez fénykorában. Elindult a megújulás felé Uruguay, amire nagy szükségük volt.

Alonso kezdetben nehezen találta az összhangot a kerettel, de sok ideje nem volt, hiszen a nyakán volt a vb-selejtező. A rutinos rókák megmentették őt, így végül a világbajnoki csapatban helyet kapott Luis Suárez, Edinson Cavani, Fernando Muslera, Diego Godín és Martín Cáceres is, minden bizonnyal kezdők lesznek Katarban is. Mindannyian elmúltak már 35 évesek, igazi retro csapat lehet ez, kiegészülve olyan fiatalokkal, mint Federico Valverde, Rodrigo Bentancur, Ronald Araújo, José Giménez és Darwin Núnez. Azért is érdekes ez a keret, mert az egyik mag a 35 év körüliek, míg a másik a 25 évesek. A keret viszont bivalyerős, nincs mit szépíteni rajta, hiszen Godín mellé újból olyan védők kerültek, akikkel elit lehet Uruguay védekezése, minden azon múlik, hogy a korábban sérüléssel bajlódó Giménez és Araújo milyen állapotban lesz a tornán. Középpályán az egyik vezér a friss Libertadores-kupagyőztes Giorgian de Arrascaeta lehet, illetve a Real Madrid csillaga, Federico Valverde. Velük ez is masszív csapatrész lesz, elől pedig megteheti azt Diego Alonso, hogy rotálja a Núnez - Suárez - Cavani triót. Bármelyikük jöhet a padról, nagy lökést adva a kezdőnek. Valószínűleg óriási csalódás lenne, ha ez a csapat kiesne a csoportkörben vagy a nyolcaddöntőben. Nincsen a keretnek gyengepontja, Muslera is már olyan rutinnal rendelkezik, hogy élete utolsó világbajnokságán valószínűleg nem rajta múlik majd a siker. A csatársorban végre fiatal és motivált segítői vannak a Suárez - Cavani duónak. Középpályára pedig megérkeztek azok a nagy munkabírású játékosok, akikre hosszú ideje szüksége lenne a nemzeti tizenegynek. A gond a nehéz sorsolás lehet.

Mitől klasszis Suárez és Cavani? Azért, mert hiába múltak már el 35 évesek, amikor kellett, akkor hozták a gólokat, Suárez az utolsó négy meccsen hármat vállalt, Cavani egyet, így a válogatott megnyerte a legutóbbi négy találkozót, annyi pontot szereztek, mint az azt megelőző 14 forduló során!

Puskás Aréna: Magyarország - Uruguay mérkőzés

Péntek este a Magyarország-Uruguay felkészülési mérkőzéssel avatta fel a magyar labdarúgó válogatott az új nemzeti stadiont, a Puskás Arénát. A Népstadion 1953 és 2014 között adott otthont Magyarország legfontosabb mérkőzéseinek. Ezt a szerepet a jövőben az a Puskás Aréna tölti majd be. A Puskás Aréna ugyan elsősorban egy új korszak kezdetét jelöli, egyúttal azonban a 97-szeres válogatott, már visszavonult Gera Zoltán búcsúmérkőzése is volt.

A mérkőzés lefolyása

Pályán volt Edínson Cavani, akinek negyed óra is elég volt ahhoz, hogy felavassa a Puskás Arénát, és a kapunk bal oldalába lőtt. Két perc alatt jött viszont a válasz, Dzsudzsák Balázs eszmélt leggyorsabban, Varga Rolandot indította, aki felnézett és okosan Szalai Ádámhoz lőtt középre. Edínson Cavaninak negyed óra is elég volt ahhoz, hogy felavassa a Puskás Arénát. Két perc alatt jött viszont a válasz, Dzsudzsák Balázs eszmélt leggyorsabban, Varga Rolandot indította, aki felnézett és okosan Szalai Ádámhoz lőtt középre.

Ez a gól egy magyar szabadrúgás utáni kavarodásból született, ahol Dzsudzsák Balázs passzolt okosan a beinduló Varga Rolandhoz, aki az alapvonal előtt felnézett és középre lőtte a labdát Szalai Ádámhoz. Szoboszlai Dominikot rántotta le Sebastián Coates, mert sokkal gyorsabban érkezett középen, mint az uruguayi bekk. Jó helyről, cirka húsz méterről jöhetett szabadrúgás, de Dzsudzsák lövése gyatrára sikerült. Labdaszerzésből jól indult meg Kalmár Zsolt, de a jobb szélre szánt passza elakadt egy védőben. Szoboszlai Dominik így is el tudta csenni Vinától, ezután azonban sajnos rossz megoldást választott és mindenki feje fölött átemelte a labdát.

Volt egy kis adok-kapok az elmúlt percekben és Kalmár Zsolt egy picit talán túlpörgött, mert egy fölösleges gáncsolás után olyan hevesen reklamált, hogy kiosztott neki Skomina egy sárgát. Ezután egy kicsit leült a meccs, az utolsó percekre viszont újra felpörgött, szerencsére Dibusz Dénes stabilan fogta a lövéseket. Nehezen boldogult a magyar védelem egy szöglettel, majd az újabb jobb szélről érkező labdát Luis Suárez gyönyörű mozdulattal, kapásból húzta kapura. Matías Vina osztott ki egy kötényt Bese Barnabásnak a bal szélen, majd a túloldalon érkező Edínson Cavani elé tekerte a labdát, a PSG csatára pedig bevetődve a kapunk bal oldalába lőtt.

Csapatok és cserék

Rendet rakott a fejekben Marco Rossi a szünetben, legalábbis sokkal nagyobb önbizalommal, bátrabban játszott a magyar válogatott térfélcserét követően. Sajnos ebből csak helyzetecskék születtek. Rengeteget cserélt Uruguay a második félidőben, ami rendre megakasztotta a játékot, ráadásul a mieink is kihasználták a maximális, hat cserelehetőséget. A dél-amerikaiak 69%-ban birtokolták a labdát és háromszor annyi passzal operáltak, mint a magyarok.

A mérkőzés keretei és gólszerzői:

• Magyarország: Dibusz - Bese, Baráth (Szalai A. - 72.), Lang, Korhut (Nagy Zs. - 76.) - Kalmár (Holman - 83.), Vida - Dzsudzsák (Kovács I. - 55.), Szoboszlai (Nagy Á. - 67.), Varga R. - Szalai Á.
• Uruguay: Muslera - González, Coates, Godín, Vina (Laxalt - 67.) - Rodríguez (Pereiro - 82.), Bentancur (Vecino - 53.), Valverde (Torreira 67.), Lozano - Cavani (Stuani - 74.), L. Suárez (Maxi Gómez - 57.)
• Gólszerzők: Szalai (24.) ill. Cavani (15.)
• Sárga lap: Kalmár (34.), Korhut (75.) ill.

Szoboszlai Dominikot váltotta Torreira, aki nagyon szerencsétlenül nehezedett rá a jobb bokájára egy labdáért vívott harcban. Fájdalmas arccal feküdt a földön, és hordágyon vitték le a pályáról. A Barca sztárját, Luis Suárez-t sem erőltették tovább, Maxi Gómez állt be a helyére.

tags: #uruguay #valogatott #edzes

Népszerű bejegyzések:

• Részletek a női BL-döntőről
• Technikai képzés a labdarúgásban
• U21-es Eb elődöntő a Bozsikban
• Merülj el a For Honor legújabb frissítéseiben
• a mosonmagyaróvári újjászületés