Az utánpótlás-nevelés jellemzői és kihívásai Magyarországon
A magyarországi sportszférában hagyományosan jelentős figyelem fordul az utánpótlás-nevelés felé. Az egyesületek többsége ma is utánpótlás-nevelési feladatot lát el, felismerve, hogy a sport jövője a fiatal tehetségek gondozásában rejlik.
Az utánpótlás-nevelés rendszere és támogatása
A sportiskolai rendszer különböző szervezeti formákban régóta segíti az iskolások különböző sporttevékenységeit. A fiatalokat ráadásul számos támogatási forma segíti, hogy meg tudják valósítani a sport és tanulás egyensúlyát, többek közt a Héraklész és Sport XXI. programok (Bukta, 2005; Lehmann, 2011; Bukta, 2013; Gősi, 2018). Az akadémiai rendszer a sportágak közül először a labdarúgásban kezdett kiépülni.
Az indulási év 2001 volt, ekkor került megalapításra az első labdarúgó akadémia Agárdon (Rábai, 2018). Magyarországon a labdarúgásban az akadémiák két típusa terjedt el:
- Az egyik, ahol az oktatási rendszerből kiemelik az akadémiát, és helyben tanítanak speciális ismereteket is.
- A másik gazdaságilag kedvezőbb és a helyi adottságokhoz jobban alkalmazkodik: ekkor a közoktatási rendszerben lévő intézményt speciális pedagógiai program alapján alakítják át, és a testnevelésórákon elsősorban labdarúgó oktatás folyik, délután ugyanez a klubban történik (Stréber, 2012).
A sportakadémiák jogszabályi környezete hazánkban késve került szabályozásra. A szervezeti formák egyike az alapítványi akadémia. Ezek között van olyan, amelyet magánszemély alapított, és olyan is, amelyet jogi személy, akár egy vállalat. Az akadémiák egy másik típusa nem alapítványi, hanem gazdálkodó szervezeti formában működik. Az alapítók között megtalálhatók magánszemélyek, egyesületek és szövetségek egyaránt (Fenyő-Rábai, 2016).
Az utánpótlás-nevelés céljai és alapelvei
A magyar sport sikere jelentős részben az utánpótlás-nevelés hatékonyságán, tehetségfeltáró és -megőrző képességén múlik. A kormányzati szinten - szavakba öntve - egészségmegőrző, egészséges életmódra szoktató funkciókat is ellát, mint látjuk nem kellő eredményességgel. Az utánpótlás-nevelés legfontosabb célja az, hogy a felnőtt csapat részére neveljünk sportolókat. Ez egy hosszú folyamat, aminek minden állomása fontos és kihagyhatatlan. Sokak közülünk azt nem akarják megérteni, hogy az utánpótlás-nevelés egy hosszú, óriási türelemmel és nagy felelősséggel járó felkészítő folyamat! Hiszen mi lehet más célja bármelyik sportágnak, ha nem ez?
Ha elfogadjuk a tényt, hogy az utánpótlás-nevelés célja a felnőttjátékos felnevelése, úgy azt is el kell fogadnunk, hogy a pillanatnyi hétvégi győztes mérkőzések jelentőségének súlya nincs arányban az előbbi állítással. Az első akadály „leverése” már a kisiskolás korban megtörténhet, és olykor „végzetes” erővel képes romboló hatást kiváltani. Érdemesebb sportolót nevelni a játékosból, és ha ezek a tulajdonságok, viselkedési és magatartási normák kialakultak, csak ezt követően oktatni, majd képezni a sportágra speciális technikákat.
A taktikai elképzeléseket, legyen egyszerű, nagyon alap vagy összetettebb elem, hiányos, vagy inkább nem létező technikai tudás nélkül nehéz megvalósítani. Ugyanakkor az sem lehet közömbös, hogy egy jó technika elsajátításához elengedhetetlen a képességfejlesztés. Hiszen tudnunk kell, hogy egy technikai elem a meglévő képességre épül. Életkortól függetlenül bárkik is legyenek a tanítványaink, ismerni kellene az egymásra épülő képzési folyamatot. Eleinte globálisan tanítsunk (kisiskoláskor), majd az elemek ismeretében, kezdjük parciálisan a képzést. Ismerjük fel az optimális kondicionális képességfejlesztés időpontjait. A nevelés és az adott sportághoz való kötődések kialakítása után kezdetét veheti az oktatás, vagy a tanítás folyamata. Ezt a szintet csak képzéssel leszünk képesek elérni.
Kihívások és tévhitek az utánpótlás-nevelésben
Túlzott versenyeztetés és eredménykényszer
Természetesen a versenyeken való részvétel fontos és lényeges, mert a gyerekek sokat képesek fejlődni ezek alatt. A félreértés csak az arányok felállításában van, mert óriási különbség van a túlzott versenyeztetés vagy tervszerű versenyeztetés között. Nagy hibaforrás lehet, ha az oktató-nevelőmunka csak a mérkőzésekre történő felkészítésben találja meg önmagát!
A labdarúgásban mindig kell, hogy legyen eredménykényszer, hiszen ez a játék lényegi része, 8, 18 vagy 28 éves korban egyaránt, de utánpótlás korban nem szabad, hogy az eredményre törekvés határozza meg a játékot! Az eredmény nagyon fontos, és természetesen győztes típusú, sikerorientált játékosokat szeretnénk nevelni, de azt nem szabad hagyni, hogy az eredményre törekvés a képzés rovására menjen!
Az utánpótlás-nevelés nem az érmek, oklevelek és a helyezések hajszolásáról szól! Meg kell szerettetni a játékot mindenkivel! Barátokat, társakat kell szerezni a gyerekeknek egy csapaton belül. A túl korai eredménykényszerben elvész a lényeg, maga a képzés! Ha nincs idő edzeni, mert állandóan versenyekre járnak, korábban kiéghetnek, vagy lesérülhetnek a gyerekek, mint azt mi gondolnánk!
„Lebutított” felnőtt edzések és szelekció
Óriási hiba miniatűr felnőttet csinálni a gyerekekből! Hiszen a gyerek nem attól fog bátran, határozottan és hatékonyan szerepet vállalni a mérkőzéseken, ha a felnőttekhez hasonlóan játékelemeket gyakorolnak az edzéseken. A gyerekek olyan feladatokat kénytelenek csinálni, ami számukra nem hatékony, a fejlődésüket nem szolgálja, és a tudásszintjüket meghaladja. A másik káros hozadéka ennek a hozzáállásnak, ha a nevelőedző a felnőttekre jellemző értékrendek szerint kezeli a tanítványait. Számára csak győztes vagy vesztes létezik. Képesek nagyon fiatal gyerekeket „megbélyegezni” a tehetséges, vagy az alkalmatlan kategóriákkal. Ez a negatív felfogás már kisiskoláskorban kezdetét veszi azzal, hogy a felelőtlen edző ítéletet alkot általa tehetséges és tehetségtelen gyerekről! 8-9 éves gyerekről megmondja, hogy kiből lesz, vagy nem lesz jó játékos!
A legtöbb klub olyan környezetet teremt, amely csak a győzelemre koncentrál, ahol a fejlesztésnek semmilyen értéke nincs. Ez a megközelítés elrabolja a gyerekektől a sportnevelést és a későbbi életben is bukásra ítéli őket.
Az edzők többsége és a klub sem foglalkozik a retardált és az akcelerált gyerekek problémájával! Mint tudjuk, az előbbiek háttérbe, az utóbbiak indokolatlanul előtérbe kerülnek! A legkritikusabb életkor a pubertáskor! Olykor előfordulhat, hogy a biológiai és a kronológiai életkor között 4-5 év elcsúszás is lehet!
Mi a siker, ebben a folyamatban? A győzelem, ami jön és elmúlik? Vagy az élsportoló kinevelése, ami lényegesen hosszabb és bonyolultabb dolog! A siker egyben múlandó, az élsportoló kinevelése hosszú és türelemmel járó folyamat! Ott követi el a hibát sok nevelőedző, hogy a győzelemre koncentrál és elveszi a gyerekektől a fejlesztés lehetőségét és a nevelés értékeit!
A szülők szerepe és a modern kihívások
A szülő felelősségéről még nem beszéltünk, de mélyen benne van Ő is, hogy gyermeke miként élheti meg ezt a számára fontos periódust! Nem a gyerek választ sportágat általában hanem, a szülő. Sajnos elég gyakran nem a sporttevékenység a cél, hanem a szülő önmegvalósulásának egyik eszköze a gyermeke által! Önmagát látja gyermekében, és úgy éli meg, mintha Ő maga lenne a történet főszereplője! A sikert magáénak érzi, a kudarcot viszont keményen számon kéri a gyerektől!
A mai gyerekek más világban nőnek fel, mint például az én korosztályom, és különösen a még idősebbek, és ehhez nekünk, edzőknek, pedagógusoknak alkalmazkodnunk kell. Ma már sokkal több „elszívó hatás” érvényesül, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Ez alatt érthetjük a modern kor vívmányait, a mai kor szerinti életmódot, amely nem mindig kedvez az aktív, sportos életnek, de gondolhatunk akár más sportágak elszívó hatására is.
Nagyon vegyes a kép, de azt általánosságban ki lehet jelenteni, hogy a gyerekeink szinte a kezdetektől nagyon nagy terhelés alatt vannak, elsősorban az iskolában, ami nem kedvez a sportteljesítménynek. Ez a túlterheltség több területen is jelentkezik. Szinte minden nap kora reggeltől délutánig, órákon keresztül az iskolapadban ülnek, ami nem csak szerintem, de a velünk együtt dolgozó sportpszichológusok szerint sem feltétlenül kedvez a mentális, szellemi és testi fejlődésüknek. Összességében nagyon keveset mozognak edzésen kívül, és olykor talán az iskolai testnevelés órákon sem kapnak megfelelő mennyiségű, illetve minőségű ingert, melyek hatékonyan fejlesztenék a mozgáskoordinációjukat, ügyességüket.
Az edzők szerepe és képzése
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézete 2010 óta foglalkozik sportszervező szakos hallgatók képzésével, amely a sporttudományi képzések közül az egyik legsokrétűbb, legösszetettebb terület. Jelen van benne a sport társadalmi, gazdasági, jogi, élettani, gyakorlati vetülete, amelyet a diákoknak átadni igazi kihívás, de ugyanakkor nagy kedvvel végzett feladat.
Meggyőződésem szerint egyre több olyan kolléga dolgozik Magyarországon is az utánpótlásban, akik rendelkeznek ezzel a tudással, illetve akikben megvan az az igényesség, hogy folyamatosan képezzék magukat. Akik egyrészt magas szinten képzettek, iskolázottak, egy, vagy akár több idegen nyelven beszélnek, külföldi szakmai anyagokat olvasnak, rendszeresen járnak nyugat-európai klubokhoz tanulmányutakra, és ezt a megszerzett tudást a mindennapi munkájuk során alkalmazzák is.
Edzői licencek és a képzés helyzete (MKSZ)
Az MKSZ, és ezen belül a NEK (becsült) kimutatása szerint, az edzők számának jelentős növekedése tapasztalható, különösen az utánpótlás korosztályokban. Ez a növekedés azonban nem feltétlenül jár együtt a minőségi képzés megfelelő arányával:
| Év | "C" licenszes edzők száma | "A" + "B" licenszes edzők száma | Összes edző | NEK által képzett/ellenőrzött edzők (%) |
|---|---|---|---|---|
| 2012 | 64 | 103 | 167+ | ~61,7% |
| 2015 | 1200 | 103 | 1303 | ~7,9% |
Az MKSZ-NEK, mint képzőintézet 23 fő „A”- licenszes, azaz EHF Mesteredző, illetve 80 fő „B”-licensszel rendelkező szakedző, vagyis összesen 103 edző képzéséért tud felelősséget vállalni, hiszen ők a saját (NEK), vagy általa ellenőrzött oktatási intézményekből kerültek ki. Ez az összes edző (2015-ös adatok alapján) körülbelül 5%-a! Ezek az edzők többnyire a válogatottaknál, az élvonalban vagy az NBI./B felnőtt és junior-ifi csapatainál dolgoznak. A működési engedéllyel rendelkező edzők 22%-a EHF vagy MET által adományozott Mesteredző. A létszámnövekedés szinte teljes mértékben az utánpótlás korosztályok, különösképpen a gyermekbajnokság csapatait érintette. Legtöbb OKJ-s végzettséggel rendelkező, „C” kategóriás edző az utánpótlásban dolgozik, ahol a képzés és képességfejlesztés a legfontosabb edzői feladat. Ezt azért fontos érzékeltetni, mert ha a folyamatot nem állítjuk meg, vagy alakítjuk át sürgősen, még inkább nehezíteni fogja a felkészült és tudatos utánpótlás-nevelést!
Modern szemlélet és nemzetközi példák
A labdarúgás a maga összetettségében végtelenül egyszerű játék, ezt sosem szabad elfelejteni! A futballban mind a pályán, mind a pályán kívül felmerülő kérdésekre nem csak egyféle helyes válasz lehetséges. Fontos, hogy a mi munkánk szakmai célja - az egészséges életre nevelésen és a labdarúgás üzenetének, eszmeiségének a közvetítésén túl - az, hogy olyan labdarúgókat képezzünk, akik felnőttként nemzetközi szinten is megállják a helyüket, és aktív ellenállás, erőteljesen nyomásgyakorlás mellett is gyorsan, határozottan és magabiztosan tudnak jó döntéseket hozni a pályán.
Ez azért is különösen fontos, mert a gyerekeink is akkor tudnak igazán sokat fejlődni, és a már említett célhoz közelíteni, ha az éles mérkőzések során valóban kezdeményező játékot felvállaló ellenfelekkel találják szemben magukat, akik nem „bunker focit” játszanak, hanem mernek az ellenfél térfelén agresszívan letámadva védekezni. Ezzel az aktív ellenállással ugyanis gyorsabb és határozottabb döntéshozatalra késztetik a mi játékosainkat, akik így megtanulnak nyomás alatt is labdát kihozni, támadást felépíteni, mely nem csak technikailag és taktikailag fontos a játékosok számára, hanem mentálisan is.
Véleményem szerint minden ország labdarúgásában találunk követhető és követendő példákat, ezért is nagyon lényeges, hogy rendszeresen tanulmányozzuk a külföldi trendeket és módszereket, de nincs olyan, hogy egyetlen követendő példa. Nem szabad abba a hibába esni, hogy elmegyünk az aktuális világbajnokhoz, elkezdjük másolni a példáját, aztán az első kudarc után kihátrálunk és keresünk másik példát, hiszen közben is telik az idő. Hozzám stílusában a spanyol foci áll a legközelebb, többször is jártam már Spanyolországban, és lenyűgözött, amit ott láttam. Hangsúlyozom, ők sem csinálnak ördögien bonyolult dolgokat az utánpótlásképzésben, de amit csinálnak, abban hihetetlenül profik, következetesek, és nem hagyják, hogy egy-egy átmeneti eredménytelenség letérítse őket a kitűzött cél felé vezető útról. Spanyolországban sokat merítettem például a gyors és precíz hibajavítás területén alkalmazott módszerekből, hozzáállásból.
A technika és a sebesség új értelmezése
Sokan hiányolják a technikás támadójátékosokat a magyar pályákról. Véleményem szerint a modern játékfelfogás szerint az számít igazán technikás játékosnak, aki az adott játékhelyzetben rendre helyes és gyors döntéseket hoz, és azokat technikailag meg is tudja valósítani, valamint el tudja viselni a rá nehezedő mentális nyomást. Ehhez persze szükséges a technikai képzettség, de a mai labdarúgásban a technikai képzettség önmagában már nem értelmezhető, hanem csak egyes döntéshelyzet megoldások viszonylatában. Ez azért is különösen lényeges, mert a futball egy nyílt készségű sportág, ahol a sportolónak folyamatosan változó körülmények között kell tudni bizonyítani a felkészültségét.
A labdarúgásban az a gyors játékos, aki mindig a megfelelő időben van a megfelelő helyen. Ehhez persze elengedhetetlenül fontos a megfelelő erőnlét, az atlétikus képességek megléte, de legalább ennyire lényeges a futballtudás, a játék olvasásának képessége, a megfelelő döntés, gondolkodás gyorsaság, amely szintén csak erőteljes nyomásgyakorlás, aktív ellenállás mellett fejleszthető.
NE JÁTSZUNK A GYEREKEKKEL! Vegyük komolyan, de ne felnőttként kezeljük Őket! Minden esetben vegyük figyelembe az életkori sajátosságoknak megfelelő képzést!
tags: #utanpotlas #neveles #jellemzoi
