Az Utánpótlás Labdarúgás Szervezési és Fejlesztési Stratégiái a Magyar Labdarúgó-szövetségben
A magyar labdarúgás utánpótlás-nevelése kritikus fontosságú a sportág jövője szempontjából. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) átfogó stratégiát dolgozott ki, amely nem csupán a tehetségek azonosítását és fejlesztését célozza, hanem a mérkőzések szervezési kereteit is szigorúan szabályozza. Ez a megközelítés biztosítja a fiatal labdarúgók számára a megfelelő környezetet a fejlődéshez, miközben előkészíti őket a felnőtt futball kihívásaira.
Mérkőzésszervezési felelősségek és dokumentáció
Az utánpótlás-mérkőzések zökkenőmentes lebonyolítása alapvető fontosságú. 2021. március óta az osztálynak megfelelő rendezői létszám, illetve a zárt kapuk mögött történő mérkőzésrendezés biztosítása a pályaválasztó sportszervezet felelőssége. Ezen felül kötelezően ki kell tölteni a „Rendezői feladatok és névsor” nyomtatványt is. Teljeskörűen és értelemszerűen ki kell tölteni a "MLSZ BMI ZÁRT KAPUS LABDARÚGÓ MÉRKŐZÉS RÉSZTVEVŐINEK NÉVSORA" című dokumentumot is. A mérkőzések lebonyolítása során a résztvevők kötelesek betartani az ELN-181/2020 (11.11) sz. határozat 2. sz mellékletében és az ELN-178/2020 (11.11) sz. határozat mellékletében foglaltakat.
Az utánpótlás-válogatottak átalakításának víziója
A Magyar Labdarúgó-szövetség egységes játékelvek, nemzetközi benchmarkok és mérhető teljesítménymutatók révén próbálja átalakítani az utánpótlás-válogatottakat. A cél, hogy több magyar játékos jusson el a világ legerősebb bajnokságaiba - és onnan a felnőttválogatottba. Fehér Péter, az utánpótlás-válogatottak vezetéséért felelős szakember kiemelte, hogy a felnőttválogatott folyamatos javulásához minél több labdarúgóra van szükség, aki a legmagasabb szinten futballozik. Ennek megfelelően határozzák meg terveinket és céljainkat az utánpótlás-válogatottakat illetően.
Nemzetközi összehasonlítás és a kitűzött cél
A kiindulópontot egy tényszerű adat adja: 2025 júniusában Magyarországnak összesen 22 játékosa volt, akit a tíz legerősebb bajnokság valamelyikébe értékesítettek.
| Ország | Játékosok száma a top 10 bajnokságban (2025. június) |
|---|---|
| Magyarország | 22 |
| Románia | 30 |
| Szlovákia | 68 |
| Szerbia | 89 |
| Dánia | 122 |
Ez az összehasonlítás jól mutatja, hol áll jelenleg a magyar utánpótlás-nevelés nemzetközi viszonylatban, és milyen komoly feladatok állnak a szövetség előtt a kitűzött célok eléréséhez.
A dán modell és a szakmai szemlélet
Fehér Péter szakmai tudását Dániából hozta magával, ahol megszerezte a legmagasabb edzői képesítést (UEFA pro licences diploma, 2013). A Koppenhágában született szakember kétezer óta edzősködik, a legtöbb időt az FC Nordsjaelland utánpótlásában töltötte, amelyben a Ride to Dream modell alapján tucatszám képeznek mind a mai napig nemzetközi viszonylatban piacképes játékosokat - a dán klub akadémiáját választották 2025-ben a legjobbnak. Öt dán felnőttválogatott futballista került ki a keze közül, továbbá tíz olyan labdarúgó nevelésében segédkezett, aki eljutott a világ tíz legerősebb bajnokságának valamelyikébe. 2024 nyarán kapott pozíciót a Magyar Labdarúgó-szövetségnél, aminek keretében az utánpótlás-válogatottaknál végzett szakmai munkáért felel.
Az önazonosság kérdése és a hosszú távú stratégia
A kiindulópont nem taktikai rajz vagy új edzésmódszer, hanem az önazonosság kérdése: kik vagyunk, mit akarunk, és mi a szerepünk a magyar futball egészében. Szerinte a munkát csak úgy lehet elkezdeni, ha a nemzetközi trendeket figyelve világos terv szerint haladnak, különben minden eredmény pillanatnyi érzelmi hullámvasút marad - győzelem esetén eufória, vereségnél pánik. A szakember alapvetése, hogy az utánpótlásban valójában nincs „igazi verseny”, mert a legjobbak gyakran már fiatalon a felnőttek között játszanak. A korosztályos eredmények így önmagukban félrevezetők lehetnek. Az egyetlen valódi verseny a felnőttfutballban zajlik, ahol a legjobbak a legjobbakkal találkoznak, ezért a korosztályos válogatottak feladata, hogy olyan közösséget teremtsenek, amely a játékosokat felkészíti a felnőtt nemzetközi szintre, emellett megteremtve a sikeres szereplés lehetőségét.
Edzői filozófia: nemcsak edzőket, hanem nevelőket is keresnek
Az alsóbb korosztályokban, tehát az U14-es, az U15-ös és U16-os csapatoknál olyan szakembereket kerestek a szövetségi edzői posztra, akik jó pedagógiai érzékkel rendelkeznek, örömöt találnak a nevelésben, illetve példaképként szolgálnak. Számukra a legfontosabb cél a megfelelő játékosok kiválasztása és a klubokkal történő szoros együttműködés, de ezen felül is számos feladatuk van: ismertetniük kell a szakmai alapelveket a fiatalokkal, akiknek a pályán és azon kívül is át kell adniuk azokat az általános értékeket, amelyeket az MLSZ-nél meghatároztak.
A rendszer átalakításának egyik eleme a versenykorosztályoknál a folytonosság: az U17-et ugyanaz a szövetségi edző viszi végig az U19-ig, hogy valódi játékosismeret alakuljon ki, és ne az első összetartás alkalmával kelljen kapkodva meghozni döntéseket teljesítménykényszer alatt. A szakemberekkel szemben támasztott elvárások között szerepel, hogy éles helyzetben hozzák ki a potenciált a tehetségekből, taktikai fegyelmet és ismeretet adjanak át nekik, valamint szakmai tudások birtokában tudjanak meccselni. Szempont volt, hogy ismeri a játékosokat, a folyamatokat és az alapelveket, s hatékonyan tud együttműködni a szövetségi kapitánnyal.
Hagyomány- és trendkövetés a versenyképesség jegyében
Az elképzelés lényege, hogy a korosztályos válogatott „színpadot” adjon a tehetségeknek: Telkiben nem a napi képzés zajlik, hanem a nemzetközi versenyeztetés, amely révén tapasztalatot szereznek a fiatalok. Mivel a játékosok pályafutásának motorja a klub - ott dől el, ki mennyi lehetőséget kap, milyen szinten fejlődik -, kulcskérdés, hogyan tudnak együttműködni az egyesületekkel. Az MLSZ lehetőséget biztosít minden akadémiának, hogy a korosztályos válogatottak összetartásaira edzőt delegáljon megfigyelésre, tapasztalják a szakmai munkát.
Az induló Talent Programban salzburgi mérési módszerekkel, nemzetközi benchmark alapján végeznek rendszeres fizikai, technikai, mentális és taktikai méréseket az U15-ös és U16-os korosztályban. Ezáltal a klubok részletes profilt kapnak a náluk nevelkedő futballistákról, az MLSZ-szel közösen értékelik a fejlődési irányokat, majd több éven át nyomon követik a fejlődésüket.
Fehér Péter szerint az utánpótlás-válogatottakat igyekeznek a magyar hagyományoknak és a nemzetközi trendeknek megfelelő elképzelésekkel szerepeltetni - ez összecseng azzal, hogy a felnőttválogatott évek óta igyekszik visszatérni a magyar futballtradícióhoz, s próbálja átültetni a hagyományos magyar stílus jellemzőit a taktikájába -, hogy aztán a fiatal labdarúgókat ezekkel az értékekkel felvértezve hazai vagy nemzetközi pályafutáshoz, illetve felnőttválogatotthoz segítsék. Az MLSZ ennek érdekében megosztja a taktikai iránymutatóját a klubokkal is, bízva abban, hogy egyes akadémiák hasonló felfogásban szerepeltetik majd a csapataikat, mint a szövetségi edzők - ez azért is lenne fontos, mert az U-válogatottaknál a nemzetközi szintre próbálják felkészíteni a labdarúgókat.
A nemzeti büszkeségtől a bátorságig: értékrend és játékstílus
Mivel a szakember szerint identitás nélkül nincs teljesítmény, az utánpótlás-válogatottak értékrendje öt pillérre épül:
- nemzeti büszkeség
- egység
- szenvedély
- felelősség
- bátorság
A nemzeti büszkeségnek szerinte belső meggyőződésnek kell lennie, amely ott kezdődik, hogy a játékos legyen büszke a magyarságára, merje hangosan énekelni a himnuszt, és higgye el, bárkit legyőzhet - míg tapasztalata szerint Dániában ez az alap a fiataloknál, itthon nem evidencia. Az egység a csapat elsődlegességét jelenti az egyéni ambíciókkal szemben, ami különösen fontos egy olyan közegben, amelyben már fiatal korban megjelennek az ügynökök.
A szakvezetés meghatározta azt is, milyen elképzelések szerint alakítaná ki a magyar utánpótlás-válogatottak játékstílusát. Nagy vonalakban előretekintő, intenzív, kontrollált, ravasz és hatékony futballt vár a korosztályos csapatoktól. Rövid távon a védekezés stabilizálása, a meccsek aktív kezdése és a hatékonyság növelése élvez prioritást, közép- és hosszú távon viszont az egységes szakmai program kialakítása a cél: szerintük összehangolt játékstílus, közös alapelvek szükségesek az előrelépéshez, azaz az optimalizált teljesítményhez.
A végső cél egyértelmű: az egész rendszer a felnőttválogatottat szolgálja. Fehér Péter a szemléletváltásra hozott példát: ma már senki sem emlékszik arra, kitől kapott ki a Szoboszlai Dominik fémjelezte U-válogatott, csak az számít, hányan tudták megugrani a felnőttválogatott szintjét abból a korosztályból. A szemléletváltás érdekében Fehér Péter azt a példát hozta fel, miszerint a legnagyobb játékosok sem az utánpótlásban elért eredményeik miatt maradnak meg az emberek emlékezetében, hanem a felnőtteknél nyújtott teljesítmény és eredmény miatt. Ezért a prioritás ma már a játékosfejlesztés.
A játékosfejlesztés prioritása és a dilemmák
Fontos kérdés, mikor érdemes „felfelé” játszatni egy futballistát, illetve mikor maradjon a saját korosztályában. Az érdekek ugyanis ellentétesek, hiszen ha a legjobbak idősebbek között kapnak helyet, gyorsabban fejlődnek, viszont a kiválásukkal a saját korosztályos csapatuk gyengül - mégis, ezen a téren egyre inkább az a felfogás uralkodik az MLSZ-ben, hogy a játékos fejlesztése élvez prioritást, semmint az eredményesség. A legnehezebb döntés a szövetségi edzők számára egyértelműen az, hogy kinek adják meg azt a mintegy ötven nemzetközi mérkőzést, amely értékes tapasztalatot jelent a profivá válásban. Szerinte nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy olyan csapatokat állítsanak össze, amelyben egészséges az arány a nagy potenciállal rendelkező és a korán érő futballisták között.
Adatvezérelt megközelítés: a folyamat fontosabb, mint az eredmény
Amikor az utánpótlás-válogatottakat jellemző játékfelfogásnak próbáltak utat kijelölni, a szakmai vezérkar arra jutott, hogy a cél nem a „fejjel a falnak” direkt futball, de nem is a passzív, mély védekezés. A hangsúly sokkal inkább a hatékonyságon van: úgy játszani, ahogyan az adott helyzetben a legnagyobb esély kínálkozik veszélyteremtésre. Ehhez objektív teljesítménymutatókat használnak adatelemző szoftverek segítségével, így kerülhetnek előtérbe az xG-, illetve a PPDA-mutatók, vagy például a progresszív labdavezetések és a támadóharmadban végrehajtott passzok száma. A folyamat a siker kulcsa, hiszen ha a mutatók javulnak, hosszú távon eredmény is párosul a játékhoz és egyre többen kerülnek ki a rendszerből.
A számok alátámasztják, hogy az elmúlt másfél évben az U17-U21-es korosztály vonatkozásában nőtt a kidolgozott helyzetek száma, csökkent az ellenfelek xG-je, azaz a várható gólszáma, intenzívebb lett a visszatámadás - a presszingnél a cél a tíz alatti PPDA, azaz hogy a korosztályos válogatottak minél kevesebb passzt engedjenek adott támadásnál az ellenfélnek. Bár az átmenetekben kifejezetten veszélyesek a korosztályos együtteseink, jelentős hiányosság mutatkozik labdabirtoklás közben. Nemzetközi összevetésben a magyar csapatoknál rendkívül kevés a magas intenzitású futás: labdabirtoklásnál lelassul a játék, hiányoznak az önzetlen mélységi mozgások, pedig a modern futballban a labda nélküli futás - még ha nem is érkezik passz - teremti meg a területet a társnak.
A „gólpassz-zóna” elemzése különösen beszédes. Nemzetközi szinten a legveszélyesebb passzok jelentős része a félterületekből érkezik, nem a klasszikus szélső beadásokból, a hazai gyakorlat viszont még mindig erősen beadásközpontú: a szélső cselezés után vagy első szándékból középre ível, a csatárok pedig a tizenhatoson belül várakoznak. A korosztályos válogatottak célja, hogy tudatosan juttassák a labdát a legveszélyesebb zónának számító félterületekbe, igazodva a nemzetközi trendekhez. A statisztikák nem önmagukért vannak, hanem az edzésmunka iránytűi. Ha a befejezések 74 százaléka egy érintésből születik, a gyakorlatokat is ehhez kell igazítani. A számok segítenek abban is, hogy a kiválasztás ne szubjektív benyomásokon alapuljon: nem azért játszik valaki, mert „az edző szereti”, hanem mert megfelel a teljesítménykritériumoknak.
Akadémiai teljesítmény és kihívások
Beszédes, hogy a 2023-as hazai rendezésű U17-es Európa-bajnokságon a tizenegyedik helyen végzett a magyar válogatott, de a legtöbb mutatóban a 15-16. helyen zárt a tizenhat csapatos mezőnyben. Az adatok alapján kevés volt a sikeres csel, a felépített támadás, és ezen változtatni akartak az MLSZ-ben. Az államilag elismert sportakadémiák négy és fél éve működnek a ma ismert struktúrában. A kormány 2019 novemberében jelentette be, hogy államilag elismert sportakadémiák segítik a 15-19 éves tehetségeket, 2020 januárjában pedig a programban résztvevő klubok listája is nyilvános lett. Ennek következtében a hazai futballban korábban is meglévő forráskülönbségek még nagyobbra nőttek, ami értelemszerűen feszültségeket szült a sporttársadalmon belül. Természetesen a futballközeg effajta nyomása nem kellemes, de a kiemelkedő költségvetési lehetőségek ellenére az érdemi előrelépést egyelőre nem igazán tapasztalhatjuk. Az akadémiák teljesítményét mindenképpen szükséges mérni valamilyen módon.
A tíz kiemelt akadémián nevelkedő játékosok profi pályafutásának első mérföldköve lehet, hogy bemutatkozhatnak, majd beépülhetnek a klub első csapatába. Az éremtáblázat második helyén a Budapest Honvéd végzett két első, két másik és egy harmadik hellyel, míg a Vasas két bajnoki címmel, egy ezüsttel és egy bronzzal a harmadik a rangsorban. A Debrecen négyszer állhatott dobogóra a vizsgált korosztályokban - egy arany, négy bronz -, a Ferencváros és a Kisvárda háromszor, az Illés Akadémia pedig egyszer. Azonban kihívások is mutatkoznak, például a Kisvárda kiesett az első osztályból, a Vasas és a Honvéd maradt az NB II-ben, míg az anyagi és licencproblémákkal küzdő Haladás csak a harmadosztályban indulhat.
tags: #utanpotlas #rendezoi #letszam
