A több sportág párhuzamos űzésének előnyei és kihívásai a magyar utánpótlásban
Egyre nagyobb hangsúlyt kap a sportban a korai specializáció kérdése, ám sok szakember és sportoló is felveti a kérdést: vajon előnyös-e, ha egy fiatal párhuzamosan több sportágat is űz? A tapasztalatok és a tudományos megközelítések vegyes képet mutatnak, de egyre inkább körvonalazódik, hogy a multisport nem feltétlenül megy a másik rovására, sőt, pozitív hatásai is lehetnek.
„Remek volt a kint eltöltött idő, ami rengeteg dologban különbözött a magyar viszonyoktól. Az első és legnagyobb különbséget a szabadság kapcsán tapasztaltam: kint nincsen ráerőltetve a gyerekekre, hogy idejekorán tegyék le a voksukat egy sportág mellett, sokáig párhuzamosan űznek többet. Nem is értettem, amikor kikerültem, hogyan lehet, hogy tizenhét évesen még nem tudják eldönteni, melyik sportággal akarnak foglalkozni. Aztán rájöttem, hogy más hozzáállás is létezik, nem csak a magyar…” - mesélte nemrég a honlapunknak a Feröer-szigetek kapcsán a kézilabdakapus Gödör Bence, aki a sportágban az egyedüli magyar játékos, aki az északi országba szerződött ki, még 2020-ban.
A több sportágat párhuzamosan űző fiatalok példája viszonylag ritka (hangsúlyozzuk, nem arról van szó, aki kiegészítő mozgásként/hobbiból heti egyszer eljár például fallabdázni, hanem aki rendszeresen edz mindkét sportágban), de előfordul, ráadásul van, aki többfronton eredményes. A jelenleg is zajló európai ifjúsági olimpiai fesztiválon (EYOF) a magyar csapatban szereplő Salim Kamilah (a világ- és Európa-bajnok, olimpikon Salim Omar húga) az egyetlen a többezres mezőnyben, aki két sportágban is elindult a multisporteseményen: kedden még a 2000 méteres akadályfutásban jutott tovább elsőként a futamából, szerdán pedig már az „eredeti” sportágában, tekvondóban (amiben egyébként háromszoros korosztályos Európa-bajnok) mutatta meg magát, mind a négy meccsét magabiztosan megnyerve szerzett aranyérmet.
„Erről az aspektusról el szoktunk feledkezni. Az is tény, ahhoz, hogy valaki nagyon magasszintű sportteljesítményre legyen képes, óriási motiváció és monotóniatűrő képesség kell” - mondja az Utánpótlássportnak a téma kapcsán Géczi Gábor, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem Sportmenedzsment Tanszékének vezetője.
A korai specializációval szembeni érvek között szerepel, hogy a különböző sportágakból szerzett mozgásanyag és készségek egymást erősíthetik. „A gyerekek agyi és ideghálózati fejlődését nagyban elősegíti a különböző típusú mozgásformák kombinálása” - kezdte az Utánpótlássportnak prof. Dr. Szabó Tamás, a Testnevelési Egyetem Sporttudományi Doktori Iskolájának vezetője. „Azért is előnyös, ha a gyerek többféle sportot űz - akár egy csapatjátékot és egy egyéni sportágat is egymás mellett -, mivel a mozgások szintjén a megoldási variációk átemelhetők egyikből a másikba. A fiatalnak mindig lesz hova nyúlnia, hiszen az izommemóriájában rögzülnek ezek a legkülönfélébb mozdulatok, és valószínűleg hatékonyan is fogja tudni ezeket használni a megfelelő szituációkban.”
Géczi Gábor is kiemeli a multisport pozitívumait: „Gondoljunk csak bele: ha két sportágat űz a gyerek, és az egyikben ügyesebb, sikeresebb, az a másikra is jó hatással lehet, önbizalmat ad. Ráadásul nem lesz a fiatalban az a szorongató érzés, hogy »egy sportágat csinálok, ha ebben nem leszek jó, akkor vége mindennek…« Szintén pozitív hozadék, hogy a különböző sportágakban különböző társaságokba kerül, nagyobb lesz a baráti köre.”
A skandináv országokban, illetve Észak-Amerikában jellemzőbb a multisport megközelítés. „A korai kiválasztás helyett Észak-Amerikában, illetve Európán belül elsősorban a skandináv országokban a fiatalok 12-14 éves korig gyakran több sportágat is űznek egymással” - fogalmazott Géczi Gábor. Norvégia például etalon ebből a szempontból; ők a felnőttkorosztályra próbálják meg felépíteni a sportolóikat, akik mire odaérnek, örömversenyzéssel, nyomás nélkül szerepelhetnek.
„A korai specializációs sportágak, mint például a torna és az úszás, rengeteg munkát igényelnek, ezeknél korán ki kell alakítani a gyerekekben a szükséges készségeket, ezeket magas szinten kell tudni” - mondja Géczi Gábor. Ezekben a sportágakban a korai elköteleződés indokolt lehet.
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) is elkötelezett a hosszú távú gondolkodás és tervezés mellett, ami a sportolófejlesztési programokban is megnyilvánul. Bemutatták a „Hosszú távú sportolófejlesztési program” című kiadványt, amelynek célja, hogy a kiemelkedő képességű felnőtt sportolók ne serdülőkorban érjék el a csúcsteljesítményt, hanem szakaszosan építkezve, felnőtt korukra hozzák azt. A program Nádori László tanár úr edzéselméletére épül, és figyelembe veszi a fiatalok fejlettségi életkorát is.
„Nem lehet mindig minden egyes felnőtt- vagy korosztályos eseményt megnyerni. A statisztikák is megmutatják, hogy a juniorként a világ legjobbjai közé tartozó sportolók tíz százaléka tud odaérni a felnőttmezőnyben is az elitbe. A korosztályos eredmények a gyerekeknek fontosak, természetes, hogy nyerni akarnak, de összességében a fejlődésen van a hangsúly” - hangsúlyozza Géczi Gábor.
Székely Norbert, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége leányutánpótlásért felelős szakmai koordinátora szerint: „Nem szabad bezárni a gyerekeket egy zárkába! Amíg sok más országban abban hisznek, hogy az tesz jót a fiataloknak, ha utánpótláskorban akár több sportágat is űznek párhuzamosan, addig itthon alapvetően a korai specializáció a jellemző.”
A hazai utánpótlásképzésben is vannak már ígéretes kezdeményezések. Az UTE-ban például elindult az úgynevezett multisportszakosztály, illetve a KSI-ben is jól működik a különböző sportágak összehangolása. „Látok már ígéretes kezdeményezéseket, viszont egyelőre kevés hazai egyesületnél próbálkoznak ezzel” - mondja Géczi Gábor. Hozzáteszi, hogy ehhez olyan edzőkre is szükség van, akik kicsit más beállítottságúak, és komplexebben gondolkodnak a gyerekekkel való foglalkozás során.
A sportágválasztás és a kiválasztás kérdése is összetett. „Nagyon mély edzői tudásról tanúskodik, ha valaki jól képes kiválasztani” - jegyezte meg Scheidler Árpád, az atlétikai utánpótlás egyik jeles képviselője. Az atlétika speciális sportág, ahol a korai mérhetőség miatt könnyen kialakulhatnak rangsorok, amelyek a gyereket beskatulyázhatják.
„Lassan nincs ahhoz elég gyerek, hogy normális kiválasztást tudjunk végezni - magyarázta Székely Norbert. - Ezért igazi kiválasztásról csak az utánpótlás-válogatottak esetében beszélhetünk: ott azokat a gyerekeket próbáljuk meg felépíteni a felnőttválogatottig, akiknek szerintünk erre alkalmas paramétereik vannak.”
Géczi Gábor szerint az utánpótláskorú sportolók jóval több, mint a fele labdarúgó, ami nem csoda, hiszen ez a legnépszerűbb sportág.
A TAO-rendszer szerepét is megemlítették a szakemberek. „Ha nem lenne tao, akkor az egyéni sportágakban sem lenne ennyi pénz. Persze, az egyéni és a csapatsportágak közötti egyensúlyon lehetne mit módosítani, de a tao intézményével összességében nyert a hazai sport” - vélekedett Scheidler Árpád.
A klubok nyitottsága és a fiatalok számára a sportágak közötti átjárás megteremtése kulcsfontosságú. „Az atlétika minden alapképességet fejleszt, és elsősorban az iskolákban a helye” - emelte ki Géczi Gábor.
Összességében elmondható, hogy a multisportképzés felé fordulás hosszú távon érdemes lenne itthon is, hiszen számos pozitív hozadéka van a különböző sportágak hatásmechanizmusainak együttes beépülésének.
tags: #utanpotlas #sportolok #geczi #gabor
