A magyar kosárlabda fejlődése és az 1961-es utánpótlás: Út a nemzetközi sikerek felé
A kosárlabda, mint sportág, évszázadok óta létező, a közép-amerikai népek kultúrájában fellelhető, maihoz hasonló játékokból merítkezik. A modern kosárlabda azonban jóval később, az Egyesült Államokban született meg, és onnan hódította meg a világot, beleértve Magyarországot is, ahol az utánpótlás-nevelés kiemelkedő szerepet játszott a sportág fejlődésében, különösen az 1960-as évek elején.
A kosárlabda születése és nemzetközi elterjedése
A kosárlabda sportág 1891-ben az Egyesült Államokban, a mai Springfield College elődjében, a springfieldi YMCA (Fiatalok Keresztény Egyesülése) Training School-ban született meg Dr. James Naismith jóvoltából. A kanadai születésű testnevelő olyan játékot szándékozott megalkotni, amely a hideg idő beköszöntével teremben, kis területen is játszható és amely nem a fizikai erőre, hanem inkább az ügyességre épít. James Naismith 13 szabályt állított fel, melyek közül 9, még ha módosított formában is, de ma is érvényben van. Az első mérkőzést futball labdával a tornaterem erkélyére, 10 láb magasra erősített fonott barackos kosarakra, csapatonként 9-9 fő játszotta. Ekkor a kosár alja még zárt volt, minden kosár után létráról, vagy a karzatról kellett kivenni belőle a labdát. A palánk felszerelése a nézők miatt vált szükségessé, akik csapatukat úgy próbálták segíteni, hogy a karzaton átnyúlva a labda útját akadályozták.
A játék "kellékei" és szabályai gyorsan változtak, tökéletesedtek. A játékosok száma a férfiaknál először 7-re, majd 1897-ben a mai is érvényben lévő 5-re csökkent. A fonott kosarat felváltotta a fém gyűrű, melyre hálót szereltek. A háló kezdetben zsákszerűen zárt volt, később kinyitották az alját, majd a fapalánkot üvegre cserélték, a labda méretét meghatározták. A pálya méretei, a büntetőterület mérete, formája, a büntetővonal távolsága is többször változott, és még a mai napig is formálódik. Az eredeti szabályok szerint a labdát vezetni nem lehetett, később a labdavezetést megengedték, de labdavezetésből egészen 1916-ig nem lehetett kosárra dobni. A labdavezetés csak jóval később, az negyvenes években vált a játék fő elemévé. A testi érintkezés és a durvaság megelőzésére Naismith szigorú szabályokat vezetett be.
A női kosárlabda kialakulása
A női kosárlabda az Egyesült Államokban szinte párhuzamosan fejlődött a férfiakéval. 1892-ben Senda Berenson, egy litván származású testnevelő tanár mutatta be diákjainak az amerikai Smith College-ban. Mivel a fiúk által játszott kosárlabdát túl megterhelőknek találta a lányok számára, változtatott a játékon. A pályát három egyenlő részre osztotta, minden területen három-három játékos tartózkodhatott, így egyszerre csapatonként 9 játékos volt a pályán. A játékosok a területüket nem hagyhatták el, a labdát szektorról szektorra kellett előrejuttatni. A labdát nem lehetett három másodpercnél tovább tartani, háromnál többször leütni és kiütni, vagy kivenni az ellenfél kezéből. Minden kosár után feldobás következett a középső harmadban. A háromszektoros játékot 1938-ban kétszektorosra módosították, a játékosok száma ezzel együtt hatra csökkent.
A kosárlabda megjelenése és fejlődése Magyarországon
A kosárlabda már két évvel megszületése után eljutott Európába, az első bemutató mérkőzést Párizsban játszotta két amerikai YMCA csapat. Magyarországon a sportág a 20. század elején, 1912-ben jelent meg, amikor egy budapesti Vas utcai Felső kereskedelmi Iskola tanára, tanulmányúton, Münchenben ismerkedett meg a kosárlabdajátékkal, hazatérve iskolájában meghonosította. 1920-tól középiskolások, 1921-től társadalmi egyesületek csapatai kezdték el hazánkban a kosárlabdázást.
A Nemzetközi Amatőr Kosárlabda Szövetséget (FIBA - Fédération Internationale de Basketball Amateur) Argentína, Görögország, Olaszország, Lettország, Románia, Svájc és Csehszlovákia képviselői alapították meg 1932. június 18-án Genfben, első főtitkára az angol William Jones volt. A Szövetség székhelye 1956-ig Genfben, 1956-tól 2001-ig Münchenben volt. 2001-ben a Nemzetközi Szövetség (FIBA World) és az Európai Szövetség (FIBA Europe) szétvált, előbbi visszaköltözött Genfbe, utóbbi Münchenben maradt. A szervezetnek jelenleg öt földrészről 214 tagországa van.
Az Európa-bajnokságokat egészen 1959-ig szabadtéren rendezték (általában futballstadionokban), ezután a rendező országnak fedett csarnokokkal kellett rendelkeznie. Az 1950-es években Magyarország is aktívan részt vett a kontinens kosárlabda életében, az 1955-ös budapesti Európa-bajnokságon például a férfi csapat tudta megállítani a szovjetek dominanciáját. Az 1961-es év jelentős változást hozott a kontinensviadalokon való részvételben: ekkor még bárki részt vehetett a kontinensviadalon, aki jelezte részvételi szándékát. Azonban ekkor már olyan nagy volt a jelentkezők száma, hogy a következő Európa-bajnokságra selejtezőket kellett kiírni a 16 csapatos Eb-döntőbe jutásra. Ez a növekvő érdeklődés és a sportág népszerűségének emelkedése alapozta meg a jövőbeni utánpótlás-nevelési igényeket is.
Az 1961-es év és az utánpótlás jelentősége a magyar kosárlabdában
Az 1961-es év nem csak a nemzetközi kosárlabda szabályrendszerében hozott változásokat, hanem a magyar sportágban is kulcsfontosságú időszaknak számított, különösen az utánpótlás szempontjából. Ebben az évben indult el például Verbőczi Józsefné Horváth Zsuzsanna kosárlabdázó pályafutása Diósgyőrben, aki később 140-szeres válogatott lett, és 1971-75 között ötször egymás után választották meg Baranya legjobb női sportolójának. Pályafutása 1965-ben mutatkozott be az NB I-ben, majd 1967-ben a válogatottban is. Ez a példa is jól mutatja, hogy az 1960-as évek elején már olyan tehetségek bontakoztak ki, akik később a felnőtt válogatott meghatározó játékosaivá váltak. Az utánpótlás-nevelés folyamatosan erősödött, biztosítva a sportág jövőjét.
Kiemelkedő személyiségek az utánpótlás-nevelésben
A magyar kosárlabda fejlődéséhez, különösen az utánpótlás terén, számos kiváló szakember és edző járult hozzá. Az ő munkájuk alapozta meg a későbbi sikereket, és biztosította a folyamatos tehetséggondozást.
Adamik Ferenc - Az utánpótlás legendás edzője
Adamik Ferenc, nyugdíjas testnevelő tanár és sportvezető, a magyar kosárlabda egyik legkiemelkedőbb utánpótlás edzője. "Sportcsaládba születtem" - mesélte egy korábbi interjúban. - "Sportoló unokáim is legalább az utánpótlás-válogatott szintjéig jutottak, közülük kettő már felnőtt válogatott... A sport mindig szorosan hozzátartozott családunk életéhez, egyszerűen a vérünkben van. Mondhatjuk, hogy igazi sport-família vagyunk." Adamik Ferenc diplomáit a Testnevelési Főiskolán szerezte, többek között kosárlabda szakedzői és mesteredzői oklevelet is. 1965-től a Kecskeméti Egyetértés, 1967-től a Kecskeméti Dózsa, 1971-től 1981-ig a Kecskeméti SC csapatait edzette, majd 1988 után a KSI kosárlabda nevelőedzője volt. Csapatai több alkalommal női magyar bajnokságot nyertek. Emellett az utánpótlás-válogatott edzője is volt. Az MKOSZ Elnöksége 2010 márciusában "Magyar Kosárlabdáért" éremmel tüntette ki. Dr. Ruttner György, az MKOSZ elnöke e szavakkal méltatta: "Minden sportágban élnek legendák, a sportág legendás alakjai. Szükségünk van rájuk, mert ők garantálják az adott sportág szellemiségét, mindannyiunkhoz szóló üzenetét. A mi sportágunk, a kosárlabda egyik ilyen élő legendája Adamik Ferenc. Bármerre megyünk az országban mindenhol ismerik, és tudják a nem vitatható tényt: Feri bácsi egyike a legkiemelkedőbb utánpótlás edzőknek."
Balásy nem olyan jó PR-os, ha azt hitte, a sírással nyerni fog - Mikecz Dániel a Fülkébenf
Varga Ferenc - Az utánpótlás bázis megteremtője
Varga Ferenc is kiemelkedő szerepet játszott a magyar utánpótlás-nevelésben. Létrehozta az ország egyik legnagyobb utánpótlás bázisát Pécsett. A PVSK női és férfi csapatának is volt edzője. 2009-ben az egyesület elnöksége a PVSK aranygyűrűjét adományozta Varga Ferencnek, elismerve ezzel évtizedes munkásságát a sportágban.
További jelentős személyiségek a kosárlabda hazai fejlesztésében
A kosárlabda sportág magyarországi fejlődését számos más személyiség is segítette, akik edzőként, játékosként vagy sportvezetőként járultak hozzá az utánpótlás és a felnőtt sportág erősödéséhez. Tiboldi tanár úr volt, aki felszereltette Szolnokon és a megyében az első kosárlabda palánkot, az ő irányításával indult el e csodálatos sportág hódító útjára. Diósgyőrben is megteremtették a kosárlabdázás alapjait, testnevelő tanári munkájuk eredményességét számos válogatott kosaras jelzi. Dr. Bartha Ferenc másfél évtizeden keresztül, 2006-ig irányította a honi kosárlabdaéletet összefogó szövetséget, az MKOSZ-t. A nemzetközi kosárlabda szabályok magyarországi meghonosítója, a hazai és nemzetközi szövetségben is elismert munkát végzett.
A magyar kosárlabda legendás alakjai és sikerei
A magyar kosárlabda történetében számos olyan játékos és edző van, akik hozzájárultak a sportág fejlődéséhez, az utánpótlás neveléséhez és a nemzetközi sikerekhez. Az alábbi táblázat néhány kiemelkedő személyiséget és a magyar kosárlabdához fűződő fontosabb tényeket mutat be.
- Verbőczi Józsefné Horváth Zsuzsanna
- 140-szeres válogatott
- Kosaraspályafutása 1961-ben kezdődött Diósgyőrben
- 1971-75 között ötször egymás után választották meg Baranya legjobb női sportolójának.
- Adamik Ferenc
- Nyugdíjas testnevelő tanár, sportvezető
- Az utánpótlás-válogatott edzője is volt
- A legkiemelkedőbb utánpótlás edzők egyike
- Varga Ferenc
- Edző, sportvezető
- Létrehozta az ország egyik legnagyobb utánpótlás bázisát Pécsett
- 2009-ben a PVSK aranygyűrűjével tüntették ki.
A férfiak számára első alkalommal 1950-ben Argentínában, a nőknek 1953-ban Chilében rendeztek világbajnokságot. A kosárlabda 1936-ban, Berlinben szerepelt először hivatalosan az olimpiai programban a férfiak számára. 1989-ben a FIBA eltörölte a profi és amatőr játékosok megkülönböztetését, így 1992-ben első ízben vehettek részt a legjobb amerikai játékosok az Olimpiai Játékokon. A hárompontos dobás első alkalommal az 1985-ös Európa-bajnokságon szerepelt nemzetközi versenyen.
tags: #utanpotlas #valogatott #kosarlabda #1961
