Vakfoci Európa: A Látássérültek Labdarúgásának Részletei és Kihívásai
A vakfoci nem extrém sport, sőt, a látássérülteknek néha nagyobb kihívás az utcán sétálni. Ez a sportág egy különleges világot nyit meg a látássérültek számára, ahol a térérzékelés, a hallás és a tapintás kulcsfontosságú. Egy mérkőzés a vakfocisták - ahogy a sportolók is hívják magukat - számára úgy kezdődik, hogy megérintik a palánkot, elsétálnak az alapvonalig, lépésekkel mérik a távolságot, és fejben megrajzolják a pályát.

A Vakfoci Kezdetei és a LÁSS Egyesület
Magyarországon a vakfoci története Dr. Ozvári-Lukács Ádám barátom külföldi útjáról hozott vakfocilabda kipróbálásával kezdődött. Ezt azonnal ki akartuk próbálni. Kezdetben harmincan is voltak, akik nekikezdtek a focizásnak, de a következő alkalomra már csak hárman-négyen maradtak, sőt, olyan is volt, hogy ketten edzettek.
Sok vaknak a foci extrém sportnak számít, hiszen futnak a pályán, keresik a labdát és ütköznek is. Szabó István, a LÁSS egyesület játékosa szerint ez a félelem abból fakadhat, hogy már elfelejtették, hogyan szaladgáltak kiskorukban vakon a lépcsőkön. A LÁSS egyesület nyílt napján bemutatták a sportágat, és több ember érdeklődését keltették fel a vakfoci iránt, innen indult útjára a csapat.
Szabó István: Egy Életút a Labdarúgásban
Szabó István, a csapat kiemelkedő játékosa, gyerekkorától kezdve rajong a futballért. Isaszegen a családban nagy hagyománya volt a focinak, édesapja és unokatestvérei is futballoztak. Szülei szerencsére nem próbálták burokban tartani vaksága miatt, fára mászott, biciklizett és focizott a többi gyerekkel. Ennek köszönhetően rengeteg horzsolást és sérülést szerzett, de ezeket sokszor észre sem vette, mert a játék akkora eksztázist okozott. Isaszegen kezdődött minden, ahol a látó gyerekekkel kezdett el focizni az utcán. Kapusként szerepelt a leginkább, ahol unokatestvére játszott előtte védőként, és ő irányította, hogy merre vetődjön. A látássérültek sulijában akkor tudtak focizni, amikor rájöttek, hogyha bármelyik labdára egy zacskót húznak, akkor hallani fogják a labdát. A sulival együtt azonban sajnos a focinak is vége lett, így maradt számára az úszás. Aztán 2010-ben egy volt iskolatárs felhívta, hogy szerzett egy igazi vakfocilabdát, és kipróbálnák. István felesége, Emília segíti a gárdát a szervezési feladatokban. A foci segít teljesen kiszakadni a hétköznapokból, ilyenkor minden gondot elfelejt az ember.

Az UEFA #EqualGame Kampánya és a Nemzetközi Ismertség
A csapat történetének fontos állomása, hogy az UEFA kiválasztotta Szabó Istvánt az akkor induló #EqualGame kampányába, melyet a Magyar Labdarúgó Szövetség is teljes mértékben magáénak vall és támogat. A kezdeményezés célja, hogy a focit mindenki számára egyformán elérhetővé, kirekesztéstől és előítéletekről mentes játékká tegye. Azóta hívták őket előadni Grassroots programra is, kiállhattak a nyilvánosság elé, és ez komoly visszajelzés a számukra, hogy jó úton járnak.
Amikor az UEFA emberei nekiláttak ennek a kampányfilmnek, akkor a vakok labdarúgását is szerették volna megmutatni, így megkeresték az IBSA-t, a látássérültek nemzetközi sportszervezetét, akik a LÁSS egyesületet ajánlották a film készítőinek. Ennek eredménye, hogy a csapat híres a sportszerűségéről és lelkesedéséről. Az UEFA két hölgy képviselője eljött az edzésükre, beszélgettek velük, és végül Szabó Istvánt választották, amiben nagy szerepe volt annak is, hogy az edzéseken találkoztak 15 hónapos fiával, Boldizsárral.
A Vakfoci Szabályai és a Játék Sajátosságai
A vakfoci futsal szabályokra épül, a különbség, hogy az oldalvonalon palánk van, alapvonalon azonban nincs. Egy csapat 4 vak mezőnyjátékosból és egy látó kapusból áll. A kapus látó, de ő csak a kapusterületen avatkozhat játékba. A B1 kategóriájú, teljesen vak focit játsszák, ami azt jelenti, hogy hivatalos (IBSA) meccseken a 4 mezőnyjátékos teljesen vak. Nem IBSA versenyeken ettől eltérnek, mivel teljesen vak játékos kevés van, és minden mezőnyjátékosnak többszörösen le van ragasztva a szeme, s ezen felül visel szemtakarót is.
A pályán 3 irányító segíti a játékukat: a látó kapus irányítja a védőket, középen az edző az oldalvonal mellől, az ellenfél kapuja mögött pedig a harmadik segítő a csatároknak. A pálya harmadokra van osztva, ha a védőharmadban van a labda, akkor a kapus segíthet a társainak, a középső harmadban az edző, a támadó harmadban pedig a kapu mögött elhelyezkedő guide. A pálya oldalán palánk van, a kapu mellett kimehet a labda. A játék síptól sípig megy, a két sípszó a gólt, a hármas sípszó a meccs végét jelzi. A fejvédő nem kötelező, de erősen ajánlott.
Elvileg nem lehet lógatott fejjel játszani, ami a született vakok esetében azért problémás, mert nekik ez a természetes testtartásuk, ugyanis így jobban hallanak. Aki a labda irányába mozog, annak folyamatosan beszélnie kell. A hivatalos szó a "voy" (spanyolul: megyek), de a lényeg, hogy jelezd, hogy közeledsz a labda felé.
A pálya méreteit illetően a kézilabda méreteit követik a kapuk és a pályaméret tekintetében, de a legújabb nemzetközi szabályok a gyeplabda kapuméreteit írják elő, ami 3,66 x 2,14 méter. A labda egy 4-es futsal-labda, amelynek hat oldalára egy kis fém betét van szerelve, amiben csörgők vannak.
Alapvető Szabályok és Felszerelés
| Jellemző | Leírás |
|---|---|
| Csapat felállás | 4 vak mezőnyjátékos + 1 látó kapus |
| Pálya | Futsal szabályokra épül, oldalvonalon palánk, alapvonalon nincs. Harmadokra osztott. |
| Labda | 4-es futsal-labda, csörgőkkel felszerelve |
| Játékosok kategóriája | B1 (teljesen vak) a hivatalos IBSA meccseken |
| Irányítók | Látó kapus (védőharmad), edző (középső harmad), guide (támadó harmad) |
| Kommunikáció | Folyamatos "voy" (vagy más jelzés) a labda felé haladva |
| Fejvédő | Erősen ajánlott |
| Pályaméret | Kézilabda pálya méretek (nemzetközileg gyeplabda kapuméret) |
Edzés, Taktika és Játékmenet
István a játék kedvéért kezdett el komolyabban futni, erősíteni. A legnagyobb problémát a vakoknál az jelenti, hogy folyton elhagyják a labdát, ezért számukra a legfontosabb a labdavezetés elsajátítása, ami persze más, mint a látók esetében, hiszen ők a két lábuk között terelgetik a labdát, és nem egy lábbal tolják maguk előtt. A lövés a másik fontos eleme a játékuknak. Ezt mindenki egyénileg tapasztalja ki, hogy mi a kényelmes és az eredményes út számára. Szabó István például általában belsővel rúg, csak a pontrúgásokat végzi el néha rüszttel és csőrrel, de ismer olyan vakfocistákat, akik kiválóan lőnek külsővel.
A bemelegítés és futás náluk is szerepel a programban, de sok a labdavezetéses gyakorlat, ahol az irányváltásokra nagy hangsúly kerül, valamint a kapuralövést is sokat ismétlik, ahol variálják, hogy egy vagy két védő ellen kell gólt szerezni. Van természetesen támadásvezetési variációjuk is, ami persze nem túl bonyolult: a kapus kidobja a labdát az egyik oldalra, ott a társunk átveszi a labdát, majd átpasszolja a másik oldalra, ahol a másik társunk kapura lő. Természetesen sokat meccselnek is edzésen, valamint a rögzített szituációknak is nagy szerepe van a vakfociban, így erre is nagy figyelmet fordítanak.
Tájékozódás a Pályán és Kommunikáció
A kapus, az edző és a guide ugye segíthet a maga harmadában, de régen rossz lenne, ha csak rájuk alapozva közlekednének a pályán. A külső segítség csak a nüanszokban segít, azt nagyjából maguktól is érzik és hallják, hogy merre vannak a csapattársak és az ellenfelek. A maga harmadában minden elhangozhat, nincs korlátozás ilyen téren. A játékosok már a hanglejtésből és a hangerőből is értik, hogy mit akar a másik, de az is egyéntől függ, hogy mi hangzik el a segítőktől. Szabó István, mivel általában irányító és támadó szerepkörben játszik, azt szereti, ha a kapu előtt a guide jelzi, hogy hányan vannak előtte és körülbelül hány méterre van a kaputól.
A szerelésnek kétféle fajtája van: az egyik amikor megvárja a labdát vezető ellenfelet és beáll elé (feltartja), a másik pedig amikor kilépve próbál szerelni a hátvéd. Ekkor szoktak a durva sérülések keletkezni. Bár a laikusok nem gondolnák, náluk is van reklamálás, ami főleg a testi kontaktok megítélésénél szokott előfordulni. Csel náluk nincs, fejelés is nagyon ritka. Az ünneplést pedig állítólag nagyon rosszul művelik.
Nemzetközi Megmérettetések és Jövőbeli Kihívások
A csapat szépen fejlődött az elmúlt időszakban, ma már 8-9 fő rendszeresen részt vesz az edzéseken, és az együttes nem csak szerepel benne, de alapító tagja is a Közép-európai Vakfoci Bajnokságnak: egy cseh és egy lengyel csapattal összefogva indították el a sorozatot, amiben jelenleg hat csapat versenyez. Szabó István szerint sajnos nem lőnek elég gólt, szóval most ötödikek, de a negyedik hely talán meglehet a végére. Nyerni akarnak minden meccsen, mint a profik, de ezek a hétvégék mindig nagyon jó élményt nyújtanak.
Saját bevallásuk szerint történetük legnagyobb sikerét érték el a LÁSS vakfocistái az elmúlt hétvégén, hiszen egy rangos nemzetközi tornán szerezték meg a 2. helyet Lipcsében. Pedig az előjelek nem voltak túl kedvezőek, hiszen csere nélkül utazott ki a gárda Németországba, ennek ellenére kiváló csapatokat előztek meg a viadalon, valamint Tóth Gábort választották meg a legjobb játékosnak. A csapat és segítői: Nagy Atesz kapus/"edző", Kékesi Katinka Guide és mindenes, Józsi sofőr és segítő, Forgács Szabolcs, Szabó István, Almádi Csaba és Tóth Gábor mezőnyjátékosok voltak.

Magyarországon a LÁSS az egyetlen csapat, bár úgy tudni, Nyíregyházán is van egy alakulófélben lévő gárda. Idénytől függően 6-10 fővel vannak jelen az edzéseken, de sajnos az Európa-bajnokságra nem tudnak menni, mert kevés a B1-es stádiumú játékosuk (ez a látássérültek között a teljesen vak kategória), valamint az anyagi lehetőségeik is szűkösek, ezért számukra a kvalifikációs torna is elérhetetlen.
A fejlődésüket az is jelentősen hátráltatja, hogy sokszor foghíjasak edzésen, valamint csak egymás ellen tudnak gyakorolni, és már nagyon ismerik egymást. Éppen ezért külföldre kell menniük meccseket játszani a fejlődésük érdekében, és van is egy ligájuk, ahol a prágai, a krakkói, a wroclaw-i és a brno-i csapattal mérkőznek meg évente ötször egy-egy forduló alkalmával, amelynek mindig az egyik egyesület a házigazdája. Emellett rendszeres résztvevői nemzetközi tornáknak, jártak már cseh, lengyel és német megmérettetésen, de jártak már Belgiumban és Görögországban is.
Náluk nagyon fontos a taktikai formáció. Ideális esetben az 1-2-1 lenne a nyerő formula, de sajnos nem tudnak ebben a felállásban játszani, mert ehhez egy kiváló befejező csatár szükségeltetne, akinek tökéletes technikai tudása van, így kifogástalanul veszi át a labdát, valamint jól tájékozódik a pályán is.
A Professzionális Labdarúgás Élménysége
Szabó István figyelemmel követi a világ labdarúgását, és már többször is volt profi meccsen. Legutóbb a Balmazújváros-Debrecen NB1-es meccset nézték meg a többiekkel, de ezekre a találkozókra inkább csak a meccs légköre miatt mennek ki. Jobban szeretik az alsóbb osztályú meccseket, ahol hallják a játékosokat, valamint még azt is, amikor valaki belerúg a labdába. A profi meccseket olyan emberrel szeretik nézni, aki jól közvetíti a lényeget, de az sem jó, ha nagyon részletesen próbálja átadni a látottakat, mivel ők el sem tudják képzelni, hogy milyen lehet a látók focija, nekik más az elképzelésük a fociról. De mindez az egész életükre igaz: a részletek sokszor elvesznek, de a lényeg mindig megmarad.
Családi Támogatás
Szabó István családja büszke rá, különösen a focista unokatestvérei. Édesapja két lábtörés után már megkérdezte, hogy nem akar-e inkább újra úszni. Felesége, Emília hatalmas lelkesedéssel segíti a gárdát a szervezési téren, szinte minden szervezési feladatot ő lát el. Családja szerencsére mindig támogatta mindenben, de sajnos ez nagyon ritka a vakok esetében.
tags: #vakok #europa #bajnoksag





