Játékos Értékelési és Reflektálási Módszerek az Órai Munkában

Az óratervezés olyan komplex folyamat, amelyben több tudományterület kutatási eredményeire is lehet, sőt szükséges építeni. Kognitív pedagógiai kutatások foglalkoznak elsősorban azokkal a kérdésekkel, hogy mit jelent a tudás, hogyan szerezzük meg és tároljuk az információkat, milyen ismeretelsajátítási folyamatok vannak, és milyen pedagógiai módszertanokkal lehet megteremteni a tanulók kognitív fejlődésének a legelőnyösebb környezetét. Ezek a kutatási eredmények hozzájárulnak ahhoz, hogy pedagógusként minél hatékonyabban tudjuk felépíteni az órát, megtervezni az óra szakaszait, minél eredményesebben tudjuk alkalmazni a különböző pedagógiai stratégiákat, figyelembe véve a tanulói csoport és a tanulók egyéni sajátosságait.

Az osztályteremben az anyanyelvi órán folyó diskurzusok komplex egésszé, diskurzuslánccá kapcsolódnak össze. Ha retorikai nézőpontból vizsgáljuk az anyanyelvi órán zajló folyamatokat, diskurzusokat, akkor a tanórát egy többszereplős komplex beszédműnek tekinthetjük, amelynek több résztvevője van, és különféle kommunikációs célok, pragmatikai funkciók kapcsolódnak hozzá. Ahogyan a beszédműveket, az anyanyelvi órát is több szakaszra oszthatjuk, és minden résznek megvan a maga sajátos domináns célja, funkciója a komplex egészen, jelen esetben a teljes anyanyelvi órán belül. A retorika tanításai szerint is kiemelten fontos, hogyan kezdjük és hogyan zárjuk a beszédet. Ezen a héten összegyűjtöttünk néhány olyan módszert, amelyekkel hatékonyabban tudjuk ellenőrizni, hogy az adott órán jól haladtak-e a gyerekek, vagy inkább további megerősítésre, újbóli magyarázatra és segítségre van szükségük.

Az RJR-modell és a reflektálás fontossága

Az általánosan alkalmazható RJR-modell szerint hagyományosan három szakaszra tagoljuk az anyanyelvi órát. Az első rész a ráhangolódást (= R), a jelentésteremtés előkészítését szolgálja, a középső, időben leghosszabb terjedelmű részben történik a jelentétemtés (= J), az új ismeretek elsajátítása és a gyakorlás, a harmadik záró szakasz célja pedig a reflektálás (= R).

A tanítási órának ez a hármas felosztása funkciójában közel áll a retorikában a szónoklatok felépítésére ajánlott hármas felosztáshoz. A beszédek hármas tagolása - ahogyan az anyanyelvi órák három szakasza - azt is szolgálja, hogy az információk minél többször hangozzanak el, a bevezetésben a témamegjelöléskor, majd a kifejtésben, végül az összegzésben. Ez is segíti az emlékezetbe vésést. A pszichológiából ismert széli hatás vagy más néven a szeriálispozíció-hatás törvénye azt fogalmazza meg, hogy jobban emlékezünk arra, ami a szélén van, mint arra, ami a középső részben történik, jelenik meg. Az anyanyelvi óra tervezésekor is arra kell törekedni, hogy az óra nyitása és zárása is tudatosan végiggondolt és hatásos legyen.

Az anyanyelvi órát záró reflektálás szakaszának a főbb céljai a következők:

• az órán tanultak rögzítése a memóriában, az új ismeretek rendszerezése;
• reflektálás a tanultakra, a tanulási folyamatra, az új ismeretek és a tanuló közötti kapcsolatokra;
• a tanulással és az új ismeretekkel kapcsolatos pozitív érzelmi megerősítés.

Az óra záró szakaszának további funkciói lehetnek például: a házi feladat kijelölése és értelmezése; az új ismeretek elsajátításának az ellenőrzése; a tanulócsoport és a tanulók tanulási folyamatának az értékelése; a kommunikációs kapcsolat lezárása. Az RJR-modell nem csupán a tananyagra és annak elsajátítására figyel, hanem a teljes tanulási folyamatra, az egyéni tanulási eredményekre és a gyakorlati alkalmazásra is. Az RJR-modellre épülő órának nem pusztán a memorizálás a célja, hanem olyan aktív tanulói tevékenység szervezése, amely elsősorban a tanulók gondolkodását és személyiségét formálja.

Reflektálás a gyakorlatban: Önértékelés és visszajelzés

A reflektálás óraszakaszában szilárdulnak meg az újonnan elsajátított ismeretek, a tanulók ekkor aktívan alakítják azt a tudáskeretet, amely szükséges az új tudás befogadásához. Segíti az új fogalmi sémák kialakulását, ha a tanulók nem pusztán megismétlik a tanultakat, hanem saját maguk fogalmazzák meg, hogy mit tanultak. Jobban fognak emlékezni arra, amit a saját szavaikkal mondanak el. A megértés és az ismeretek alkalmazása akkor válik tartóssá, ha az új ismeretek a tanulók meglevő ismereteinek a kontextusába ágyazódnak be. Ennek érdekében célszerű arra ösztönözni a tanulókat, hogy megvizsgálják: milyen előzetes ismereteikre épülnek az új ismeretek, milyen kérdéseik merülnek fel velük kapcsolatban, hogyan viszonyulnak az új tudáshoz az eddigi ismereteik alapján, mennyiben változtatják meg a tudásukat az új ismeretek.

A reflektálás arra készteti őket, hogy saját tanulási folyamatukat megfigyeljék, önelemzést, önértékelést végezzenek. Az óra végi reflexió során a tanulók elemzik a tanulási folyamatot, saját tanulási eredményüket, felismerik a problémát, kérdéseket fogalmaznak meg. A metakogníció tudatossá teszi a tanulók számára a tanulásuk megfigyelését, és hozzásegíti őket ahhoz is, hogy képesek legyen saját tanulási folyamatuk szabályozására, az új ismeretek alkotó alkalmazására. Az óra végi reflektálás számos játékos módszerrel támogatható. A fenti tevékenységek a formatív értékelés hatékony eszközei.

Játékos módszerek az önértékelésre és visszajelzésre

A tanulók által adott visszajelzések legegyszerűbb módja, ha a kezüket használva megmutatják, szerintük hol tartanak. Ehhez csak fel kell mutatniuk az ujjaikat: Egyet mutatnak akkor, ha nem értik az anyagot, kettőt akkor, ha még nagyon zavaros számukra, hármat, ha úgy érzik, a lényeg megvan, de még sok tisztázandó kérdésük lenne, négyet, ha az anyag nagy része világos, ötöt, ha teljesen jónak értékelik tudásukat az új anyaggal kapcsolatban. Egymás előtt persze nem mindig vállalják fel szívesen, ha nem megy valami, ezért játékossá és diszkrétté tehetjük az értékelést azzal, ha azt az utasítást adjuk, hogy hajtsák le fejüket a padra, mintha aludnának, és így emeljék fel kezüket.

Egy másik önértékelésen alapuló módszer a sikerskála alkalmazása. Rajzoljunk a táblára egy hosszú vonalat, ez lesz a sikerskála. Aki látványosabban szeretné megoldani, készíthet a padlóra is egy ilyen sávot, pl. szigetelőszalag felragasztásával, de lehet egy fonaldarabot is felfüggeszteni a terem valamelyik szegletében. A tanulók kapnak egy-egy post-it lapot, erre írják a kérdésünkre adott válaszukat.

Ez a módszer is a tanulók önértékelésén alapul. Mindenki kap három kártyát, egy pirosat, egy sárgát és egy zöldet. Az önálló feladatvégzés közben azt a színű kártyát teszi maga elé, amelyik az aktuális tudásszintjének megfelel: pirosat, ha segítségre van szüksége, sárgát, ha nem biztos a dolgába, zöldet, ha egyedül is elboldogul. Apró, öntapadós jelzőcédulákat is használunk, melyekre a tanulók felírják a nevüket. Az óra végén beszedjük a kártyákat, akár egy dobozba is dobathatjuk őket a gyerekekkel.

Az önértékelés legegyszerűbb, játékos, mozgásos módja főleg kisiskolások számára ajánlott. A tanulók a székükön ülnek. A tanár az óra anyagához köthető utasítást ad, pl. „Magasra száll a repülő, ha tudja, hány lába van egy légynek.” A tanulók, ha tudják a választ, felállnak, és magasra nyújtóznak, mint a repülő, amikor felszáll. Ezután a pedagógus leülteti őket: „Megérkeztünk, leszállunk.”

Játékok a kooperáció, kreativitás és kommunikáció fejlesztésére

Számos játékos tevékenység létezik, amelyek nemcsak fejlesztik a tanulók különböző készségeit, mint a kreativitás, a kooperáció és a kommunikáció, hanem közvetetten lehetőséget is biztosítanak ezen képességek megfigyelésére és értékelésére az órai munka során.

Közös alkotás és együttműködés

Az együttes tevékenység megtapasztalása és a kommunikáció gyakorlása kulcsfontosságú. A társaság 3-6 fős kiscsoportokra válik szét. Minden csoport 20 percet kap arra, hogy természetes és mesterséges környezetéből különféle darabokat összegyűjtsön, és eldöntse, hogy melyek kerüljenek a dobozba. A csapatok úgy alakítják ki a dobozokat, hogy azokba egy kézzel be lehessen nyúlni, és így kitapogatni a bent lévő dolgokat. Két-két kiscsoport kicseréli dobozait, és felváltva, hol az egyik csapatból, hol a másikból egy játékos 1 percen keresztül mondhat mindenfélét arról, amit a kezében tart. A játékot beszélgetés zárja: Miért pont ezeket a dolgokat választotta az egyik ill. a másik csapat? Melyik információ alapján sikerült azonosítani a dolgot? Milyen élményeket adott a tapogatás?

A kreativitás fejlesztésére és az együttes munka örömének, a közös produkció létrehozásának megtapasztalására, a kooperáció által kapott többlet tudatosítására is alkalmas egy feladat, ahol 3-4 fős kiscsoportokat alakítunk. Minden csoport hajtogat a rajzlapból egy tálcaformát. A feladat az, hogy pontosan annyi kavicsot hozzanak az asztalon lévőből, amennyivel a tálcaformát kitöltik úgy, hogy minden egyes darab érintse a tálca alját és egymással is érintkezzenek a kavicsok. A többlettel rendelkező csoportok átadhatják a többletüket azoknak, akiknek hiányuk van. A résztvevők megbeszélik a játék folyamatát, azt, hogy az egyes csoportok milyen szempontokat részesítettek előnyben, elemzik, hogy milyen stratégiát követtek, hogyan lehettek volna még eredményesebbek.

Egy másik kreatív feladat során a résztvevők színes újságokból vágnak ki nekik tetsző képeket 10-15 percen keresztül. Körben ülnek és mindenki kitesz 3 képet az általa kivágottak közül. Ki-ki végignézi a „hívóképeket” és megkeresi melyikhez tud/akar kapcsolódni. 4-6 fő alakít ki egy kiscsoportot és közösen készítenek egy montázst. Teljes konszenzusra kell jutni abban, hogy mely képek szerepeljenek, és melyek nem. A csoportok megmutatják egymásnak alkotásaikat, és elmesélik, hogyan születtek meg azok, milyen találkozási pontok mentén állt össze a csapat. A montázsok a rendezvény végig a falon maradnak.

A közös tervezés, közös munka céljából felnőttek és gyerekek közös csoportjainak különösen ajánljuk az óriás gép építését. Eszközök: összeválogatott „játékbarlang” - régi függönyök, gyapjú, fólia, joghurtdoboz, stb. A csoport feladata az, hogy a munkamegosztásban megegyezve, majd pedig a különböző részek összeillesztésével megalkosson egy óriási gépet. Olyan képeket és kollázsokat lehet így együttműködve létrehozni, amelyek témája a „Barátság”, a „Csend”, a „Béke”.

Kommunikáció és bizalom építése

A játékosok közösen csinálnak a terem berendezéséből egy „akadálypályát”. A játékosok körben állnak, az egyiknek bekötik a szemét, és valaki kicsit megpörgeti, hogy a többiek addig meg tudják változtatni a helyüket. A bekötött szemű kiválaszt valakit a körben állók közül, aki végigvezeti az akadályok között. A vezetőn múlik, hogy mennyire nehezíti az útvonalat, hol időz el, mit fedeztet fel a társával. Ha végére értek, cserélnek. Ha már mindenki volt mindkét szerepben, akkor a csoport megbeszéli az élményeket.

A nonverbális kommunikáció gyakorlása és az információtorzulás megtapasztalása is fontos lehet. A résztvevők körben ülnek. Az egyik csoporttag feláll, sorban odamegy társaihoz és tetszés szerinti gondolatot, érzést, üzenetet közöl velük szavak nélkül, nonverbális eszközökkel. Ezt követően mindenki hasonló módon jár el.

A bizalom építésére a résztvevők vállukat összeérintve kört alkotnak. Jeladásra mindenki egy időben leül. Vagy szorosan egymás mellett állva kört alkotnak. Egy diák a kör közepére áll és lassan hátra dől. A mögötte álló társak elkapják és gyengéden átirányítják a másik oldalra. Lassan és gyengéden koordinálják a résztvevők a mozgásukat, és a középen álló élvezi a bizalmon alapuló hullámzó mozgást. Odaillő zene erősítheti fel az érzelmi élményt. Ez a játék a középen álló csoporttag számára sok melegséget és elfogadást közvetít.

A „kézcsomó” játékban a résztvevők csoportokként köröket alkotnak olyan módon, hogy válluk összeérjen. Becsukják a szemüket, és előre nyújtják a kezeiket egészen addig amíg el nem érik valamelyik társuk kezét. Azután kinyitják a szemüket, és megpillantják a kezek zűrzavaros összefonódását. Megpróbálják kioldani a csomókat úgy, hogy közben nem engedik el egymás kezét. Ügyes forgások, átbújások és átmászások segítségével kinyílik a kör.

Ismeretek rögzítése és rendszerezése

A jelentésteremtés óraszakaszában elsajátított ismereteknek a hosszú távú memóriában kell rögzülniük ahhoz, hogy az ismereteket képesek legyünk alkalmazni. Az új ismereteknek a tartós emlékezetben való rögzítését többféle módszertani eljárás szolgálja: a gyakorlás, az ismétlés, az ellenőrzés és a rendszerezés. Az óra végén a memóriában való rögzítés önmagában nem feltétlenül jelent rendszerezést, ha csak az emlékezetre épít, és nem célja a tanuló meglevő ismereteihez kapcsolni a tananyagot.

Az órán elsajátítandó ismeretektől, a tananyag jellegétől is függ, hogy mi lesz a tervezett tanulási eredmény, mit összegzünk, mit rendszerezünk az óra végén, és milyen mértékben van szükség elsődleges rögzítésre és rendszerezésre. Például a helyesírás témaköre tartalmaz rendszerbe illeszthető, szabályokkal leírható ismereteket, valamint szabályokkal le nem írható, elsősorban a példák megtanulására épülő tananyagot. Ezt hatékonyan támogatja az ábrakészítés, a szabályok és a példák táblázatba foglalása.

Az ismeretbővítő, jelentésteremtő órák jellemző eleme a jegyzetelés, a vázlatkészítés az új ismeretekről. Vázlatot készíthetnek a tanulók egyénileg, párban, csoportban vagy osztályszinten közösen; önállóan, társakkal vagy a pedagógus segítségével. A vázlat készülhet a táblán, a füzetben vagy digitális alkalmazás segítségével. Felépülhet az új ismereteket összegző kulcsszókból, tételmondatokból vagy olyan összegző kérdésekből, amelyek a tanultak főbb elemeire kérdeznek rá. A felsorolásjellegű vázlaton kívül grafikus szervezők, például fürtábra, táblázat vagy halmazábra, továbbá különféle digitális alkalmazások, például szófelhő segítségével is lehet vázlatot készíteni.

Az alábbi táblázatban összefoglaltunk néhány játékos módszert, amelyek segíthetnek a reflexióban és az értékelésben:

A játékos értékelési és reflektálási módszerek beépítése az órai munkába nemcsak a tanulási folyamat hatékonyságát növeli, hanem hozzájárul a diákok motivációjához és az osztálytermi légkör javításához is. Ezek a módszerek segítik a pedagógusokat abban, hogy pontosabb képet kapjanak a tanulók tudásáról és fejlődéséről, miközben a gyerekek is aktívabban részt vesznek saját tanulásuk irányításában.

tags: #jatekos #ora #vegiertekeles

Népszerű bejegyzések:

• Alsóörsi elismert tehetségek
• az Utrera középpályása
• Kispályás floorball diákolimpia hírek
• A UTE és Fehérvári Titánok jégkorong mérkőzéseinek összefoglalója
• A modern futball teljesítményanalízise