A válogatott vízilabdázó, aki diplomata lett: Gór-Nagy Miklós különleges útja
A sportolói életpálya lezárása után sok élsportoló keresi a helyét a civil életben. Gór-Nagy Miklós, a magyar vízilabda-válogatott egykori világbajnoka, a profi sportot elhagyva egy egészen más, de nem kevésbé felelősségteljes területen kamatoztatja tapasztalatait és tudását: a diplomáciában.
Az élsportolótól a külgazdasági attaséig
Három évvel ezelőtt, profi vízilabdás pályafutása végén nagy váltással a diplomáciában helyezkedett el, két éve pedig Magyarország New York-i főkonzulátusának külgazdasági attaséjaként tevékenykedik. Mint ahogy ő maga vallja: „Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy diplomataként, külgazdasági attaséként dolgozhatok Magyarország érdekében, segíthetem a magyar cégeket külföldön, ugyanakkor kiváló befektetési helyszínként mutathatom be Magyarországot.” Ez számára mindennap kitüntetett feladatot jelent.
Gór-Nagy Miklós (39 éves) 200-szoros válogatott vízilabdázó. Az Eger és a Ferencváros játékosaként háromszoros magyar bajnok, az FTC-vel Bajnokok Ligája- és európai Szuperkupa-győztes.
Az élsportoló tudatosan készült a sport utáni életre. „Tudtam azt is, hogy egyszer véget ér majd ez a »kegyelmi állapot«, ami számomra az élsportot jelenti, hogy kikerülök egyszer a burokból, és akkor új időszak kezdődik az életemben. Erre tudatosan készültem.” Ennek köszönhetően két diploma - egy közgazdász és egy jogász - és egy felsőfokú angol nyelvvizsga birtokában vághatott bele új karrierjébe. A tanulást egyáltalán nem hanyagolta el, még profi sportolóként sem: „Tanultam, repülőn, buszon, délutáni alvás helyett, sőt még hullafáradtan, kőkemény meccsek után is. Ha a villamoson edzésre menet két bekezdést el tudtam olvasni, az már rengeteget segített.” Külön kiemelte a Károli Gáspár Református Egyetem jogi karának stábját, akik sokat segítettek az egyéni tanrenddel. Gór-Nagy Miklós hangsúlyozza: „A sportolónak készülnie kell a sport utáni életére, mert utána egészen más pálya következik, más szabályokkal, más közegben.”
A váltás pillanatai és a diplomáciai kihívások
A vízilabda-pályafutása végén a Külgazdasági és Külügyminisztériumba elküldött életrajzára hamarosan válasz érkezett. „Éppen úton voltam a csapattal 2019 júniusában a belgrádi Világligára, amikor hívtak telefonon. Jeleztem, hogy még egy hétig vízilabdázó vagyok, de a visszaérkezésem után örömmel állok rendelkezésre.” Néhány hónappal később már az Exportfejlesztési Koordinációs Főosztályon dolgozott, majd New Yorkban.
Gór-Nagy Miklós: Örültem a gólomnak, hiszen úgy volt, hogy nem is játszom
Diplomataként a feladatai gyökeresen eltérnek a sportban megszokottaktól. „Ez ebből a szempontból más kávéház, mint élsportolónak lenni. Egy egészséges lövés után nem fél másodperc múlva derül ki, hogy gól lett-e vagy nem. Nekünk azt kell elősegítenünk, hogy a magyar cégek az érdekeiket a határainkon túl - esetemben az Egyesült Államokban - érvényesíthessék.” A diplomáciai „meccsek” is más időtávon zajlanak: „Ezek a meccsek nem négyszer nyolc percig tartanak, mint egy pólómérkőzés. Sokszor évekbe telik egy ügylet lefolyása. A kapcsolatrendszer kiépítése pedig folyamatos.”
A magyar-amerikai gazdasági kapcsolatok kiválóak. Több mint 1700 amerikai cég működik Magyarországon, körülbelül százezer embernek adnak munkát. Gór-Nagy Miklós szerepe az, hogy „a magyar cégek érdekeit segíti elő itt kint, és próbálja hazánkba csalogatni az amerikai tőkét.”
Elszakíthatatlan kötelék a vízilabdával
Habár fizikailag messze került a magyar vízilabdás közegtől, a sportágtól nem szakadt el. „Odakint is játszom egy New York-i csapatban, másrészt edzője is vagyok egy másik csapatnak, amelyet néhány edző kollégámmal indítottunk útjára.” Önkéntes alapon a női szakágat vezeti, ahol több mint száz gyerek vesz részt a programban. Büszke a lányokra, akik bekerültek az ország húsz legjobb csapata közé a 14 év alattiak kategóriájában. Célja, hogy Manhattan legjobb póló programját alkossák meg - természetesen magyar módszerek alapján.
„Úgy gondolom, a vízilabdától 27 közös év után nem lehet, és nem is akarok elszakadni.” Edzőként fontosnak tartja, hogy be is ugorjon a medencébe, és megmutassa, mit hogyan kell csinálni, hiszen „könnyebb megmutatni, mint elmagyarázni.”
Mentori örökség és a magyar vízilabda ereje
Gór-Nagy Miklós pályafutása során olyan legendás edzőkkel dolgozott együtt, mint Gerendás György, dr. Kemény Dénes, Kovács István és Benedek Tibor. „Dénes félelmetesen tudott motiválni, volt, hogy csak azért váltottam csapatot, hogy az általa megkövetelt szintre fel tudjak nőni.”
Dr. Kemény Dénes, a mesteredző, szintén kiváló példája a sport és a szélesebb értelemben vett diplomácia összekapcsolódásának. Edzőként három alkalommal vezette olimpiai bajnoki címig a magyar férfi vízilabda-válogatottat (2000, 2004, 2008), valamint nyert világ- és Európa-bajnokságot, világkupát és világligát; 16 év alatt 24 érmet szerzett. Sportvezetőként 2012 és 2018 között a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke volt, és sportdiplomataként 2013 után, 2017-ben is beválasztották a FINA edzőbizottságába, amelynek később alelnöke, 2022-től elnöke lett. 1978-ban Budapesten szerzett állatorvosi diplomáját kamatoztatva 1986-ig Magyarországon, majd egy évtizeden keresztül Olaszországban gyakorlati és kutató állatorvosként is dolgozott, ezzel is bizonyítva a sportolók intellektuális sokoldalúságát.
Gór-Nagy Miklós nagy bizalommal tekint a magyar vízilabda jövőjére, mind a férfi, mind a női szakágban. „Maga a vízilabdás közeg olyan erős, annyira magas színvonalú képzést nyújt, annyira pontosan tudja, mi kell a győzelemhez, hogy egyszerűen kitermeli magából a tehetségeket, a jó játékosokat.” Ehhez társul a szakszövetség és az edzők folyamatos szakmai munkája és a megújulás. „Ez biztosítja az utánpótlásképzés folyamatosságát, és ennek köszönhetően nem arra kell várnunk, hogy megint jöjjön egy csodageneráció.”
Saját bevallása szerint a magyarok történelmi tapasztalata és küzdelme hitelessé teszi őket, és "tudunk mit tanítani Amerikának".
tags: #valogatott #vizilabdazo #diplomata
