Vardar bukása és a Siófok KC felemelkedése a női kézilabdában
A női kézilabda Bajnokok Ligája a végjátékához érkezett, a Budapesten megrendezett Final Fourban a harmadik helyért a macedón Vardar és az orosz Dinamo Sinara (leánykori nevén Dinamo Volgográd) mérkőzik meg.
A Vardar Szkopje egy orosz befektető hatására vált a 2010-es években Európa egyik legnagyobb kézilabda-egyesületévé mind női, mind férfi vonalon. Szergej Szamszonyenko orosz milliárdos befektető-üzletember szereti a sportot. Meglepőnek hathat, hogy szenvedélyét nem hazájában, hanem Észak-Macedónia fővárosában, Szkopjéban bontakoztatta ki. A Vardart 2012-ben vásárolta meg.
Ez nem csak azt jelentette, hogy a klubba egyik napról a másikra olyan világsztárok érkeztek, mint Sterbik Árpád, hanem a helyieknek egy új, 5500 férőhelyes hipermodern csarnokot, a Jane Sandanski Arénát, valamint egy szállodakomplexumot is felépíttetett. Előbbi azért volt szükséges, hogy ne kelljen osztoznia a projekt hajnalán szintén világsztárokat a soraiban tudó Metalurggal a Boris Trajkovski Arénán.
A Vardar az egyik legjobb hangulatú, legfanatikusabb szurkolótáborral bíró kézilabdacsapattá vált Európában. Aztán az eredmények is jönni kezdtek, sorozatban három BL-negyeddöntő után a 2016-17-es szezonban eljött az áttörés. A férficsapat nemhogy bejutott a kölni négyes döntőbe, de rögtön meg is nyerte azt, előbb a Barcelonát, majd a PSG-t legyőzve.
A női csapat is megcselekedte, amit az orosz milliárdos megkövetelt. 2014 és 2018 között sorozatban öt alkalommal jutottak be a budapesti Final Fourba. Az utolsó két alkalommal a végső győzelemhez is közel jártak, azonban a Győri ETO mindkétszer meg tudta nyerni ellenük a hosszabbítást.
Aki látta a 2018. májusi BL-döntőt, nem felejti el Andrea Lekics, vagy az azóta Siófokban kézilabdázó Andrea Kobetics arcát, amint Kiss Éva kivédi Andrea Csovics lövését. Ekkor már hivatalos volt, hogy Szamszonyenko kiszáll a Vardarból. Ahogy teltek a hónapok, a Szkopjéban csak „Orosz" becenévre hallgató mecénás felhagyott eredeti tervével, és mégsem szállt ki teljesen az általa felépített klubból.
A Vardar Szkopje egy orosz befektető hatására vált a 2010-es években Európa egyik legnagyobb kézilabda-egyesületévé mind női, mind férfi vonalon. A pénzügyi gondok hatására előbb 2018-ban a női csapatot adták fel, majd úgy néz ki, most a férfiegyüttesre is végleg elfogyott a pénz. A Vardar az egyik legjobb hangulatú, legfanatikusabb szurkolótáborral bíró kézilabdacsapattá vált Európában. Aztán az eredmények is jönni kezdtek, sorozatban három BL-negyeddöntő után a 2016-17-es szezonban eljött az áttörés. A férficsapat nemhogy bejutott a kölni négyes döntőbe, de rögtön meg is nyerte azt, előbb a Barcelonát, majd a PSG-t legyőzve. A női csapat is megcselekedte, amit az orosz milliárdos megkövetelt. 2014 és 2018 között sorozatban öt alkalommal jutottak be a budapesti Final Fourba. Az utolsó két alkalommal a végső győzelemhez is közel jártak, azonban a Győri ETO mindkétszer meg tudta nyerni ellenük a hosszabbítást.
A CSM Bucurestihez ment, erről a korszakról azt mondta, pályafutása legnehezebb része volt. Azonban valami jót adott neki. Megtanult uralkodni magamon. Elkezdtem másképp gondolkodni, új szemszögből látni a dolgokat. Ez egy igazi átmenet volt az életemben, és rájöttem, mi a fontos számomra, és mi nem.
A Buducnost hihetetlen volt. Talán az egyik legjobb csapat, amivel valaha játszottam. Három év alatt két Bajnokok Ligája-címet nyertünk, ezt leírni is nehéz. Állandóan Bojana Popoviccsal és Maja Saviccsal lógtam, két legendával és csodálatos játékossal. Nagy hatással voltak rám. Az volt az álmom, hogy felemelhessem egyszer a BL-trófeát. Bojana betartotta az ígéretét, én emelhettem fel a történelmi serleget. Megtanított arra, hogy ha én vagyok a csapatkapitány, hogyan legyek ott a társak mellett, és hogyan segítsek a fiatalabb játékosoknak.
A Vardar Szkopje egy orosz befektető hatására vált a 2010-es években Európa egyik legnagyobb kézilabda-egyesületévé mind női, mind férfi vonalon. A pénzügyi gondok hatására előbb 2018-ban a női csapatot adták fel, majd úgy néz ki, most a férfiegyüttesre is végleg elfogyott a pénz. Szergej Szamszonyenko orosz milliárdos befektető-üzletember szereti a sportot. Meglepőnek hathat, hogy szenvedélyét nem hazájában, hanem Észak-Macedónia fővárosában, Szkopjéban bontakoztatta ki. A Vardart 2012-ben vásárolta meg.
Ez nem csak azt jelentette, hogy a klubba egyik napról a másikra olyan világsztárok érkeztek, mint Sterbik Árpád, hanem a helyieknek egy új, 5500 férőhelyes hipermodern csarnokot, a Jane Sandanski Arénát, valamint egy szállodakomplexumot is felépíttetett. Előbbi azért volt szükséges, hogy ne kelljen osztoznia a projekt hajnalán szintén világsztárokat a soraiban tudó Metalurggal a Boris Trajkovski Arénán.
A Vardar az egyik legjobb hangulatú, legfanatikusabb szurkolótáborral bíró kézilabdacsapattá vált Európában. Aztán az eredmények is jönni kezdtek, sorozatban három BL-negyeddöntő után a 2016-17-es szezonban eljött az áttörés. A férficsapat nemhogy bejutott a kölni négyes döntőbe, de rögtön meg is nyerte azt, előbb a Barcelonát, majd a PSG-t legyőzve. A női csapat is megcselekedte, amit az orosz milliárdos megkövetelt. 2014 és 2018 között sorozatban öt alkalommal jutottak be a budapesti Final Fourba. Az utolsó két alkalommal a végső győzelemhez is közel jártak, azonban a Győri ETO mindkétszer meg tudta nyerni ellenük a hosszabbítást.
A decemberi világbajnokság arany- és bronzérmeseFotó: Eurosport
A Siófok KC-nál remek napok járnak, hiszen a napokban átadták a csapat új csarnokát, nem sokkal korábban pedig bejelentették, hogy a BL-döntős Vardar két világklasszisa is a csapathoz szerződik. A magyar női kézilabda térképére nem egész egy évtizede felkerült klub 2010-ben zárta története első NBI-es szezonját, és eddigi legnagyobb sikere (a másod- és harmadosztályban szerzett bajnoki címeken kívül) egy bajnoki harmadik hely.
Totális szereptévesztés a Siófok KC-nál
Bár az sem egészséges, hogy a világ legjobb csapatának számító Győrből szinte menekülnek a magyar válogatott játékosok, az ETO döntései abból a szempontból védhetők, hogy az általuk megfogalmazott célokért nehéz lenne magyar játékosokkal küzdeni. Ezt a kérdést nem is kell túlragozni: a legutóbbi vébén a 15., a legutóbbi Eb-n a 12. helyen végzett a magyar válogatott. Az azonban még az amorffá torzított magyar sportban is kiemelkedően szűklátókörű gondolkodásra vall, ami Siófokon történik. A városban tökéletesen gyökértelen sportág mesterséges felépítése minden szempontból a magyar sportfinanszírozási rendszer állatorvosi lova: annyi pénz van, hogy ezt is meg lehet csinálni, hát akkor csináljuk! Nem számít, hogy se igény, se szükség nincs rá.
Senki nem várná el a csapattól, hogy a Győrrel és a Ferencvárossal versenyezzen a BL-be jutásért, de még a hasonló elvek mentén épülő Érddel, vagy a hagyományos fellegvárakkal, a Dunaújvárosnál és a Debrecennél sem feltétlenül kellene nagyobbra nőnie. Ehelyett lehetne nevelőklub, ahol a nagyokhoz be nem férő fiatalok, illetve a klub - a honlap szerint 200 gyereket foglalkoztató - akadémiájáról kikerülő kézilabdázók játszhatnának. Ez a magyar kézilabda érdekeit szolgálná, míg a mostani helyzet fogalmunk nincs, kinek áll érdekében.
A Siófok KC 2014-ben a győri utánpótlásklubnak számító Veszprémi Barabás legyőzésével a 3. lett a Magyar Kupában, és mivel a Fradi és a Győr a BL-ben szerepelt, jogosult lett a KEK-indulásra. Ettől úgy felbátorodtak a siófoki vezetők, hogy a friss világbajnok Daniele Piedade mellett a német válogatott Nina Wörz is a csapat játékosa lett, a vezetőedzői pozíciót pedig a világhírű Christian Dalmose kapta meg. Aztán jött a BL-győztes Buducnosttól Irina Nyikitina, és a Krimmel, a Viborggal és a Vardarral taroló Szanja Damnjanovic. Jelenleg a csapat tagja Estelle Nze Minko, a világbajnok francia csapat irányítója, a szintén francia Camille Aoustin, a dán válogatott, a BL-döntős CSM Bucurestitől szerződtetett Simone Böhme (nyáron jön a norvég válogatottal világ- és Európa-bajnok Silje Solberg is), a horvát válogatott Katarina Jezic, a román válogatott Gabriela Perianu és Denisa Dedu.
A két, néhány napja bejelentett érkező közül különösen Andrea Penezic esete érdekes. A világ egyik legjobb átlövője 32 évesen már a visszavonulást fontolgatta a Vardar szétesése után, de a magyar klubok meggyőzték, hogy folytassa. Képben volt a Ferencváros is, de a játékos ambícióiról, illetve a fizetési lehetőségekről sokat elmond, hogy a biztos BL-szereplés helyett az éppen a női kapitány testvére, Lars Rasmussen által irányított Siófokot választotta. A Fradi operatív igazgatója, Nyíri Zoltán csak annyit mondott, “vannak klubok, amiknek sokkal mélyebb a pénztárcája, közéjük tartozik a Siófok is.” A másik érkező, az orosz világbajnok Tatyjana Hmirova csak annyit mondott, nagyon várja, hogy a nyáron érkező vezetőedző, Tor Odvar Moen alatt játsszon. A norvég BL-győztes edző hosszú távú szerződést kötött ugyanis a Siófokkal.
A képen hét magyar válogatott játékost rejtettünk elFotó: Eurosport
Esztelen építkezés és a magyar kézilabdázás jövője
Lehetne ez akár jó is Azzal semmi gond nincs, ha egy klub komoly célokat dédelget. A magyar bajnokság - bár ezt az eredmények helyett csak a klubok játékosállománya támasztja alá - a világ legerősebb női bajnoksága, és ha egy csapat ki akar jutni a nemzetközi porondra, akkor áldozatokat kell hoznia, hogy versenyképes legyen. Abból a szempontból is védhető lenne néhány döntés, hogy az élcsapatokba csak edzéseken beférő játékos, aki Siófokra kerül akár kölcsönbe, vagy végleg, nem érezné azt, hogy megrekedt a fejlődésben, és nem élné meg komoly visszalépésként a siófoki játéklehetőséget. Ezeket a lehetőségeket azonban felülírja a realitás.
A Fradi mutatja az utat a Siófoknak Nyíri korábban is idézett nyilatkozatában (NSO.hu) elmondta, “a Fradinak van egy eltökélt célja, a csapatban nem lesz hat-nyolc légiós. Most is négy van csupán, és ugyan jövőre lesz változás, de négynél több külföldi játékost akkor sem szerződtetünk. Mi a magyar kézilabda és a válogatott érdekeit tartjuk szem előtt”.
Márpedig a Fradi a nemzetközi mezőnyben sem kispályás: évek óta kacérkodik a Final4-ba jutással (idén sem esélytelen rá), így sokkal érthetőbb, de legalábbis elfogadhatóbb lenne, ha ők döntenének úgy, hogy a Siófok útját járják. Ehhez képest a bajnokságban éppen a 7. helyen álló Siófok nemcsak licitháborúba bonyolódott a Fradival, de le is győzte az Andrea Penezic aláírásáért folyó versenyben.
A siófoki kézilabda a felcsúti futball alteregója. A szükségtelenül a csapatba öntött milliárdok semmilyen érdeket nem szolgálnak a helyieken kívül, hiszen a rá költött összegek fényében erősen megkérdőjelezhető a sportértéke, az utánpótlásról, illetve a fenntartható fejlődésről pedig első körben elég annyi, hogy a siófokiak jelenleg se a felnőtt, se a junior, se az ifjúsági válogatottba nem adnak játékost.
A csapat létét, ahogy a Puskás Akadémia esetében is, egyetlen pozícióban levő személy indokolja: a korábban a siófoki futballcsapatot is birtokló Fodor János a hírek szerint kiváló kapcsolatokat ápol azokkal, akikkel most érdemes jóban lenni. Fodor cége adta el Mészáros Lőrinc egyik vállalatának a balatonparti rádióadót, a Part FM-et, a frissen elkészült csarnok építési munkálataiban pedig alvállalkozóként bukkant fel a Tiborcz Istvánhoz köthető West Hungária Bau, illetve maga a jónevű Elios Zrt is. A csarnok építési munkálataira egyébként Fodor saját cégét találta a legalkalmasabbnak, és amikor az építkezés forráshiány miatt leállt, sógora vállalkozását bízta meg a befejezéssel (miután megérkezett az államtól a 900 milliós segítség).
Fenntartható fejlődés?
A legnagyobb gond az ilyen projektekkel - és ide sorolhatjuk a futballban és a női kézilabdában is prominens szerepre törő szörnyszülöttet, a Seszták Miklós fejlesztési miniszter által gründolt Kisvárdát is -, hogy hiába látványosak az új létesítmények, és imponálóak a játékoskeretek, ezek csupán tiszavirág életű sikerek.
Nem is kell összeomlania a teljes TAO-rendszernek ahhoz, hogy a Siófok elveszítse talmi erejét, már az is elég lesz a mesterségesen létrehozott klub hanyatlásához, ha 2020-tól esedékes EU-s forráscsökkenés (és mindegy, hogy reálértéken 26, vagy 39 százalékos lesz a kohéziós források visszaesése) miatt a kormány kénytelen lesz megnyirbálni a sportra jutó összegeket.
Ha a siófokihoz hasonló klubok kénytelenek lesznek a saját utánpótlásukra támaszkodni, de még őket sem tudják majd megfizetni, így a fiatalok is gyorsan távoznak, akkor helyreáll a világ rendje.
Női kézilabda döntő 🤾♀️ | Párizsi bajnok
A mérkőzés 14:30 - kor kezdődik. Üdvözöljük on-line oldalunkon.
A női kézilabda BL is a végjátékához érkezett, a Budapesten megrendezett Final Fourban a harmadik helyért a macedón Vardar és az orosz Dinamo Sinara (leánykori nevén Dinamo Volgográd) mérkőzik meg. Az idei sorozatban a Dinamo megnyerte az első csoportkört, de a középdöntőben kikapott a Buducnosttól és a Vardartól is, így a harmadik helyen végeztek. Lássuk melyik csapat lesz tehát a motiváltabb, talán ezen is múlik a mérkőzés kimenetele, a közhely nem feltétlenül igaz, hogy a kevésbé csalódottabb csapat - esetünkben a Dinamo - nyeri a bronzérmet.
A mérkőzés vége. Már nem játsszák végig a támadást a Vardar játékosai. EL GHAOUI még betalál ziccerből, fél perc van hátra. PENEZIC lő a bal sarokba egy szabaddobás után, eldőlt...
A Vardar nyerte a bronzérmet, míg a sok fiatal játékossal felálló Dinamónak a Final Fourban való részvétel is sikernek tekinthető, annyira csalódottak ők sem lehetnek.
tags: #vardar #kikapott #a #buducnosttol
