Balczó András: Az olimpiai bajnok öttusázó hitvallása és életútja
Balczó András, a háromszoros olimpiai- és tízszeres világbajnok egykori öttusázóval a sportról talán a legnehezebb beszélgetni. Különösen nem azóta, hogy a nyolcvanas évek közepén gyanútlanul elvállalt egy tévéfelvételt, amelyet azután drasztikusan megkurtítottak, mielőtt adásba került. Attól kezdve csak egyenesben vállal rádiós vagy tévés megszólalást. Az írásos változat még nehezebb.
Megérkezve a jelentős részben két kezével épített budakeszi családi házba, mindjárt egy kis technikai gond adódott. A ház őrzője és családtagja, egy magyar vizsla és labrador keveréke, Csoki ugyanis keményen ellenezte az udvarra történő belépést. Csak akkor törődött bele, amikor egy karéj száraz kenyeret kapott, amolyan belépődíjként.

A kezdetek és a sportkarrier
Mindenkinek van egy olyan menekülési útvonala, amelyen a hűség megmarad. Balczó András esetében ez az öttusa volt. Érettségi után az öttusázás szándékával Csepelre ment, ahol Benedek Ferenc írt egy levelet a szüleinek, kérve, hogy a fiukat engedjék el. Szerez neki állást, a munkásszálláson lakhatást, engedjék fel Csepelre. Fel is ment 1956. július 2-án. Dolgozott a gyárban nyolc órát, előtte-utána pedig edzésen vett részt. Hamar bekerült a válogatottba.
Tizenöt éves korában hallotta a rádióban, hogy Chilében egy magyar öttusázó, akit Benedek Gábornak hívnak, világbajnokságot nyert. Arra gondolt: „ha egy magyar öttusázó világbajnok lehet, én miért ne lehetnék az?” Attól kezdve másként léteznie, mint öttusázónak, soha nem vetődött fel benne. Korábban hetente egy úszóedzése volt Debrecenben, és Hecker Valter barátja révén köze lett a lovakhoz. Tehát volt három sportág, amelyeket egymástól függetlenül gyakorolt.
A sikerek és a megtapasztalások
1957-ben már kivitték volna a világbajnokságra, de lebetegedett. Egy évvel később részt is vehetett a vébén, ahol hatodikként végzett, 1959-ben, 21 éves korában pedig második volt a világbajnokságon. Rómában, 1960-ban olimpiai bajnokok lettek csapatban, egyéniben negyedikként fejezte be a versenyt. Így került be az öttusázásba, amiről otthon úgy gondolta: „ha egy világbajnokságot nyerek, akkor életem végéig olyan boldog leszek, hogy ezt soha senki nem fogja tőlem elvenni.”
1969-ben már az egymást követő ötödik világbajnokságát nyerte meg, eggyel többet, mint bárki más, és az a maradéktalan boldogság, amit egyetlen vb-aranyérem megnyerésétől remélt, az ötödiknél sem volt meg benne. Nem volt ebben a vágyva vágyott állapotban. Akkor, ott a gúla tetején jött rá, hogy a sikerben nem nyerjük el a maradéktalan boldogságot. És akkor, abban a nagy szorgalomban valami elállítódott.

Balczó András kiemelkedő sporteredményei és életútjának mérföldkövei
Az alábbi táblázat Balczó András pályafutásának fontosabb állomásait és eredményeit mutatja be, amelyek a textusban is említésre kerültek:
| Év | Esemény | Eredmény / Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1956. július 2. | Csepelre költözés | Az öttusázás megkezdése Csepelen, munka mellett |
| 1957 | Világbajnokság | Betegség miatt nem vehetett részt |
| 1958 | Világbajnokság | 6. helyezés |
| 1959 | Világbajnokság | 2. helyezés (21 évesen) |
| 1960 | Római Olimpia | Csapat olimpiai bajnok, egyéni 4. helyezés |
| 1969 | Világbajnokság | Megnyerte az egymást követő ötödik világbajnokságát |
| 1971 | Világbajnokság | 3. helyezés |
| 1972 | Müncheni Olimpia | A vívás során átélt lelki fordulat, a büszkeség feladása |
A fordulópont és a hit megtalálása
Szerette volna még azt az aranyérmet hazahozni. Már 34 éves volt, kijutott Münchenbe is, ahol a vívásban megcsillant az aranyérem megszerzésének a lehetősége. Kezdett minden feszültté válni benne, görcsösség vett erőt rajta, nem tudott találatot adni, miközben egyre attól félt, hogy megszúrnak. Lénye legmélyén már feladta az aranyérem megszerzésének lehetőségét, mert annyira rosszul ment, és nem látta a kilábalás lehetőségét.
És akkor megtörtént az a teljes belátás: „kevesebb vagyok, ügyetlen vagyok, jobbnak gondoltam magamat. Ha valaki azért szeret engem, mert olimpiai bajnok vagyok, az a szeretet nem ér semmit. Engem kell szeretni, Bandit vagy Bandikát.” Ez valahogy egy megszabadulást okozott. Hirtelen elkezdett menni minden, mint a karikacsapás. Ezt a fordulatot úgy fogja fel, hogy az Isten megszánta őt!
Az igazi siker - portréfilm Balczó Andrással
Visszanézve az életére, úgy érzi, mintha az Isten azt mondta volna: „Teleaggattam a nyakadat aranyérmekkel, te tudod, hogy ezek nem érnek semmit. De küldelek azokhoz, akik azt hiszik, hogy ez érték, és elmondod nekik, hogy ki vagyok én és mit tettem veled.” Ezt Isten által megkomponált útnak tartja a mai napig, és dicséri az Istent, hogy minden szükségessel ellátta ahhoz, hogy sokszor nyerhessen. Az úgynevezett szerencsék és pechek szigorú sorba vannak állítva. A véletlenekben nem hisz. Váratlan dolgok vannak, véletlenek nincsenek.
A belátás és az alázat ereje
A vágyva vágyott állapot megtapasztalásának van egy elengedhetetlen feltétele. Ez a belátás: csalódtam magamban, kevesebb vagyok, mint gondoltam. Valahogy így alakulnak a dolgok, amikor az emberre az alázat rászakad. S amint az alázat megjelenik, akkor a büszkeség, ami szigetelőanyag, eltűnik az Isten és ember közül. És az Isten meg tudja érinteni az embert. Ez az érintés azt jelenti, hogy megérkezett. Tudja, hogy ezt az állapotot kereste egész életében.
Nem a siker adja meg ezt, hanem valami, amit az ember a lényegéből felad: a büszkeséget és a gőgöt, meg azt a felfogást, hogy nekem jár ez és ez a siker. És amikor megtörténik a vágyva vágyott célról való lemondás, a lemondás pillanata az, amikor a menny és a föld találkozik. Az ember belekerül egy olyan állapotba, amiről érzi, hogy ezt kereste. Ez az, megvan! Erről a pillanatról lehet azt mondani, hogy a lélek násza. Találkozás az Istennel.
Mi az, hogy belátás? Belátom, hogy kevesebb vagyok. Nem vagyok jó. Nem vagyok jogosult, nem az én jogos jussom egy aranyérem például az olimpián. Nem vidám belátás ez, de ettől kezdve az Isten átveszi az irányítást. Olyan, mint amikor egy révkalauz a Panama-csatorna bejáratánál átveszi a hajó irányítását, a kapitány pedig elmehet kávézni vagy szundikálhat egy jót. „Na, én így vagyok, úgy látom, hogy valami felelősséget átvett rólam a Teremtő és megadja azt, hogy mehetek és örömhírt mondhatok az embereknek: Ne add fel a reményt, hisz van megoldás.”
Filozófia a sikerről és a kudarcról
Balczó András szerint az Isten fizetőeszköze nem a siker, hanem az a lelkiállapot, amelyben már ő cselekszik a küzdőben, akit derűssé és elszánttá tesz. Ilyenkor szokták mondani, hogy „felülmúlta önmagát”. A jövő titok. Megsejteni, reménykedni lehet, de befolyásolni csak a mindenkori jelenben tudjuk. Amint a súlylökő addig van hatással a lökés nagyságára, ameddig a súlygolyó és a keze között érintkezés van. Az embernek csak a múlt és a jövő közé szorult jelen idővel van érintkezése.
A sikeres olimpiai szereplés távolról olyan, mint a túltöltött tejfölös köcsög. Ha birtokába jutottunk, kiderül, hogy a tejföl tetemes részét szétosztásra kaptuk, és minél többet osztunk, annál több jut nekünk is. Ez a „nagy tejfölszaporítás” csodája. Az Isten osztja az olimpián is a helyezéseket, jó tetszése szerint. Mindenki azt kapja, amit a lelke épülésére a legjobban tud, vagy tudna hasznosítani.

A jó vagy rossz szereplés nem jutalom vagy büntetés, hanem feladat. Tőke, amivel gazdálkodni kell. A siker veszélyesebb, mert benne az önteltség felé lejt a belső pálya, amelynek a nagy ünneplés-zuhatag csúszós talaja is árt. Nehéz megállni, tárgyilagosnak, vagyis szerénynek maradni. Rossz sáfárja egy győzelemnek az, aki „megbüszkül” tőle. Úgy tesz az aranyéremmel, mint majom a borotvával: csak összeszabdalja magát. Az állva maradáshoz nagy segítség Teremtőnk mondata: „a dicsőséget senkivel meg nem osztom.” A sikertelenségben az alázat felé lejt a talaj, és önvizsgálatra szorít, de itt is el lehet esni: ha „mindenki hibás, csak én nem”.
Nyílt levél az olimpikonoknak és a hit üzenete
Balczó András nyílt levélben üzent a magyar olimpiai csapat tagjainak a 2000-es Sydney-i olimpiát megelőzően. Ugyanazt az üzenetet hordozta, mint abban a bizonyos levélben. Hőn óhajtott vágyak teljesülésétől nagyobb lehetőségeket és szabadságot remélünk. A cél elérése után hosszabb-rövidebb idő elteltével kezd valami derengeni arról, hogy a megnövekedett lehetőségeknek tartozéka van: a megnövekedett felelősség. Nem olyan ez, mint a rózsa és a tövise. Olyan inkább, mint a szerelem és a gyermekáldás. Jó és rossz döntések maradnak továbbra is, de már nagyobb hasznot hoznak, vagy nagyobb kárt tesznek, mint korábban. Tehát megfontoltabbnak kell lenni.
Jó lelkiismerettel javasolja: ne fogadkozzanak, ne ígérkezzenek el a teljesítménynek, mert az elkötelez, és csak a veszítenivaló marad, ami félelemmel tölt el. Örömükből vagy bánatukból csak annyit mutassanak, amennyit úgyse tudnak visszatartani. Minden más színlelés, zsákutca, elhalasztott élet. „Legyen vitéz a lelketek!”
Isten-nélküliség és a társadalom állapota
Balczó András szerint kórságunk lepusztult szellemi állapota csak akkor fog megjavulni, ha az emberek egyenként belátják, hogy Isten nélkül nem megy. Ha jön egy 180 fokos fordulat, és ez a jelenlegi hívő-hitetlen arány megfordul, akkor történhetne valami Magyarországon. Ugyanis ez idő tájt az emberek kilencvenvalahány százaléka nem törődik azzal, hogy teremtmény vagy nem teremtmény, hogy Isten létezik, vagy nem létezik. Ezért az egész ország Isten nélküli vergődésben szenved - tanácstalanok vagyunk.
Akik elemzik az eseményeket, a háttérbeli erőkről soha nem tesznek említést. Pedig a legfontosabb megjelölendő erő a Sátán. Szépen lassan megzavarták az emberek agyát annyira, hogy már nem vállalják a felismert igazság kimondását. Jézus mondja: „nálam nélkül semmit nem cselekedhettek”. A rossz egyébként nem Kelet felől jön, mint annak idején a kommunizmusban, hanem Nyugatról. A nagytőke, a világ összes pénze egy kézben van, ők uralják a fizikai világot. Az embereket pedig megvették bagóért. A javulásnak egyetlen lehetősége lenne szerinte: kimondani azt, amit látunk. Ha az emberekben félelem van a felismert igazság kimondásával kapcsolatban, akkor maradunk ott, ahol vagyunk.
Az Istentől való elrugaszkodás egyre látványosabb jeleivel találkozhatunk. Korábban járt Bázelben, ahol több templomot is mutattak neki, amelyeket eladtak. Az egyikben például a leszbikusok kávézóját rendezték be. Ma Magyarország vergődik az Isten-nélküliség csapdájában. Erre megoldás Jézus kiiktatásával nincsen. Az Isten nélküli lét olyan, mint a lakodalom gyászzenével. Ezért ő az Istennek hálával tartozik, hogy lehetőséget teremtett számára arra, hogy évtizedeken keresztül elmehetett és tőle telhető módon elmondhatta: hol találta meg azt az állapotot, amely után mindannyian vágyódunk.
tags: #varga #gergely #mlsz #adatbank #budakeszi





