A bajnokság létrehozásának kihívásai: A FIFA 13 modoktól az MLS sikertörténetéig

Akár egy virtuális térben, akár a valóságban, egy bajnokság létrehozása és fenntartása komplex feladat. A FIFA 13 világában ez technikai lépéseket igényel, míg a való életben, mint például a Major League Soccer (MLS) esetében, gazdasági reformokat, stratégiai befektetéseket és a sztárok vonzerejének kihasználását jelenti. Ez a cikk bemutatja mindkét aspektust, a játékbeli megvalósítás technikai részleteitől kezdve egy valódi labdarúgó-liga küzdelmes felemelkedéséig, és azt is, hogyan biztosítják a hivatásos sportolók jövőjét egy jól működő bajnokságban.

Bajnokság létrehozása a FIFA 13-ban: Technikai lépések

A virtuális labdarúgás világában a FIFA 13 lehetőséget kínál a játékosoknak, hogy saját bajnokságokat hozzanak létre, vagy meglévőket módosítsanak. Ehhez gyakran szükség van külső kiegészítők, modok telepítésére, amelyek bővítik a játék alapfunkcióit és frissítik az adatbázisokat.

Az egyik ilyen kiegészítés a "HSP 13 final version". Indítsd el a HSP 13 final version telepítőjét, ezt a csomagban találod. A telepítő bezárása előtt amennyiben fel van telepítve a számítógépedre legalább a NET.Framework 4.0 a fifamania.it regenerátora automatikusan indul és lefut, miután az EXIT gomb kipirosodik (tehát a regenerátor végigfutott, ez több percet is igénybe vehet) kattints rá és zárd be, majd a telepítőnél is kattints a továbbra és zárd be azt az exit gombbal. Gól indulókat hasonló módon tudsz telepíteni, miután minden hangot beállítottál minden eseményre, válaszd ki a „Csapat gólt szerez” pontot és nyomj entert, majd válaszd ki pl. Ha feldob egy olyan ablakot, hogy egy keret sérültnek tűnik, NE TÖRÖLJÉTEK! Az átigazolások a 2013.

Ezeknek a lépéseknek az elvégzése után nincs más dolgod mint a kontrollert és/vagy billentyűzetet melegen tartani és játszani egyedül vagy a haverokkal.

Egy valós bajnokság születése és fejlődése: Az MLS esete

A FIFA 13 virtuális bajnokságainak létrehozásával szemben egy valós labdarúgó-liga, mint például a Major League Soccer (MLS), felépítése és sikeres működtetése évtizedes erőfeszítéseket és komoly gazdasági kihívásokat rejt.

A kezdeti nehézségek és a túlélésért folytatott harc

Az 1994-es labdarúgó-világbajnokság előtt sokan szkeptikusak voltak egy amerikai profi liga létjogosultságával kapcsolatban. "Ha el is indul Amerikában egy profi labdarúgó-liga, az képtelen lesz fennmaradni. Ha lesz is ilyen kísérlet, szempillantás alatt el fog tűnni" - erről értkezett a New York Post újságírója Phil Mushnick '94. júniusában, nagyjából fél évvel azután, hogy az Amerikai Labdarúgó Szövetség bejelentette, hogy profi labdarúgó versenysorozat indul az országban, Major League Soccer (MLS) néven. Az MLS anno hosszú előkészületek után 1996-ban indult el, mindössze 10 csapattal. A '90-es években az MLS korántsem tűnt garantált sikert hozó vállalkozásnak. A liga kezdeti éveiben nagyon bizonytalan lábakon állt, a bajnokság az első öt szezonja alatt 250 millió dolláros veszteséget halmozott fel. A klubtulajdonosok menekültek a ligából, mindössze három milliárdos befektető maradt az ekkoriban 12 csapatot számláló MLS mögött: Phil Anschutz olajmágnás, az NFL-ben is érdekelt Robert Kraft, valamint a több sportágban is úttörő szerepet betöltő Lamar Hunt. De ők sem tartottak volna ki a végsőkig.

Don Garber reformjai és a liga megmenekülése

Ekkoriban, egészen pontosan 1999 augusztusában nevezté ki a bajnokság élére az NFL-ből érkező Don Garber kommisszárt, aki első lépésként eltörölte a labdarúgástól idegen, "amerikanizált" szabályokat, melyet az MLS első éveit jellemezték. Ilyen volt a visszafelé pörgő óra, a rávezetéses tizenegyesek, vagy a döntetlen kiiktatása. De Garber nem elégedett meg a játékszabályok konszolidálásával, gazdasági reformokra is szükség volt. Ezért egy akciótervet dolgozott ki a liga felvirágoztatására. Két opciót vázolt fel a folytatásra az MLS-be már így is dollármilliókat ölő klubtulajdonosok számára: vagy minimalizálják a veszteségeiket és bezárják a boltot, vagy további tőkét felhasználva, a leginkább veszteséges csapatoktól megszabadulva optimalizálják működésüket. A tulajdonosok 2001-ben Phil Anschutz coloradói ranchán gyűltek össze, hogy meghallgassák Garber javaslatát. Az újonc kommisszár merész módszerrel fújt ébresztőt a veterán dollármilliárdosok számára: csődeljárásra szakosodott ügyvédeket hozott magával, valamint egy szerződés-tervezetet az MLS megszüntetéséről. Kijelentette, hogy ha nem fogadják el a reformtervezetét, akkor akár most rögtön alá is írhatják az MLS csődjéről szóló papírokat, mert semmi értelme a folytatásnak.

A reformterv a következő lépéseket tartalmazta: további befektetésekre lesz szükség, de nem pénzt szórva, hanem célzottan költve. A tulajdonosoknak saját labdarúgó-stadionokba kell beruháznia, valamint meg kell szüntetni az albérleti függőséget az NFL-csapatoktól. Továbbá fokozatosan növelni kell a fizetési sapka méretét. Az egészséges verseny érdekében pedig meg kell szűntetni azt a jelenséget, hogy egyes csapatokat maga a liga működtet. Az együtteseket szét kell osztani a megmaradt tulajdonosok között. Később pedig minden egyes klubnak saját tulajdonost kell találni.

További reformelem volt, hogy Garber javaslatára 70 millió dollárból létrehozták a Soccer United Marketing (SUM) szervezetet, melynek automatikusan társtulajdonosa lett minden MLS-ben részt vállaló befektető. Ez a marketingvállalat a későbbiekben nagy siker lett, nekik sikerült felvásárolniuk a 2002-estől kezdve az összes labdarúgó-világbajnokság amerikai tévés jogait. Melyeket aztán a tévécsatornák számára jelentős profittal értékesítettek. A kialakult üzleti kapcsolatok pedig lehetővé tették, hogy az MLS számára is jobb pozíciót harcoljanak ki a sporttelevíziós piacon. Garber reformterve nagy siker volt, de áldozattal járt. Ahogy a komisszár is ígérte, ehhez szükség volt a legnagyobb "pénznyelők" kiiktatására. Ez a két klub a két floridai egyesület, a Tampa Bay Munity és a Miami Fusion volt. Garber tervének eredményeként egyre több 20-25 ezer fős labdarúgó-stadion épült az Egyesült Államokban, melyek remek atmoszférát teremtettek az MLS-meccsek számára. A nézőszám növekedni kezdett a 2000-es abszolút mélypontot követően. A Soccer United Marketing vállalat pedig jelentős profitot generált a klubtulajdonosok számára, ami vonzóvá tette, hogy mások is befektessenek az MLS-be. Egyre több potenciális klubtulajdonos jelentkezett. Növekedésnek indult az MLS-klubok száma.

A sztárok szerepe és a "Beckham-hatás"

A bajnokság felvirágzásában kulcsszerepet játszottak a magas presztízsű játékosok érkezése, akik nem csak a sportág népszerűségét növelték, hanem új befektetéseket is vonzottak.

Bevezették a "kiemelt fizetésű játékos"-szabályt, amely lehetővé tette, hogy az MLS-klubok világsztárokat szerződtessenek a fizetési sapka keretein túl. Az első ilyen sztár David Beckham volt, aki 2007-ben Los Angeles Galaxy játékosa lett. A Beckham által generált hatásáról külön cikkben lehetne értekezni. A Galaxy hazai és idegenbeli meccsein drasztikusan megnőtt a nézőszám. A mezeladások megugrottak, a liga pedig kiérdemelte a mainstream média figyelmét is. Az angol középpályás érkezésekor a liga 13 csapatot számlált. 2012-es távozásakor 19-en voltak. A meccsek átlagos nézőszáma Beckham érkezésekor 15504 fő volt, 2012-ben már 18807 fő. "Ritkaság, hogy egyetlen atléta megváltoztasson egy sportágat, de Beckham ezt tette Amerikában. A Beckham által keltett lendület ráadásul azt követően is megmaradt, hogy az angol legenda két bajnoki címmel a háta mögött 2012-ben elhagyta a bajnokságot. Az ezt követő években újabb és újabb klubok csatlakoztak a ligához, köztük olyan együttesek, mint a 60-70 ezer nézőt is vonzó Atlanta United, a Floridát az MLS számára "visszahódító" Orlando City, valamint a pályán MLS-rekordokat halmozó Los Angeles FC. De a Beckham-hatás most, az MLS 25. szezonjában érheti el a totális kiteljesedést, amikor a liga sikertörténete meseszerű keretbe kerül. A korszakos csúcspontot elhozó David Beckham ugyanis tulajdonosként tér vissza a bajnokságba. Méghozzá abba a városba, amelytől egy korszakos mélypont során vált meg az MLS.

David Beckham annak köszönhetően alapíthatott klubot az MLS-ben, hogy anno a játékosszerződése megkötésekor egy záradékot tett a szerződésébe. Egy olyan záradékot, mely akkoriban jelentéktelennek tűnt, de ma már szó szerint aranyat ér. A 2007-ben megkötött kontraktusban szerepelt egy kikötés, mely szerint Beckham a visszavonulását követően MLS-klubot alapíthat 25 millió dolláros franchise-díj fejében. Ez anno egyáltalán nem tűnt gáláns ajánlatnak, hiszen a ligához szintén 2007-ben csatlakozó Toronto FC 10 millió dollárt fizetett a belépésért. Azóta viszont eltelt néhány év és az MLS robbanásszerű fejlődése a franchise-díjakon is megmutatkozott. "Amikor 2007-ben csatlakoztam az MLS-hez elmondtam Don Garbernek, hogy nem csak játékosként akarok kötődni ehhez a bajnoksághoz, hanem ezen túl is szeretném segíteni az amerikai labdarúgást és az MLS-t. Elmondtam a komisszárnak, hogy szeretném növelni a sportág népszerűségét. Mindig biztos voltam benne, hogy ez a bajnokság fel fog virágozni. Klubtulajdonosként most még többet tehetek ezért." - fogalmazott nemrég Beckham, aki a klubalapítás helyszínének az anno még "ballasztnak" számító Miami városát választotta. "Őszintén hiszem, hogy Miami és dél-florida elképesztően gazdag a tehetségekben, akik felfedezésre várnak. A projekt azonban nem volt mentes döccenőktől: Beckham 2014-ben jelentette be, hogy franchise-alapítási jogával Miamiban élni kíván. Ehhez azonban szükség volt egy stadion felépítésére. Ezt pedig korán sem volt egyszerű tető alá hozni Miami városában. Végül 2018-ban új befektetők társultak be Bekham mellé a projektbe: a Mastec vállalatot működtető Más-fivérek, valamint a bolíviai milliárdos Marcelo Claure. Az ő üzleti kapcsolataiknak köszönhetően Beckhamék 2017 végén megtalálták a Miami Nemzetközi Repülőtér szomszédságában lévő területet, ahol a tervek szerint 2022-re felépül a klub labdarúgó-stadionja, mely egy átfogó ingatlan-beruházás egyik eleme lesz, edzőcentrummal, közparkkal, szabad használatú sportpályákkal, bevásárlóközponttal. A Miami Freedom Park nevet viselő beruházás tervezett összege 1 millárd dollára rúg majd. A projektnek Miami város lakói adtak zöld utat egy népszavazással, de az önkormányzat formális jóváhagyása még hátra van. Az együttesnek azonban 2022-ig is szüksége lesz egy stadionra. Ezért úgy döntöttek, hogy a Freedom Park felépüléséig 60 millió dollárból felhúznak egy "átemeneti stadiont" a Miami szomszédságában lévő Fort Lauderdale-ben. Az új együttes a Club Internacional de Fútbol Miami (röviden Inter Miami) nevet viseli majd. Ami a játékosokat illeti, a teljes világsajtó Beckham 2014-es bejelentése óta azt tippelgette, milyen nagynevű világsztárokat csábít majd Amerikába az angol legenda. Edinson Cavanitól kezdve, Luis Suarezen és David Silván át Cristiano Ronaldóig és Lionel Messiig szóba került szinte minden harmincon túli világsztár. Az Inter Miami vezetősége azonban másik utat választott és a fiatalokra szavazott: az klubonként engedélyezett három kiemelt fizetésű játékosból kettőt már le is szerződtettek, mindketten 30 év alattiak. "Olyan akadémiai rendszert akarok létrehozni, amely lehetőséget biztosít a fiatal dél-floridai gyerekek tehetségének kibontakoztatására. A rutin a kispadon is megmutatkozik majd, hiszen a klub edzője nem más, mint a játékosként jelentős európai tapasztalatra szert tevő uruguayi Diego Alonso, aki 44 éves kora dacára már edzőként is komoly ismeretanyagot halmozott fel: az Inter Miami ugyanis a szakvezetői karrierjének 7. klubja. Legutóbb Mexikóban dolgozott, ahol két különöböző klubbal is elhódította a CONCACAF Bajnokok Ligája-trófeát.

Legendák visszatérése és kiemelkedő játékosok az MLS-ben

A "Beckham-hatás" és a liga növekedése további nagy neveket vonzott az MLS-be, legyen szó játékosokról, edzőkről, vagy akár tulajdonosokról.

Beckham azonban nem az egyetlen MLS-legenda, aki visszatér az MLS 25. szezonjára. Az egykori világbajnok és EB-győztes támadó a Montreal Impact kispadján próbálja meg újjáépíteni szakvezetői karrierjét, mely a francia Monaco együttesénél meglehetősen döcögősen indult. "Csak úgy lehet tapasztalatot szerezni egy edzőnek, ha elfogad egy állást. Ha belevág a dologba. A belga válogatott pályaedzőjeként pozitív élményeim voltak, Monacónál kevésbé kellemes tapasztalatok értek. " - mondta Henry. "De rengeteget tanultam ebből is. Sőt, azt gondolom, az ilyen szituációkban tudja meg magáról a legtöbbet az ember. A nehéz helyzetek szolgálnak a legtöbb tanulsággal. Az élet a mindennapi küzdelemről szól. Mindenki el fog bukni alkalmanként. A kérdés, hogy miként reagáljuk le ezeket a helyzeteket. Tanulunk-e a hibáinkból? "Thierry vissza akart térni az MLS-be és kifejezetten érdekelte őt Montreal. "Már az alatt az idő alatt is sokat fejlődött az MLS, amíg itt fociztam. Azóta pedig tényleg szárnyra kapott ez a bajnokság. Folyamatosan új csapatok érkeznek, új stadionokkal és telt házas meccsekkel. Tetszik, amerre ez a liga tart. Henry új együttese, a Montreal Impact nehéz éveken van túl az MLS-ben. Legutóbb 2016-ban kvalifikálták magukat a rájátszásra. De így sem maradt sztárok nélkül a kanadai MLS-klub. Hiszen ebben a gárdában futballozik az egykori Inter- és Bologna játékos Saphir Taïder, valamint a Barcelona korábbi "csodagyereke", Bojan Krkic. "Mindig fura érzés, ha olyasvalaki az edződ, akivel korábban már együtt játszottál. De Henry-t mindig is nagyon tiszteltem. Már amikor a Barcelonánál bemutatkoztam, akkor is mindig az ő társaságát kerestem. Felnéztem rá, igyekeztem figyelni arra, milyen tanácsokat ad.

De nem csak egykori Barca-játékosoktól lesz hangos az idei MLS-szezon, egy korábbi Real-csatár is nagy visszhangot válthat ki. "Nem azért jöttem ide, hogy Zlatan helyébe lépjek. A magát "oroszlánként" aposzrofáló Ibrahimovic két szezon alatt 56 MLS-meccsen 52 gólt lőtt a Galaxy színeiben, de trófeát nem sikerült nyernie. "Zlatan rengeteg gólt szerzett a Galaxy-ban, de számomra a csapat az első." - fogalmazott Chicharito. "Ő elképesztő rekordokat döntött meg és oroszlánnak nevezte magát, ebben akár igaza is lehet. De a csapat eredményei a legfontosabbak. Ha bajnokok leszünk, akkor engem nem érdekel, hogy 50 vagy 10 góllal járultam-e a hozzá. Az áhított cél eléréshez persze önmagában Chicharito kevés lenne. De nem ő az egyetlen fegyvere az idei Galaxy-nak. "Új partnerre találtam Pavón személyében, ő egy rendkívül tehetséges futballista. Megvan benne a képesség ahhoz, hogy meghatározó játékos legyen a nemzeti csapatban. Hihetetlenül gyors és olyan dolgokat tud nyújtani a válogatott számára, amivel új dimenziót ad a játékunknak. Chicharitót Pavón mellett olyan játékosok támogathatják még a Galaxy-ban, mint a tavaly még Nikolcs oldalán Chicagóban szereplő szerb válogatott Aleksandar Katai, vagy az egykori Villarreal-játékos Jonathan dos Santos, aki a mexikói válogatottban is csapattársa "Borsócskának".

Persze az oly nagyon vágott Galaxy-sikerekhez azért lesz egy-két szava Chicharito régi "pajtásának" a mexikói labdarúgás egyik másik jeles ikonjának, a 30 esztendős Carlos Velának. Soha senki sem szerzett olyan sok gólt az alapszakaszban, mint ő: szám szerint 34-et. Soha senki sem rendelkezett olyan kiemelkedő gól plusz gólpassz mutatóval mint ő (34 találat és 15 előkészítés). Csapatával, az LAFC-vel pontrekorddal nyerte meg a bajnokság alapszakaszát, őt pedig megválasztották a liga MVP-jének. Mindezeket a sikereket ráadásul úgy érte el, hogy közben rendkívül szerény és alázatos maradt. "Ez a trófea a mindennapos munka gyümölcse...Hálás vagyok a csapattársaimnak, akik mindennapi életben is a barátaimmá váltak. Sokat tanultam tőlük és igyekeztem én is tanítani nekik egy-két dolgot. Nélkülük ez nem sikerült volna. Srácok, néha ti többet dolgoztatok nálam, mégis én kaptam a végén az elismerést. Remélem nem haragszotok meg ezért! Némi meglepetésre ugyanis a Sounders nyerte az MLS tavalyi rájátszását. Ez a siker pedig jórészt annak köszönhető, hogy a "hirtelenzöld" klubnál már jó ideje az állandóság uralkodik. A klub edzője 2016 óta az a Brian Schmetzer, aki ilyen-olyan formában már a 80'-as évek óta a Seattle-i labdarúgást és a Sounderst szolgálja. Ez jellemző volt a mostani átigazolási időszakra is. Igaz, a csendes transzfer-időszak az érkezői oldalra is jellemző volt, kevés erősítést történt a Soundersnél. De azért nem mondhatjuk, hogy az idei átigazolási ablak csak résnyire volt nyitva az MLS-ben. Ha a bajnok nem is, a többi klub serényen igazolt. Ott van például a tavalyi rájátszás Nagydöntőjének másik szereplője, a Toronto FC. A kanadai együttes megszerezte a 30 éves Pablo Piattit az Espanyol együttesétől. Piatti 2008 óta közel 300 mérkőzést játszott a spanyol La Ligában az Espanyol, a Valencia és az Almería színeiben. 2017-ben beválasztották a La Liga 2016-17-es szezonjának álomcsapatába. Pályára lépett a Bajnokok Ligája és az Európa Liga csoportkörében is. Karrierjét az Estudiantesnél kezdte, ahol bajnoki címet nyert és játszott a Libertadores-kupában. Az argentin U20-as válogatottal 2007-ben világbajnok lett, olyan csapattársak oldalán, mint Angel Di María vagy Sergio Agüero. Hasonlóan jelentős európai tapasztalattal rendelkezik az FC Cincinnati által megszerzett 26 éves Jürgen Locadia. A holland csatár a Premier League-ben szereplő Brightontól érkezik.

A sportolói karrier utáni élet: A bajnokságon túli biztonság

A bajnokság létrehozásának és működtetésének sikere nem csak a pályán elért eredményekben, hanem a sportolók jövőjének biztosításában is megmutatkozik. Egy professzionális liga feladata, hogy hosszú távú stabilitást nyújtson tagjainak.

Az elmúlt évek elhivatott és következetes munkájának eredménye, hogy stabil gazdasági alapokon fejlődő szakmai pályára állhattak - elsősorban - csapatsportágaink. Ne dőljünk azonban hátra, biztosítsuk be a jövőnket nem várt, de azért előforduló élethelyzetekkel szemben. A jelenlegi gazdasági környezet lehetőséget ad arra, hogy egy olyan területtel is foglalkozzunk, amelyre eddig nem fektettünk hangsúlyt. Jótékony hatással van a sportolók teljesítményére, ha nyugalmat, biztonságot és kiszámíthatóságot nyújthatnak családjuk részére. Külföldön - nem csupán nyugaton - évtizedek óta működnek olyan megtakarítási, öngondoskodási, nyugdíj- és biztosítási elemeket tartalmazó pénzügyi alapok, amelyek elsősorban a sportolók aktív pályafutása utáni stabil anyagi hátteret, kezdőtőkét hivatottak megteremteni. A külföldön játszó magyar játékosok hazatérve arról számolhattak be magyarországi - nem is olyan régen gyakorlatilag még a sportolói szerződést sem ismerő -, ugyancsak hivatásos sporttársaiknak, hogy ők bizony aktív pályafutásuk végével (nem csak hazai viszonylatban mérve) nem kevés összegű megtakarításhoz jutottak, legyen az egyösszegű vagy járadék formájában történő kifizetés. A nyugati országokban idejében felismerték, hogy a sportolóknak sokkal rövidebb idő alatt, egy átlag labdarúgót tekintve például 35 éves korukra, még az aktív sportolói életpálya alatt szükséges oly mértékű megtakarításra szert tenniük, ami segítségül szolgálhat legalább az aktív pályafutást követő átmeneti időszakban, illetve segít a civil életben elindulni, a kezdőtőkét jelentő pénzügyi alapokat megteremteni. Egyes külföldön játszó hazai játékosok így például a megtakarítást hazai vállalkozásuk beindításához használták fel anyagi erőforrásként, mások saját ingatlan vásárlásához, és így a családi alapok megteremtéséhez használták önerőként.

A magyar helyzet és a HLSZ törekvései

Nálunk a sportolók számára még a rendszerváltás idején is egyes vállalatok, tsz-ek, vagy a rendőrség, pénzügyőrség berkein belül volt egyáltalán elérhető bármilyen olyan szerződéses jogviszony, amely a sportolói státuszukat igazolta. Jóval a kilencvenes éveket követően, hosszú hányattatás után jutott oda a magyar sportközeg, hogy megszülethetett a sportról szóló 2004. évi I. törvény. Ekkorra érett meg a magyar sportélet arra, hogy törvényi szinten szabályozzák azt, hogy a hivatásos sportolók alapvetően munkaviszony alapján, fizetés ellenében végzik tevékenységüket. A Sporttörvény kivételesen megbízási jogviszonyban is lehetővé teszi a sportolók számára a „munkavégzést”, azonban csapatsport esetében a munkakör, a jogviszony és a végzett munka jellege, tartalmi elemei alapján, a személyes és rendszeres, folyamatos munkavégzés, a munkáltató klubot megillető széles körű utasítási, irányítási és ellenőrzési jog miatt a gyakorlat azt mutatja, hogy munkaviszonyon kívül más jogviszony nem is lenne alkalmazható. Kivételt képeznek ez alól talán az egyéni sportok. Említésre méltó az is, hogy a Sporttörvény jelenleg hatályos megfogalmazása azon kor eredménye, azaz a 8. §-ának fejlődéstörténete még arra az időszakra vezethető vissza, amikor számos sportoló egyéni vállalkozóként, kvázi „beszámlázós” félként űzte az egyes sportegyesületek égisze alatt, vagy akár nemzetközi és olimpiai versenyeken magyar színekben az adott sportágat. Ezt az áldatlan állapotot rendezte a Sporttörvény. Az elmúlt időszakban bekövetkezett további, elsősorban adózást érintő jogszabály-módosítások miatt pedig eljött az ideje egy újabb átfogó törvénymódosításnak, miután mára már elmondható, az infrastruktúra és a szakmai oldal sikeresen konszolidálódott.

Habár a Hivatásos Labdarúgók Szervezete számtalanszor, már évtizedekkel ezelőtt kezdeményezte egy - amennyiben az egyes elemeket ötvözzük - vagy akár több különálló nyugdíj (beleértve a megtakarítást) - bérgarancia - biztosítási alap létrehozását, és hangsúlyozta azt, hogy ez a hármas intézmény hogyan és miként szolgálhatná az aktív pályafutást követő időszakra vetítve továbbra is hiányzó szociális háló intézményét, valahogy mindig más volt akut, aktuálisan kezelendő, így még ha napirendre is került az alap témája, érdemi intézkedésekre nem került sor. Természetesen a HLSZ kezdeti munkájában sem feltétlenül az ilyen alap vagy alapok létrehozása volt a prioritás, hanem a szerződéses környezet rendezése - legfőképp például az, hogy a sportolóknak legyen írásbeli szerződésük, vagy éppen a szerződések tükrözzék a tényleges helyzetet, gondolunk itt elsősorban arra, hogy a sportolókat munkaszerződéssel foglalkoztassák. A munkaszerződés volt tehát az első lépés, amit tartalmi elemekkel is meg kellett tölteni, mégpedig minimumkövetelményekkel, amelyeket valamennyi, FIFA- és UEFA-hatály alá tartozó országban kötelezően rendeltek alkalmazni. A hosszadalmas munka végül 2016-ban hozta meg a gyümölcsét, amikor is Magyarországon bevezették a Nyilvántartási és átigazolási szabályzat mellékletét képező, a hivatásos labdarúgóval való szerződés megkötésekor kötelezően alkalmazandó munkaszerződés-mintát.

Nemzetközi példák a sportolói megtakarítási programokra

A nyugdíj - bérgarancia - biztosítás triumvirátusát képező megtakarítási alapra visszatérve a HLSZ az elmúlt években a nemzetközi partnerszervezeteitől (FIFPRO-tagok) összegyűjtötte azokat a mintákat, amelyek példaként szolgálhatnak egy saját, hazai viszonyokra szabott alap megteremtéséhez.

Írországban például évek óta létezik a kormány által kötelező jelleggel bevezetett, valamennyi sportoló számára elérhető program, melynek keretében a sportoló a befizetett adóalapot képező jövedelme 40%-ának visszaigénylésére jogosult; ez nem mellesleg a feketepiac kiküszöbölésére is rendkívül eredményesnek mutatkozott. Svédországban nem központosított, hanem klubonként egyénileg kidolgozott formában működik évek óta, azzal, hogy a játékos dönti el, hogy aktív pályafutása alatt fizetésének mekkora részét fekteti az alapba. Belgiumban jogszabályi szinten, kötelező jelleggel vezették be azt az elsősorban az első osztályban játszó, nemcsak hazai, hanem külföldi játékosok számára is elérhető programot, amelynek keretében a munkáltató fizet bizonyos összeget a munkabéren felüli keret terhére, 35 évesen pedig egyösszegű kifizetés illeti meg a sportolót. A belga programot illetően maga a HLSZ is pozitív tapasztalatokról tud beszámolni, ugyanis számos rövidebb-hosszabb ideig Belgiumban játszó játékost segített 35. életéve betöltésekor a megtakarítási összeg igénylése során. Fontos kiemelni, hogy a program hatálya alá tartozó munkabér ebben a kontextusban nemcsak a rögzített összegű havi fizetést jelenti, hanem valamennyi prémiumösszeget is, az aláíráspénzek és egyéb béren kívüli juttatások kivételével. Belgium mellett talán az egyik legrégebbi a Hollandiában működő, a szövetség és a kormány támogatását élvező program, mely nemcsak a standard, hanem kollektív szerződésben is szabályozott, így kötelező valamennyi hazai játékos számára, a külföldi játékosok pedig opcionális jelleggel élhetnek a program adta lehetőségekkel. Minden hivatásos játékos, aki Hollandiában él vagy egy holland egyesülettel van szerződése, jogosult és köteles részt venni ebben a konstrukcióban. A labdarúgó-karrier végét követően, attól függően, hogy mennyi pénz halmozódott fel, havonta kap a játékos „nyugdíjat”. Ha 25 200 eurónál kevesebbről van szó, egy összegben történik a kifizetés, ellenkező esetben az adott összegtől függ, hogy mekkora összegeket milyen futamidőn keresztül kap a játékos. A teljes jövedelem után kell havonta befizetést teljesíteni az alapba, mégpedig úgy, hogy a munkáltató klub vonja le a meghatározott összegeket a játékos jövedelméből. A jövedelembe beletartoznak a bér mellett a különböző egyszeri juttatások, prémiumok, bónuszok is, nemzetközi meccseken való részvételért fizetett pénzek, ha azok a klubbal kötött szerződés hatálya alá tartoznak. Az alap kezeléséért felelős szervezet biztosítja, hogy a lehető legkisebb kockázattal fektessék be az alapba befizetett pénzeket, a játékosok pedig éves tájékoztatást kapnak az „egyenlegről”. Nagy előnye még, hogy a játékos profi karrierje vége előtt bekövetkező halála esetén a családja jogosult a juttatásokra. A fentiekben bemutatott és központosított jelleggel alkalmazott megtakarítási alapok mellett Norvégiában örvend még nagy sikernek egy elsősorban önkéntes jelleggel, egyéni befizetések mellett működő program. A programot kezdetben a csapatsporthoz kapcsolódó kedvező adózási körülményekkel népszerűsítették, mostanra pedig már gyakorlatilag egy önálló nyugdíjalappá nőtte ki magát, a sportolók ugyanis felismerték, hogy a fizetésük bizonyos százalékát jobban megéri adómentesen a pénzügyi alapban gyűjtögetni, a végén pedig egy összegben vagy járadék formájában, ráadásul jelentős adókedvezménnyel felhasználni. Angliában a PFPS (Professional Footballers Pension Scheme) a hivatásos labdarúgók és hozzátartozóik anyagi biztonságát segíti elő a labdarúgók karrierje alatt és után. A rendszert vagyonkezelő irányítja független tanácsadók segítségével. Az lehet tag, aki hivatásos labdarúgó és a Ligába tartozó valamelyik egyesület játékosa. A rendszer alapja a klubok közötti átigazolások során fizetett átigazolási illeték. Nem a játékosok közvetlen befizetéseiből áll össze az alap, bár meghatározott mértékig ők is teljesíthetnek kiegészítő befizetéseket. Arra is lehetőség van a kiegészítő befizetések mellett, hogy a játékos megegyezik a klubbal, hogy a klub fizet be az alapba a játékos nevében, és ennek megfelelően csökkenti a játékos fizetését. Lényeges elem itt is, hogy adókedvezmények vonatkoznak a juttatásokra, valamint ha a játékos betegség vagy sérülés miatt nem tud aktívan játszani, tagja marad a rendszernek, illetve amennyiben olyan komoly sérülésről van szó, ami lehetetlenné teszi a hivatásos karrier folytatását, korengedményes nyugdíjazásra van lehetősége, a vagyonkezelő jóváhagyásával. Franciaországban is a nyugdíjas évekre fókuszálnak a különböző kötelezően és/vagy önkéntes alapon működő pénzügyi alapokkal. E példákon kívül tőlünk nemcsak nyugatabbra ismerték fel ezek jelentőségét.

A HLSZ "Második Karrier - Karrier Életív" programja

Az előzetes felmérések és főleg a külföldről hazatért játékosok pozitív példája azt mutatta, hogy a civil tervek megvalósításában a kezdeti lépésekben is nagy segítséget jelenthet egy hasonló célokat szolgáló hazai program. A HLSZ, szakmai oldalról a Groupama Garancia Biztosítóval együttműködve, a Nyugat-Európában évtizedek óta sikerrel működő alapok mintájára a hazai jogszabályi és adózási környezetre kidolgozott egy olyan nyugdíj-, megtakarítási és biztosítási elemeket ötvöző programot, az ún. HLSZ „Második Karrier - Karrier Életív” programot, amely az aktív sportolói karriert követő civil élet kezdeti lépéseiben nyújtana segítséget. A program lényege, hogy a professzionális labdarúgók - vagy éppen a klubok az általuk foglalkoztatott labdarúgók után - fizetésük egy előre meghatározott részét befizetik egy biztonságos alapba. A biztonságos alapba fektetés a program kidolgozása során mindvégig szempont maradt, a folyamatos, hónapról hónapra gyarapodó megtakarítás elsődleges célja pedig az, hogy a futamidő végére - amely általában megegyezik a labdarúgó pályafutásának a végével - egy tekintélyes summa álljon a játékos rendelkezésére, hogy nekivágjon élete „második félidejének”. Hatalmas segítség ez, hiszen csak keveseknek adatik meg, hogy a labdarúgás kötelékében tevékenykedjenek tovább - a civil szférában való elhelyezkedés pedig általában nem megy egyik napról a másikra. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg labdarúgó élt és él csak a mának, nem gondolva a sportolói karrierjét követő időszakra: amikor utoljára tapsolnak a szurkolók, és végleg elhalványulnak a fények a stadionban, másnap nem jó érzés üres zsebbel ébredni. A program az infrastrukturális fejlesztések mellett egy újabb fontos állomást jelent a magyar labdarúgás európai élmezőnyhöz való felzárkóztatásához.

Azon túlmenően, hogy a HLSZ mindig is fontosnak tartotta, hogy felhívja a játékosok figyelmét az öngondoskodásra, a sportolók munkakörülményeinek javítása céljából is javasolja a Karrier Alap program intézményesített formában történő bevezetését, ami egyfajta szociális hálóként valamennyi sportoló számára a szövetség maximális támogatása és az adózási környezet előnyeinek kihasználása mentén rendelkezésre állhatna. Habár a kapcsolódó biztosítási keretszerződést aláírásával számos klub kifejezte csatlakozási szándékát a programhoz, azon játékosok esetében pedig, akiknek a klubja nem csatlakozott a programhoz, a HLSZ kollektívája nyújtott lehetőséget csoportos biztosítási szerződés megkötésére és így az öngondoskodási lehetőség kihasználására, a program szélesebb körben történő alkalmazása egy bizonyos pont után elakadt. Csapatlátogatásaink és előzetes felméréseink alapján ugyanis azt tapasztaltuk, amennyiben a klubok részéről nagyobb támogatottságot kapna a program, a sportolókat határozottan érdekli annak akár kötelező jelleggel történő bevezetése, nemcsak egyéni, hanem csapatszinten is. A különböző mintákat összehasonlítva Magyarországon, a jelenlegi adózási körülményekre is figyelemmel, a HLSZ egy olyan, a szövetség támogatása és a szabályzatok megfelelő módosítása mellett bevezetett, és így valamennyi hivatásos sportolóra vonatkoztatva kötelező jelleggel alkalmazandó, öngondoskodásra épülő szociális hálót, megtakarítási programot tart a leghatékonyabbnak, amely szerint a sportolók a jövedelmük egy meghatározott százalékát - például részben akár az alapbéren felüli juttatások terhére - befizetik egy biztonságos befektetési alapba. Gyakorlati oldalát tekintve a befizetés történhet oly módon, hogy a klubok az általuk foglalkoztatott sportolók esetében a jövedelemnek ezt a részét közvetlenül az alap javára teljesítik. A befizetés összege a munkabér bizonyos százalékáig terjedne, a sportolók számára pedig aktív sportolói pályafutásuk befejezésekor egyösszegű kifizetést jelentene a megtakarítás.

Le kell szögeznünk, hogy a fentiekben bemutatott pénzügyi alap formai megvalósítása és időzítése is releváns tényezője a hatékonyságának. Figyelemmel arra, hogy kezdetben elsődlegesen a sportszakmai oldalt, az infrastruktúra-fejlesztést tartották szem előtt, most pedig, miután a sportélet valamennyi területén konszolidálódott a helyzet, már eljött az a korszak, amikor időszerű kormányzati szinten is foglalkozni a jogintézménnyel. A sportkörnyezet ugyanis most tart ott, hogy a kormány támogatásával nemcsak a labdarúgásnál, hanem a sport más területein is szerepet kaphatna az öngondoskodás, nyugdíj-megtakarítás. Az adózási és pénzügyi oldalt tekintve érdemes elemezni, hogy milyen hatás érhető el akkor, ha nem a játékosok lennének a szerződő és fizető felek: a klubok támogatásával, a különböző felhasználási célokat szem előtt tartva, jelentős megtakarítás érhető el. Annak ellenére, hogy minden szereplő a maga módján elismeri, hogy csak pozitívummal járna egy-egy fent hivatkozott célnak rendelt alap létrehozása, be kell látnunk, talán túl sokat vártunk el a kezdeti törekvésektől.

tags: #hogyan #tudok #betenni #bajnoksagot #fifa #13

Népszerű bejegyzések:

• Értékteremtő játékélmény a Janoddal
• A Millennium Masters torna
• a kézilabdás legenda, Iváncsik Gergő
• Beckham amerikai futballprojektje
• 1954-es hírek a Délmagyarországból