Varga Zoltán: A magyar futball géniusza és elhivatott művésze

Varga Zoltán (Vál, 1945. január 1. - Budapest, 2010. április 9.) magyar olimpiai bajnok labdarúgó, csatár, labdarúgóedző, a Ferencvárosi TC örökös bajnoka. A szülőhelyéről az ötvenes években a Veres Pálné utcába költöző Varga család Zolijáról a közeli Károlyi kertben derült ki, hogy remekül bánik a labdával, ezért a bámészkodók nemegyszer jegyezték meg: „Ő a kis Puskás, úgy játszik, mint Öcsi!” A kis Puskás hamarosan már nem a Károlyi-kertben, hanem a Ferencvárosi TC edzésein bukkan fel Hajabács Géza csapatában. Az FTC ifjúsági együttesében Németh Miklós és Rátkai László között középcsatárt játszott.

Ferencvárosban töltött sikeres évek

A Ferencvárosban kezdte profi karrierjét. A nagycsapatban 1961-1968 között játszott, amely időszak a klub második világháború utáni történelmében az egyik legsikeresebb volt. Mészáros József edző adta neki a lehetőséget 1961-ben a Csepel ellen, akit később az egyetlen igazán profi módon élő és készülő magyar éljátékosnak nevezett. Varga 135 mérkőzésen lépett pályára, 53 gólt lőve. Ezekben az években a Fradi, mint Európa egyik legjobb klubcsapata, sorozatban bejutott a Vásárvárosok kupája nevű, nagy európai klubcsapatoknak rendezett nemzetközi tornára is. Az 1962-63-as idényben az elődöntőig jutottak Vargával a sorban, majd két évre rá, 1964-65-ben megnyerték azt. A siker nem szakadt meg, 1967-68-ban a másodikok lettek.

Varga a Fradival második bajnokságát nyerte, 25 mérkőzésen hétszer iratkozott fel a góllövőlistára. A VVK győztes gárdában három találatot (a Wiener SC elleni 2:1 alkalmával a győztes gólt) jegyzett tizenkét mérkőzésén. 1966-ban az áprilisi örökrangadón a mezőny legjobbjaként az ő utolsó percben fejelt góljával verte a Fradi a kék-fehéreket. 1967-ben újra bajnok lett a Fradi, Albert aranylabdás idényt tudott a hát mögött, és Varga is legeredményesebb idényét töltötte el zöld-fehérben. Minden bajnokin (akárcsak Páncsics) pályára lépett és tizenötször a gólvonal mögé juttatta a bőrgolyót, mesternégyest is szerzett a Tatabánya ellen. 1968-ban a VVK sorozatban négyszer volt eredményes (a Bologna ellen győztes gólt lőtt), tizenegy találkozón, majd a döntőben egy góllal alulmaradtak a Leeds Uniteddel szemben. Igaz addig Varga szépen termelte a gólokat, tizenkettőt lőtt húsz meccsen az idényben. Kétszer is négy találatig jutott: először a Szeged, majd a Tatabánya sínyli meg a „Varga Zoli Focisulit”. Félidőben ismét helyet kapott az év csapatában, egyedüli ferencvárosi támadóként.

Varga 24 éves korára majd mindent elért, ami célja lehetett gyerekkorában: nyolc ferencvárosi idénye alatt ugyanennyi bajnoki érmet nyert, közte négy bajnokcsapat tagja, a VVK-ban háromszor jutottak el a legjobb négyig, közte kétszer a döntőig, amit 1965-ben meg is nyertek Torinóban. Mivel a mexikói olimpián Varga elhagyta az országot, így lezárult sikeres korszaka a Ferencvárosnál. Lelépése után Varga neve szitokszónak számított a magyar labdarúgásban, nevét elvétve említik, jellemzően negatív felhanggal.

A válogatottban elért sikerek

1964 és 1968 között 12 alkalommal szerepelt a válogatottban és 2 gólt szerzett. Az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokságon bronzérmet szerző csapat tagjaként debütált a válogatottban. 1964-ben a tokiói olimpián aranyérmet szerzett csapat tagja volt. Lakat dr. tokiói csapatába is meghívót kapott. Marokkó ellen még a pályán volt, majd Csernai került a helyére, aki remek teljesítményének köszönhetően (első meccsén négyet rúgott a jugoszlávoknak) bent ragadt a csapatban, így Varga már nem lépett többet pályára az ötkarikás játékokon. Négyszeres olimpiai válogatott volt.

Tagja volt az 1966-os vb-keretnek, de sérülése miatt nem lépett pályára, igaz, ügynöki jelentés szerint disszidálni akart, míg egy 1968-as besúgás a szembenállás szimbólumaként jellemezte. A mexikóvárosi olimpián még a játékok kezdete előtt elhagyta a csapatot, belga segítséggel tért vissza Európába.

Külföldi pályafutás és a disszidálás következményei

Disszidálását követően a nemzetközi futballszövetség automatikusan két év eltiltással sújtotta. Ez idő alatt előbb a belga Standard Liège (1968-1969), majd később az akkor német elsőosztályú Hertha BSC keretével edzett. Másfél évtizedes külföldi pályafutása során csupán az 1970/71-es nyugat-berlini idénye, a Borussia Dortmundnál eltöltött második szezonja (1975/76), no meg rövidke, háromnegyed éves aberdeeni időszaka (1972/73) volt méltó zsenialitásához. Mert zseni volt, nem vitás, a magyar labdarúgás egyik utolsó zsenije.

A Herthában

A Hertha BSC színeiben tért vissza a pályára 1970-ben. Első aktívan végigfutballozott idényében meghatározó tagja volt csapatának, a berliniek a harmadik helyig jutottak végül. Vargát a csapat több másik tagjához hasonlóan emiatt az 1-0 arányban elveszített meccs miatt tiltották el fél évvel később 1974. június 20-ig, mely a hetvenes évek nagy port kavaró Bundesliga-bundabotrányának része volt. A német labdarúgó-szövetség 1972 nyarán engedélyezte számára - és hozzá hasonlóan több másik eltiltott játékos számára - a külföldre igazolást. Herthás korszakában akadt össze először későbbi edzőjével, Otto Rehhagellel, aki akkoriban a Kaiserslautern hátvédje volt.

Az FC Aberdeen és az Ajax

Varga a skót FC Aberdeenben folytatta pályafutását. Az Ajaxban (eredetileg Johan Cruyff helyére igazolták) mindössze nyolc bajnokin szerepelt az 1973/74-es idényben, összesen 12 meccsen szerepelt és 2 gólt rúgott. A csapatban 13 válogatott játékos volt, akik készültek az 1974-es világbajnokságra. Ennek ellenére a holland vezetők nagyon elégedettek voltak vele. Vargát lenyűgözte az akkori holland közeg, amit mi sem igazol jobban, hogy Johnny Rep és mások amiben tudtak, segítettek Vargának, hogy be tudjon illeszkedni a csapatba.

A Borussia Dortmundban

Varga az 1971-es bundabotrányhoz kapcsolódó eltiltása után 1974-ben térhetett vissza Nyugat-Németországba, ahol a 9 évvel korábban még KEK-győztes, ám 1972 óta csak a másodosztályban szereplő Borussia Dortmund szerződtette. Első dortmundi idényében 25 bajnoki mérkőzésén négy gólt szerzett, a csapat pedig a hatodik helyen végzett. Egy évvel később már sikerült a feljutás, a csapat a második helyen zárta az idényt, és osztályozóval visszakerült a Bundesligába. Mindeközben azonban folyamatosak voltak a nézeteltérések a csapat és edzői között, elsőosztályú működését így új szakvezető, Otto Rehhagel irányításával kezdte meg a csapat, aki nem adott lehetőséget Vargának, egyrészt a korábbi edzők elmozdításában játszott szerepe, másfelől Varga játékstílusáról alkotott véleménye miatt. Varga maradni szeretett volna, de lehetőséget egyszer sem kapott, így fél év múltán az FC Augsburg másodosztályú együtteséhez távozott. Később a belga K.A.A. Gent csapatában is játszott.

Edzői pályafutása

Labdarúgó pályafutása lezárása után edződiplomát szerzett a Kölni Labdarúgó Főiskolán, kisebb német csapatoknál tevékenykedett, mint például a BV Brambauer, a Preusser Münster, az MTV Ingolstadt és az MSV München. Szeretett klubjához 1996-ban edzőként tért vissza, ám szelet vetett, s vihart aratott: nyughatatlan egyénisége nehezen békélt meg a honi közeg közömbösségével. Huszonkilenc bajnokin ülhetett a Fradi kispadján, majd mennie kellett. Hogy miért számított sikertelennek egy olyan edző munkája aki a pontok közel 74%-át begyűjtötte (ennél jobbat utoljára dr. Lakat Károly produkált még 1968-ban) azt senki sem firtatta. Dolgozott a Kispest-Honvédnál, Diósgyőrben, Győrben (Győri ETO FC szakmai igazgató) és Dunaújvárosban (Dunaferr).

Varga Zoltán futballfilozófiája: A játék művészete

Varga Zoltán a labdarúgásnak egy olyan dimenziójáról beszélt, amit mi földi halandók, elképzelni sem tudunk. Elmondása szerint: "Van néhány eleme a labdarúgásnak, amit szerettem volna átadni: mindenekelőtt az intuitív játékot, amikor a futball önkifejezési szintre emelkedik, és önkifejezéssé válik." Hozzáteszi: "A futball művészet és nem tudomány." Továbbá: "Az is művészet, hogy ki hogyan tudja kifejezni magát a labdával, a játékával, és a mozgásával." A játékosoknak pedig mindig azt tanácsolta: "minden játék akkor szép, ha rizikóval jár."

Bartus László a következőképpen jellemzi: "Varga Zoltán valóban Puskás nemzedékének az utódja: azt a szemléletet képviselte (vagyis azt a labdarúgó tradíciót, azt a játékfelfogást, azt a stílust), amely a magyar futballt naggyá tette. Ez a pályán is meglátszott: Varga Zoltán mindig a közönségnek játszott." Emellett: "A fergeteges játék, a látványos megoldások, a hatalmas térfelet átölelő indítások élményszámba mentek. Akkor még a játék dominált." Hasonlóképpen említi, hogy a szurkolók elfelejtik azt a rigmust, hogy „Játszik a Fradi”. Pedig ez a Ferencváros legkifejezőbb buzdítása: „Játszik a Fradi”. Ez a szó, a játék fejezi ki leginkább a Fradi stílust: az improvizatív, a látványos, szellemes futballt, a kombinatív játékot. Az egész csapat játszott.

Varga Zoltán kritikusan tekintett a magyar labdarúgásban eluralkodó "szakma" szemléletre. Kijelentette: "Magyarországon a játék helyett most „szakma” van." Véleménye szerint ez nagy rombolást eredményezett az olyan játékcentrikus csapatoknál is, mint a Ferencváros. "Az MLSZ a másik utat járta és túlsúlyba került a „szakmai munka”, a játék rovására." "Nagy taktikai felkészítések zajlottak, a foci „szakma” lett, óriási stratégiák születtek, vonalzóval megtervezték a támadásokat, Mezey világszínvonalra emelte a magyar futballról való okoskodást." "Szinte hihetetlen, hogy amikor van egy élő Puskás Öcsink, lélektelen taktikai képzés folyik, és gépies futballt tanítják Magyarországon." Ugyanakkor bizakodó volt: "A magyar futballnak itt vannak az élő forrásai."

A német stílus iránti ellenérzése is megmutatkozott, amelyet sokan Magyarországon is átvettek. Bartus László megfigyelése szerint: "Varga Zoltán európai labdarúgó pályafutásának egyik legfontosabb tapasztalata a német minta megismerése, amelyet Magyarország ki tudja miért a futballban is szolgaian utánoz." Továbbá: "Varga Zoltánnak eredetileg eszébe sem jutott Németországba menni. Soha nem szerette a német futball stílusát. Őt az olaszos futball vonzotta. Megbízható védelem előtt technikás latinos játék. A brazilok ma is megőrizték ezt. Nem rohannak annyira, hogy ne tudjanak játszani." Varga szerint: "a germán stílus megerőszakolta mások játékát, mert a német csapatok egy időben legázolták az ellenfeleket."

Varga hangsúlyozta a saját stílus megőrzésének fontosságát. "Futball csak egy van, amelyet különböző mértékben lehet megközelíteni," - mondta Varga Zoltán. - "Ez pedig olyan, amilyen: játékos, szellemes, kombinatív. Az mentette meg a sportágat, hogy sok helyen ragaszkodtak saját stílusukhoz." Kritikusan fogalmazott: "A németeknél a játékos fogaskerék egy gépezetben, amelynek úgy kell működnie, ahogy megtervezték. A futballpályát összetévesztették a Mercedes művekkel. Én ezt nem szeretem." Hozzátette: "A gépies futballt játszó edzők, akik mechanikus alkatrésznek látnak egy játékost a csapat gépezetében, kiölték ezt belőlük. Náluk a sablon szerint megvan tervezve, hogy merre fut a labda. Aki eltér ettől, érzékkel színezi a játékot, az nem fér ebbe a koncepcióba." Kiemelte: "A futball művészet és nem tudomány. Aki nem így közelít hozzá, alapvető tévedésben van. A futball szép és nem racionális. Attól szép, hogy kiszámíthatatlan. Egy játékos is akkor jó ha kiszámíthatatlan. Élvezet csak az ilyen fociban van."

Varga Zoltán véleménye szerint: "Én egy másik irányzat vagyok. Magyarországon a Fradi lehetne az első, amely visszatér a játékos stílushoz, hiszen ez a sajátja. Addig nem is lesz jó csapat, amíg nem így játszik. A hagyományai erre predesztinálják."

Személyiségéről így beszélt: "Sokan mondták nekem, hogy hiányzik belőlem a kompromisszumra való hajlandóság. Én belátom, hogy bennem nincs elég kompromisszumkészség, pedig kellene. De amikor ezen gondolkodom, mindig eszembe jut, hogy nem is lesz. Gyerekkoromban elromlott bennem valami. Van egy részem, ami nem működik, és ez vesztemre van. Soha nem tudtam hazudni. Nem tennék olyat, amivel nem értek egyet, mert nem tudnék aludni: egy perc nyugalmam nem lenne azután. Én a rosszra soha nem fogom azt mondani, hogy jó. És azt sem hiszem, hogy a távolabbi célokhoz hazugságokon és jellemtelenségen keresztül vezetne az út. Én ezért maradtam fiatal, ahogyan sokan mondják: olyan, mint egy kisgyerek. Ez egyfajta naivitással is együtt jár. Életem során sokan becsaptak emiatt, de nem bántam meg semmit."

Tragikus halála

Varga Zoltán a futballpályán élte az életét és ott is hunyt el. 2010. április 9-én este a Danuvia-pályán megrendezett öregfiúk-meccsen, játék közben esett össze. A mérkőzést az old boys-bajnokság másodosztályának keleti csoportjában játszották, Varga Zoltán a Merkapt SE labdarúgócsapatában futballozott. A helyszínre kiérkező mentők már nem tudtak rajta segíteni, a szíve felmondta a szolgálatot. Varga Zoli tíz percet játszott mindössze az öregfiúk meccsen.

Varga Zoltán karrierje számokban

tags: #varga #zoltan #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Európa Bajnokságok és fitnesz trendek
• Az MTK új korszaka Lucsánszkyval
• Izgalmas mérkőzések a profi ökölvívásban
• A magyar labdarúgás elveszett kapusainak története
• Az alulértékelt kapus