A Vasas Sport Club Dicsőséges Labdarúgó Bajnoki Története

A Vasas Sport Club, Magyarország egyik meghatározó sportegyesülete, gazdag és dicsőséges múlttal rendelkezik, különösen a labdarúgás terén. Története során számtalan bajnoki címet és kupagyőzelmet szerzett, amelyeket kitartó munka és kiemelkedő tehetség jellemez. A klub alapításától kezdve arra törekedett, hogy a szabadidő tartalmas eltöltését biztosítsa, és ez a cél vezetett el a sporttörténeti sikerek sorozatához.

A kezdetek és az első lépések

A Vas- és Fémmunkások Clubját, azaz a Vasast 1911. március 16-án alapították. Az első jelentős dátum maga az alapítás ideje: 1911. március 16. Aznap egy Thököly úti épületben - az akkori Vasas Székházban - létrejött egy vadonatúj sportegyesület Vas- és Fémmunkások Sportklubja néven. Afféle lelkes, amatőrök által alapított klubról volt szó, akik aligha gondolhatták, hogy hazánk egyik legsikeresebb labdarúgócsapatát hozták létre. Nem volt egyszerű a kezdet, s akkor finoman fogalmaztunk. Egy későbbi visszaemlékezés szerint: „az alapítók úrrá lettek a nehézségeken, csakhamar nyolcvan vasas írta alá a jelentkezési ívet és fizette be az ötven filléres tagdíjat.”

Alakulgatott a jövő klubja, a Vasas néven pályára lépő piros és kék színt választó csapat 1911. májusában már meccset játszott, bár akkor még csupán hat játékosnak jutott igazi futballcipő, a többiek bakancsban, magas szárú cúgoscipőben rúgták a labdát. A klub néhány gyakorló mérkőzést követően a negyedik osztályba kapott besorolást, onnan kezdte meg „világhódító útját”. A piros-kék legények, a lelkes munkáscsapat néhány esztendő alatt eljutott az első osztályba: a legjobbak közé. Az angyalföldiek évről évre lépdeltek előre, mígnem 1916-ban kiharcolták a feljutást. Az első élvonalbeli mérkőzésre 1916. szeptember 3-án került sor az Újpest ellen, a piros-kék klubtörténelem első gólja pedig Katzer Károly nevéhez fűződik. Az első évadot a tizenkettes mezőny hatodik helyén zárta a Vasas, egy évvel később pedig már negyedik volt.

Az együttes hamar stabilizálta a helyét az első osztályban, sőt 1924-ben és 1925-ben már a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Az első éremre viszont 1925-ig kellett várni: ekkor az MTK és az FTC után futott be a legtöbbször a Kutrucz - Rottler, Király - Reiner, Sipos, Tomecskó - Kelchen, Takács II, Jelinek, Szentmiklóssy, Himmer összetételben játszó piros-kék csapat. Nehezebb idők következtek: bár 1928-ban kiesett az NB I-ből, majd rögtön visszatért, 1930-ban újra búcsúzott az első osztálytól, és nehéz időszakon ment keresztül. Az együttes 1929-ben kiesett az első osztályból, s bár a lehető leghamarabb visszajutott, 1932-ben megint búcsúznia kellett, s akkor már tíz évet volt kénytelen eltölteni a második vonalban. Az évtizedek alatt meghatározó csapattá váltak, egyetlen évadtól eltekintve egészen 1932-ig az első osztályban szerepeltek, bajnoki bronzérmeket szereztek és játékosokat adtak a magyar válogatottba.

A háború utáni újjáépítés és felemelkedés

A második világháború után más helyzetbe került a piros-kék klub. Az 1940-es évek közepétől azonban elkezdett felvirágozni a klub, miután szorosabb kapcsolatba került a kommunista párttal. A Magyar Kommunista Párt (MKP) a sporton keresztül próbálta megnyerni a tömeget. Egy munkásklubot szeretett volna támogatni - így esett a választás a Vasasra. Az anyagi támogatás mellett a klub székházat is kapott, sőt a Vasashoz került a Pasaréti úti sporttelep is. Arról már nem is beszélve, hogy akkoriban Kádár János volt a klub elnöke.

A felemelkedésre nem kellett sokat várni, a piros-kékek ugyanis 1946-ban és 1948-ban ezüstéremmel zárták a bajnoki idényt, majd az 1950-es évektől elkezdődött az együttes aranykorszaka. Ennek megfelelően 1946-ban megszerezte első bajnoki ezüstérmét a kitűnő erőkből álló együttes, amely rendszerint az Aknavölgyi (Ruzsa) - Nádas, Pósa - Pápai, Tóth Lajos, Kertész - Illovszky, Berzi, Szilágyi I, Nagy István, Vincze összeállításban játszott. Két évvel később megint második volt a csapat, de ennek a legkevésbé sem örült, a záró fordulóban, az MTK elleni 2:0 után ugyanis néhány percig a bajnoki címet ünnepelte, mivel úgy tudta, döntetlennel zárult a Csepel-FTC találkozó. A bajnoki diadalra még csaknem egy évtizedet kellett várni, egyebek közt azért is, mert a Rákosi-rezsimnek egyáltalán nem tartozott a kedvencei közé a korábban „gyanús” szociáldemokrata kapcsolatokat is ápoló Vasas.

A hatalom az erőszakszervezetek csapatait favorizálta - miközben nem átallotta az MTK-t az Államvédelmi Hatóság „patronálása” alá rendelni -, így kiváltképp nagy bravúr volt 1955-ben, hogy a Vasas elnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát az elődöntőben az MTK 5:2-es, a döntőben a Honvéd 3:2-es legyőzésével. Az első nagy sikerre 1955-ig kellett várni. Akkor a csapat viszont óriási bravúrral legyőzte a Magyar Kupa döntőjében a korszak világszerte rettegett együttesét, a Bp. Honvédot (3:2). Azon a találkozón Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, Budai László és Kocsis Sándor is pályára lépett a kispestieknél, ám a kupagyőzelemnek Baróti Lajos legénysége örülhetett, többek között Sárosi Lászlóval, Bundzsák Dezsővel, Berendi Pállal, Raduly Józseffel és nem utolsósorban a későbbi sikeredzővel, Illovszky Rudolffal a fedélzeten. Ez olyan kiváló piros-kék csapat volt, hogy az együttes az év őszén Angliában 7:1-re nyert a Sheffield Wednesday, majd 2:1-re a Tottenham ellen.

Az első bajnoki arany és a Közép-európai Kupa diadalai

A következő években újabb trófeákkal bővült a vitrin, a csapat 1956-ban és 1957-ben is megnyerte a Közép-európai Kupát, sőt 1957-ben fennállása első NB I-es bajnoki címét ünnepelhette a gárda. Az 1956-os Közép-európai Kupa döntőjében 9:2-re verte meg az osztrák Rapid Wient, méghozzá 100 ezer néző előtt a Népstadionban. Az 1956-os Rapid elleni legendás kilenc-kettes Közép-európai Kupa-győzelem híre bejárta Európát, hiszen akkoriban osztrák válogatottak sora erősítette a bécsi zöld-fehéreket, akik történelmük legsúlyosabb vereségét szenvedték el a százezer nézővel dugig telt Népstadionban.

Az eredetileg oda-visszavágós rendszerben kiírt egymás elleni találkozó első felvonásán előbb a bécsi Práter-stadionban 3-3, majd a visszavágón 1-1 lett a végeredmény. Mivel abban az időben nem a hosszabbítás vagy az idegenben lőtt gólok száma döntött, így harmadik mérkőzést írtak ki. Akkori vezetőedzőnk, Baróti Lajos a Kamarás Mihály - Kárpáti Béla, Kontha Károly, Sárosi László - Bundzsák Dezső, Berendy Pál - Raduly József, Csordás Lajos, Szilágyi I Gyula, Teleki Gyula, Lenkei Sándor kezdő tizeneggyel állt fel a bécsi együttes ellen és már az első félidő derekán kétgólos előnyre tettünk szert Csordás duplájának köszönhetően. A vendégek Riegler révén szépítettek, majd Raduly növelte tovább az előnyünket a folytatásban. A második félidőben Szilágyi percei következtek: támadónk - huszonhárom perc alatt - mesternégyest ért el, így már 7-1-et mutatott az eredményjelző. A hajrára fordulva Raduly ismét eredményes volt, ezzel már 8-1 volt az állás. A Vasas végig kontroll alatt tartotta a meccset, jöttek is a gólok: a 69. és a 85. percben Csordás Lajos talált a kapuba, beállítva ezzel a végeredményt: 6:0. A Rapid Wien elleni KK-győzelem különleges értékét az is jelezte, hogy a Népsport ugyanúgy az összes pályára lépő magyar játékos portréját másnapi számának címoldalára tette, mint 1953. november 26-án, a magyar válogatott Londonban aratott 6-3-as sikere után.

Sokan ironikusan a konszolidáció „vívmányának” tartották, hogy a Kádár-korszak első futballévadában, 1957 tavaszán a szinte állandóan a Kovalik - Kárpáti, Kontha, Sárosi - Bundzsák, Berendy - Raduly, Csordás, Szilágyi I, Kaszás, Lelenka összetételben szereplő együttes - a klub történetében először - elnyerte a bajnoki címet. Ugyanabban az évben az egyidényes bajnokságot is az angyalföldi klub nyerte meg: a bajnoki hajrában egy pont előnnyel az MTK-val szemben megszületett az első elsőosztályú Vasas-arany. A Baróti Lajos vezetőedző által irányított első bajnokcsapatunk tagjai: Berendy Pál, Bárfy Antal, Bundzsák Dezső, Csordás Lajos, Kárpáti Béla, Kaszás László, Kontha Károly, Kovalik Ferenc, Lenkei Sándor, Sárosi László, Raduly József, Szilágyi I Gyula, Szilágyi II János, Teleki Gyula. Raduly József játékosként számtalan sikerben volt része, ezzel is tovább öregbítette saját és szeretett klubja dicsőséglistáját: bajnokságot, Magyar Kupát, Közép-európai kupát nyert, valamint BEK-elődöntőt is játszott a Vasassal.

A klub történelmének első bajnoki címével a Vasas jogot szerzett a Bajnokcsapatok Európa-kupájában való indulásra. A Vasas játéka és természetesen remek szereplése rengeteg nézőt csalogatott ki: az egész szezonban összesen 310 ezer néző tekintette meg a helyszínen a kedvenceiket, ebből átlagosan közel 31 ezren látogattak ki a hazai mérkőzésekre.

Európa meghódítása: a BEK-menetelés

Azzal, hogy 1957-ben a Vasas megszerezte története első bajnoki címét, csapatunk indulhatott a Bajnokcsapatok Európa-kupája küzdelmeiben. A selejtezőben szereplő együttesek számát 12-ről 16-ra emelték, ahol a BEK 1957-58-as kiírásában Magyarországot a Vasas képviselte. Együttesünk négy közé jutása máig a legjobb magyar eredménynek számít az első számú európai kupasorozatban - azóta csak a Győri ETO-nak és az Újpesti Dózsának sikerült hasonlót elérni. Az Európai Labdarúgó Szövetség pedig végképp nem nem kivételezett a Vasassal, ám a piros-kék bajnokegyüttes mindjárt a legjobb négy közé jutott a BEK-ben, és csak minden idők legsikeresebb klubcsapatával, az első öt kiírásban szériában győztes Real Madriddal szemben maradt alul.

Együttesünk a bolgár rekordbajnok CDNA Szófiával kezdte meg a menetelését: az első mérkőzésen 2-1-es vereséget szenvedtünk, majd a visszavágón többek között Csordás Lajos mesterhármasával, valamint Berendy Pál, Bundzsák Dezső és Szilágyi I Gyula góljaival 6-1-re diadalmaskodtunk, így 7-3-as összesítéssel jutottunk a legjobb tizenhat közé. A nyolcaddöntőben a svájci bajnok Young Boys csapata várt ránk. A genfi Stade des Charmilles-ben idegenben elért 1-1-es döntetlen után a visszavágón - a BEK-ben negyedik találatnál járó - Csordás Lajos vezette sikerre együttesünket, így 3-2-es összesítéssel léptünk tovább a következő körbe. A negyeddöntő első felvonásán a holland Ajax otthonában 2-2-re végeztünk, majd a visszavágón Szilágyi I Gyula duplájának, valamint Bundzsák Dezső és Csordás Lajos góljainak köszönhetően az elődöntőbe jutottunk - következhetett az Alfredo Di Stéfano fémjelezte Real Madrid együttese!

Bár az elődöntő első párharcán a madridi Nuevo Estadio Chamartínban 4-0-ra kikaptunk a Real Madridtól, a telt házas visszavágón - akkori beszámolók szerint 100 ezer néző előtt - egy máig felejthetetlen meccset játszottunk a spanyol csapat ellen. Az angyalföldi kispadon akkor Illovszky Rudolf vezetőedző foglalt helyet, a pályán pedig a Kamarás Mihály - Kárpáti Béla, Teleki Gyula, Sárosi László, Bárfy Antal, Berendy Pál - Raduly József, Csordás Lajos, Szilágyi I Gyula, Bundzsák Dezső, Lenkei Sándor kezdő tizeneggyel rohamoztuk a spanyolok kapuját. A 25. percben Bundzsák góljával vezetéshez jutottunk, majd az 53. A 2-0-ra nyert a piros-kék gárda, és mindmáig az egyetlen magyar csapat, amely győzelmet tudott aratni az első számú európai klubtorna elődöntőjében.

A hatvanas évek aranykorszaka: további bajnoki címek és nemzetközi sikerek

Elérkeztek a hatvanas évek, s velük a Vasas-futball kiemelkedően legeredményesebb periódusa. Az évtized végén olyan klasszis futballistákkal egészült a keret, mint Szentmihályi Antal, Kárpáti Béla, Mészöly Kálmán, Mathesz Imre, Machos Ferenc, Farkas János vagy Ihász Kálmán, ráadásul időközben Illovszky Rudolf átvette az irányítást a kispadon. Sőt a klub 1961-ben beköltözött új otthonába, a Fáy utcában, ahol manapság is játssza hazai mérkőzéseit. Ezek után nem is csoda, hogy az angyalföldiek az 1960-as években további négy bajnoki címet nyertek - 1966-ban veretlenül -, valamint Közép-európai Kupát is elhódították még jó néhányszor.

A piros-kékek bajnoki címet nyertek 1961-ben és 1962-ben, aztán 1965-ben, majd - veretlenül! - 1966-ban. Az 1961-es bajnokcsapat: Szentmihályi (mind a 26 NB I-es meccsen szerepelt) - Kárpáti (16), Mészöly (24), Sárosi (16) - Bundzsák (23), Berendy (26) - Mathesz (24), Kékesi (23), Machos (15), Farkas (26), Ihász (21). Az 1962-ben aranyérmes garnitúra: Szentmihályi (26) - Ihász (24), Mészöly (26), Sárosi (17) - Bundzsák (20), Berendy (26) - Mathesz (24), Farkas (22), Machos (24), Pál I (15), Pál II (23).

Hatvanötben a Vasas végképp átállt az addig is már próbálgatott 4-2-4-es formációra, és a támadó taktika ellenére az egész bajnokságban mindössze 19 gólt kapott. Az 1965-ös kiírást háromszoros magyar bajnokként kezdhette meg a Vasas, a megfordított menetrend szerint a tavaszi rajtot követően az őszi idényben dőlt el a tabella végső sorrendje. Október 31-én a Vasas a Ferencváros csapatához látogatott az NB I 25. fordulójában. A Népstadionban 55 ezer néző előtt megrendezett meccsre Illovszky Rudolf vezetőedző tizenegy önbizalomtól duzzadó angyalföldi játékost küldött ki a gyepre, hiszen tudták, ha legyőzik a pontegyenlőséggel második helyen álló Ferencvárost, akkor még aznap este bajnoki címet ünnepelhetnek. A sorsdöntő összecsapáson több találat nem született, így az Illovszky Rudolf által vezetett Vasas egy fordulóval a szezon vége előtt bebiztosította történelme negyedik bajnoki címét.

Az újabb évad kevésbé volt izgalmas: a mindvégig legyőzhetetlen Vasas már az első őszi fordulóban megkérdőjelezhetetlen favorittá vált, hiszen - harminc nappal a Liverpoolban rendezett magyar-brazil vb-mérkőzés (3:1) után - 3:0-ás diadalt aratott az FTC-vel szemben. Az 1966. október 23. A dátum különleges atmoszférát kölcsönzött a 15 ezer nézőt bevonzó Népstadionnak, hiszen a Vasas az Újpest csapatát fogadta. A találkozó pikantériáját fokozta, hogy a Vasas abban a tudatban léphetett pályára, hogy ha ők nyernek, a Ferencváros pedig aznap vereséget szenved, akkor a bajnoki cím egészen biztosan Angyalföldé. A városi rivális Újpest ezt próbálta megnehezíteni, a 11. percben Bene révén vezetést szereztek a lila-fehérek. A Vasas játékosok azonban jól reagáltak a bekapott gólra, a 21. percben Fister, a 32. percben pedig Molnár talált be, ezzel már a félidei szünetre is vezetéssel vonulhattak Csordás Lajos vezetőedző játékosai. A második játékrészben Farkas és Puskás is betaláltak, a Vasas így 4-1-es, fölényes győzelemmel múlta felül a városi rivalist. A csapat a maga részét elvégezte, a sors pedig újra bizonyította tökéletes forgatókönyvíró képességét: a Ferencváros kikapott a Diósgyőrtől, így 3 fordulóval a vége előtt, 7 pontos előnnyel állt az élen a Vasas, és mivel ekkor 2 pont járt a győzelemért, a különbség már behozhatatlan volt. Az angyalföldi csapat a szezon végén szenzációs módon, veretlenül ünnepelhette 5. bajnoki címét, az 1966-os esztendő gólkirálya 25 találattal Farkas János lett.

1967 februárjában a klub történetének egyik legemlékezetesebb sikereként hódította el a Vasas a Chilében rendezett Hexagonal Kupa monumentális trófeáját, megelőzve a Pelével felálló brazil Santost és a világhírű uruguayi Peñarolt, a chilei nagy kedvenc Colo-Colo elleni kilenc-hármas diadalt pedig azóta is emlegetik. A Vasas 1967-ben részt vett a rangos Hexagonal-kupán Santiago de Chilében, ahol egyedüli európai csapatként veretlenül lett tornagyőztes, holott az ellenfelek között szerepelt a Világkupa-győztes uruguayi Penarol és a Pelével, Carlos Albertóval felálló Santos is. A Hexagonal Kupa 1967-es nyitó fordulójában a legnépszerűbb chilei klubcsapatot, a Colo-Colót 9:3-mal söpörte el a Vasas, amely aztán meg is nyerte a tornát. A Népszabadság 1967. február 5-i tudósítása szerint „a mérkőzés már az első 20 percben eldőlt, a magyar együttes szinte lelépte ellenfelét”.

A huszonöt napos chilei tornán csapatunk második fellépése a 2022-ben elhunyt Pelével felálló Santos ellen játszott. Korabeli beszámolók szerint csaknem megháromszorozódott a közönség és 70-80 ezer néző előtt játszott a Vasas, mely 2-2-es döntetlent játszott a brazil együttes ellen, majd 3-1-re nyert az Universidad de Chile ellen. A folytatásban 3-3-as döntetlen született az uruguayi Peñarol ellen, így csapatunk továbbra is veretlen volt a tornán. Az utolsó felvonáson a chilei Universidad Católica ellen 3-0-s győzelmet arattunk, így a Vasas nyolc ponttal és 20-9-es gólkülönbséggel zárta a tornát. Csordás Lajos vezetőedző játékosai emelhették magasba az impozáns, egy lovast ábrázoló trófeát, mely napjainkban is látható az Illovszky-stadionban. „Mindent elkövettünk a siker érdekében, számunkra öröm volt játszani Dél-Amerika legjobbjai ellen. Külön élményszámba ment Pelé játéka, hiszen már akkor is megcsillogtatta a tudását ellenünk is. A Colo-Colo elleni döntő leírhatatlan volt. Remek játékot tudtunk bemutatni és nyertünk 9-3-ra, ráadásul 90 ezren látogattak ki a finálé helyszínére.” Farkas János játéka annyira elnyerte a helyiek tetszését, hogy a fővárostól mintegy ötszáz kilométerre lévő város, Talcahuano 1968-ban amatőr csapatot alapított Janos Farkas néven.

Hetvenes és nyolcvanas évek: kupagyőzelmek és utolsó bajnoki cím

Az angyalföldi klub a következő évtizedben is elkényeztette szurkolóit. 1970-ben Közép-európai Kupa-győzelmet ünnepeltek Angyalföldön: június 20-án a Fáy utca 15 ezer nézője előtt, Albert József vezetőedző irányításával - Farkas duplájával, valamint Puskás és Müller találataival 4-1-re legyőztük az Inter Bratislava együttesét. 1973-as Magyar Népköztársasági Kupán is magasba emelhettük a trófeát: a döntőt a Honvéd ellen játszottuk, ahol hosszabbításban - Várady mesterhármasával és Kovács F. góljával - 4:3-ra nyert a Vasas.

Az 1970-es években már kevesebb babér termett, de egy-egy kupagyőzelmet és bajnoki címet azért elhódítottak az angyalföldiek, többek között Török Péterrel, Zombori Sándorral, Izsó Ignáccal, Várady Bélával és Komjáti Andrással a fedélzeten, aki a mai napig a legtöbb NB I-es bajnoki mérkőzést játszotta a Vasasban. Ám a bajnoki címre tizenegy évet kellett várni. A kárpótlás felséges volt: a Vasas 1977-ben úgy hódította el az elsőséget, hogy éppen 100 gólt szerzett; Várady (36) gólkirály és európai ezüstcipős lett, egyúttal - a karmester Müllerrel közösen - elnyerte az évad játékosa címet egészen kiváló, 6,74-es átlag osztályzattal. A bajnokcsapat leggyakoribb összeállítása így festett: Mészáros (32 mérkőzés) - Török (32), Hegedűs (31), Komjáti (34), Kántor (25) - Gass (34), Müller (34), Zombori (34) - Kovács István (33), Izsó (31), Várady (34). E labdarúgók közül Mészáros, Török és Zombori szerepelt az 1978-as világbajnokságon; Várady is ott volt Argentínában, de sérülése miatt nem játszhatott.

Az együttes az 1980-as években még kétszer megnyerte a Magyar Kupát, valamint hatodik alkalommal is elhódította a Közép-európai Kupát, s ezzel a sorozat legeredményesebb klubcsapata a mai napig. A Magyar Népköztársasági Kupa harmadszori elhódítása nem jelentett maximális elégtételt, mert a Diósgyőr elleni döntőben 1-0-ás győzelmet arató Mészáros - Török, Híres, Hegedűs, Kántor - Halász, Birinyi, Zombori, Rixer - Kiss, Izsó összetételű csapatot bajnoknak szerette volna látni Angyalföld... Újabb bajnoki címre 1986-ban már nem volt esély - abban az évben 1938 óta az első olyan vb-t rendezték, amelyen a magyar válogatottban nem szerepelt egyetlen Vasas-futballista sem - , így az FTC-vel szemben 0-0-lal és ráadás-tizenegyesekkel kivívott újabb kupadiadalt felhőtlen öröm kísérte. A Vasas mindmáig utolsó M(N)K-győztes csapata így állt fel: Kakas - Farkas Tibor, Rácz, Balog, Csorba - Szíjjártó, Birinyi, Teodoru - Borostyán, Kovács, Izsó (Híres). A mindmáig utolsó KK-győztes társaság pedig ebben az összetételben nyert 1983-ban.

A rendszerváltás utáni kihívások és újjáéledés

A rendszerváltás azonban rossz hatással volt az angyalföldiekre. A sikeres korszakot visszaesés követte. Bár 1998-ban, 2000-ben és 2001-ben sikerült bronzérmet szerezni, 2002-ben kiesett a Vasas, majd rövid időre meg is szűnt. A Vasas 2002-ben is kiesett az élvonalból, s mert az akkori vezetés 2003 tavaszán visszaléptette az együttest az NB II-es szerepléstől, a szurkolók képletesen eltemették a csapatot. Ám volt feltámadás: Jámbor János nagyvállalkozó megvásárolta a Kecskeméti Futball Club versenyzési jogát, így a piros-kék csapat a KFC jogán rajthoz állhatott a másodosztályban, és 2004-ben felkerült az NB I-be. Ezt követően többször is ingázott az első és a másodosztály között, legutóbb 2015-ben lett bajnok, és jutott fel. Szerényebb dekádok következtek: az utóbbi három évtizedben három bajnoki bronzérem (1998, 2000, 2001) az angyalföldi csúcsteljesítmény.

Ez azért is különleges eredmény volt, mert a csapat 2015-ben jutott fel a másodosztályból - amelynek mezőnyébe 2012-ben esett vissza -, majd az MTK elleni dunaújvárosi 2-0-lal az utolsó fordulóban harcolta ki a bennmaradást. Az osztályváltás veszélye a 2016/17-es idényben nem fenyegetett, sőt az első bajnoki cím hatvanadik, a legutóbbi NB I-es elsőség negyvenedik évfordulóján dobogós lett a Vasas, amely - a régi Fáy utcai pálya 2017 októberi bezárása, majd lebontása után - az új stadion felépülését várta. A csapat 2018-ban nem tudott az élvonalban maradni, pedig, ha az utolsó fordulóban legyőzi a Budapest Honvédot, megmenekül a kieséstől. A 2019. július 5-én felavatott új otthon belakása viszont sajnos az NB II-ben kell, hogy bekövetkezzen, hiszen a 2017/18-as idény végén a piros-kék csapat az utolsó helyen végzett és búcsúzott az első osztálytól.

A Vasas története során hat alkalommal nyert magyar bajnoki címet, négy alkalommal pedig kupagyőztes volt, a magyar labdarúgó csapatok élvonalbeli mérkőzései alapján számított eredményességi listán az 5. helyet tudhatja magáénak. 2010-ben körülbelül 140-150 000 fős szurkolótábora akkoriban a szimpatizánsokat rangsoroló listán a 3-4. helyet jelentette. „A hetedik te magad légy!” Talán ez a gyönyörű József Attila-verssor illett leginkább a Vasas-léthez az elmúlt évtizedekben, hiszen a klub kitartó szurkolói immáron negyvenhat esztendeje várnak arra, hogy kedvenceik megszerezzék a hetedik bajnoki címet. 2022-ben újra lehetősége nyílt az angyalföldi csapatnak bebizonyítani, hogy a Vasas Futball Club tradícióihoz méltó módon az élvonalban a helyük.

A Vasas bajnoki sikereinek összefoglalása

A Vasas SC labdarúgócsapata fennállása során számos hazai és nemzetközi trófeát hódított el:

*A szöveg "hatodik alkalommal is elhódította a Közép-európai Kupát" említést tesz, de csak 5 évet sorol fel konkrétan.

tags: #vasas #bajnoksag #megnyereseert

Népszerű bejegyzések:

• A walesi labdarúgás története
• Totó Stratégiák
• Érdekességek Turi Géza pályafutásából
• Nikolas Katsigiannis új edzői szerepének részletei
• Új trendek az európai futballtranszferekben