Szepesi György: A legendás hang, amely összefonta a sportot és a szurkolók életét
Generációk nőttek fel a hangján. Szinte családtagnak számított, amikor szombat vagy vasárnap délutánonként mondta a magáét, fanyar humorral, tényszerűen a legendás Körkapcsolás című műsorban. A rádió közvetítésein keresztül a szurkolók, így a Vasas drukkerei is, részeseivé válhattak a sporteseményeknek. Vass István Zoltánt, akit Szepesi György hangja inspirált, élmény volt hallgatni, akár közvetített, akár interjút készített.
Vass István Zoltán mikrofon mögé vágyott azóta, hogy meghallotta Szepesi György hangját 1952-ben. Olyan elődök nyomdokaiba léphetett, mint Pluhár István, Szepesi György, Novotny Zoltán és Szűcs Ferenc.
A magyar sportriporteri szakma megalapozója és az Aranycsapat 12. tagja
Szepesi György 1945-ben lett a Magyar Rádió munkatársa, egy nyilatkozata szerint azért, mert belátta, hogy a futballpályán messze nem olyan tehetséges, mint Puskásék. Az angyalföldi grundokon ismerkedett meg a focival, és bár alsóbb osztályban 1934-től 1961-ig igazolt játékos volt, jóval többet tett a magyar labdarúgásért a pálya széléről.
A háború után, 1945-ben kapott lendületet a karrierje, az Aranycsapat felfutásával párhuzamosan, bár nem csak Puskásékat hozta el a nappalinkba az eseményeket a televíziót megelőző korszakban is láttató, fantasztikusan szuggesztív közvetítéseivel. Szepesi György az Aranycsapat 12. tagjaként vált ismertté.
Ő honosította meg azt a sportközvetítési stílust, amelyben a riporter végig együtt él a játékkal, a csapattal, a versenyzővel, lelkesen, magas hőfokon azonosul a történésekkel, együtt örül a sikernek, a győzelemnek, s kesereg balsiker, vereség esetén.
Pályafutásának mérföldkövei és a szenvedély titka
Szepesi György összesen 14 futball-világbajnokságról tudósított, de otthon volt más sportágakban is, ezt többek között 15 olimpián bizonyíthatta riporterként. Egy híján éppen félszáz magyar ötkarikás aranyérem megszületéséről számolhatott be a helyszínről.
Sokan feltették a kérdést, mi volt Szepesi titka. Az 1998-ban megjelent, búcsú a mikrofontól című könyvének ezt a mondatot adta mottónak: „Bármit teszünk, tegyük szenvedéllyel, vagy sehogy.” A legfőbb titka a szenvedély volt. Novotny Zoltán, Szepesi rádiós tanítványa és kollegája szerint végig megmaradt szurkolónak. Nagyjából azt látta, amit a szurkoló, azt hallotta, amit a szurkoló szeretett volna hallani.
Novotny sorolja, hogy Szepesi még túl a kilencvenen is naprakész, tökéletesen informált volt, tudta, mi történik a világban, és nem csak a sportban. Mindig csak annyit mondott el, amennyit kellett, amennyi előrevitte a közvetítést. Rengeteget olvasott, szépirodalmat, bármit, képben volt.
A rokon műfajokban is kiemelkedőt alkotott: tévézett, újságot írt, vetélkedőket vezetett, összesen tíz filmben szerepelt, igazi reneszánsz ember volt. A hetvenes, nyolcvanas évek fordulóján ő volt az MLSZ elnöke, de a Rádió bonni tudósítójaként is dolgozott.
No és ne feledkezzünk meg a lényegről! Ő hozta haza Puskás Öcsit 1981-ben, Szepesi sírta ki a pártvezetésnél, hogy a Száguldó Őrnagy hazatérhessen Madridból negyedszázad után. Az 1922-es évjárat ontotta a zseniket.
1956 - Szepesi György a forradalomról - György Szepesi on the Revolution
Szepesi György pályafutásának kiemelkedő adatai:
| Év | Esemény/Szerep |
|---|---|
| 1922 | Született (Friedländer Györgyként) |
| 1934-1961 | Igazolt labdarúgó (alsóbb osztályokban) |
| 1945 | A Magyar Rádió munkatársa lett |
| 1952 | Hangja inspirálta Vass István Zoltánt |
| 1964 | Tokiói olimpia (emlékezetes közvetítés) |
| 1970-es, 80-as évek fordulója | Az MLSZ elnöke |
| 1981 | Közbenjár Puskás Öcsi hazatéréséért |
| 1998 | "Búcsú a mikrofontól" című könyve megjelenik |
| 2012 | Megkapja a Magyar Sportsajtó Halhatatlanja díjat |
| 2015 | Novotny Zoltán búcsúztatja a mikrofontól a mikrofontól egy személyes hangvételű beszélgetéssel |
| 2018 | Elhunyt 96 éves korában |
| Összesen | 14 labdarúgó-világbajnokság, 15 olimpia, ~50 magyar olimpiai aranyérem tudósítása |
Kapcsolata kollégáival és a hallgatókkal
Novotny Zoltán, Szepesi rádiós tanítványa és kollegája az elhunyt mottóját idézte: "ha bármit teszünk, tegyük szenvedéllyel, vagy sehogy". Novotny megemlékezésében felidézte Szepesi emlékezetes olimpiai közvetítésének szállóigévé lett mondatait, illetve a labdarúgás történetének azon góljait, melyeket Szepesi "tolmácsolt" a magyar nézők és hallgatók felé. "Többek lettünk általa" - emelte ki Novotny Zoltán.
Hegyi Iván sportújságíró a 1964-es tokiói olimpia gyerekként átélt közvetítései kapcsán megemlítette, Szepesi hangja és közvetítései a recsegő rádióadáson keresztül, 9000 kilométeren át is hatottak. Vass István Zoltán elmondása szerint kettőjük kapcsolata mély barátságra és tiszteletre épült. Büszkén mondhatom, a fiaként szeretett. Rengeteget tanult és rengeteget kapott tőle. Havi rendszerességgel jártak össze családostul, hol náluk, hol nálunk, hol a Remiz étteremben találkoztak. Csodálatra méltó, különleges ember volt. Pótolhatatlan - tette hozzá.
Novotny Zoltán felidézte a mexikói olimpia öttusaversenyének befutójánál történteket: "Amikor megérkeztünk a célhoz, Gyuri benyúlt a táskájába, kivett egy fél tucat stopperórát, és szétosztotta közöttünk. „Te méred a Balczó idejét, te a Törökét, te a Mónáét, te az Onyiscsenkóét, te a Lednyevét, te a Fermét.” És adott egy stoppert nekem, a népszabadságos Lukács Lászlónak, az esti hírlapos Sirokmánynak, mindenkinek, aki ott magyar újságíró volt. „Hát te ki vagy?”, kérdezte a számára ismeretlen úrtól, aki az utolsó stoppert kapta.
A rádióhallgatók nevében Novotny saját élményét is megosztotta: "Én? Nyolcadikos voltam, amikor játszották az évszázad mérkőzését, az igazgatónk visszarendelt bennünket tanulószobára, és együtt hallgattuk a 6:3-at Szepesi közvetítésével. Én nagy lezseren azt mondtam a dirinek, igazgató úr, ne izguljon, már az első percben rúgunk egy gólt. És lőn, Hidegkuti tényleg rúgott egy gólt az első percben! A diri a plafonig ugrott örömében, majd így szólt: „Novotny!" Mi, rádióhallgatók pedig az emlékezetes magyar diadalokról - és persze tragikus kudarcokról, mint az '54-es vb-döntő elvesztése - is értesültünk az ő tolmácsolásában.
Az élet sötét árnyai és a megőrzött emberi tartás
Azt, hogy zseni volt, minden szakmabeli tudta. Hogy mennyire jó ember, azt csak azok, akik személyesen ismerték. Pedig minden oka meglett volna rá, hogy bezárkózó, visszautasító, morcos, a világgal haragban álló alak legyen, hiszen gonoszul megrángatta az élet, és az efféle jellempróbák sok embernek nyomot hagynak a karakterén.
Zsidó származású lévén - Friedländer Györgyként született 1922-ben - kilenc rokona veszett oda a haláltáborokban, apja halálát sohasem tudta magának megbocsátani, pedig nem ő volt a hibás. Mindketten munkaszolgálatosok voltak, külön táborokban próbálták túlélni a veszedelmes időszakot. A sportriporter több munkatáborban volt Magyarországon és Ukrajnában, köveket tört és utakat épített.
1944-ben kiszabadult és apja segítségére indult, de elkésett. Édesapját a megérkezése előtti napon tették be egy vagonba, amivel a buchenwaldi koncentrációs táborba vitték, és onnan soha nem tért vissza. Egy napon múlt az élete, ugyanis Szepesi már úton volt érte, hogy hamis születési iratokkal megakadályozza, hogy a haláltáborba vigyék. Szepesinek szerencséje volt, ő megúszta.
Szepesi György öröksége és a magyar szurkolói kultúra
Novotny Zoltán szerint Gyuriról egyértelmű volt, hogy melyik politikai oldalhoz tartozott, de elkötelezettsége a szakmájában észrevehetetlen volt. Sem előtte, sem utána nem tett annyit a határon túli magyarságért, mint ő. Szívügyének tartotta a felvidéki, erdélyi, kárpátaljai, délvidéki, burgenlandi magyarság tájékoztatását, de nemcsak a Kárpát-medencében, hanem az Amerikában, Argentínában, Ausztráliában, azaz a szórványban élő magyarokét is.
A szépet, a jót vegyük észre, szeressük a sportolókat, hirdette, és ebben is különbözött napjaink a kákán is csomót kereső újságíróitól - folytatja Novotny.
A Magyar Sportsajtó Halhatatlanja díjat vehette át Szepesi György a Magyar Sportújságírók Szövetségétől (MSÚSZ) kedden. Az idén alapított elismerést - amelynek első kitüntetettje a 90. születésnapját nemrég, február 5-én ünneplő legendás sportriporter - Pajor-Gyulai László, az MSÚSZ elnöke adta át.
96 éves korában, szerda hajnalban elhunyt Szepesi György, a legendás sportriporter, a Magyar Labdarúgó Szövetség egykori elnöke. Szepesi Györgyöt az MLSZ saját halottjának tekinti. (2018. augusztus)
Szepesi György hatása a magyar sportra és a szurkolói kultúrára felbecsülhetetlen. A rádió közvetítésein keresztül a szurkolók, így a Vasas drukkerei is, részeseivé válhattak a sporteseményeknek. Emlékezetes pillanat volt, amikor Vass István Zoltán bejelentkezett a Népstadionból, s azt mondta: már 4-2-re vezet a Vasas a Dózsa ellen, közben behallatszott a közönség moraja, s a szurkoló otthon a füléhez tapasztotta a Sokol kisrádiót, hogy még jobban hallja őt. Mert az a jellegzetes, különleges orgánum végigkísérte az életét. Ez a szenvedély és elkötelezettség tükröződik ma is a klubok, mint például a Vasas, szurkolói életében.
A vasárnapi Vasas FC - Szombathelyi Haladás felnőtt bajnoki mérkőzésen debütált a Hajrá, Vasas! szurkolói újság 2019-es száma. A Vasas Szurkolói Klub a lapból befolyó teljes bevételt Vikukel Krisztiánnak, Akadémiánk fiatal játékosának a gyógyulására ajánlja fel. A klub folyamatosan szervez utazásokat drukkereinek a Merkantil Bank Liga mérkőzéseire: "Várunk minden Vasas-drukkert hétfőn az Illovszky-stadionba! Várunk minden Vasas-drukkert vasárnap a Sóstói Stadionba! Várunk minden Vasas-drukkert szombaton a Szentlőrinc SE Sporttelepre!" Ezek a kezdeményezések is mutatják a sport iránti elkötelezettséget és a szurkolói közösség erejét, melynek alapjait Szepesi Györgyhöz hasonló legendák rakták le.
tags: #vasas #szurkolok #szepesi
