Végh Antal és a magyar futball krónikája: A "Miért beteg a magyar futball?" öröksége
A sport nemcsak játék, de társadalmi ügy is, különösképpen az a legnagyobb közönséget vonzó sportág, a labdarúgás. Ebben a szellemben íródott Végh Antal, a neves magyar író, szociográfus és újságíró egyik legjelentősebb műve, a "Miért beteg a magyar futball?", amely megjelenésekor nagy vitát váltott ki. Ez a könyv nem csupán egy sportelemzés, hanem egy valóságfeltáró utazás a magyar futball akkori állapotába, melynek tanulságai a mai napig aktuálisak.
Végh Antal - Az író és szociográfus portréja
Végh Antal 1933. október 14-én született Jánkmajtison, és pályafutása során magyar író, szociográfus, újságíró és pedagógus volt. Kezdetben tanítóként dolgozott, majd főállású író lett. 1989-től az Új Idő főszerkesztője volt. Kedvelt témái az elmaradott vidékek és társadalmi rétegek, a parasztság életmódjának változása és nehézségei. Munkásságában kiemelt szerepet kapott a társadalmi valóság objektív, mégis szenvedélyes bemutatása, amely a labdarúgás témakörébe is elkísérte.
Főbb művei között számos jelentős alkotás található, amelyek tükrözik sokoldalú érdeklődését:
- Korai szivárvány (1963)
- Csillagösvényen (1969)
- Egyedül a kastélyban (1971)
- Miért beteg a magyar futball? (1974)
- Ökörsirató (1975)
- Kilencven perc (1979)
- Ha az Isten Nyulat adott… (1981)
- Gyógyít6atlan? (1986)
- Kenyér és vászon (1986)
- De mi lesz a harangokkal? (1988)
- Móricz Zsigmond szekerén (1992)
A "Miért beteg a magyar futball?" születése és tartalma
A "Miért beteg a magyar futball?" című könyv eredeti megjelenési éve 1974 volt, és azért íródott, mert a magyar labdarúgó válogatott nem jutott ki sem az 1970-es, sem az 1974-es világbajnokságra. Ez a kudarcos időszak adta apropóját Végh Antal valóságfeltáró szenvedélyének, amely elvezette őt a tatai edzőtáborba, ahol neves vagy névtelen játékosokkal, szakvezetőkkel, bírákkal folytatott beszélgetéseiben nyilatkozott meg. Természetesen a legtöbb esetben "névvel és lakcímmel" bírált, mert éppen a visszaélésekre alkalmat adó homály, a ködösítés ellen szállt harcba.
A könyv főbb problémakörei
Abban az időben még emlékezhetett a közvélemény a VB-ezüstökre (1938, 1954), az Aranycsapatra, az 1966-os VB-re, a kétszeres világbajnok brazilok legyőzésére, Albert Aranylabdájára. A könyv mégis szól sok problémáról, többek között a túlfizetett, nem teljesítő játékosokról, a focisták privilégiumairól, a bundáról (játékosok, vezetők, bírók) és a megfizetett játékvezetőkről. Kitér az edzők gyenge szakértelmére és lehetőségeire, valamint a sportsajtó és Szepesi szerepére is. Szó van a tatai edzőtáborról, ahol nem nyilatkozhattak a játékosok a szerzőnek. Szóba került a profizmus, ami akkor nem lehetett. Probléma volt az ifjúsági labdarúgással.
Horváth Csenger szerint pénz van, koncepció nincs a magyar futballban
Végh Antal szerint a labdarúgás se nem játék már, se nem sport, hanem annál sokkal több, írta 1974-ben. A könyv nem csupán kritikát fogalmaz meg, hanem ösztökél, ébreszt és kérdez. Ez a riportokat tartalmazó mű kíméletlenül világít rá a középszer elfogadására, a szakmai felelőtlenségre, a „majd valahogy lesz” hozzáállásra.
A Picasso-anekdota - Egy különös történet a könyvből
A könyv egyik legemlékezetesebb részlete egy történet, amely Franciaországban, Nizzában játszódik. Itt játszott a csapat, és egyik este valaki vendégségbe hívta az egész társaságot. Senkinek sem volt kedve, de mert a meghívás szívesen hangzott, el kellett menni, az elmenetel kénszere alól csak a nagymenők húzhatták ki magukat. A tartalékok, az ifisták meg még egy-két vállalkozó kedvű játékos és vezető mentek a vacsorára. Kapott ajándékba mindegyikük egy-egy vázát. Azok is, akiket pluszedzés okán kimentettek a többiek. A vázákból maga válogathatott mindenki, emiatt nézeteltérés támadt, mindenkinek a kisebb vázák kellettek volna - az könnyebben elfért a cuccok közt.
Másnap, vonaton utazva, azzal szórakoztak, hogy betettek egy sapkába tíz frankot, és aki a vonat ablakán - átmenve a hídon - úgy tudta a vázát beledobni a folyóba, hogy az nem tört össze a híd korlátjában, azé lett a dohány. Azt mondják, egy játékos hazahozta a maga vázáját. Ő szerette az ilyen csecsebecséket. Ez a váza - azokból az ajándékvázákból talán az egyetlen - ma is megvan. A futballistát úgy hívják, hogy Raduly József, a Vasas egykori jobbszélsője, aki ma az öregfiúk válogatottjának tagja. Aki pedig a vázákat ajándékozta, és vendégségbe hívta a magyar munkáscsapat tagjait: őt Pablo Picassónak hívták.
A könyv kiadásai
A "Miért beteg a magyar futball?" számos kiadást élt meg, jelezve a téma és a mű iránti folyamatos érdeklődést.
| Kiadás Éve | Oldalszám | Típus | ISBN |
|---|---|---|---|
| 1974 (eredeti) | 216 | puhatáblás | 9632720784 |
| 1974-1986 (összesen 5 kiadás) | 360 | puhatáblás | 9635001886 |
| 1974-1986 (összesen 5 kiadás) | 252 | puhatáblás | 9635001088 |
| További 2 kiadás | - | - | - |
Az örökérvényűség: Akkor és most
A könyv 1974-ben született, de ma is úgy hat, mint egy élesre fent bonckés: pontos, kegyetlenül őszinte és időtlenül érvényes. Ahogy az olvasók újra és újra tapasztalják, bár a könyv több mint fél évszázada jelent meg, szinte minden sora visszhangzik a jelenből is. Valószínűleg akkor alakult ki az az állóvíz, amiben a mai napig fürdik a futball Magyarországon. Számos probléma ma is aktuális a magyar labdarúgásban, még akkor is, ha teljesen más világot élünk. Vicces volt olvasni, hogy szerinte ennél mélyebbre már nem süllyedhet a magyar foci a '70-es években. A szerző szerint a labdarúgás se nem játék már, se nem sport, hanem annál sokkal több, írta 1974-ben. És ez ma sokkal inkább igaz!
Pedig 50 év alatt roppant sok minden változott. Ma már a tatai tábor helyett van a telki, és a profizmus, ami akkor nem lehetett, ma már valóság. Probléma volt az ifjúsági labdarúgással, de ma vannak akadémiák, van Bozsik-kupa. Szóval, ma sok minden egészen másképp van, mint 50 éve! A fociba rengeteg pénz ömlött, TAO-pénzek, NER-es támogatások. Olyan kiscsapatok játszanak az első osztályban, amelyek korábban messziről szagolták az NB1-et, mint Paks, Felcsút, Kisvárda, Kazincbarcika, vagy korábban a Mezőkövesd. Tízmilliárdokért épültek stadionok országszerte. Vannak magyar játékosok, akik elismert külföldi csapatokban játszanak, bár nem túl sokan. Akkor mi a baj? És miért nem jutunk ki a VB-re?
A múlt hibái még mindig kísértenek, de közben már ott van az esély a valódi megújulásra is. Ugyanakkor, miközben Végh könyve egy megfáradt, önmagával viaskodó rendszert mutat be, a mai futball már jóval összetettebb képet kínál. Vannak olyan magyar játékosok, akik külföldön is megállják a helyüket, és időnként vannak felvillanások, de... Végh Antal arra is figyelmeztet: a pályán mutatott teljesítmény csak a jéghegy csúcsa. Ez a könyv annak idején biztosan segített valamit, hiszen utána kijutottunk az 1978-as, az 1982-es és az 1986-os VB-re is. Talán most is kellene egy ilyen könyvet írni? Valakinek?
Horváth Csenger szerint pénz van, koncepció nincs a magyar futballban
tags: #vegh #antal #futball #konyvei
