A Népstadiontól az Illovszky Rudolf Stadionig: Egy Korszakváltás Története

A Népstadion nem csupán egy épület, hanem egy fogalom volt, egy életforma, amely mélyen gyökerezett a magyar társadalomban. Mint fogalom, széles e világon meghonosodott. A „Nepstadion” ugyanazt jelentette, mint a Bernabeu, a Maracana, a San Siro, a Wembley. A futball nagyságát és különleges társadalmi hatását, a nemzeti büszkeség labdarúgó-világszínvonalból fakadó nem jelentéktelen részét.

Az életforma meg annyit tett, hogy pesti családok sokasága alakította a vasárnapi ebéd időpontját a meccskezdéshez, a vidéki famíliák pedig egész napjukat az apuka és a fiú(k) fővárosi „felmenésének” rendelték alá. Ez a közösségi élmény generációk édes otthonává vált, hiszen az aréna, amelyben 103 alkalommal volt futballmeccsen minimum 70 ezer szurkoló - és megtelt további két alkalommal, amikor 68 ezerben limitálták a nézőszámot -, valóságos kultikus hellyé emelkedett.

A Népstadion Megnyitása és Fénykora

A monumentális létesítmény nyitánya 1953. augusztus 20-án zajlott, egy tér ölelő program keretében. Reggel kilenckor indították éppen annyi - tízezer - résztvevővel, ahány békegalambot reptettek fel, és este fél héttől kézilabda-bemutató zárta a műsort „hazánk nagy békeművében”, ahogyan az átadás idején a Népstadiont hivatalosan emlegették.

A fő szám, a Honvéd-Szpartak Moszkva labdarúgó-mérkőzés a magyar-norvég atlétikai viadal után, fél öttől tartották. Addigra alighanem elfogyott az az 56 ezer pohár kristályvíz, 46 ezer pohár kisfröccs, 32 ezer pohár sör és 25 ezer pohár szörp, amellyel a szurkolókat ellátni hivatott büfévállalat előzetesen kalkulált. Az első bajnoki mérkőzést tíz nappal később rendezték a hatalmas létesítményben. Kettős mérkőzést vívott a Dózsa és a Csepel (3:2), valamint az MTK és az FTC, azaz a Vörös Lobogó és a Kinizsi (2:0).

Nézőcsúcsok és Felejthetetlen Pillanatok

Az első válogatott-találkozón, az 1953. november 15-én tartott magyar-svéden 80 ezres publikumot jegyeztek. Tíz nappal „az évszázad mérkőzése”, a londoni 6:3 előtt egyáltalán nem volt örömünnep, néhány játékost a szüneti 0:0, majd a meccsvégi, még nagyobb csalódást keltő 2:2 dühében leköptek a drukkerek. A harag gyorsan elmúlt; pláne, hogy az albioni hatos után 1954 májusában - 92 ezer néző előtt - pesti hetes következett az angolok ellen.

A világbajnokság aztán „szörnyűséges” ezüstéremmel zárult, de a felzaklatott közönség hamar megbocsátott. 1955. március 27-én minden idők bajnoki nézőcsúcsát jelenthették a Népstadionból: a Dózsa-Dorog, Honvéd-Kinizsi kettős találkozón 98 ezer ember tolongott, de csak egy gólt látott: azt a dorogi Molnár József érte el. Totógyilkos megmozdulás volt, az újpestiek meccsét talán még a komáromi szénbányászok sem vették 2-esre.

A stadion vidáman élte fénykorát. Az 1955. október 16-án rendezett magyar-osztrákon (6:1) örök rekord keletkezett a 104 ezer szurkolóval; a válogatott-meccsek 1955-ös nézőátlaga amúgy is kerek százezer volt. A fizetőnéző-csúcs is akkoriban született: november 27-ére, a magyar-olaszra (2:0) 95 512 drukker váltott belépőt.

A jegyszedők ugyancsak prosperáltak, méghozzá dekádokon át, mert több évtizedes szokássá vált, hogy a bejáratoknál a bilétákat ellenőrzők zsebébe csúsztattak egy tízest (majd húszast, szélsőséges esetben ötvenest), és máris be lehetett menni. Ez egyet jelentett a meccsnézéssel, mert legrosszabb esetben az alsó karéjt körülölelő sétányról bárki megtekinthette a találkozót.

A stadion története során számos nézőcsúcsot és emlékezetes pillanatot hozott, melyeket az alábbi táblázat foglal össze:

A Fénykor Kihívásai és Változásai

Az élményről 1956. május 20-án sokan lemondtak volna: azon a szakadó esős, szomorú napon szenvedte el első vereségét a Népstadionban a válogatott. A vendégek 4:2-es diadala után a csehszlovák drukkerek eldobálták esernyőiket, úgy rohantak a pályára megölelni diadalmas honfitársaikat.

Hasonlóképpen nevezetes volt az 1959-es Közép-európai Kupa-döntő visszavágója, mert azon a szeptember 9-ei MTK-Honvéd meccsen (2:2) avatták az aréna világítóberendezését. A fény a trófeát 6:5-ös összesítéssel elnyerő kispestiekre hullott, és attól kezdve csak 75 342 ülőhely maradt az arénában.

1961 szeptemberében olyan kettős európai kupameccset rendeztek a Népstadionban, amelynek mindkét felvonása 10:2-vel zárult. Előbb az Újpest nyert ennyire a máltai Floriana, majd az MTK a Strasbourg ellen.

1962 áprilisában, Bozsik József válogatott-búcsúmeccsén mindenesetre döntetlennel zárult a dél-amerikaiak vendégjátéka; a magyar gólt a nemzeti együttesben 101-szer szereplő ünnepelt lőtte. A visszavonuló Bozsik hatvannégyben már nem játszott, ám utódai is megtöltötték az arénát: 1964. július 19-én 85 ezer nézője volt az Újpest-FTC (4:2), Honvéd-Vasas (4:3) kettős rangadónak. Ez a világítóberendezés felépítése utáni csúcs, amelyet a Képes Sport szerint beállítottak 1966 augusztusában, a nevezetes liverpooli magyar-brazilt (3:1) egy hónappal követő Vasas-FTC-n (3:0).

Amúgy hatvannégyben nem csupán nézelődött a publikum: március 15-én, a télies ünnep sűrű hóesése közben a műsorközlő arra kérte az FTC-Komló évadnyitóra kiérkező szurkolókat, hogy ha meccset akarnak látni, tapossák le a havat. Megtették. Hálából Albert Flórián berámolt két gólt annak a Balogh Zoltánnak (2:0), aki egy évvel később, már az Ózd kapusaként azért siránkozott, hogy még nem védett villanyfényben és legalább két ózdnyi közönség előtt.

Az efféle párosítás egyébként nem volt szokatlan: a hatvanas években csak a legritkább esetben rendeztek kettős rangadót. Az FTC, a Honvéd, az Újpest és a Vasas 1960 és 1969 között mindössze hatszor szerepelt egy műsorban a Népstadionban, ahol gyakorta ilyen program zajlott: MTK-Győr, FTC-Szeged. Az ehhez hasonló eseményekre is kimentek 30, 40, nemegyszer 60 ezren, ahogyan nem feltétlenül kellett nemzetközi rangadó sem a telt házhoz. Az FTC-Arges Pitesti (VVK, 4:0), Vasas-Dundalk (BEK, 8:1) kettős találkozóra például 80 ezren látogattak ki 1967 októberében.

A Mélyponttól az Újjáéledésig

Súlyos ítéletet mondott a közönség 1969. december 7-én, négy nappal a csehszlovák-magyar vb-pótselejtező, a marseille-i 1:4 után. A Honvéd-FTC rangadóra (5:2) ezer néző látogatott ki a Népstadionba. Ez a szám akkoriban felfoghatatlan volt - miként az is, hogy a magyar válogatott nem szerepelhet a világbajnokságon -, és a kudarc nyomán a Honvéd, az Újpest, a Vasas Kispesten, a Megyeri úton, illetve a Fáy utcában rendezte rangadóinak többségét is.

Egészen 1973 szeptemberéig, amikor az MLSZ előírta: a négy nagy köteles kettős program keretében a Népstadionban tartani egymás elleni találkozóit. Az ötlet már a visszatérés alkalmával bevált: húsz nappal az aréna megnyitásának huszadik évfordulója után 79 000 nézőtől roskadoztak a lelátók a Vasas-Újpest (4-2), FTC-Honvéd (2-1) dupla derbin.

Szintén nyolcvanezren voltak 1974. április 10-én az Újpest-Bayern München találkozón (1-1). A nagy csapások időszakában BEK-elődöntőt vívott a magyar bajnok, ami mindmáig az utolsó alkalom volt, hogy hazánk képviselője egyáltalán megérte a tavaszt az első számú európai klubtornán.

Majd elérkezett az utolsó bajnoki program, amelyen kitehették a „Megtelt” táblát: 1977. április 23-án mind a 70 ezer jegy elkelt az Újpest-MTK (5:2), Vasas-FTC (4:1) kettős találkozóra.

A Hanyatlás és a Névváltás

A zenit és nadír időszaka következett: 1978. augusztus 9-én, a Népstadion huszonötödik születésnapja felé közeledve mindösszesen háromszázan voltak az MTK-Szombathely MNK-mérkőzésen (2-0). Bő egy esztendővel később, 1979. október 26-án alig háromezren tekintették meg a Magyarország-Egyesült Államok válogatott meccset, amelyen az amerikai amatőrök 2-0-ra győztek.

De akkor még volt út felfelé, mert 1981-ben a válogatott újra kijutott a világbajnokságra, azaz nem csupán a negyedszázad múltán hazalátogató Puskás Ferenc kedvéért telt meg az év június 6-án a Népstadion. A magyar-angol vb-selejtező (1-3) kísérő műsoraként rendezett Budapest-Vidék öregfiúk-mérkőzés előtt Puskás kiment a díszpáholyhoz, és fejet hajtott a K-szektor funkcionáriusai előtt.

Akkor 68 ezerben maximálták a nézőszámot, öt évvel később viszont 70 314 jegyet bocsátottak ki a magyar-brazilra (3-0). Azon a meccsen jegyezték az utolsó telt házat, majd 1987. május 2-án rendezték az utolsó kettős rangadót, mert 1986-ban már csak 18 612-es nézőátlagot produkáltak a dupla mérkőzések. Nyolcvanhétben vége lett a népstadionos SZÚR-nak is, amely 1963-tól rendre 70-80 ezer embert vonzott május utolsó vasárnapján az arénába.

Innét vége lett a büszkeségnek. Afféle behatások sora következett, mint az izlandiak elleni 1-2-es vb-selejtező (1992), a Vasas-Ventspils UEFA Kupa-előcsatározás nyolcszáz nézővel (2000), a németektől elszenvedett 5-2-es vereség az MLSZ megalakulásának centenáriumán (2001). A 2001-es esztendő amúgy is drámai volt: akkor került nyilvánosságra, hogy életveszélyes a felső karéj egy része. A teljes szerkezetet már az 1998-as atlétikai Európa-bajnokság előtt megerősítették, és a beavatkozást a bennfentesek életmentőnek nevezték.

Így aztán a látogatottság szempontjából már csak a fél házat keresztelték át 2002. április 2-án, a névadó hetvenötödik születésnapja alkalmából Puskás stadionnak.

A Puskás Stadion Utolsó Évei

Ugyanabban az évben 29 ezer néző jelentette a maximumot a ZTE-Manchester United BL-selejtezőn, amelyet Koplárovics Béla döntött el az utolsó percben. A 2004-es magyar-brazilra viszont 44 ezer szurkolót engedtek be, miután az MLSZ felkérésére az Építésügyi Minősítő Intézet a következő mérnöki és biztonságtechnikai szakvéleményt adta: A felső karéj alsó szektorai kinyithatók, statikailag stabilak és biztonságosan megközelíthetők, a belső terekben sem áll fenn a törmelékleszakadás veszélye. Eredetileg 26 902 jegyet készültek kiadni, de már a világbajnoki címvédő brazilok meg sem hirdetett edzésén megtelt az alsó karéj.

A Népstadiont fogalommá tévőkre - Kocsis Sándortól Hidegkuti Nándorig, Sándor Károlytól Czibor Zoltánig, Machos Ferenctől Tichy Lajosig, Sipos Ferenctől Mészöly Kálmánig, Bene Ferenctől Fazekas Lászlóig - a legmélyebb tisztelettel gondol az ember. Puskás Ferenc gyászszertartásán is érződött a magyar futball kiüresedése: hazánk leghíresebb fiától hétezren vettek búcsút 2006. december 9-én a róla elnevezett stadionban.

Legföljebb abszurd reminiszcencia viszont a Vasas-FTC 2011. augusztusi retrókísérlete (alig három és fél ezer néző előtt 2-0) vagy az utolsó találkozó, a 2014. július 24-én rendezett Ferencváros-Rijeka Európa Liga-selejtező (5147 szurkoló jelenlétében 1-2). Az utolsó válogatott mérkőzés, a Magyarország-Kazahsztán meccs már határeset, mert 2014-ben volt. Ám emlékezzünk csak a szépre, elvégre sokkal több jót, mint rosszat kaptunk a hajdani Népstadiontól.

Illovszky Rudolf Stadion: A Vasas Új Otthona

Az Illovszky Rudolf Stadion Budapest XIII. kerületében, Angyalföldön, a Fáy utca - Béke út - Hajdú utca által határolt területen található, amely jól megközelíthető személyautóval és tömegközlekedési eszközökkel egyaránt. A létesítménytől néhány percnyire található a 3-as metró Forgách utcai megállója, a Béke úton közlekedik a 14-es villamos, melynek Frangepán utcai megállója a létesítménytől kb. 50 m-re van. A Róbert Károly körúton közlekedő 1-es villamos Lehel úti megállója is percek alatt elérhető.

Személygépjárművel érkező szurkolóink a Fáy utcai Sportcentrum fizető parkolójában, vagy a Hajdú utcai külső parkolóban parkolhatnak (mely hétvégén ingyenes). Felhívjuk szurkolóink figyelmét, hogy a Hajdú utcai oldalon található füves területen tilos a parkolás, a szabály megszegése esetén közigazgatási bírság szabható ki! Kérjük a szurkolókat, hogy időben érkezzenek a stadionhoz, illetve kövessék a rendezők iránymutatásait, tartsák be a vonatkozó pályarendszabályokat, tartózkodjanak a pirotechnikai eszközök használatától!

A Vasas Család Hagyományai és az Új Stadion

Salát Zalán Péter, a projekt művészeti vezetője - a Vasas-táborban felnőve - olyan stadiont álmodott meg, amelyben a klub minden szurkolója, a Vasas-család egésze igazi otthonra lel. A Vasas SC kérdőívet küldött a Vasas-függőknek 2017 januárjában, melyben azt kérték, hogy osszanak meg az anyaegyesülettel emlékezetes történeteket kötődésükről a klubhoz, valamint Illovszky Rudolfról. Több száz válasz érkezett: egyediek, meghatóak, humorosak, emberiek. Mindegyikből érződött a Vasashoz tartozás generációk óta jelenlévő érzése. Az idézetek minden hazai szektorban megjelennek, örök nyomot hagyva az új Illovszky-stadion falain.

A stadionban 9 darab (8 hazai és 1 vendég) büfé található 32 kiszolgálóhellyel. 2 db digitális eredményjelző tábla (30m2 + 42m2) segíti a lelátón elhelyezkedő szurkolók tájékozódását a mérkőzés pillanatnyi állásáról. 12 db (9 hazai + 3 vendég) pénztár teszi lehetővé a folyamatos és várakozás nélküli jegyvásárlást, hazai oldalon 5 dupla beléptető-kapu, illetve a vendégeknél 1 dupla beléptető-kapu gondoskodik a lelátókra való zavartalan bejutásról.

A stadion belső területei különleges emlékhelyeket rejtenek:

• A Veres Gyuri sálja: Az Északi lelátó, a kapu mögötti állószektorok, a leghangosabb és „legelszántabb” Vasas-drukkerek otthona az új stadionban. A lelátó alatti falakon minden a szurkolásról és az emlékekről szól.
• Apáról Fiúra Sétány: Az új Illovszky-stadion keleti lelátója alatt húzódó folyosó ezt a nevet kapta. Ennek a résznek a vezérmotívuma egy falfestés, amelyen egy édesapa áll kézenfogva a fiával, tetőtől-talpig Vasas-szerelésben.
• Izsó Ignác gombfocija: Egykori bajnok és kupagyőztes csatárunk, Izsó Ignác maga is gombfocizott gyermekként, majd saját maga is felkerült egy gombra, végül pedig a stadion falára.
• Hazatértek a Vasas-trófeák: Természetesen a labdarúgók legendás sikereinek is emléket állítunk. A nagy elődök a Magyar (Népköztársasági) Kupát összesen négy alkalommal (1955-ben, 1973-ban, 1981-ben és 1986) nyerték el. A serleg hiteles másolata a Magyar Labdarúgó Szövetség közreműködésével kerülhet az új stadion vitrinjébe. A Közép-európai Kupát hatszor (1956, 1957, 1962, 1965, 1970, 1983) hódította el a Vasas.

A 2019-es Megnyitóünnepség

Az előkészületek 2019. július 5-én este csúcspontra értek, az Illovszky Rudolf Stadion megnyitó rendezvénye minden várakozást felülmúlt. Már kora délután érezni lehetett, hogy a hamarosan megnyíló kapuk mögött igazi futball-történelem van kialakulóban. A stadion környéke percről percre egy felbolydult méhkashoz kezdett hasonlítani, ahol minden érkező szurkoló lázasan készült a régen várt pillanatra.

A falak mögül kiszűrődő zene, a hangulatfokozó programok, a létesítményt körülölelő sétány piros-kék életérzésbe öltöztetése mellett már csak hab volt a tortán, hogy az időjárás is kedvezett a rangos eseménynek és ragyogó napsütésben kezdődhetett meg a nagyszerű programkavalkád. Volt itt minden, ami szemszájnak ingere: Rudi bácsi legendás autója, Hegyi Iván könyvdedikálása, véget nem érő dekázó verseny, jéghideg sör és limonádé, megannyi fanatikus Vasas-szerelmes találkozása. Angyalföldi léggömbök szálltak az ég felé, óriás szappanbuborékokon köszönt vissza a napfény, sürgetve a népet: befelé, gyertek befelé, kezdünk, mindjárt kezdünk... 16 órától benépesült a stadion - immáron a falakon belül is.

tags: #vegso #tamasz #langol #a #stadion

Népszerű bejegyzések:

• Elemzés a magyar lány kosárlabda utánpótlásáról
• Információk a Csepel Stadion büféjéről
• Részletes elemzés a Nantes-Lyon meccsről
• Man Utd: áttekintés és jövőbeni tervek
• A Chelsea FC címereinek fejlődése