A Videoton SC történelmi UEFA-kupa menetelése és a Real Madrid elleni döntő

35 év. Nagy idő. A gyermekből komoly - vagy komolytalan - felnőtt válik, rendszerek változnak - politikai vagy akár sport -, új világ épül, vagy sok minden feledésbe merül. Azonban egyvalami kitörölhetetlen Székesfehérvár történelméből, s aki megélte, átélte a Videoton SC UEFA-kupa-menetelését, mindig emlékezni fog rá. 35 évvel ezelőtt egy magyar futballcsapat álma valósult meg a spanyol fővárosban. Márpedig a 35 évvel ezelőtt megvívott győzelem nem mindennapi. Magyar kupacsapat azóta sem jutott be egyetlen európai kupasorozat döntőjébe. A Videoton sem erre készült.

Az út a döntőig: A Videoton diadala

Az 1984-85-ös UEFA-kupa sorozatban a Videoton SC történelmet írt. A kupasorozatot Koszta Jánossal a kapuban kezdte a Vidi a Dukla Praha kiejtésével. Ezt követően sorrendben a Paris Saint-Germain, a Partizan Belgrád, a Manchester United, majd a Zseljezsnicsar Szarajevó következett.

Dukla Praha, PSG, Partizan Belgrad, Manchester United, FK Zseljeznicsar. Ezt az öt csapatot legyőzve jutott el együttesünk 35 évvel ezelőtt az UEFA Kupa-döntőbe, ahol a spanyol sztárcsapat, a Real Madrid volt a mieink ellenfele.

A harmadik fordulóban a fénykorát élő Partizan következett, amely előtte döbbenetes sikerrel jutott tovább: a londoni 6-2-es vereséget követően otthon 4-0-ra verte a Queens Park Rangerst. A negyeddöntőben a Rába ETO-t búcsúztató Manchester United következett, az angliai 1-0-s vereség esélyt kínált a visszavágón, amelyet a magyarok Wittman Géza megpattanó szabadrúgásgóljával ugyancsak 1-0-ra hoztak is. Az elődöntőben egy újabb jugoszláv csapat, a Zeljeznicar következett, a székesfehérvári 3-1-es győzelem után Szarajevóban úgy tűnt, megszakad a sorozat, hiszen a 88. percben még a hazaiak vezettek 2-0-ra, és jobban álltak az idegenben szerzett gólnak köszönhetően, de a Videoton végül továbbjutott.

A fináléba ugyan mindenki az olasz Intert várta, a milánói együttes azonban a hazai 2-0-s sikert követően 3-0-ra kapott ki a Santiago Bernabéu-stadionban, így a Real Madrid jutott a döntőbe. Következett a Real Madrid, amely szédületes nevekből állt.

A Videoton UEFA Kupa menetelése 1984-85

Az első felvonás: Székesfehérvár, 1985. május 8.

Előzmények és csapatproblémák

A döntő első mérkőzésén rendkívüli nehézségekkel küzdött a Videoton szakvezetője, Kovács Ferenc, mert a kulcsjátékosai közül többen sérüléssel bajlódtak. „Két nappal a Videoton - Real Madrid UEFA Kupa-döntő előtt Székesfehérváron kitört a járványos jegytéboly; boldog, boldogtalan belépő után rohangál. Holott ehhez képest nevetségesen könnyű kocsihoz, színes tévéhez, vagy bármely más hiánycikkhez hozzájutni. Mi több, a városban ezidáig példátlan módon kivirult a romlás virága, az üzérkedés" - olvasható a Fejér Megyei Hírlap felvezető cikkében a döntő első mérkőzésének napján. A legképtelenebb jegyhistóriát maga a Videoton edzője, Kovács Ferenc mesélte el a megyei napilap újságírójának.

Felháborodva panaszolta, hogy közvetlenül a mérkőzés előtt még mindig nem kapták meg a játékosok a hozzátartozóik számára megrendelt belépőket, noha nem kívánták ingyen. A szerencsétlen ügy utóbb mégis megoldódott, de igaza van az edzőnek, az utolsó órákban kisebb gondjuknak is nagyobbnak kellene lenni ennél, hiszen úgyis van baj elég... A legnagyobb nyomorúság, hogy az egy hónapja operált Csongrádi, valamint a makacs húzódással bajlódó Májer után sárga lapjai miatt Szabó sem játszhat és fölöttébb kétségest a Honvéd ellen megsérült Végh szereplése is.

„A legerősebb összeállításban egyenlő esélyeink lennének a Real ellen" - állította Kovács Ferenc, a hatszoros BEK-győztes spanyol csapat mérkőzéseiről készült felvétel láttán. „Őrült balszerencse, hogy most ilyen toldozott-foldozott csapattal kell fölvennünk a küzdelmet. Három kulcsemberünk biztosan hiányozni fog, s ez hallatlan hátrány. Az egyetlen reményünk, szikrányi esélyünk, hogy akiket pályára küldhetek, úgy bíznak majd a csodával határos sikerben, mint az előző mérkőzéseken. Ha ismét képesek lesznek önmagukat felülmúlni, talán-talán nyerhetünk. A közönség, mint eddig is, rengeteget segíthet. A bizalom, a 30 ezer ember biztatása szárnyakat adhat a játékosoknak. Nagyon kérem a szurkolókat, ha végül mégis be kellene érnünk a második hellyel, ne tekintsék ezt kudarcnak. így is történetének legszebb fejezetét írta a Videoton ezzel a kupaszerepléssel. Csonka csapattal nem mi vagyunk az esélyesek, de megpróbálunk megint, a döntőben is meglepetést szerezni."

A Real Madrid a fehérvári fellépése alkalmával Budapesten, a Hilton szállóban lakott a Budai Várban. Eszükbe sem jutott, hogy Székesfehérváron üssenek tanyát. A 0-3 minden kérdésre választ adott, az óriási sorozat végén a tartalékos Videoton nem tudta megnehezíteni a spanyolok dolgát.

A mérkőzés

Labdarúgó UEFA Kupa, döntő, 1. mérkőzés, 1985. május 8.
Videoton - Real Madrid (spanyol) 0-3 (0-1)
Székesfehérvár, Sóstói Stadion, 40 ezer néző. Vezette: Vautrot (francia)

Videoton: Disztl Péter - Végh, Disztl László, Csuhay, Horváth - Borsányi, Palkovics, Wittman - Burcsa, Novath (Gyenti, 62.), Vadász.
Real Madrid: Miguel Angel - Chendo, Stielike, Sanchis, Camacho - Michel, San José, Gallego - Butragueno (Juanito, 80.), Santillana (Salguero, 86.), Valdano.

Gól: Michel (31.), Santillana (77.), Valdano (89.)

Közel negyvenezer ember előtt kezdődött az UEFA Kupa-döntő első felvonása Székesfehérváron, a sztárokkal felálló Real Madrid és az igencsak tartalékos Videoton mérkőzése. Az első félidő első felében főleg a pálya közepén zajlott a játék, a kapuk nem forogtak veszélyben. Az első helyzetet a 28. percben láthatták a helyszínen és a televízió előtt ülők, amikor Burcsa 14 méterről, ballal a jobb felső mellé lőtt.

Sajnos négy perccel később jött a válasz, mégpedig egy gól formájában: Novath vesztette el a labdát a tizenhatosunk és az oldalvonal között, Chendo a jobb oldalról Butragueno elé passzolt, tőle Gallego elé pattant a labda, aki Míchel elé ívelt, a Real nyolcasa pedig a lassan lehulló labdát ballal, 12 méterről, kapásból a bal alsóba vágta (0-1). A 34. percben Burcsa fejelt mellé, aztán a 36. percben Butragueno került helyzetbe, Disztl mellett is elvitte a labdát, amit aztán éles szögből keresztbe lőtt a kapu előtt. Az első 45 perc kiegyenlített játékot, de Real-vezetést hozott.

A második játékrész a vendégek helyzetével kezdődött: Gallego kapta minimum les gyanús pozícióban a labdát baloldalon, rávezette Disztl Péterre, majd középre passzolt, Csuhay menteni tudott. Az 50. percben Disztl mentett Butragueno elől, aztán a Vidi percei következtek: előbb Disztl László fejelte fölé Wittmann beadását, majd Vadász lőtt kevéssel a jobb kapufa mellé. A 65. percben megint Vadász volt a főszereplő, ezúttal 15 méterről, kapásból próbálkozott, Miguel Ángel kiütötte a labdát.

A 77. percben megduplázták előnyüket a blancók: Míchel kényszerítőzött Butraguenoval, majd az ötös sarkáig gyalogolt, átemelt a túloldalra Santillanának, aki 5 méterről könnyen fejelt a kapunkba (0-2). A vége előtt Csuhay fejesét fogta a Real portása, majd amikor már mindenki elkönyvelte a 0-2-t, 0-3 lett: Míchel Juanitoval kényszerítőzött, laposan áttette a túloldalra a labdát, Valdano pedig 9 méterről a kapu bal oldalába lőtt (0-3).

A Real Madrid magabiztosan nyert Székesfehérváron, de az egész sorozatot figyelembe véve bőven kijárt a zúgó taps a Vidinek a döntő első meccse után.

Edzői nyilatkozatok az első meccs után

A találkozó után így értékelte a döntő első összecsapását Kovács Ferenc: „Az első mérkőzés előtt a szokásosnál is többet gondolkodtam, mit kellene játszanunk. A Real Madridot nem tudtam a szokott módon föltérképezni, a videofelvételek pedig nem nyújtanak biztos támpontot. Tanácstalan voltam, ráadásul Májer, Csongrádi és Szabó nélkül nem sok jót várhattam a támadójátékunktól. Megfordult a fejemben, hogy talán a legokosabb lenne, ha 0-0-ra játszanánk, hátha közben sikerül megint egy gólt találnunk. Végül elvetetettem ezt a lehetőséget. A döntőben, hazai pályán illik nyerésre játszani.”

A vendégek mestere, Luis Molowny így nyilatkozott a meccs után: "Azt hiszem, ezen az estén jobbak voltunk a Videotonnál. Főleg avval nyertünk, hogy kontratámadásainkra építve kihasználtuk helyzeteinket. A Videoton minden bizonnyal ennél lényegesen többre képes, mint tudom, három kiváló játékosuk nem játszott. Ettől függetlenül nagyon jó benyomást keltettek, stílusosan, jól futballoztak.”

A madridi csoda: A visszavágó a Bernabéuban, 1985. május 22.

Előzmények és várakozások

Két hét múlva következett a visszavágó, Madridban. Mondanunk sem kell, minden jegyet eladtak, 98 ezer felajzott spanyol várta a magyar csapatot. A párharc eldőlni látszott, de a madridi visszavágón a magyar „kiscsapat”, a Videoton SC 1-0-ra legyőzte a Realt. A visszavágó előtt mindenki - de tényleg mindenki - arról beszélt, hogy a Real Madrid által szervezett gálaelőadás szemtanúi lesznek azok, akik megnézik ezt a meccset. Az összes felvezető cikk arról szólt, hogy a madridiak már megtalálták a vitrinben az UEFA Kupa helyét, hogy itt ez az éjszaka csak egyetlen csapatról, a Real Madridról szól majd.

- A kupa sorsa az itthoni meccsen eldőlt, a csapat támadójátékát meghatározó emberek, Csongrádi Ferenc, Májer Lajos és jómagam sem játszhattunk - mesélte Szabó József. - A meccs előtti este kimentünk a madridi stadionhoz, s már akkor beszéltük egymás között, hogy itt nem lehet rosszul játszani. Soha nem láttunk még akkora stadiont, s nem akartuk, hogy a hatalmas tömeg előtt akár kapjunk egy négyest. Tisztességes eredményre törekedtünk, amiben az is benne volt, hogy kikapunk 2-1-re, vagy nyerünk akár egy góllal.

„Olyan hatalmas embertömeg fogadott minket Madridban, amilyet addig még nem láttunk. A kezdés előtt ötvenezer fehér lufit engedtek el egyszerre. Pompázatos látvány volt, még harmincöt év elteltével is élmény visszagondolni rá - morfondírozott a döntő visszavágójáról Burcsa Győző. - A 3-0-s első meccs után a Real Madrid biztos volt benne, hogy elhódítja a kupát, de otthon is meg akart minket verni, hogy győzelemmel búcsúzzon. Bizonyos taktikai elemeket letisztáztunk, de Kovács Feri bácsi csak annyit mondott a döntő visszavágója előtt: „62 másik csapat szeretne itt lenni helyettetek."

Játékoskeret és sérülések

Az a Májer Lajos is, aki a visszavágó előtt szinte könyörgött az edzőjének, hogy tegye be őt a csapatba, mert már meggyógyult. Májer combja az osztrákok ellen készülő válogatott keret edzésén, Tatán húzódott meg. „Nagyon szeretnék pályára lépni. Életem egyik legnagyobb élménye volna. Azt hiszem, ilyen lehetőség soha többé nem lesz: sokunk számára. A nagy kérdés számomra is az, hogy a sok kihagyott mérkőzés után.” „A két kitűnő futballistának élete nagy eseménye lenne a madridi fellépés. Ugyanakkor kérdés: mennyit kockáztathatok? Abból indulok ki, hogy tulajdonképpen elveszítettük reményünket a végső sikerre. Szépíteni viszont még lehet. Erre a mérkőzésre odafigyel a futballvilág. Egy jó eredmény újra a középpontba állítana minket. Ezért nehéz a döntés. Mindketten bekerültek, így 1985. május 22-én a Disztl P. Ez volt az alapcsapatunk és tudtam, hogy ebben az összetételben, tétmérkőzésen az utolsó meccsünk lesz."

A mérkőzés

Labdarúgó UEFA Kupa, döntő, 2. mérkőzés, 1985. május 22.
Real Madrid (spanyol) - Videoton 0-1 (0-0)
Madrid, Santiago Bernabéu stadion, 98.000 néző. Vezette: Ponnet (belga)

Real Madrid: Miguel Angel - Chendo, Stielike, Sanchis, Camacho - Michel, San José, Gallego - Butragueno, Santillana, Valdano (Juanito, 57.)
Videoton: Disztl P. - Végh, Disztl L., Csuhay, Horváth - Burcsa, Csongrádi (Wittmann, 57.), Vadász - Májer, Szabó, Novath (Palkovics, 51.)

Gól: Májer (86.)

Pedig ebben a kupasorozatban többször rezgett a léc a Real számára. Mást ne mondjunk, a második fordulóban a jugoszláv Rijeka 3-1-re nyert az első meccsen az isztriai városban, de a visszavágón a Real 3-0-ra győzött és továbbment. (Az első körben az osztrák SSW Innsbruck hazai pályán 2-0-ra verte meg a Realt, de az első meccs 5-0-s spanyol győzelme miatt ez nem sokat jelentett.) A harmadik kanyarban az Anderlecht Brüsszelben 3-0-ra nyert, de a második meccsen jött a 6-1-es Real-vihar.

21 órakor a belga Ponnet bíró jelt adott a kezdésre. 21.08-kor a Keselyűnek nevezett Emilio Butrageno elindult Disztl Péter kapuja felé, amikor a 16-oson belül Végh lerántotta őt. Ponnet azonnal tizenegyest ítélt. Valdano állt a labda mögé. Mindenki tudta, ha ez bemegy, akkor tényleg gálaelőadás lesz a dolog vége. Akkor akár a 6-0, vagy a 7-0 is elképzelhető. Csak egy valaki nem akart erről tudomást venni. A Videoton kapusa, Disztl Péter, aki elvetődve a lehető legjobb ütemben a földre érkezve kivédte Valdano tizenegyesét. Maradt a 0-0.

„Előre elhatároztam, hogy a bal sarok felé vetődöm" - mondta Disztl Péter a lefújás után. Óriási lökést adott, hogy a 8. percben sikerült kifognom Valdano tizenegyesét. Minden összevágott: sportszerű lelkes ellenfél, a focit imádó közönség, még a pálya is tökéletes volt. A belga bíró is nagyszerűen bíráskodott. Bár a labda kétszer is a hálómba került, nem adta meg a gólt, mert a partjelzők helyesen intették be a lest." „Hali!! Életem Meccse!! Petya Szőőőr…” - osztotta meg a legnagyobb közösségi oldalon a Real Madrid - Videoton SC 1985. május 22-i összecsapásának videóját az UEFA-kupa döntőjéig menetelő fehérvári együttes legendás kapusa, Disztl Péter. S úgy tűnik, Disztl Péter kapus volt, márpedig a javából, mert nem kapott gólt a spanyol fővárosban, a Bernabéu-stadionban. Addig se sokat.

Ugyan Kovács Ferenc magyar rohamokat ígért a három csatár miatt, de az első félidőben Disztl Péter bravúrjai kellettek ahhoz, hogy gól nélküli döntetlennel menjenek szünetre a csapatok. A válogatott kapus a mérkőzés elején Valdano fejesét, majd Santillana lövését védte. A szünet után Disztl Péter továbbra is nagyszerűen védett. A Real két gólját, majd a hajrá előtt Szabó József találatát is visszafújta les miatt a belga játékvezető.

Ahogy telt az idő, a Videoton egyre magabiztosabb lett, a Real egyre bizonytalanabb. Azt minden magyar tudta, hogy a 0-3 ledolgozása lehetetlen, de ahogy közeledtünk a meccs vége felé, elkezdhettünk reménykedni abban, hogy talán marad a 0-0. Talán nem kap ki a Videoton. Így érkeztünk meg a 86. perchez. „És a végén robbant a bomba! A 86. percben Wittman ment el a jobb szélen, beadása Sanchisról a jobbösszekötő helyén álló Májer elé pattant. Burcsa indult el előre, Májer Lajoshoz passzolt. Májer az alapvonal közelében lévő Wittmannak adta, majd visszakapta azt, felnézett és iszonyatos nagy gólt lőtt Miguel Angel hálójába.

Döbbent csend a Santiago Bernabéu stadionban. Májer rohant az oldalvonal felé, arcán valami olyan kifejezés, hogy maga sem hitte el, ami történt. A végén még Butragueno is lesről talált a hálóba, így maradt a világra szóló eredmény: 0-1.

A győzelem utóhangja és jelentősége

„Jól jött a labda. Felnéztem, majd behunytam a szemem és elrúgtam. Amikor a kapu felé közelített már lefelé csapódott, akkor már tudtam, hogy befér majd a léc alá. Életem legszebb meccse, pályafutásom legszebb pillanata. Boldogság, hogy újra a pályán lehettem, annyi kihagyás után" - ezek voltak a gólszerző Májer Lajos szavai. A gólszerző Májer Lajos így nyilatkozott: „Nem tudom kifejezni, mit érzek. Életem kimagaslóan legnagyobb élménye. Olyan stadionban győztünk, amelyben csak nagyon ritkán szokott a vendégcsapat nyerni. Ráadásul egy jó együttest vertünk meg. Az pedig egyenesen hihetetlen, hogy a közönség így megtapsolt bennünket, nem bánta, hogy egy kicsit ünneprontók voltunk.”

„Számítottunk arra, hogy egy visszafogottabban játszó Real Madrid lesz az ellenfél, és ezt a visszafogottságot sikerült is kihasználnunk. Nagyon boldog vagyok, hogy ezzel a győzelemmel méltóképpen fejezhettük be idei kupaszereplésünket. Magyar Hírlap, 1985. május 23."

- Így lett tökéletes, mindenki jól járt. Nekünk nagy élmény volt, hogy közel 100 ezer ember előtt nyertünk, s tiszteletkört futhattunk a Bernabéuban, a madridiak pedig nem bánkódtak különösebben, mert a kupát ők kapták. Jó meccset akartunk játszani, és sikerült is.

Disztl Peti azonban megfogott egy tizenegyest, Májer Lajos csodálatos találatával pedig megnyertük a mérkőzést. Ami ezután következett, az volt számunkra igazán furcsa. Körbefutottunk a pályán mint győztes csapat, és a közönség megtapsolt minket. Nos, ez a helytállás annyira álomszerűen sikerült, hogy a meccs végén a spanyol közönség vastapsa köszöntötte a kupagyőztes Realt, és az idegenben a Madridot legyőző Videotont.

Hogy mekkora tett volt ez a madridi siker? A Videoton győzelme előtt a holland Ajax tudott nyerni nemzetközi kupameccset ebben a katlanban - 1973-ban a BEK elődöntőjében. Azaz 12 év telt el úgy, hogy a Real nem kapott ki hazai pályán a nemzetközi kupasorozatokban. Ha megnézzük az UEFA Kupában, a 84-85-ös sorozatban elért eredményeit, akkor azt is látjuk, hogy egyedül az angol Tottenham Hotspur volt az a csapat, amely megúszta kapott gól nélkül a madridi fellépést. Győzni azonban a londoniak sem tudtak. A belga Anderlecht ugyan lőtt egy gólt, de hatot kapott, így az nem osztott, nem szorzott sokat.

A madridi csodás győzelemmel ért véget a Videoton UEFA Kupa-kalandja az 1984-85-ös szezonban. A csapat a Dukla Prágán, a Paris St. Germain együttesén, a Partizán Beogradon, a Manchester Uniteden és a Zseljeznyicsaron túljutva került be a sorozat döntőjébe és lelkes, odaadó játékával Madridot is meghódította. A spanyol közönség állva tapsolta a kupagyőztes Realt és a meccsen nyertes Videotont.

Májer rohant az oldalvonal felé, arcán valami olyan kifejezés, hogy maga sem hitte el, ami történt. Aztán a lefújást követően odament Butragenohoz és mezt cseréltek.

Sajtóvisszhang és elismerés

A Népsport (1985. május 23.) és a Magyar Nemzet (1985. május 24.) is a madridi mámort emelte ki címében, míg a Fejér Megyei Hírlap érhető okokból éltette a fiúkat. A spanyol lapok teljesen odáig voltak a magyar kapus teljesítményétől. „Mister Európa" - ezt a nevet adták Disztlnek. Aki egyébként az AS című sportnapilapban a mezőny legjobbja címet is kiérdemelte. Az összes pályára lépő futballista közül egyedül ő kapott három pikket (a lap ezzel a jellel osztályozta a teljesítményeket, a három pikk volt a maximum.) A Marca Kovács Ferenc mérkőzés utáni méltóságteljes viselkedését emelte ki, és példaként állította az indulataikat fékezni ritkán tudó szakemberek elé. Az El Pais világsztárként emlegette Disztl Pétert, és taktikai húzást látott abban is, ami nem volt az.

Örökség és kontextus

Ez a menetelés azoknak, akik látták, akik átélték, örökre emlékezetes marad. Meg persze azoknak a futballistáknak, akik részesei lehettek mindennek. - Örök emlék marad, hogy kapitányként vezethettem a csapatot, egy olyan gárdát, melynek a legtöbb tagjával már évek óta együtt játszottunk. Matyival (Májer Lajos - a szerk.) már ifiben is együtt játszottunk, s együtt nőttünk fel Borsányi Istvánnal is. Mindenki kötődött a városhoz, a klubhoz.

S talán ez is lehet az egyik oka annak, hogy manapság már nem érhet magyar csapat ilyen magasságokba. Azóta nagyon eltávolodott a futballelit, akkoriban csak két légiós szerepelhetett egy-egy csapatban, a Realban is a német Stielike és az argentin Valdano volt légiós. Nem volt ekkora az olló, mint most, amikor a nagy csapatok külföldi sztárok sorával állnak fel, a pénz dominál. Ez a történet így volt szép. Lehet rajta morfondírozni, hogy mi lett volna, ha nem a végén kapjuk ellenfélnek a Madridot, mert nem tartottam erősebbnek a PSG-nél vagy a Manchesternél - de felesleges. Így lett kerek, hogy mindenki ellen nyertünk legalább egyszer. Megmozgattuk a magyarokat itthon és határon túl is, mindannyian büszkék lehetünk rá.

Abban az időben a magyar foci jegyzettebb volt. Az európai elitcsapatok sem távolodtak el annyira, hiszen csak két légiós játszhatott, ma meg bármennyi. Mi Fehérvár környékiek voltunk mind és magyarok, mégis közelebb voltunk az elithez. Fantasztikus volt csapatkapitányként vezetni, iránytani a csapatot. Családias volt a hangulat, a szurkolókkal jó volt a kapcsolatunk.

Néhányan ifjúsági korunktól együtt játszottunk. Nem mentünk minden évben máshová, aki a Fradiban vagy a Vidiben kezdett, ott is próbálta befejezni a pályafutását. Megismertük egymást, összeszoktunk, a pályán barátként próbáltuk kijavítani a másik hibáját. A másik, hogy rengeteg nemzetközi mérkőzést játszottunk, voltunk Romániában, Irakban, jártuk a világot. Szerepeltünk Intertotó-kupában, ahol belga, holland, osztrák, német csapatokkal meccseltünk. Én 1976 és 1984 között ott voltam a válogatottnál is.

A legboldogabb azonban egészen biztosan Wittmann Géza volt, aki a csapat meccs utáni vacsoráján kapott egy táviratot, amelyben az állt, hogy megszületett a fia: Wittmann Krisztián. Aki később válogatott sportoló lett - kosárlabdában.

„Jó lett volna körbejárni a helyszíneket, kimenni, megnézni, mi lett Szarajevóban, Prágában. A fejemben megszületett a terv, de a finanszírozás sem egyszerű, és hát most a járvány. De az emberben benne van a hiúság. Jövőre, vagy öt év múlva a 40 éves évfordulóra talán összejön."

Az 1985-86-os szezon: a menetelés utáni időszak

Az előző évi sikerek után, mindenki hasonló szezont remélt. A vezetőség az 1985-86-os szezon céljának, az előző évi sikerek tükrében, a dobogó elérését tűzte ki. A szakmai stáb nem változott, Kovács Ferenc vezetőedző mellett, Hartyáni Gábor ült a kispadon. Leigazoltuk a csatár Kurucz Ádámot a Rába ETO-tól, az Újpesti Dózsától Kerekes Györgyöt, a Csepeltől a középpályás Csucsánszky Zoltát és Selyem Nándort, valamint a csatár Simon Ferencet. Az ifiből felkerült a középpályás Sallói István.

A meghatározó emberek közül a középpályás, Burcsa Győző a francia AJ Auxerre csapatához, Palkovics István az Újpesti Dózsához igazolt, illetve Fuisz László is távozott. Kikerült még a csapatból a középpályás Gazdag László és a csatár Hetyési Zoltán.

Intertotó Kupa és bajnoki rajt

A bajnokság kezdete előtt ismét elindultunk az Intertotó-kupában. A négyes csoportba sorsoltak minket a Bohemians Praha-val, az AIK Solna-val és az FC St. Gallen csapatával. A prágaiakat itthon Szabó góljával 1-0-ra vertük meg, majd idegenben 5-2-re kikaptunk. Az AIK Solna-val sem alakult másképpen, a Sóstón 1-0-s győzelem, majd kint 3-0-s vereség. A svájciak otthonában Disztl László, Csucsánszky és Kurucz találataival 3-2-re győztünk, majd itthon 1-1-es döntetlent játszottunk. A csoportot végül az AIK Solna mögött, a második helyen zártuk.

Döcögősen indult a bajnokság, bár a Tatabánya elleni 0-0-s nyitómérkőzésünk után Csepelen, Májer és Szabó góljaival 2-0-ra nyerni tudtunk, utána a hetedik fordulóig kellett várnunk a következő győzelemre. Itthon, közel ötezer néző előtt fogadtuk a Békéscsabát. A mérkőzés sok izgalmat nem hozott, Disztl László duplája garantálta a sikerünket. A folytatásban azonban nem csak győzelmeket, de a gólok számát sem szaporítottuk. A legnagyobb arányú győzelmünk is 2-0-ás volt, Szabó és Majer találataival vertük az MTK-t. Az mindenesetre nagy siker volt, hogy a másik nagy fővárosi csapatot, a Fradit saját otthonában tudtuk 1-0-ra legyőzni. Az őszt a 3. helyen zártuk. Volt 7 győzelmünk, 7 döntetlenünk és 4 vereségünk.

UEFA Kupa és tavaszi szezon

Nemzetközi porondon először a Malmö csapatát kaptuk ellenfélnek. Itthon Végh góljával 1-0-ra nyertünk, majd a visszavágón Möller találatával és Szabó öngóljával 3-2 arányban kikaptunk, ennek ellenére az idegenben lőtt több gólnak köszönhetően, mi léphettünk tovább. A második fordulóban a Legia Warszava ellen itthon 1-0-ra kikaptunk, így az idegenbeli 1-1-es döntetlen a kiesésünket jelentette.

A téli felkészülés alatt távozott a csatár Szabó József, a görög Iraklísz csapatánál folytatta pályafutását, illetve a szintén csatár poszton játszó Kurucz Ádámot leigazolta a DMVSC. A tavaszi szezon indítása bíztató volt, Kerekes duplájával 2-0-ra nyertünk a Pécs ellen, majd 2-1-re legyőztük előbb a Siófokot, utána pedig a Békéscsabát. A hátralévő nyolc fordulóban azonban egyszer sem győztünk, sőt mindössze két gólt lőttünk. Ilyen kevés gólt még nem rúgtunk egy szezon alatt, a Videoton NB I-es története során; mindössze 25-öt. A gólarányunk is csak a remek védősornak köszönhetően lett pozitív, hiszen csupán 24 esetben tudták bevenni az ellenfelek a kapunkat. Sokatmondó adat, hogy a lejátszott 30 mérkőzés felében, vagyis 15 meccsen nem rúgtunk gólt, igaz pontosan ugyanennyiszer nem is kaptunk. Végül a szezont 32 ponttal, 10 győzelemmel, 12 döntetlennel és 8 vereséggel a 6. helyen zártuk.

Magyar Népköztársasági Kupa (MNK)

Az 1985-86-os szezonban sem remekeltünk a kupaküzdelmek során. Három fordulót játszottunk, győztünk 4-0-ra a Tamási MEDOSZ és 2-1-re a Kaposvár ellen, majd 2-0-ra kikaptunk a Vasastól.

tags: #videoton #bl #meccs #golok

Népszerű bejegyzések:

• Tudjon meg többet az új nemzeti stadionról
• A Patriots útja az 51. Super Bowl győzelemig
• Bérletvásárlási útmutató az örökrangadóhoz
• navigálás a nyelvi akadályok között
• Játékosprofilozás és célzott edzés a futballban