Frane Selak és a Futballkapusok: A Sors Kiszámíthatatlan Játéka

A szerencse képzete, egyfajta pozitív energiaburoknak elképzelt, sorsot irányító rendezőerőként, szinte minden kultúrában megjelenik. Az ókori Rómában Fortuna istennő egyenesen a főisten, Jupiter elsőszülött lánya volt, és igencsak sokat imádkoztak hozzá ezer éven keresztül. De mi történik, ha a sors nemcsak szeszélyes, hanem valósággal provokatív? Frane Selak horvát zenetanár története pontosan ezt mutatja be.

Frane Selak: A Halál Következetes Kikerülése

A világ egyik legszerencsétlenebb (vagy legszerencsésebb?) emberének Frano Selak horvát zenetanárt tartják, akinek pechsorozata 1962 januárjában, 33 évesen kezdődött. Selak egy teljesen átlagos családba született 1929-ben, felnőve zenetanárként dolgozott, négy házassága végződött válással, de ezzel együtt szokványos életet élt. Eltekintve a balesetektől, amelyeket csodával határos módon túlélt.

Az első ilyen alkalomra 1962 januárjában került sor, amikor Szarajevóból utazott Dubrovnikba. A vonat, amin utazott, kisiklott a sínekről, és egy jeges folyóba zuhant. Tizenhét utastársa közül senki nem élte túl a balesetet, csak ő. A férfi egy ismeretlen egyén segítségének köszönhetően megmenekült a fagyos vízből, és egy kartöréssel megúszta a balesetet.

Egy évvel később, 1963-ban az első (és egyetlen) repülőútján is egyszerre érte utol a balszerencse és a szerencse. Édesanyja megbetegedett, és Frano sürgősen odautazott, hogy mellette legyen. Ehhez Zágrábból Fiumébe kellett repülnie. A repülőgép hajtóművei leálltak tízezer méteres magasságban, zuhanás közben pedig kinyílt a gép hátsó ajtaja, amelyen kizuhant Frano is. Tizenkilencen meghaltak, ő túlélte, mivel csodával határos módon sikerült egy nagy szénakazalban landolnia, komolyabb sérülés nélkül.

A sorsdöntő események sorozata folytatódott. 1966-ban ismét közlekedési balesetben találta magát a férfi, ugyanis a busz, amin utazott letért az útról és egy folyóba zuhant. A balesetben négy utas meghalt, Selak viszont biztonságban ki tudott úszni, és mindössze néhány karcolást szenvedett.

Két évvel a buszos eset után, 1968-ban Frane a fiát tanítgatta arra, hogyan kell helyesen tartani egy pisztolyt. Azonban elkerülte a figyelmét, hogy a fegyver ki van biztosítva, így sikerült meglőnie magát, de természetesen ezt is túlélte.

A következő évtizedben is folytatódtak a hihetetlen események. Tíz évvel később, 1970-ben és 1973-ban is két nagyon hasonló balesetet sikerült túlélnie hősünknek. 1970-ben saját autója lángra kapott, ám még időben ki tudott menekülni, mielőtt a tank benzin berobbant volna. 1973-ban újra az autója okozta a nehézségeket, a meghibásodott üzemanyagszivattyú a benzint a forró motor fölé küldte, a belobbanó benzin lángjai pedig a szellőzőnyíláson keresztül megégették Selakot.

Nem csoda, ha ezek után elment a kedve az utazás minden válfajától, de mégsem ülhetett egész életében egy helyben. 1995-ben történt az újabb szerencsétlenség: egy busz ütötte el Zágrábban, de néhány kisebb sérüléssel ezt is megúszta. Az utolsó nyomasztó élmény 1996-ban érte: egy kanyargós hegyi úton autózott, amikor az ENSZ egyik teherautója miatt lesodródott az útról, neki a védőkorlátnak, ami nem tudta megtartani az autót, az ajtó kinyílt, Frano pedig kizuhant. Egy fára kapaszkodva tudta megvárni a segítséget.

Élete ezután óriási fordulatot vett, mintha csak a sors megjutalmazta volna: 2003-ban, nem sokkal a 73. születésnapja után, Selakkal megint történt valami, ám ezúttal végre egyértelműen jó dolog: majdnem egymillió dollárt nyert a lottón. A férfi és ötödik felesége, Katarina nagyon örültek, végre ki tudták fizetni a férfi csípőműtétjét, és persze rögtön vettek két házat és egy hajót.

Igazi luxusélet köszöntött a családra, ám 2010-ben Franónak elege lett a pénzszórásból. Rájött, hogy a vagyon nem teszi igazán boldoggá, ezért eladta a luxusházát, a pénz nagy részét szétosztotta a barátai és családtagjai között, ő pedig visszaköltözött a Zágrábtól délre található Petrinjába. Épített egy kis oltárt Szűz Mária tiszteletére, aki olyan sokszor kisegítette a bajból, és aztán egészen 2015-ös haláláig szerényen élt feleségével.

Frano Selak interjúiban mindig elmondta, hogy sorjázó baleseteit balszerencseként élte meg, és egész életében nem sikerült rájönnie, miért éppen ő keveredett ilyen viszontagságos helyzetekbe. Sokszoros túlélőként akár a szerencse fiaként is gondolhatott volna magára, de nem így látta a helyzetét.

Más Hihetetlen Túlélők

Hogy Selak történeteiből pontosan mennyi igaz, azt nagyon nehéz megállapítani. Amennyiben ki is találta kalandjai egy részét, az alapok nagy valószínűséggel igazak. Ráadásul akármennyire is hihetetlennek tűnnek a sztorik, némelyik bizonyítottan megtörtént másokkal is:

• Repülőből esett ki például a szerb Vesna Vulović légiutaskísérő 1972-ben, és túlélte, hogy tízezer méter magasban terroristák bombarobbantásának következtében a gép a levegőben megsemmisült.
• Ugyanígy járt Juliane Koepcke is, aki a zuhanás után még 11 napig bolyongott a dzsungelben, mire rátaláltak.
• Roy Sullivanbe orvosilag igazoltan csapott hétszer a villám élete során.
• Violet Jessop három nagy hajó süllyedését élte túl, köztük a Titanicét.
• Jamagucsi Cutomu pedig az egyetlen ismert ember, aki mind Hiroshima, mind Nagaszaki atombombázását átvészelte, és aztán 93 éves koráig élt.

A Kapusok Paradoxona: Magányos Hősök a Futballban

A "világ legszerencsétlenebb kapusa" kifejezés Selak történetével egy különös párhuzamot kínál a futball egyik legkülönlegesebb pozíciójával. Ha azt gondoljuk, kapusok mindig is voltak, sőt, hogy nélkülük elképzelhetetlen a futball, akkor alaposan melléfogtunk. A labdarúgás hőskorában kapusok egész egyszerűen nem léteztek, olyannyira, hogy az angol szövetség szabályai szerint rendezett első focimeccsen (Barnes-Richmond 0-0, 1863) mindkét csapat két hátvéddel és kilenc csatárral állt fel.

Hogy hogyan alakult ki aztán a kapusposzt és hogyan fejlődött, jutott el innen a magányos hősnek tartott kapusokon át napjaink kiemelkedő hálóőr-egyéniségeiig, arról a brit sportújságíró és író, Jonathan Wilson írt tudományos igényű kiváló könyvet, Kívülállók - A focikapusok története (2012) címmel. A közel négyszáz oldalas kötetből kiderül, miként gondolkodtak a kapusokról a különböző történelmi korszakokban és országokban, hogyan tekintettek rájuk és minek tartották őket (szerencsétlen hülyének, aki semmire sem jó, ezért beállították a kapuba, mondván, ott nem sok vizet zavar; különcnek, vagy a már említett magányos hősnek), egyáltalán: hogyan alakult a kapusokról folytatott diskurzus a labdarúgásban és a különböző társadalmakban.

Ami a legizgalmasabb, az a futballtörténelem legkiválóbb kapusainak bemutatása, pályafutásuk, sorsuk, legemlékezetesebb mérkőzéseik felidézése. Jonathan Wilson szerint az orosz Lev Jasin volt a valaha élt legjobb kapus. Grosics Gyula forradalmasította a kapusjátékot, ő volt az első, aki a kapujából rendszeresen kifutva gyakorlatilag söprögetőként is játszott. Megannyi más, érdekes történet, bravúr, kudarc, meccs fűződik a kapusokhoz a Chelsea-hez 1905-ben igazolt, 160 kilós William „Fatty” Foulke-tól kezdve Gordon Banksen, Dino Zoffon, Oliver Kahnon át Casillasig és Buffonig, afrikai és dél-amerikai kapuslegendákig.

A Kapusok a Művészetben

A kapusok különleges helyzete az irodalomban is visszatérő téma. Peter Handke kisregényében, az A kapus félelme a tizenegyesnél (1970) című művében is inkább egyfajta metafora a kapus és a büntetőrúgás, amely képet keretként alkalmaz az elbeszélő. Bloch valaha focikapus volt - innen a metafora, ami ezáltal egyáltalán nem lesz erőltetett. A regény mélyen az emberi pszichébe kalauzolja az olvasót, rávilágítva a bizonytalanságra és a félelemre, amely a kapus helyzetéhez hasonlóan áthatja az életet.

Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére (2006) című könyvében belülről látja és mondja el, mi mindenért lehet szeretni és talán gyűlölni is a futballt. Láttatja az egyedfejlődést: ahogy a testvérének, akinél ő tízéves korában jobb volt, tizenhat évesen elege lett a heti négy edzésből. Meg lehet tudni, az öregedő futballista miért áll meg egyszerre a pályán, mitől lesz rest tovább futni labda nélkül; hogyan vált Puskás egylényegűvé a játékkal és a csapattal, szolgáló és kiszolgált; hogy a jó bíró tisztában van azzal, olykor tévedni fog, de ezt el tudja fogadtatni; s hogy mibe csöppen az egykori futballista apuka, amikor a gyereke iskolájában elvállalja egy meccs levezetését, és a felső lécről lefelé pattanó lövésről kellene eldöntenie, bent volt-e, két könnyező gyerekkel tárgyalva: a csatárral és a kapussal.

A magyar irodalom és film klasszikusai között is találkozunk a futball és a kapusok világával. Az egyik legismertebb, legnépszerűbb vígjátékunk, a Régi idők focija (1973) a nagyszerű író, Mándy Iván tíz évvel korábbi, A pálya szélén című regényéből készült. A filmben a kapus Vallay nőjét, a vajas kenyeres lányt nem más alakítja, mint Szabó Ildikó, későbbi filmrendező, becenevén Szabó Zazi. A gyorsított felvételek nem csak stilisztikai hatást képviseltek, de egy kényszermegoldást is lepleztek, a produkció spórolt a nyersanyaggal. Ez a film hűen tükrözi mindazt, ami ma, több mint száz évvel később történik a profi foci világában.

A futball nem csupán a pályán, hanem a szurkolói életformában is megjelenik. Nick Hornby Fociláz (1992) című könyve minden benne van, amit a szurkolói életformáról tudni érdemes. A magyar olvasótól nem áll távol ez a könyv, hiszen ki ne tudna innen azonosulni egy gyenge csapat szurkolójának lelkivilágával? Egressy Zoltán Lila csík, fehér csík (2015) című művében Törőcsik András, az Újpest legendája kerül terítékre, aki tulajdonképpen a magyar foci egyik, mondhatni, legszerencsétlenebb, legszomorúbb sorsú játékosa volt - dacára annak, hogy háromszor nyert magyar bajnokságot és ugyanennyiszer magyar kupát. Ez is mutatja, hogy a szerencse és balszerencse fogalma sokszor összefonódik, még a sportvilágban is.

A Szerencse Felfogása és a "Szerencsés Csillagzat"

Mint mondja (David J. Alan Kirman), a szerencsések nem „szerencsés csillagzat alatt születtek", hanem megtanultak szerencsésnek lenni. Sokak szerint azoknak kedvez a „szerencse”, akik mindig bíznak benne, hogy közeli parkolóhelyet találnak, ezért aztán a közelieket nézik meg először, hozzáállásuk pedig sokszor eredményre is vezet. A magukat szerencsétlennek gondolók azonban elfogadják és megszokják, hogy úgyis csak messzebb tudnak leparkolni, ezért kapásból távoli helyeken kezdenek keresni. Ha valaki például kedvezőtlen helyzetekben összeszedi, felspannolja magát, akkor olyan döntések meghozatalára lehet képes, amelyek többnyire „szerencsésebb” fordulatokhoz vezethetnek.

A szurkoló mindent tud, nem hülye, legbelül tudja a reális esélyeket, csak éppen ettől eltekint. Persze minden relatív, de ez az öt ember egészen biztos, hogy az adott pillanatban a világ legszerencsésebb emberének érezte magát.

Íme néhány történet, melyek az extrém szerencse megnyilvánulásai:

tags: #vilag #legszerencsetlenebb #kapusa

Népszerű bejegyzések:

• Minden, amit a kézilabda posztokról tudni érdemes
• a MOL Tatabánya KC történelmi sikere
• Hogyan vált profi sporttá a csocsó?
• A jövő vízilabdázóinak nevelése
• A DVTK felkészülési mérkőzésének rtékelése