Vitorlás Orrvitorlák és Kezelésük: A Focktól a Spinnaker Zokniig
A vitorlás szakkifejezésekről szóló elmélkedés előző részeit követve, ahol a rudazat alkatrészeivel, például az orrsudárral foglalkoztunk, most a hosszvitorlázat (angolul fore-and-aft rig, "elöl-hátul vagy hosszanti vitorlázat") rúdjai és vitorlái kerülnek sorra. A hajózástörténet régi hosszvitorlatípusai, mint a háromszögletű latin-vitorla és a trapézalakú, árbóc elé nyúló lugger-vitorla, eredetileg csak a felső élükön voltak fűzőzsinórral rúdra fűzve. Ezeket a rudakat a tengerésznépek, talán hagyományból, szintén keresztrúdnak (angolul yard, németül Raa) nevezték, annak ellenére, hogy a szélbe állt hajón (alapállásban) ezek a hajó hosszában helyezkedtek el. Egy másik régi hosszvitorlatípus, az észak-európai vizek part menti halászvitorlásain, a Temze-bárkákon és a világ legelterjedtebb vitorláscsónak-típusán, az Optimisten is látható, a trapéz alakú pányvarudas vitorla (spritsail, Sprietsegel), amelyet az alsó első vitorlasarok környékén az árbóchoz kötött, felül pedig a vitorla hátsó felső sarkához erősített rúd, a pányvarúd (angolul sprit, németül Spriet) feszít ki.
A negyedik régi típusú hosszvitorla, a gaff-vitorla (csonka vitorlának, régebben ágvitorlának is nevezték), felül a gaffrúdra (angolul gaff, németül Gaffel) volt felfűzve, alul az alsó vitorlarúd feszítette ki a hátsó sarkát. Az alsó vitorlarúd magyar neve kezdetben "öregfa" volt, később aztán, amikor már fiatal alumíniumból is készítették, nagyvitorlarúd lett a hivatalos neve.
Az Orrvitorla: Fock és Variációi
A vitorlafajták között elsőként a nagyvitorlát, amelyet "grósz"-ként emlegetünk (angol neve mainsail, németül Großsegel), említjük, de témánk szempontjából az orrvitorlák a legfontosabbak. Az orrvitorlát német jövevényszóval "fok"-nak vagy "fokk"-nak szokták emlegetni (angol neve jib, németül pedig Fock). Régebbi, nagyobb vitorlásokon az orrvitorla alsó élét is rúdra fűzték. Ennek neve, az orrvitorlarúd (angolul jib-boom, németül Fockbaum) nem tévesztendő össze az orrsudárral (bowsprit, Bugspriet).
Az orrvitorlának különben rengeteg, a szélviszonyokhoz és a vitorlázás körülményeihez igazodó változata van, saját külön névvel. Ha két orrvitorla van felszerelve, az árbóchoz közelebbit focknak, az orr felé eső (külső) orrvitorlát a német nevén, klüver-nek hívják a vitorlázók. Az angolok ilyenkor a belső orrvitorlát nemes egyszerűséggel inner jib-nek, a külsőt outer jib-nek nevezik. Két vagy három orrvitorla esetén a legkülső rendszerint az orrsudár végére van felszerelve, és hogy ehhez ne kelljen az orrsudárra kimászni, általában nincsenek rajta orrvitorlakapcsok (ma "kötéllovasnak" hívják ezeket, talán a régebben közismert német nevük - stagreiter - fordításaként). A vitorlakapcsok nélkül felszerelt orrvitorla neve "repülő orrvitorla" (flying jib, Flieger), ezt csak három kötél tartja (felső sarkát a felhúzó, alsó sarkát a lefeszítő, hátsó sarkát pedig a behúzókötél). Tehát, három orrvitorla esetén a nevük (belülről kifelé): fock, klüver, flieger.
Génua és Altípusai
A modern versenyvitorlások gyenge szélben olyan orrvitorlát húznak, amely hátrafelé messze túlnyúlik az árbócon, ennek neve génua (angolul genoa). Ezt a vitorlát, bár korábban is ismert volt, versenyen látványos sikerrel először - ha jól tudjuk - valamikor a 40-es évek elején Génuában rendezett 6R-yacht világbajnokságon használták. Ez a nagyvitorlát átfedő orrvitorla (korabeli angol nevén overlapping jib) a múlt század harmincas éveiből származó német rajzokon kreuzballon és raumballon néven szerepel: az előbbi laposabb szabású, cirkáláshoz volt használatos, az utóbbi öblös szabású pedig bő szelekhez.
A könnyű anyagból készült, gyenge szeles cirkáláshoz használt, nem túl öblös génuát angol jövevényszóval drifter-nek hívják; a szintén könnyű anyagú, nagyon öblös, raumban használt gyenge szeles génuát pedig reacher-nek (ezt a vitorlanevet nemrég ricser-ként láttam leírva).
Bliszter és Gennaker
A hajóorr vagy az orrsudár végére repülő módon (stágreiterek nélkül) felhúzott extra-öblös orrvitorlát régebben blooper, újabban pedig bliszter vagy gennaker néven hallottuk emlegetni. Az előbbi név, gondoljuk, a vízhólyag angol nevéből (blister) származik (talán az alakja miatt), az utóbbi pedig nyilván a génua és a spinnaker (a hátszélvitorla) nevének keveréke.
A Spinnaker és Kezelésének Művészete
A spinnaker, azaz a rendkívül öblös, eredetileg gömbháromszög-formájú, külön vitorlarúddal (spinnaker-boom, Spinnaker-Baum) felszerelt hátszélvitorlát elsőként 1865-ben a NIOBE, egy évvel később pedig a SPHINX nevű angol jachton használták (ez utóbbin sokkal eredményesebben, ezért lett a névadó). A hajó nevét dél-angliai legénysége "Spinx" formában ejtette, így az általa használt hátszélvitorla neve "spinker", később "spinniker", végül pedig "spinnaker" alakban ment át a köztudatba. Megszületése óta a hátszélvitorla formája erősen megváltozott, a fejlesztése során kialakított különféle szabásmódok (radial, triradial, starcut stb.) alkalmassá tették a hátszél mellett a raumban történő intenzív használatra is.
Kihívások a Spinnaker Használatában
A spinnaker fő hátránya (és a magamfajta megszállottak számára legfőbb érdekessége és vonzereje) a spinnakerrúd használata. Ennek kezelése - a rúd a két alsó vitorlasarok közül mindig a szél felőlit támasztja ki, ezért minden halzolásnál át kell tenni - kétségkívül kényelmetlen. Azonban helyzetének szakszerű állítgatásával és a két behúzókötél folyamatos kezelésével biztosítható a vitorla maximális húzóereje és látványos sebességnövekedés érhető el bő szelekben. Sajnos, óriási sebességnövelő képessége mellett a spinnaker használata komoly veszélyekkel jár. Ez a vitorla megszünteti a hosszvitorlázat "önmentő" képességét (amikor a szélrohamban megdőlő hajó felluvol, a vitorlák kilobognak és a hajó felegyenesedik). Ehelyett a spinnaker alatt dülöngélő hajó felluvolva veszélyesen megdől, és a vászon az előmerevítőre tekeredve néha lehúzhatatlanul összegabalyodik.
A Gennaker, mint Alternatíva
Ezek a veszélyek a spinnakerbaum nélküli gennaker használatával elkerülhetők. Ez halzoláskor orrvitorlaként áthúzható az új lee-oldalra (persze, nagyobb gyakorlat kell hozzá, mint a közönséges génuához). Sajnos, teljes hátszélben, a nagyvászon "takarásában" a gennaker nem működik. Még rövid távon is érdemes két raumslágot húzni, persze csak ha nem félünk a közbeeső halzolástól, mert biztosak vagyunk annak szakszerű kivitelezésében. De ha mégis hátszélben kell mennünk, és ezt kényelmesen szeretnénk megtenni, rakjuk ki az orrvitorlát a nagyvitorlával ellentétes (luv) oldalra, és az alsó hátsó sarkát támasszuk ki a spinnakerbummal (ha van), vagy csáklyával.
Hogyan kell vitorlázni egy spinnakerrel - Lépésről lépésre útmutató a vitorlázáshoz
Egykezes Vitorlázás és a "Zokni" Megoldás
Az egykezes vitorlázás (single hand sailing) során a nagy orrvitorlák, mint a spinnaker vagy gennaker kezelése különösen nagy kihívást jelent. "Nem az a nagybaj, hogy egyszerre van a kezembe a spinakker fall és a 2 db lenti kötele, a kormány és a grosznak a shotja és később valahogy a spibaumot is be kéne akasztani, mert ezt még csak megoldom valahogy, hanem az a baj, hogy olyan büdös kicsi a hajóm, hogy nagyon nehézkesen tudok előremenni teljesen az orráig, ha egyedül vagyok." Ezen a problémán sokat segíthet a vitorla orrához való hozzáférés hiánya. A spischott fixen fenn van a hajón - lefűzve a hajó oldalán a rögzítőszemekbe miközben megkerüli a forstágveretet és leklemmelve, hogy ne essen a vízbe - elindulás előtt felszereled a hajót és semmit nem kell menet közben fűzögetni, csak felrántod a spit, aztán kitolod a spibaumot, beállítod a spibaum magasságát (ha van olyan köteled) és beállítod a spischottal a vitorlát. Visszahúzásnál pedig ügyelünk, hogy ne essen le az orrnál, de alapvetően a spischott a vitorlázás végéig marad a hajón, megkerülve a forstág veretét.
A Spinnaker Zokni előnyei
„Sokat segíthet single hand hajózásnál ha van a decken "zokni" a spinek és abba húzod vissza.” A vitorla zokni egy hosszú, csőszerű huzat, amelybe a spinnakert vagy más nagy orrvitorlát felhúzás előtt betöltjük. Amikor felhúzzuk a vitorlát, a zoknit lehúzzuk róla, amint az árboc felé tart. Lehúzáskor pedig egyszerűen felhúzzuk a zoknit a vitorlára, így az kontrolláltan és biztonságosan összegyűjthető. Természetesen ilyenkor kellő hosszúságú felhúzókötél kell hozzá, ami egyben behúzókötélként is funkcionál, plusz a spi testén kell legyen a behúzásra alkalmas rögzítőszem a behúzókötélnek. Ilyenkor elviheted a spifall/behúzókötél kombót a hajófarba is akár és így egy ember is elkezeli a fel-lehúzást helyváltoztatás nélkül. Természetesen a spibaum kezelése ekkor is igényli, hogy valaki a cockpit elejében legyen, szóval ez a kényelem a spinnakerboom használatakor korlátozott. A zokni használatával elkerülhetők a felhúzás közbeni balesetek, például a vitorla vízbe esése vagy az előmerevítőre tekeredése. Van zart cso szeru zokni, abba nem akad bele a kotel, csak annak altalaban nincs kis akasztokaja. „Sokat segíthet single hand hajózásnál ha van a decken "zokni" a spinek és abba húzod vissza.”
A Kötélszerelés Finomságai (Fuxolás)
A vitorlázásban, különösen a versenyzésben, a kötelek minősége és a szerelékek kialakítása döntő fontosságú. "D-splicert is rendeltem mert 6-os alatti kötéllel nem boldogulok, nem fér bele a kötél külső köpenyébe rendesen." "Tegnap csináltam pár dyneema soft shackle-t is biztos ami tuti. így nem csattog majd elöl az orrvitorla beakasztását segítő forstág seklije az orrvereten ami dolgát végezve csak fityeg."
A Fuxolás Alapjai és Technikái
"Lassan ráérzek a technikára, egy 6-os schottkötelet (Armare Armony) magamhoz képest pikkpakk megfuxoltam. :-) Ahol eddig mindig megakadtam ott kellett csak rájönnöm hogy a tűt hogyan kell bevezetni hogy a belső réteg szálaiba ne akadjon bele. A többi része egyszerű." A fuxolás, vagyis a kötélszálak összefűzése, alapvető készség a vitorlázóknál. "A Brummel lock celja nem a teherviselés, csak a visszabújtatott rész kicsúszását akadályozza meg lelazult kötélnél." "Elvileg a sima (persze szakszerű ) visszafuzes a legerősebb, ahol a szálak a legkevésbé vannak megbolygatva."
Különbségek a Kötélanyagok Között
"Legeloszor: hátha nem tudja mindenki, fontos, hogy a hagyományos (pl polieszter ) és a modern nagy szakító szilárdságú (pl dyneema ) kötelet máshogy kell fuxolni." "Általánosságban az olcsóbb - közepes áru , lazább szerkezetű kötelékek könnyebb fuxolni, gyakorolni ilyenen érdemes (és ha ki kell dobni a végén, az is kevésbé faj :)" "A drága , nagyon tömött, ill a nagyon olcsó, kevés paszmas, vastag kopenyuvel nehezebb dolgozni." "Illetve írják mindenfelé hogy minél vékonyabb egy kötél, annál nehezebb fuxolni."
Tippek és Eszközök a Sikeres Fuxoláshoz
„Ha már a fuxolo tű sem megy bele, az szvsz valami user error. Laza kötélen, általában könnyen ki lehet alakítani a struktúrát, az utolsó pár centi visszahúzása szokott nagyon küzdelmes lenni. Egy két ötlet: érdemes a huzatot fellazítani előtte: csomó 2-3 méterre a fuxolando végétől és addig visszagyűrni a huzatot, majd kicsit lazábban visszahuzni a magra, ami így ki fog lógni (nem baj, le is lehet vágni) jó erősen húzni kell magát a hurkot is, nemcsak a huzatot. Akár csorlovel. Ha elakad, hajlitgatassal, gumi kalapácsos utogetessel lehet tovább lazítani. Új kötéllel kell csinálni, a használt nagyon nehéz. Dyneema magos kötéllel (ha uv védett) sokkal egyszerűbb dolgozni, mert a hurkot a huzat nélkül is ki lehet alakítani. Ha a fuxolo tű hasznalata problémás, megprobalhatod a “D-splicer” szerű behuzó eszközöket is. Ha a d-splicer árát sokkolóak magasnak érzed, magad is tudsz olyasmit csinálni rozsdamentes 1,5-2mm-és AWI hegesztopalcabol, van, ahol lehet szálanként venni. Amit a múltkor linkeltel oldalt, az elég jó, csak a dyneema visszafuzesere az 50x átmérő elég szűkös, minimum 60x, de Brian Toss szerint 72x hosszúság kell. Bárki, aki ebből él megerősítheti, hogy azon a pár centin nem szabad spórolni.” "Tegnap este végül berágtam és csak azért is megcsináltam egy 8-as schottkötélre egy végfület. Nem volt könnyű szülés. Ami nehézséget okozott az az a rész, amikor a belsejét kell visszafelé befűzni a külsejébe ahol ott figyel még egy belső szál. Na oda az istennek se akar becsúszni a fuxolótű (Selma gyártmányú lemezből hajlított)." "Arra már rájöttem hogy nagyon nem mindegy milyen állásban csúsztatom be a tűt. Tegnap sikerült úgy becsúsztatni, hogy a két lemez felület ahol összeér oda beszorult a másik belső szál, ami mellett el kellett volna csúsznia a tűnek." "Meglehet hogy a schottkötél kevésbé csúszós esetleg merevebb vagy kevésbé tágulós külső burkolata okozott nehézséget."
tags: #vitorlas #fock #zokni #vikipedia
