A székesfehérvári vízilabda felemelkedése: múlt, jelen és jövő
Sokan hiszik azt Székesfehérváron, hogy a vízilabdának nincsenek a városban hagyományai, így a többi látványsportág mellett a póló korábban mostohatestvérnek számított. A hagyományok ápolása nélkül fényes jelene, jövője sem lehet egy sportegyesületnek. A Fehérvár Póló SE vezetői tisztában vannak az örök érvényű igazsággal, ezért felkeresték a nagy elődöket.
A fehérvári vízilabda korai évei és az újjáéledő hagyományok
A jelenleg 150 fiatallal foglalkozó Fehérvár Póló SE vezetői néhány éve megálltak az uszodában egy 1934-ben, a strandról készült felvétel előtt, és örömmel vették észre a kép bal alsó sarkában a két vízilabdakaput. Nosza, Horváth István szakosztályvezető és Hajós Ákos elnök minden követ megmozgatott, hogy megismerkedjen az elődökkel, a korábbi fehérvári csapat tagjaival.
Az FPSE képviselői így jutottak el Pótzi Györgyhöz és Tringer Gyulához, akik az 1950-es, 60-as években voltak alapemberei a pólócsapatnak, és szívesen mentek ki a jelen fiataljait megnézni, élménybeszámolót tartani nekik. Pótzi György mesélte: „Már a második világháború előtt is volt csapat, de az igazi pólós élet csak utána indult be Székesfehérváron. Építők, Dózsa, majd Honvéd néven játszottunk.”
A strand csodálatos helyszíne volt a mérkőzéseknek, edzéseknek, igaz, gyakran előfordult, hogy 15-16 fokos volt a víz, amikor már 21 Celsiusra melegedett, már azt mondtuk egymásnak, hogy termálban játszunk. Az ötvenes években óriási sportélet volt a városban, akadt olyan meccsünk, amelyet 3000-en izgultak végig, egymás lábát taposták az emberek a medence mellett. Nyári bajnokik lévén sok strandoló ott maradt este a mérkőzésünkön, megváltotta a pótjegyet és szurkolt. A fehérvári együttes többnyire a területi bajnokságban küzdött, részt vett a Téli Kupákon, a vidékbajnokságban. A legnagyobb sikerét 1955-ben Budapesten, a Hajós Alfréd Uszodában érte el, amikor osztályozón legyőzte a Szentest és feljutott az ob II-be.
A fehérvári vízilabda legendás alakjai
Az úszóként is sok sikert elérő Tringer Gyula nosztalgiázva mesélte: „Remek játékosokból állt az alakulat, jó volt a társaság. A kapus Jarolits Béla olyan lábtempóval rendelkezett, hogy képes volt több másodpercen keresztül is a gyatyájáig kiemelkedni a vízből. Ha jó napja volt, nem nagyon lehetett neki gólt lőni. Schreindorfer Ferenc pedig 2 méter magas és 130 kiló volt, a világ legjámborabb emberének tartották, ám a medencében nehéz volt tartani.”
Pótzi Györgyöt és Tringer Gyulát hallgatva kedve lenne az embernek visszatérni azokba az időkbe. Tringer Gyula folytatta: „Csodálatos sportélet volt a városban. Ha nekünk volt meccsünk, jöttek a focisták, a kézilabdázók, a kosarasok, aztán mentünk át egy másik helyszínre, másik sportág mérkőzésére. Ment a zrika rendesen, de nagyon jó barátok voltunk.”
A fehérvári vízilabda azokban az években virágzott leginkább, amikor a honvédség égisze alatt működött, a sportszázadban szolgálatot teljesítő katonák szinte csak edzettek, mérkőzést játszottak, egyenruha is ritkán feszült rajtuk. Ráadásul a fehérvári pólósoknak gyakran lehetőségük volt a világ legjobbjai ellen mérkőzést játszani, Budapesten Gyarmati Dezső, vagy éppen Kárpáti György ellen is vízbe ugrottak Pótzi Györgyék. Az akkori fehérvári alakulat csapatkapitánya elmondta: „Nagy élmény volt ezeknek a mérkőzéseknek minden pillanata. A vízilabda-társadalom már akkor is egy nagy családnak számított, így Sutáékkal remek barátságba kerültünk. Sokkal jobbak voltak nálunk, de mi pont ezért fejlődtünk sokat ezeken a mérkőzéseken.”
A hanyatlás és a hosszú szünet
A hatvanas évek elején még feltűnt néhány tehetség a strandon (Könnyű Vilmos, Somogyfoki-testvérek, Bobory Zoltán) és úgy tűnt, lesz jövője a vízilabdának, aztán az idősebbeket az élet bokros teendői más területre szólították, 1963-ban megszűnt a pólószakosztály. Akkor senki sem gondolta, hogy közel 40 évre eltűnik a vízilabda a fehérvári sportéletből.
SZÉKESFEHÉRVÁR - TELJES ADÁS - Út a győzelembe országjárás 🔴⚪🟢#tiszapárt #magyarpéter #politika
A fehérvári vízilabda újjáéledése a 2000-es években
Pótzi György, aki mellett Tringer Gyula is bólogatott, elmondta: „Boldog voltam, amikor a 2000-es években újra lett csapata a városnak, igaz, az első években néhány helyi srác mellett kiöregedő fővárosiak játszottak itt. A mostani elképzelések nagyon szimpatikusak, egészen hihetetlen, hogy immár 150 fehérvári fiatal pólózik az FPSE-ben.”
Három éve kezdték el a klub gőzerővel való építését: a második évben a serdülők egy hajszálon vesztették el a bajnokságot, de az idén már megnyerték. Tavaly még két sportegyesület volt a városban, amik vízilabdával foglalkoztak, a Hullám 91 és a Fehérvár Polo SE. Ez utóbbi egyesület a serdülők között aranyérmes lett, de szép eredményeket produkáltak a gyerekek is.
Az alábbi táblázatban láthatóak a közelmúlt eredményei:
| Verseny | Csapat | Eredmény |
|---|---|---|
| Serdülő Bajnokság | Fehérvár Polo SE | Aranyérem |
| Dunántúli Gyermekbajnokság | Fehérvár Polo | 8. hely |
| Dunántúli Gyermekbajnokság | Hullám 91 | 5. hely |
| Budapesti Ifi Serdülő Bajnokság | Fehérvári pólósok | Ezüstérem |
Egyesülés és szakmai fejlődés
Kovács István, a Hullám 91 edzője szerint: „Az egyesülésnek az a nagy előnye, hogy nem lesz megosztottság a városon belül, több gyermek lesz egy klubban, több vízfelülethez jutunk, e miatt pedig színvonalasabb szakmai munkát tudunk majd végezni.”
Gulyás Zoltán edző hozzátette: „Nagy örömünkre szolgál, hogy együtt tudunk dolgozni a Hullám 91-el. Az a terv, hogy az idén indulunk a Budapest Bajnokságban, a Dunántúli Serdülő-, illetve Gyermekbajnokságban.” Az egyesülés mintegy 80-90 gyereket érint. Augusztus óta minden nap két edzés van, eddig csak heti három edzésre volt lehetőségük. Gulyás Zoltán edző kiemelte: „Ezzel elindítottunk egy olyan folyamatot, hogy a vízilabdát magas szinten tudjuk művelni Székesfehérváron és egyszer az öttusával, jégkoronggal egy szintre tudjuk majd hozni.”
Székesfehérvár, mint regionális vízilabda központ
A Nemzeti Utánpótlás Intézet hét sportágat kiemelten támogat utánpótlás szinten. Azokon a helyeken, ahol nincsenek „jó” csapatok, de létesítmény van, ott regionális központokat hoz létre és oda kinevez egy instruktort, aki irányítja a dolgokat. Jelenleg Székesfehérvár is egy ilyen régióközpont lett. Ez annyira komoly, hogy az Eger és a BVSC mellett jön létre a fehérvári és hozzá tartozik majd Balatonfűzfő, Veszprém és Mór is. Feladatuk lesz a vízilabda népszerűsítése és létrehozni mindenhol olyan általános iskolai osztályokat, ahol vízilabda tagozat lesz. Ez Balatonfűzfőn már az idén beindult. Szabó András szerint: „Elismertsége lehetne, lévén, hogy ez egy »nemzeti« sportág.”
A Fehérvár Vízilabda SE ambíciói és kihívásai
„Szeretnénk azt, hogy Fehérvári Pólo SE az első olyan klub legyen az országban, ami teljesen önerőből, az alapoktól kezdve eljutna oda, hogy a városnak OB1-es csapata legyen. Lehetne!” - mondta az egyesület vezetése. Egyre népszerűbb ez a sport a városban is. A serdülő csapat egy összeszokott társaság, edzőkkel, gyerekekkel, szülőkkel közösen nagyon jó közösség alakult ki. Most már egyre több szülő érdeklődik, hogy a gyerekeiket szeretnék hozni vízilabdázni.
Ágner Zoltán, a Fehérvár Vízilabda SE szakmai vezetője elmondta: „A magyar vízilabda évszázados sikerei ismertek, de csak ezekből ma már nem lehetne megélni.” A szakmai vezető szerint a felnőtt válogatott világbajnoki címe mindenki érdeme, aki dolgozik a sportágban, így a Fehérvár Vízilabda SE utánpótlása is részese a világbajnoki címnek. „Adnak is rá okot a vezetők, hogy mindenki magáénak érezhesse a sikert. A nyilatkozatokban, a szövetség retorikájában is mindig benne van, hogy megköszönik a klubedzőknek, a vízilabda társadalom minden tagjának, akár egy titkárságvezetőnek is. Ez így helyes, hiszen az egész vízilabda társadalom beleteszi a tudását, ki többet, ki kevesebbet. Ennek az összességéből jön ki a csúcs, a felnőtt válogatott.”
Ágner Zoltán hozzátette: „Évről évre hívják a játékosainkat a profi egyesületek, az utánpótlás válogatottba is adunk tehetségeket.” Elmondása szerint egy új edzőgeneráció is kinőtt, amelynek tagjai nem ijednek meg a munkától és a lemondásoktól. Az FVSE főleg az utánpótlás nevelésével teszi bele a magáét a közösbe, és még úgy is haladnak, hogy az utóbbi években bőven volt nehezítő körülmény. „A koronavírus majd az energiaválság miatt is szűkült a vízfelületünk, ami problémás volt. Most jó híreket hallani, a fehérvári sátor további nyitvatartásának köszönhetően a vízfelület-probléma megoldódik, amire szükség is van ahhoz, hogy bővítsük a létszámot. Az uszodában így is azt mondják, bárhova néznek, vízilabdások jönnek-mennek, de mivel rengeteg korosztályunk van, ez így természetes. De a piramisrendszer alján, ahol a legkisebbeket kell behozni, problémába ütközünk Fehérváron. Egy ilyen világverseny után özönlenek be a gyerekek a sportágba, ami a szövetség jó marketingjének is köszönhető, de ez elkényelmesedéshez is vezethet. Nekünk még egyesületi szinten nincsen jól felépített toborzó programunk, ezen dolgozunk most.”
Az egyesületben jelenleg mintegy 150 játékos edz, az összes korosztályban tudnak csapatot indítani, némelyikben többet is. „Játékerőben sokat fejlődtünk. Az országos korosztályos bajnokságokban iszonyat sok csapat van, két kasztba osztva. Mi most az A2-ben vagyunk, és ahhoz, hogy az A1-be jussunk, egy kvalifikációs tornát kell megnyerni. Erre viszont akkor lehet odakerülni, ha az előző évben három korosztály összteljesítménye a top 4-be sorolja a klubot az A2-ben. Mi minden évben ott vagyunk a kvalifikációban, idén úgy érzem, meg fogjuk mutatni, hogy ott a helyünk a magasabb kasztban” - tette hozzá Ágner Zoltán.
Gulyás Zoltán edző a gyerekek toborzását is hangsúlyozta: „Igazából az lenne a jó, ha a 6-8 évesek jönnének. Szerintem az egyik legsikeresebb sport ma Magyarországon. Azt hiszem jobb ez, mintha a gyerek cigizne a sarokban, itt közösségben van, társaságban, egy fegyelmezett csapatban és olyan életre szóló barátságok szülhetnek - mindegy, hogy élsportoló vagy nem - ami egy életen keresztül megmarad. Itt győzelem, vereség, öröm sírás van, ez csak most lehet megtanulni amíg fiatalok, később már nem lehet.”
tags: #vizilabda #csapat #fehervar
