A magyar jégkorong története és utánpótlás rendszere
Magyarország Közép-Európa egyik országa, ahol a sportok közül a jégkorong is jelentős múlttal és jelennel rendelkezik. A magyar jégkorong története egészen a 19. század végéig nyúlik vissza, és az elmúlt évtizedekben az utánpótlás nevelés is kiemelkedő szerepet kapott.
A kezdetek és a jégkorong megjelenése
A sportág magyarországi előfutára a bandy volt. Az első bandy csapat Magyarországon 1899-ben alakult, amikor a Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) felvette a sportot a programjába. A BKE Budapest 1914-ben győztesként került ki a prágai és St. Moritz-i nemzetközi bandy-tornákról, aminek eredményeként Európa legjobb bandy csapatának tartották.
A Magyar Téli Sport Szövetség 1908-ban alakult, és a bandy önálló divíziót kapott benne. John Dunlop nevű angol úriember 1924-ben vezette be a jégkorongot Magyarországra. Magyarország 1927. január 24-én vált az IIHF (Nemzetközi Jégkorong Szövetség) tagjává. 1942. november 6-án önálló Magyar Jégkorong Szövetség alakult.
A nemzeti bajnokság fejlődése
A nemzeti bajnokságot először 1937-ben rendezték meg. A Ferencvárosi TC nyerte a legtöbb bajnoki címet, szám szerint 25-öt. Egy másik sikeres klub az Újpesti Dózsa Sport-Club, amely 1958 és 1988 között 13 bajnoki címet nyert. A kommunista rezsim 1989-es megszűnése után a klub visszatért eredeti nevéhez, az Újpesti Torna Egylethez.
1963-ig minden budapesti csapat a Millenáris pályán játszott. Nem volt szokatlan, hogy az 1930-as és 1940-es években több ezer ember zsúfolta tele az arénákat a bajnoki mérkőzéseken. 1940 előtt néhány mérkőzést a magyar vidéki csapatok között játszottak, de a nemzeti bajnokságban csak budapesti klubok versenyeztek. Ez megváltozott, amikor az 1939-40-es szezonra bevezették a "Provinciai" (vidéki) divíziót. Néhány város, ahol a jégkorong elterjedt, többek között Hatvan, Szeged, Debrecen, Győr, Szombathely és Esztergom.
A II. világháború miatt Kárpátalja, Felvidék, Erdély és Délvidék egyes területei magyar megszállás alá kerültek. Ungvár, Kassa, Marosvásárhely, Csíkszereda, Kolozsvár és több más erdélyi város csapatai 1940 és 1944 között részt vettek a magyar bajnokságban.
Háborús időszak és újjáépítés
Az első másodosztályú bajnokságot 1942-ben rendezték meg. A résztvevők a BKE II, FTC II, Weisz Manfred TK (Csepel), MAC és BEAC voltak. Az olvadás miatt nem fejeződött be. Az 1943-44-es bajnokságot a háború befolyásolta, mivel néhány mérkőzést be kellett fejezni az akkori kötelező esti kijárási tilalom miatt. A budapesti pálya (Városliget) súlyosan megrongálódott a háború után, és 1944-45-ben nem játszottak jégkorongot Magyarországon.
A budapesti csapatok folytatták hegemóniájukat, és egészen 1981-ig kellett várni, hogy egy nem budapesti csapat nyerje meg a bajnokságot: az Alba Volán Székesfehérvár. Székesfehérvár volt az első város Budapesten kívül, ahol műjégpálya épült (1973). Az első fedett aréna csak 1983-ban épült meg Budapesten (Budapest Sportcsarnok). Az 1960-as, 1970-es és 1980-as években a ligát két csapat dominálta: az Újpesti Dózsa SC és a Ferencvárosi TC.
1997 óta az Alba Volán Székesfehérvár és a Dunaferr SE a bajnokság élcsapatai. A "klasszikus" bajnokságot a 2011-12-es szezon óta nem rendezték meg. Azóta a MOL Liga (később Erste Liga) szolgálta a magyar bajnokságot, és a liga legjobb magyar csapatát ismerik el nemzeti bajnokként. Az OB I bajnokság második szintű nemzeti versenysorozatként működik. A Magyar Kupát először 1965-ben rendezték meg.
Külföldi játékosok a ligában
Az első alkalom, hogy külföldi játékosok játszhattak a ligában, az 1988-89-es szezon volt. Négy lengyel játékos volt az első: Tadeusz Radwan (34 éves), Krystian Woznica (35), Marek Bialik (34) támadók és Jacek Lato (29) kapus. A következő szezonban (1989-90) a külföldi játékosok száma 18-ra nőtt, köztük oroszok és három cseh játékos volt.
Az orosz játékosok között voltak korábbi válogatott játékosok, mint Mihail Vasziljev (27 éves), Oleg Petrov (26), Szergej Szvetlov (30) és Vlagyimir Repnev (40). A Jászberényi Lehel SE öt orosz játékosának köszönhetően nyerte meg a bajnokságot: Alekszandr Kulikov, Alekszandr Vlaszov és Borisz Pusjkarjev az első, második és harmadik helyen végeztek a ponttáblázaton. Anatolij Donika, akit a legjobb külföldi játékosnak választottak, és Oleg Vaszjunin is kulcsjátékosok voltak. Ezek a srácok 1992-ig a Lehel gerincét alkották.
A három cseh az Újpesti Dózsa színeiben játszott, köztük Milos Tarant (kétszer képviselte Csehszlovákiát) és Jindrich Kokrment (73-szor képviselte Csehszlovákiát). A következő néhány évben a külföldi importok inváziója zajlott. A kanadai Joe Simon a Ferencvárosban játszott, és 1991-ben és 1992-ben is megnyerte a pontkirályi címet. Az 1991-92-es szezonban 35 külföldi játékos volt. 1992-93-ban a Lehel új orosz játékosokat kapott, akik mind az első, második és harmadik helyen végeztek a pontlistán (Anatolij Vodopjanov, Andrej Vorobjov és Alekszandr Szelikov). A külföldi invázió folytatódott az 1993-94-es szezonban, amikor 28 import játékos lépett jégre. Az egyik orosz (Szergej Oreskin) szerezte a győztes gólokat a döntőben 1992-ben (hirtelen halál) és 1995-ben is a Ferencváros csapatában. A külföldiek száma a 90-es évek közepe után csökkent, a fiatal magyar tehetségek megjelenésével.
A válogatottak szereplése
Férfi válogatott
A férfi válogatott 1927-ben debütált nemzetközi szinten, az 1927-es Európa-bajnokságon. Budapest rendezte az 1929-es Európa-bajnokságot, és Magyarország részt vett az első 1930-as világbajnokságon, ahol hatodik helyen végzett. A világbajnokságokon elért legjobb eredményük az 1937-es ötödik hely volt. Hircsák István kapus és a tehetséges csatárok, Sándor Miklós és Haray Béla vezetésével az 1930-as évek voltak a válogatott "aranykora".
A második világháború lelassította a magyar jégkorong fejlődését, és a válogatott nem tudta elérni az 1920-as és 1930-as évek szintjét. A cseh Vladimir Kominek 1959 és 1964 között edzette Magyarországot, és nagyban segítette a fejlődésüket. A következő évben (1965) a magyarok a B-csoportos világbajnokságon 4. helyen végeztek, ami a második világháború utáni legjobb eredményük volt. Az 1970-es években Magyarország a B és C csoportokban játszott.
1979 novemberében nyolc játékost fogtak el illegális cikkek csempészésével Franciaországból Magyarországra. Közöttük volt Kereszty Ádám, Buzás Gábor és Schilling Péter. A csapás különösen súlyos volt, mivel Kereszty volt Magyarország akkori legjobb játékosa és a bajnokság pontkirálya. Ancsin János, a magyar jégkorong "Wayne Gretzky-je" volt az ország legjobb játékosa és kulcsfontosságú láncszeme a válogatottnak az 1980-as és 1990-es évek nagy részében - ez az időszak a C csoportban telt a válogatott számára.
Az évtized végén Ocskay Gábor vette át a "szupersztár" szerepét Ancsin Jánostól. Kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy Magyarország 2000-ben feljutott a B-csoportba, és 2009-ben, 1939 óta először, visszatért a világbajnokság elit divíziójába. Ocskay, akit korábban szívproblémával diagnosztizáltak, tragikusan szívrohamban hunyt el néhány héttel a 2009-es IIHF világbajnokság előtt. Halálának megdöbbentő híre után mind klubja (Alba Volán Székesfehérvár), mind a Magyar Szövetség úgy döntött, hogy visszavonultatja híres 19-es mezét. Temetése napján a székesfehérvári jégpályát az ő tiszteletére nevezték át.
A válogatott néhány kiemelkedő játékosa az utóbbi időben Szűper Levente kapus (aki sokszor "szuper" volt a kapuban), a Vas testvérek (János és Márton), Peterdi Imre, Ladányi Balázs, Horváth András és Palkovics Krisztián.
Női és junior válogatottak
A női válogatott 1997-ben játszotta első mérkőzését, egy barátságos találkozót Nagy-Britannia ellen, amelyet 8-0-ra elvesztettek. Részt vettek az 1999-es női világbajnokság B-csoportos selejtező tornáján, és 2000-ben debütáltak az IIHF női világbajnokságán. 2013-ban Magyarország első helyen végzett a IIA Divízióban, és feljutott az IB Divízióba. A női U18-as válogatott 2012-ben debütált az IIHF női U18-as világbajnokságán.
A junior válogatott először az IIHF U20-as világbajnokságon vett részt 1980-ban, a B-csoportban a nyolcadik és utolsó helyen végezve.
Utánpótlás nevelés a magyar jégkorongban
A magyar jégkorong utánpótlás rendszere különös figyelmet fordít a fiatal játékosok fejlődésére és a sportág megszerettetésére.
- A szupermini, mini és előkészítő korosztályokban nem számoljuk az eredményt. Ebben a korban még nem a győzelem a fontos, a minél jobb teljesítmény, hanem az, hogy a gyerekek megszeressék a játékot, szeressenek jégkorongozni és meccsekre járni.
- Az U8-as korosztályban 1*18 perc, U10-ben 2*12 perc, U12-ben 3*18 perc a játékidő.
- Az U8-as és U10-es korcsoportban tilos a testjáték. A gyerekek fokozatosan, U14-től sajátítják el az ütközések technikáját.
- U8-ban és U10-ben 3 mezőnyjátékos és 1 kapus van egyszerre egy csapatból a pályán. A mezőnyjátékosoknak még nincsenek konkrét posztjaik.
- Szabálytalanság esetén szupermini és mini korcsoportban nem kiállításos büntetést oszt ki a játékvezető, hanem rávezetéses büntetőlövést ítél a szabálytalanságot elszenvedő csapatnak.
- A jégkorong mérkőzéseken a korongot a bedobó pontoknál a játékvezetők bedobással hozzák újra játékba, ekkor indul újra az óra is. Ezt hívjuk bulinak, vagy faceoff-nak. Szupermini és mini korcsoportban viszont buli helyett a korong sarokba dobásával indul újra a játék.
- Az U8 és U10 korosztályokban kuparendszerben, hétvégi tornákon, a pályán keresztben, 1-1 harmadban, 1-1 bíróval zajlanak a mérkőzések. A pályán így egyszerre 3 mérkőzés folyik, amelyeket a kékvonalakon elhelyezett pályaelválasztó elemekkel osztanak szét. A cserejátékosok az elválasztó elemek között pihennek.
- Szupermini és mini korosztályban a mérkőzések során teljes sorcsere van. A percenkénti sorcserét dudaszó jelzi, ekkor a fent lévő játékosok lejönnek a pályáról, az újak pedig rástartolással hozzák játékba újra a korongot.
tags: #wikipedia #utanpotlas #hoki
