William Webb Ellis és a rögbi történetének kezdetei

Az izgatott, várakozó tömeg látványa, ahogy bejelentkeznek Nagy-Britannia szállodáiba, csak egy dolgot jelenthet - nem a leértékelt késő nyári tengerparti utazások vonzerejét -, hanem a nyolcadik rögbi világbajnokság kezdetét. A szeptember 18-án kezdődő esemény jelölte a második alkalmat, hogy az Egyesült Királyság adott otthont a versenynek. A közérdeklődés lázban ég, ahogy a tévékhez tapadva, gyötrődve reménykedünk egy újabb Jonny Wilkinson ihlette pillanatban. A győztes nemzet azzal koronázza meg eredményét, hogy október 31-én Twickenhamben felemeli a William Webb Ellis Kupát.

A William Webb Ellis legenda: tény vagy fikció?

Gyakran ismételt történet: egy iskolásfiú 1823-ban, miközben focizott a Rugby Schoolban, kirívóan figyelmen kívül hagyta a szabályokat azzal, hogy elkapta a labdát és az ellenkező kapu felé futott vele. A legenda szerint 1823-ban William Webb Ellis, a Rugby School egyik diákja dacolva a korabeli elvárásokkal, miszerint a labdát csak előre lehet rúgni, felvette a labdát és elszaladt vele egy mérkőzésen, ezzel megteremtve a rögbi futballt, a jellegzetes kézzel játszott játékot.

William Salfordban, Észak-Angliában született. Apja a harctéren halt meg, magára hagyva Williamet, édesanyját és testvérét, Thomast. Mrs. Ellis úgy döntött, ideje délre költöznie két gyermekével, és Rugby városát választotta Warwickshire-ben. Bár a történet hitelessége erősen vitatott, sokan ma már mítosznak tekintik. Az 1995-ös világbajnokság idején a Financial Times Historical Archive-ban megjelent cikk nem először kérdőjelezte meg az úgynevezett legendát, azzal érvelve, hogy az először 1876-ban, 53 évvel a labdacipeléses esemény után jelent meg.

A Gale Artemis: Primary Sources forrásunkban végzett keresés alátámasztani látszik a Financial Times állítását; Webb Ellis legkorábbi említése valójában az Oxfordi Egyetemen 1829-ben történt diplomaosztójával kapcsolatban volt. Egészen 1891-ig, majdnem húsz évvel halála után, kell várnunk, hogy bármilyen utalás történjen Webb Ellis sporttal való kapcsolatára. Ekkor nevezte őt meg a The Illustrated London News "a rögbi futball atyjaként" [4]. Hasonlóképpen, alig öt hónappal később, egy Gloucester Citizen olvasó "maradandó emlékművet" kért Webb Ellisnek, hogy megjelölje "Anglia egyik legfontosabb időtöltésére gyakorolt messzemenő hatását".

Ellis magányos életű lelkészként halt meg 1872-ben, halálakor nem is számított a rögbi „feltalálójának”. Érettségi után, 1826-ban, 20 évesen William a Brasenose College-ba, Oxfordba járt. Krikettezett a kollégiumában, és Oxfordért Cambridge ellen egy első osztályú mérkőzésen 1827-ben. 1829-ben B.A. fokozatot szerzett, 1831-ben pedig M.A. fokozatot kapott. Belépett az egyházba, és a londoni St George's Chapel káplánja lett. Képe (az egyetlen ismert portré) az Illustrated London Newsban jelent meg 1854-ben, miután különösen megindító prédikációt tartott a krími háborúról. Bár a Webb Ellis történetének érvényességét megkérdőjelezték, cáfolhatatlan, hogy a Rugby School diákjai alakították ki azt a játékot, amelyet ma ismerünk és szeretünk.

A labdarúgás előzményei: az ősi játékoktól az iskolai udvarokig

Az egyik első ismert football-jellegű játék a harpastum volt, amit az ókori rómaiak űztek. Két csapat játszotta egy nagy labdával, amit meg kellett szerezni és el kellett juttatni az ellenfél célterületére. Később, a középkor során Európa-szerte játszottak különböző játékokat, melyek mutatnak valamilyen hasonlóságot a football egyes változataival. Angliában számos formája alakult ki, melyeket falvak játszottak egymás ellen. Valamiféle szimbolikus területfoglalás volt ez, aminek lényege a feszültség és agresszió levezetése volt.

Ebben az időben az Anglián kívül játszott játékok közül legismertebbek az itáliai Calcio Fiorentino, a grúz lelo burti, a dél-walesi cnapan vagy az írországi gaelic football elődjeként emlegetett caid. Ezek a játékok még szinte teljesen szabályozatlanul zajlottak: nem volt meghatározva a játékosok száma, a „pálya” mérete; a súlyos testi sérülések és halálos balesetek is hozzátartoztak az űzésükhöz. Nem véletlen, hogy Angliában a football több mint harminc alkalommal betiltásra került 1314 és 1667 között. Az összes felsorolt játéknál az volt a lényeg, hogy a labdaszerű bőrtömlőt vagy hólyagot valamilyen módon el kellett juttatni a rivális célterületére vagy kapujába, bármi áron.

A változás akkor állt be, amikor a népi játékok a 18. század közepén megjelentek az angol public school-okban. Ezekről az oktatási intézményekről tudni kell, hogy - nevükkel ellentétben - elsősorban az elit iskolái voltak a században. Ennek az elitnek a fiai kezdték el játszani a football helyi változatait bentlakásos iskoláik udvarán. Megkezdődött a játék „civilizálódásának” folyamata, a másik oldalon pedig a diákok „barbarizálódása”. A diákok a játékot szabadidejükben kezdték el űzni, még mindig teljesen szabályozatlanul. Lényegében a fiatalabb, gyengébb és kevésbé előkelő származású diákok terrorizálásaként, „csicskáztatásaként”. A durvaság miatt azonban tanáraik nem néztek jó szemmel az egészre. Ez csak azt eredményezte, hogy a diákok az alacsonyabb származású tanáraik iránt is így fejezték ki felsőbbrendűségüket.

A századforduló környékén Rugby-ban, Etonben, Winchesterben és más public shool-okban is időnként diáklázadások törtek ki, ezért is az igazgatók jobbnak látták a football-játékok megtartását, és egyfajta erőszak-levezető funkciót próbáltak hozzárendelni a tevékenységhez. Szót kell ejteni Thomas Arnoldról, aki 1828 és 1842 között volt a Rugby School igazgatója. Arnold célja az volt, hogy diákjaiból „keresztény gentlemaneket” neveljen. Ehhez teljesen alkalmatlannak tartotta az előkelőbb származású diákok által űzött arisztokratikus jellegű vadászatot, lövészetet és horgászatot.

Közben fokozatosan elkezdtek - egyelőre csak szóban - megszilárdulni az egyes iskolákban játszott változatok szabályai. Az írás elején említett epizód idején sem volt még semmilyen kodifikáció, a mítosz későbbi cáfolói azonban megemlítik, hogy a Rugby-ban játszott változatban még az 1820-as években is kifejezetten tilos volt a kézzel való játék. 1834-ben már elvileg engedélyezték, de az így célt vinni akaró játékos a szó legszorosabb értelmében a saját életével és testi épségével játszott. Ugyanakkor a Winchesterben játszott verzióban a labdát csak a levegőben lehetett elkapni, majd három lépés után a játékosnak el kellett rúgnia.

A rögbi labda és a szabályok kodifikációja

A rögbi szabályainak első írásba foglalására 1845-ben került sor három Rugby-i diák által, mivel ekkor már elégtelennek bizonyult a korábban bevett gyakorlat, miszerint minden egyes mérkőzés előtt megbeszélték, hogy milyen szabályok szerint fogják az lejátszani. Ez a kodifikáció tekinthető a későbbi labdarúgással való szakítás első lépésének. Nemcsak a játék alakult ki Rugbyben, hanem a legfontosabb felszerelés is - a rögbi labda. Két fő hozzájárulója volt a rögbi labda feltalálásának: William Gilbert, aki 1842-ben alapított itt üzletet, és egy másik helyi csizmadiamester, Richard Lindon, aki feltalálta az indiai gumihólyagot.

A labda alakja sem volt gömb alakú. Általában egy tojás alakúra formált disznóhólyaggal zajlott a játék. A tojás alaknak az az előnye a gömbhöz képest, hogy sokkal kiszámíthatatlanabbá teszi a sportszer mozgásának pályáját, így nagyobb szerepet juttatva a véletlennek. Az említett szabályok már jelentősen civilizálták a játékot. A Rugby után a nagy rivális, Eton írta meg elsőként - 1849-ben - a saját szabályait. Ezek szigorúan tiltották a labda kézzel való érintését, valamint a labdát az ellenfél kapujának felső léce alá kell juttatni. A rögbiben ennek pont az ellentéte, a labdának a léc fölé való rúgása ér pontot.

A sportágak szétválása és a rögbi intézményesülése

Elsőként a Football Association (FA) jött létre 1863. október 26-án. Eredetileg 18 csapat hozta létre. Az egyeztető ülések során elfogadták, hogy a szövetség Rugby ellenében a Cambridge University szabályait fogja használni. Ezek egyértelműen tiltották a kezezést és a már korábban említett hacking alkalmazását is. A Rugby Football Union (RFU) 1871. január 26-án jött létre a londoni Pall Mall étteremben, huszonegy csapat képviselőinek a részvételével.

Még ugyanebben az évben sor került az első nemzetközi mérkőzésre is, melyet Edinburgh-ben rendeztek meg. A két szembenálló fél Anglia és Skócia válogatottja volt. A kétszer ötvenperces mérkőzést Skócia nyerte egy rúgott góllal, holott mindkét csapat vitt célt. A következő években-évtizedekben fokozatosan csiszolódtak a szabályok, húszról tizenötre csökkent a játékosok száma, változott a pontozás rendszere (egyre inkább jutalmazva a bevitt célt a rúgott góllal szemben). Anglia és Skócia után sorra létrejöttek Írország és Wales nemzeti szövetségei. Ezek között indult el 1883-ban az azóta hattagúvá bővült Home Nations sorozata.

Főbb események a rögbi történetében a 19. században

Az önálló rögbi történetének első fejezetét az 1895. év zárja. Ebben az évben húsz észak-angliai csapat vált ki az RFU-ból, és megalapította a Northern Rugby Football Union-t. A kiválás oka az volt, hogy az északi városok klubjaiban elsősorban ipari munkások játszottak, akik a rögbi miatt kiesett béreikért kompenzációt szerettek volna kapni klubjaiktól. Végigtekintve a rögbi történetének ezen, a 19. század végéig terjedő szakaszán, megfigyelhetjük, ahogy a sportág történetén végigvonul a civilizálódás folyamata. Kezdetben egy teljesen szabályozatlan tevékenységről van szó, amely során nagyon gyakran emberek életüket veszítik el. Ez a tevékenység bekerülve az angol oktatásba egyre szabályozottabbá válik, mígnem alkalmas lesz a „keresztény gentlemanek” kinevelésére, akik magukkal viszik az egyetemekre és a városokba is az angol vidékről származó, kezdeti formájukra egyre kevésbé hasonlító játékokat.

tags: #william #webb #ellis #labdarugas

Népszerű bejegyzések:

• A KK SE legutóbbi eredményei
• Az Espanyol elhunyt kapitánya
• Ronaldo átigazolási pletykák
• Részletek a kajak-kenu világbajnokság magyar diadalsorozatáról
• Zoé és családja a Bátor Táborban