A labdarúgás hőskora: A 19. századi futballcsapatok felemelkedése

A legtöbb ember úgy tudja, hogy a futball valamikor a 19. században született, Angliában. Az évszázadok során aztán Britanniától Itáliáig különböző szabályokkal játszották a rómaiak találmányát. A 12. századra a labdarúgás őse igazán közkedvelt szórakozássá vált, egész városokat mozgatott meg. Wolfgang Behringer focikutató szerint a futball ősének első középkori forrása az 1137-es évből, Angliából származik. A korszakban az igazi profik Angliában és Itáliában rúgták a bőrt, de Franciaországban és a német területeken is igen elterjedt volt a futball.

A modern foci hazájában, Angliában, valamint Franciaországban a középkori falvak kedvenc játéka a „határlabdázás” volt, mely leginkább tömegfoci jelleget öltött. A hagyomány szerint a tél elteltével a rontásokból származó veszedelmeket beletömködték egy állati bendőbe, vagy valamilyen bőrbatyuba és közösen kirugdosták azt a falu területéről, át a szomszéd faluba, megszabadulva így a lehetséges rossztól. Ezt később a XIV. században beszüntették, mert sokszor tömegverekedés lett a játék vége.

Ebben az időben jelent meg Itáliában a Calcio fiorentina, melyet Firenzében és Padovában játszottak először. Ezt a játékot már körülhatárolt pályán művelték, egy mérkőzésvezető irányítása mellett. Egy csapat 27 főből állt, meghatározott rendben elhelyezkedve (kapus, védők, fedezetek, csatárok). A labdát csak a kapus foghatta kézbe, míg a többiek lábbal vagy ököllel terelgethették. A kaput a pálya két végén felállított sátrak jelentették, oda kellett minél többször bejuttatni a labdát.

A Modern Labdarúgás Gyökerei Angliában

A labdarúgás annyira az angoloké, hogy a „football” szó is Angliában jelent meg először 1486-ban. A játék korai változatát, vagyis amit annak lehetett nevezni, annak durvasága, valamint amiatt, hogy a beszámolók szerint „elvonja az ifjak figyelmét az olyan komoly testedzéstől, mint a hadi tudományok művelése”, már 1304-ben betiltotta II. Edward király. A ködös szigetországban a labdarúgás a 14. századra olyannyira népszerűvé vált, hogy a hatalmas károk miatt 1314 és 1667 között összesen harmincszor tiltották be a játékot.

A modern értelemben vett futball csak a 19. század második felében alakult ki. Amikor a XIX. században (1863-ban) az angol Football Association elfogadta a játék első szabálykönyvét, megkezdődött a labdarúgás máig tartó szervezett keretek közt zajló fejlődése. A labdarúgás bekerült az angol iskolarendszerbe, megkezdődött egységesítése és szabályainak rendszerezése. A modern szabályok alapjait a 19. század közepén akkor fektették le, amikor különválasztották a rögbit és a futballt.

1848-ban jelent meg az a szabálygyűjtemény, amely a mai játék alapja: a Cambridge University Football Rules. Jól jelzi a kuszaságot, hogy majdnem minden városnak, iskolának saját szabályai voltak, ami problémássá tette a meccsek megszervezését. Az Old Etonians csapata például kétféle szabályrendszert is kidolgozott a különböző típusú pályákhoz. Ellenben a csapatok nem sokat taktikáztak, hanem támadás esetén az összes játékos előre ment. Mivel a rögbihez hasonlóan az előre passzolást tiltották, emiatt a játék jelentős része tömeges közelharcokból állt. 1866-ban mondták ki, hogy engedélyezett az előre passzolás, de csak abban az esetben, ha a gólvonal és a labdát megkapó játékos között van legalább három védekező játékos.

Az Első Profi Játékosok és a Professzionalizmus Elfogadása

A Netflix 2020-ban bemutatott saját gyártású sorozata, A foci mindenkié remekül bemutatja, milyenek voltak a futball kezdetei. A fikciós elemekkel tarkított „dokumentarista dráma” egy észak-angliai munkáscsapat, a Darwen FC, valamint az felsőbb körök reprezentáns klubja, az Old Etonians FA-kupabeli versengésének állít emléket. A sorozat a két csapatkapitány, a textilmunkás darweni Fergus Suter, és a bankár-arisztokrata, etoni lord Arthur Kinnaird párviadalának állít emléket.

A skót származású Fergus Suter és a csapattársa-cimborája, James Love lényegében az első profi játékosok voltak a világtörténelemben. Ez nagy botrány kavart, mert az „úriemberek sportjában” fel sem merült, hogy valakik pénzt fogadjanak el a játékukért, azt megalázónak és szabályellenesnek tartották. Az FA végül 1885 nyarán engedélyezte a profizmust az égisze alá tartozó csapatok és versengések körében. Ezzel mintegy legalizálva a gyakorlatot, amit a legtöbb csapat követett, miszerint fizetést ad titokban a legjobb játékosaiknak, ezzel motiválva őket.

A liga elindulása további szabályok bevezetését hozta magával, a nézők gyarapodásával egyre nagyobb szükség volt megfelelő létesítmények (stadionok) építésére, illetve ekkortól tűntek fel az első szponzori reklámok is a pályákon. A foci egyre gyorsabban professzionalizálódott és egyre kevésbé hasonlított arra a játékra, amit még a sorozat két hőse, Kinnaird és Suter játszott.

A Labdarúgás Megjelenése Magyarországon

Magyarországon a 19. század utolsó évtizedeiben honosodott meg a labdarúgás és igen hamar nagy népszerűségre tett szert. A sportágról szóló első ismertetést 1879-ben Molnár Lajos írta „Atlétikai gyakorlatok” című könyvében, igaz, a focilabdát összekeverte a rögbilabdával. Különböző történetek keringenek arról, hogyan került az első futball-labda az országba. Az egyik forrás szerint a „footballt” Esterházy Miksa, a Monarchia attaséja hozta be 1875-ben, a másik szerint Harry Perry, az atléták angol edzője, aki a Ludovika Akadémia tanárait és növendékeit tanítgatta. Biztosat nem lehet tudni.

Az ötlet a sokoldalú sportember Löwenrosen Károly nevéhez fűződik, aki Angliában ismerkedett meg a játékkal, majd - kapcsolatai révén - eredeti football-labdát hozatott a sportág őshazájából. Ray Ferenc svájci tanulmányaiból hazatérve hozott magával futball-labdát. A labdarúgást Magyarországon Ray Ferenc és Stobbe Ferenc ismertette meg a Budapesti Torna Club (BTC) tagjaival. A futball hivatalos magyarországi kezdete csak 1897-re tehető, amikor Stobbe Ferenc, a Sportvilág főszerkesztője, Iszer Károly újságíró és Ray Ferenc a Budapesti Torna Club (BTC) tornászaiból, atlétáiból, úszóiból és kerékpárosaiból megalakította az első magyar labdarúgó egyletet.

A Budapesti Torna Club (BTC): Az Első Magyar Futballcsapat

Bár a Budapesti Torna Club maga már 1885-ben jött létre, labdarúgócsapata, mint az ország első futball csapata és a magyar sportélet egyik bölcsője, 1887. február 7-én alakult meg. A klub elnöke Ottó József lett, aki emellett alapító tagként vett részt az Olimpiai Játékokat Előkészítő Bizottság munkájában (ez volt a Magyar Olimpiai Bizottság elődje). Első edzésükre másnap, február 8-án került sor a Millenáris pályán. A csapat születésében még három másik személy is közrejátszott: Stobbe Ferenc, Iszer Károly és Ray Ferenc.

Stobbe (aki később a válogatott szövetségi kapitánya is lett) tartotta az első edzést, és a labdarúgás szabályait is ő fordította le angolról a játékosoknak, valamint az ő felkészültségének hála, egy nappal az alapítása után, már le is játszhatta első meccsét a BTC. A sheffieldi mintának megfelelően, házon belüli összecsapás volt: a Millenáris pályán (az ország első modern sportlétesítménye), Ray Ferenc vezetésével zajlott a küzdelem, az egyesület tornászaiból, atlétáiból, úszóiból és kerékpárosaiból verbuvált két csapat között.

Az Első Nyilvános és Hivatalos Mérkőzések

Százhúsz éve, 1896. november 1-jén játszották az első nyilvános futballmeccset Budapesten. A kiállítást követően a MÁV Északi Főműhelyében kapott állást mintaasztalosként, az első meccs résztvevőit is ottani munkatársai közül toborozta. Kapcsolatai révén eredeti futball-labdát hozatott a sportág őshazájából, majd rögvest bemutatta a vasúti dolgozókat tömörítő Törekvés dalárdájában. Három hónapos felkészülés után, 1896. november 1-jén került sor az első nyilvános meccsre. Érdeklődőkből a nézőtéren sem volt hiány, 300 jegyet sikerült értékesíteniük elővételben, egyenként tízkrajcáros áron.

A mérkőzés napjával azonban balszerencséjük volt, reggelre ugyanis 25 centiméter hó esett, ezért a játékosok nem akartak átöltözni. A felszerelést előzőleg úgy állították össze, hogy a hosszú alsónadrág szárát, valamint a kék gyári munkanadrágot rövidre vágták, a bakancsokat pedig megstoplizták. Mivel a pálya sem volt tökéletes és a játékosok sem voltak képzettek - legalább annyit rugdosták egymást, mint a labdát -, több sérülés történt, köztük három bokatörés. A mérkőzést húsz perc elteltével lefújták. A meccs végeredménye nem ismert, de szállóigeként fennmaradt, hogy a „Rókus Kórház csapata győzött 3-0-ra”. Gerhárd Lajos sportújságíró is gúnyosan utalt arra visszaemlékezésében, hogy a három bokatörést szenvedett játékost - Lászlót, Hajóst és Schaffhausert - a Rókus Kórházban ápolták. A három lábtörés miatt hamar véget érő mérkőzés nem keltett nagy visszhangot, de a futball így is rövid idő alatt elterjedt, hiszen a játék kis felszerelésigénye - a házilag is elkészíthető labda (rongylabda), a bárhol felállítható kapufa - hozzájárult gyors népszerűvé válásához.

Az első hivatalos és szabályos magyar labdarúgó-mérkőzést - vagy ahogy akkoriban írták, „football-matchet” 1897. május 9-én a Csömöri úti Millenáris Sportpályán játszották le. Mindkét csapatot a BTC játékosai alkották, s a „kék-fehérek” 5-0-ra győztek a „piros-fehérek” ellen.

A „kék-fehérek” csapatában Sajó Béla kapuvéd, Klebersberg Géza, Bauer hátvédek, Pesky Vilmos, Harsády József, Iszer Károly fedezetek, Ray Ferenc (kapitány), Guttmann (Hajós) Alfréd, Kokas, Gillemot, Szűcs csatárok szerepeltek, míg a „piros-fehéreknél” Weisz István kapuvéd, Punny és Paletta hátvédek, Coray Rezső, Gabona K., Sturza K. fedezetek, Kertész, Manno Miltiades, Horváth, Stobbe, Beke csatárok játszottak. A korabeli beszámoló szerint a kék-fehérek csapata 4 gólt ért el az első 45 perc alatt, majd a szünet után, annak ellenére, hogy kapuvéd nélkül játszottak, még egy gólt szereztek. A győzelmet annak tudták be, hogy náluk játszott Ray Ferenc, aki a többiekkel ellentétben cselezni is tudott. Az izgalmas játékról hetekig beszéltek Budapesten. A BTC játéka fellelkesítette a főváros diákságát, akik az új játék hívei lettek. 1897 nyarán egy újabb bemutatót rendeztek, ahol ismét a kék-fehérek nyertek, ezúttal 2-0 arányban. Az első nemzetközi mérkőzésre 1897. október végén került sor, amikor a BTC a Wiener Cricketer und Football Club ellen lépett pályára.

A Klubok Szaporodása és Az MLSZ Megalakulása

A BTC példája nyomán egymás után alakultak meg a futballcsapatok: az Óbudai Torna Egyesület, a III. kerületi Torna és Vívó Club, a Műegyetem, a Magyar Athletikai Club, a Ferencvárosi Torna Club, a Törekvés Sport Egyesület, az Újpesti Torna Egylet, a Postások Sport Egyesülete, a „33” Futball Club. 1898-ban már 12 fővárosi és 2 nemzetközi mérkőzést játszottak a klubcsapatok, a századfordulóig 56 nemzetközi, 63 fővárosi és 20 vidéki mérkőzést rendeztek.

A századfordulóra megalakult a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), amely irányító, ellenőrző, esetenként fegyelmező szervezetként jött létre. 1901. január 19-én irányító, ellenőrző, esetenként fegyelmező szervezetként megalakult a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), amelynek első elnöke Jász Géza lett. Az MLSZ 1901. február 4-i ülésén kiírták az első bajnokságot, amelynek résztvevőit öt első és nyolc másodosztályú csapatba sorolták. Mindkettőben csak fővárosi csapat játszott, mert akkor még megoldhatatlan volt a vidéki csapatok bekapcsolódása. Az első magyar bajnoki mérkőzést 1901. február 17-én játszották le, ezen a BTC 4-0-ra győzött a BCS ellen.

Az 1901-ben elindított első, majd a következő évi második élvonalbeli bajnokságot is megnyerték. A bajnokság gólkirályát, Manno Miltiadest is ők adták, de a sport minden formájáért rajongó, és később az első olimpiai aranyunkat szerző úszó, Hajós Alfréd is játszott a csapatban.

A Játékosok és A Felszerelés a 19. Században

Kezdetben minden játékos amatőr volt, a játékot kedvtelésből űzték. A futball hőskorának játékosai számára a labdarúgásnak semmiféle anyagi vonzata nem volt, hacsak az általuk fizetett tagdíjat nem számítjuk. Megjelenésükkel is az úriember mivoltukat sugallták a hőskor első csapatai. A mai ismert mezek helyett általánosan elterjedt volt a kötött pulóver, hosszú flanel- vagy térdnadrág és a színes krikettsapka viselete. Néhány csapat egyszerűen a kriketthez használt ruhát viselte. Ma már elképzelhetetlen, de akkoriban a munkások bakancsban játszottak, lévén még egyáltalán nem léteztek futballcipők.

A fentiekből kiderül, hogy a XIX. század második felében a futball inkább úri szabadidős tevékenység volt, mintsem látványosság a köznép számára. Ennek ellenére a legjobb csapatok meccsei hamar felkeltették az emberek figyelmét, az újságok pedig nézők hatalmas tömegéről tudósítottak már a kezdetekkor.

Fontosabb Események a Magyar Labdarúgás Hőskorából

tags: #xix #szazad #football #csapat

Népszerű bejegyzések:

• A futsal csapat pénzügyi tervezése
• az NBA működési rendszere
• Kattintson ide, és fedezze fel az Erdélyi Magyar Adatbankot
• Részletes cikk az Európa-bajnokságokról
• Helyszínváltozás és fontos infók a válogatott meccséről