Zlatan Ibrahimović: Az ikon, a Rosengårdi fiú és az "Ez vagyok én" című könyv titkai
Zlatan Ibrahimović neve egyet jelent a labdarúgás világában a karizmával, a zsenialitással és a megalkuvást nem ismerő stílussal. Sokan egy egész életen át követik pályafutását, ahogy az a mi esetünkben is történt. A 2002-es világbajnokság volt az első, amit követtem (illetve már az 1998-asról is vannak emlékeim, pl. az az életre szóló trauma, hogy a döntő napján belázasodtam, és anyukám elküldött aludni…), itt választottam ki a legnagyobb kedvenceim, mind csapatok, mind játékosok szintjén (bár a kiválasztás nem megfelelő szó, a tudatos döntésnek ehhez általában semmi köze). Nem emlékszem, hogy Ibrahimovićot már itt megkedveltem-e, mert itt még nem volt pályán túl sokat, de elképzelhető.
Egy szurkoló útján Zlatannal
Az évek múlásával a futballvilág sok ikonja eltűnt a reflektorfényből, de Zlatan Ibrahimović rendületlenül a csúcson maradt. Ugrás a 2016-os EB-re, ahol a „nagy öregek”, vagyis az én személyes, klasszikus kedvenceim közül szinte senki nincs már, de egyáltalán, a 2000-es évek elejének környékén jelenlévők közül is kevesen. Ibrahimović viszont még mindig jelen van, nem teljesít valami jól, és búcsúzik a válogatottságtól.
A klubfoci jó ideig nagyjából nem létezett a számomra néhány BL-döntőt kivéve, viszont egy ideje „hivatalból” Manchaster United rajongó vagyok. Úgyhogy nagy öröm, hogy a következő szezont Ibra már „nálunk” tölti. Most már szinte furcsa is belegondolni, hogy tizenegy éve még az ellenünk játszott svéd VB-selejtezőre is kimentem, nagyrészben miatta. Mármint nem az a fura, hogy kimentem rá, hanem az, hogy még tizenegy év múlva is itt ülök, és olvasom róla a könyvet, és várom a Premier League-ben nyújtott teljesítményét. Persze mint a nagy szerelmek általában, ő is összetörte néhányszor a szívem, mint például ezen a bizonyos meccsen, illetve a 2009-es selejtezőn. Valahogy szeret nekünk utolsó pillanatban gólokat lövögetni tétmeccseken, de hát ez van.
Az "Ez vagyok én, Zlatan Ibrahimović" című könyv
De mi is rejlik a jelenség mögött? Erre ad választ David Lagercrantz és Zlatan Ibrahimović közös műve, az "Ez vagyok én, Zlatan Ibrahimović". A könyv betekintést enged egy külvárosi, hátrányos helyzetű kiskölyök életébe, aki bringákat lop, mindenkinek visszabeszél, verekszik. Akit, ahogy nő föl, mást sem érdekel, csak az olyan külsőségek, mint drága kocsik, a jó nők, menő karórák, aki a konfliktusait ordítással és dührohamokkal kezeli, aki petárdázik ésatöbbi.
Számomra, aki egy teljesen más közegből jöttem, ahol ez idegen, ijesztő, és rossz, távolinak tűnnek az ilyen emberek. És akkor itt van Ibrahimović, akit több mint egy évtizede kedvelek, és itt most bő 300 oldalán át olvashatom, hogy ő pont ilyen ember. Ezért jó ez a könyv, illetve dehogy a könyv, ezért jó ez a történet, az élet, a foci. Mert igen, az egyetlen különbség közte, és a hozzá hasonló utcagyerekekből felnövő nagyhangú, agresszív emberek között a foci. A teljesítménye, ami ismertté és szerethetővé teszi, ami által hozzám és rengeteg más, hozzám hasonló közegből jövő emberhez eljutott a személye.
Egy Rosengårdi srác felemelkedése
A könyvben le van írva, hogy Zlatan miért olyan, amilyen, hogy mennyire megfelelni vágyás és túlélési ösztön van abban a rosengårdi kiskölyökben. Valóban nagy szó, hogy ő odajutott, ahova, anélkül, hogy belesimult volna abba a nagyon más közegbe, ahol érvényesülnie kellett. Zlatan származása is bemutatásra kerül:
- Apja bosnyák
- Anyja horvát
- Öccse apja szerb
Ahogy a könyvben olvasható, "Apám bosnyák, anyám horvát, az öcsém apja szerb." (187. oldal). Zlatan maga is bevallja gyermekkori csínytevéseit: "Mesterien loptam bringákat." (18. oldal).
Egy híres mondás is kapcsolódik Rosengårdhoz, ami jól jellemzi Zlatan gyökereit: "Kiemelheted az embereket a gettóból, ahol fölnőttek, de nem fogják elfelejteni, honnan jöttek." Egy másik megfogalmazás szerint: "Kiveheted a fiút Rosengårdból, de Rosengårdot sosem veheted ki a fiúból."
Ibrahimović mentalitása és fejlődése
Annak ellenére, hogy milyen háttérből jött, Zlatan változott, tanult és fejlődött. Rettentő kitartás és győzni akarás van benne. Az emberekkel való bánás képessége ösztönből jön neki, nem tréningeken tanulta. Bár ez nagyon más, mint ahogy én bánok velük, mégis működik - talán jobban is, mint az én „módszerem”.
Mint ahogy ő maga is kijelenti: "Szerintem igenis jót tesz a rajongás." (65. oldal). Ez a mondat is jól tükrözi azt az egyedi kapcsolatot, ami közte és a szurkolók között kialakult az évek során.
Kapcsolatok a pályán és az öltözőben
A könyv nem kerüli meg a kényes témákat, és nyíltan beszél Zlatan viszonyáról edzőkkel és játékostársakkal. Például a Barcelona-beli időszakáról is olvashatunk, és Pep Guardiola-ról is kifejti a véleményét: "Guardiola egy beszari alak." (15. oldal).
De más konfliktusokról is szó esik: "Volt még egy problémás fickó, Rafael van der Vaart, egy holland. Arrogáns volt, mint a legtöbb fehér játékos, pedig nem valami gazdag családból származott. Egy lakókocsiban nőtt fel, és saját bevallása szerint igazi cigányéletet élt, sörösüvegekkel focizott az utcán…" (127. oldal).
Az edzők is megkapják a magukét, Fabio Capello szigorát is említi: "Capello bárkire képes volt ráhozni a frászt. Wayne Rooney mondta, hogy megáll benne az ütő, ha Capello elmegy mellette a folyosón. Ilyenkor többnyire a kávéjáért ment…" (170. oldal).
Ibrahimović a professzionális labdarúgókról is sajátos nézettel bír: "Egy olyan profi játékos, mint én, olyan, mint egy narancs. A klub kifacsarja az utolsó cseppig, és ha már nem kell, eladja egy másik klubnak. … Az orvosok is részei a csapatnak, nem függetlenek." (245. oldal).
A rajongás és az "adrenalin"
Zlatan rendkívüli személyisége nemcsak a pályán, hanem a szurkolók szívében is mély nyomot hagy. A könyv rávilágít, hogyan motiválja őt a rajongás és az ellenszenv egyaránt. Ahogy ő maga fogalmaz: "Amikor a pályán vagyok, a szeretet érzése lenyűgöző energiát ad. De a gyűlölet is sokat átad nekem. Amikor felidegesítenek, egy magasabb szintre lépek: figyelmesebb, koncentráltabb, erősebb vagyok, jobban vágyom valamit bizonyítani. Ha utálnak, attól jobb leszek."
Humoráról és magabiztosságáról is árulkodik a kijelentése: "Semmi ibraka-dabra."
A könyv stílusa és megítélése
A könyv szövegével kapcsolatban az olvasó is vegyes érzésekkel találkozhat. Nehezen álltam rá a ritmusára, az elején zagyvának éreztem a felépítést is (aztán tisztul és összeállt a kép - abszolút szerkesztett szövegről van szó). Nem tudom, hogy ez a fordítás hibája-e. Nehéz visszaadni az élőszószerű prózaszöveget. És amúgy ahhoz képest, hogy hány irodalmi és szaklektor foglalkozott állítólag a szöveggel, túl sok hiba maradt benne.
tags: #zlatan #ibrahimovic #szurkoloi #konyv
