Fiatal afrikai labdarúgók a nagyvilágban: Életkorcsalásoktól a sztárkapusokig és feltörekvő tehetségekig

A közelmúltban óriási vihart kavartak az afrikai utánpótlás-válogatottak tagjainak életkorát érintő csalások, amelyekkel korábbi cikkünkben részletesen foglalkoztunk. Ezek a visszaélések komoly kérdéseket vetnek fel a fair play és a fiatal tehetségek valódi fejlődési lehetőségeivel kapcsolatban. Ezúttal a magyar vonatkozást próbáltuk megtalálni: két korábbi futballista, Kovács Kálmán és Kabát Péter, valamint egy jelenleg is aktív játékos, Németh Krisztián véleményére voltunk kíváncsiak, akik az elmúlt három évtizedben a magyar ifjúsági válogatott tagjaként részt vettek a FIFA által szervezett világbajnokságokon.

Az életkorcsalások árnyéka a magyar futballisták szemével

Kovács Kálmán csapatkapitánya volt az akkori magyar csapatnak, amely nagy reményekkel utazott az ifi-vb-re, Európa-bajnoki címvédőként. - emlékezett vissza az Indexnek az 56-szoros válogatott Kovács Kálmán. „Nem voltunk a topon, és összességében csak magunkat okolhatjuk, hiszen 2-0-s előnyt adtunk le a kolumbiaiak ellen a hajrában, és játszottunk velük döntetlent. Tunéziát megvertük, a bolgárokkal szintén ikszeltünk, így végül három csapat is négy ponttal állt, ráadásul mi a dél-amerikaiakkal minden statisztikai mutatóban azonosan. Így tehát sorsolás döntött a továbbjutásról, ahol az elöljárókon és rajtam kívül a kolumbiai csk volt ott.”

Az akkori körülményekről Kovács Kálmán elmondta: „Teljesen más világ volt, az internet szinte még nem is létezett, a média pedig a mostanihoz képest gyerekcipőben járt. A csoportriválisok kereteit is a meccsek napján tudtuk meg, így a többiekről szinte semmilyen információ nem jutott el hozzánk. Abban a korszakban egyébként nem voltak ennyire kidomborítva az afrikai játékosokat érintő dolgok, de amikor Franciaországba kerültem, mesélték, hogy különböző országokban egy-két útlevelet próbáltak kozmetikázni, általában sikerrel. Egy elefántcsontparti srácot egyszer megkérdeztünk, hogy mikor született, azt mondta, az esős évszakban...”

Kovács Kálmán azt is elárulta, ha a jelenkor bizonyított csalásait vesszük figyelembe, azok már nyilván nem a véletlen művei, utólag azonban kár okosnak lenni. „Közel 20-30-40 év után változtatni egy ifjúsági torna végeredményén még akkor is felesleges, ha bizonyított lenne. A polgári jogban is van elévülési idő, a sportban szerintem ez hatványozottan igaz. Aki tehetséges volt, így is, úgy is sikeres futballkarriert futott be, aki pedig valamilyen oknál fogva nem, kizárt, hogy ezen múlt volna. A jövőben viszont törekedni kell arra, hogy a már adott lehetőségnek és vizsgálatoknak köszönhetően semmiképpen se fordulhasson elő kérdéses eset.” A megtisztuláshoz az afrikai labdarúgás vezetésében Samuel Eto’óhoz hasonló klasszisokra van szükség, aki immáron a Kameruni Labdarúgó-szövetség elnökeként harcol az igazságtalanság ellen.

Kabát Péter, az Újpest jelenlegi sportkoordinátora, korábbi közönségkedvenc támadója, azt azonban talán kevesebben tudják vele kapcsolatban, hogy alapembere volt az 1997-es ifjúsági világbajnokságot is megjárt nemzeti együttesnek. „Nem foglalkoztam az afrikai csapatokkal és a játékosok korával sem. Másnál sem emlékszem, hogy ez meghatározó téma lett volna, inkább az utóbbi években kezdtek el szigorúbban vizsgálódni. Ami egyébként jó dolog, és egyet is értek vele, nem korrekt ugyanis a többi nemzettel szemben, ha túlkoros, akár már felnőtt emberek játszanak a leginkább utánpótlásból érkező fiatalokkal. Ettől függetlenül az utólagos büntetéseknek és szankcióknak nem látom értelmét, arra kell törekedni, hogy a jövőben megelőzzék a szabálytalanságokat.”

Az Egervári Sándor irányította ifiválogatott a korszak legnagyobb magyar futballsikerét érte el az U20-as világbajnokságon, amelyről bronzéremmel tért haza. Az öt góljával ezüstcipős Koman Vladimir mellett a jelenleg az MTK-t erősítő Németh Krisztián is húzóembere volt a csapatnak, a kék-fehérek támadójával idéztük fel a tornát. „Érintőlegesen felmerült köztünk, hogy néhányan mennyire éretten fociztak az afrikai csapatból, talán túlságosan is, de hiába vetett fel bennünk kérdőjeleket, egyrészt nem a mi dolgunk volt ezzel foglalkozni, másrészt bizonyítani szinte lehetetlen lett volna bármit is.”

Az afrikai futballista identitása a modern korban

A ’90-es évek kezdete óta gyakorlatilag folyamatosan ott van egy-két afrikai labdarúgó a világ legjobbjai között, akik általában a vetélytársaiknál jóval kacifántosabb utat bejárva jutottak a csúcsra. A modern futballban felmerül a kérdés, hogy kiket is tekinthetünk afrikainak. 2021-ben itt rögtön felvetődhet a kérdés, hogy egyáltalán mely labdarúgókat tekinthetjük afrikainak, hiszen mai világunkban az egyetlen nemzeti identitás koncepciója már igencsak idejétmúltnak tűnik (ha volt egyáltalán valaha is létjogosultsága), még ha a futball válogatottak kiválasztása esetén viszonylag kötött módon továbbra is használatban van.

Az afrikai felmenőkkel rendelkező focisták is sokszor a születési helytől teljesen függetlenül választják ma is a nagyobb karriert jelentő európai válogatottat, vagy amikor arra már nem látnak esélyt, akár egy afrikai nemzeti csapatot egyáltalán el nem ítélhető, mondhatni professzionális módon. Ugyanakkor természetszerűleg egyre több bevándorló gyermeke számára még összetettebb ez a kérdés. Leroy Sané édesapja például még szenegáli válogatottként légióskodott Németországban fia születésekor, akiből így lehetett német válogatott és Eb-elődöntős. De Afrika egyetlen aranylabdásának, George Weah-nak a fia is a család New York-i lakhelye miatt válhatott amerikai válogatottá, a legsikeresebb csádi futballista, Japhet N’Doram fia a francia felé hajlik, de például az ifjú kapus, Alban Lafont is annak ellenére, hogy édesanyja képviselőnő Burkina Fasóban és maga is Ouagadougouban született. Pogbáéknál ketté vált a család, Florentin guineai, Paul francia válogatott, mint ahogy Kevin-Prince Boatengnek sem sok esélye lett volna követni Jérome-ot a német válogatottba, így megfordult a ghánaiban.

Sztereotípiák és az afrikai kapusok helyzete

A sztereotípiák alapján sokszor kényes kérdés az afrikai válogatottaknál a kapusok helyzete, az utóbbi időben azonban a kontinens egyre több hálóőre bizonyított európai futballpályákon is. Akik nem látták az 1982-es vagy 1990-es világbajnokságot, azoknak talán kevésbé ismerős N’Kono neve, aki Afrika egyik, ha nem a legjobb kapusa volt. Ő volt az első afrikai kapus, aki igazi sztár tudott lenni egy európai klubban, a nyolcvanas években több mint 230 meccsen védett az Espanyolban. A 90-es olaszországi vb-n remekelt a Diego Maradonával felálló argentinok ellen, és nagy szerepe volt abban, hogy Kamerun első afrikai válogatottként a negyeddöntőig jutott a világbajnokságon. Nem mellesleg, a vb-n bemutatott akrobatikus védéseivel a 12 éves Gianluigi Buffont arra ösztönözte, hogy a mezőny helyett ő is inkább a kapuban próbálja ki magát.

Kamerun abban a szerencsés helyzetben volt, hogy N'Kono mellett még két másik kiemelkedő kapusuk volt ebben a két évtizedben: Joseph-Antoine Bell és Jacques Songo'o. Bell Franciaországban futott be szép karriert a 80-as, 90-es években, a Marseille, a Bordeaux és a Saint-Étienne kapusa is volt. A nála tíz évvel fiatalabb Songo'o 2000-ben lett spanyol bajnok a kultikus Deportivo La Corunával. Mindezen sikerek ellenére a szurkolók és szakértők mégsem szokták őket a legmagasabb polcon lévő kapusok közé sorolni, ahogy más afrikai kapusokat sem. Afrika többi országáról már nem mondható el, hogy olyan gazdag kapushagyományokkal rendelkeznének, mint Kamerun. Sőt mi több, a futballban az egyik legszélesebb körben elterjedt sztereotípia az, hogy a fekete kapusok nem elég technikásak, nem tudnak olyan jól védeni és a legtöbb afrikai válogatottaknak ők a gyenge pontjaik.

Feltörekvő tehetségek a kapuban

Pedig az utóbbi években egyre több afrikai származású kapus bizonyít a legmagasabb szinten. Az előző nyári átigazolási szezonban kisebb meglepetést keltett, hogy a Chelsea 24 millió euróért leigazolta a Rennes 28 éves, Franciaországban született, de szenegáli válogatott kapusát, Mendyt, aki hamar ki is szorította a kezdőből az alulteljesítő Kepa Arrizabalagát, akiért annak idején 80 millió eurót fizettek. Az idei szezonban Mendy az egyetlen fekete kezdőkapus a Premier League-ben (a Fulham francia kapusa, Alphonse Areola filippínó származású), miközben a bajnokság támadóinak több mint fele, a középpályások és védők pedig 33-34 százaléka fekete játékos. Az olasz, német és spanyol első osztályban egyetlen kezdőkapus sem fekete. A francia Ligue 1 idei szezonjában a legtöbb időt pályán töltő húsz kapus közül is csak hárman afrikai származásúak.

A fekete kapusokkal kapcsolatos sztereotípia alapja, hogy a topfutballban valóban nagyon kevés az afrikai származású kapus, pláne más posztokkal összehasonlítva. Az elmúlt években egy sor jól hangzó, de megalapozatlan elmélet született arról, hogy miért felülreprezentált a fehér kapusok aránya a legjobb európai kluboknál. A hagyományos magyarázat erre az szokott lenni, hogy a harmadik világban, például Fekete-Afrikában és a brazil favellákban felnövő gyerekek az utcán tanulnak meg focizni, ahol a cselezés és a góllövés számít, és senki sem akar a kapuba állni. Egy másik magyarázat szerint a testmagasság ennek az oka, ugyanis az afrikai országokban átlagosan alacsonyabbak az emberek, mint Európában, ezen logika mentén pedig kevésbé alkalmasak kapusnak.

A dániai RunRepeat elemzőcég nemrég azt vizsgálta, hogy az angol futballkommentátorok hogyan beszéltek a különböző bőrszínű játékosokról mérkőzés közben. Arra az eredményre jutottak, hogy a világosabb bőrű játékosokat túlnyomó részt az intelligenciájuk és munkamoráljuk miatt dicsérik, míg a sötétebb bőr játékosok esetében a fizikai tulajdonságaikat és az atletikusságukat emelik ki.

A bizalom hiánya és a változás jelei

A korábbi 17-szeres nigériai válogatott kapus, Dele Aiyenugba a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy az európai klubok egyszerűen nem bíznak eléggé a fekete kapusokban. Úgy véli, létezik egyfajta tévhit arról, hogy a fekete kapusok ügyetlenebbek, ami megnehezíti, hogy Európába igazoljanak. A most 37 éves Aiyenugba több izraeli klubban is védett, de ennél közelebb nem tudott kerülni az európai focihoz. „Ez nem olyan egyszerű, mint azt az emberek gondolnák. Megpróbáltam elhagyni Izraelt, de szembesülnöm kellett a szokásos problémával, a bizalom hiányával” - mondta Aiyenugba. Szerinte korábban csak azoknak az afrikai kapusnak volt esélye felhívni magára a figyelmet, akik bekerültek a válogatottba, vagy legalább pár ifjúsági tornán szerepeltek.

Ugyanakkor azt mondja, már látszanak a változás jelei, „a Chelsea kezdőkapusa szenegáli, az Ajaxnak már egy ideje kameruni a kapusa. Afrikában most sok akadémia nyílik, ahol próbálják lemásolni a kameruni kapushagyományokat.”

André Onana tízévesen, Samuel Eto'o kameruni futballiskolájából került be a La Masiára, a Barcelona híres akadémiájára. 2015-ben az Ajax mindössze 150 ezer euróért igazolta le, ahol azóta 240-szeresére növelte a piaci értékét. A 2019-ben BL-elődöntőt játszó kapus azt mondta, nem látja a különbséget a fehér és a fekete kapusok között. „Nincs sok fekete kapus a csúcson, emiatt az emberek azt gondolják, hogy a fekete kapusok bizonytalanok vagy túl sokat hibáznak. Ez egy olyan dolog, amin változtatnunk kell. Én nem látok különbséget a fehér és fekete kapusok között. Ugyanolyanok vagyunk, ugyanúgy hibázunk” - nyilatkozta a BBC-nek Onana, aki a közelmúltban a pályán kívül vétett jókora hibát. Az Európai Labdarúgó-szövetség február elején egy évre felfüggesztette a játékengedélyét, mert egy tavaly őszi doppingvizsgálat után a tiltólistás Furosemide nevű vízhajtó nyomait találták meg a vizeletében. A büntetése február 5-től lépet életbe, ami ellen az Ajax a nemzetközi Sportdöntőbíróságon (CAS) fellebbezett. Onana azzal védekezik, hogy tévedésből a felesége gyógyszerét vette be egy rosszullét után.

Az amerikai válogatott korábbi magyar származású kapusa, Tim Howard szerint korábban az amerikaifutballban is hasonló volt a helyzet. „Az NFL-ben régebben megbélyegezték a fekete irányítókat, azt gondolták, nem voltak elég intelligensek ehhez a poszthoz. Örülök, hogy egyre több fekete kapus dönti le ezeket a korlátokat” - mondta Howard. A volt trinidadi válogatott kapus, jelenleg az ESPN szakértőjeként dolgozó Shaka Hislop azt mondta, karrierje során úgy érezte, mintha minden egyes hibáját bizonyítékként használták volna annak alátámasztására, hogy minden fekete kapus hibázik. És ez szerinte nem csak rá vonatkozott: amikor az angol válogatott David James hibázott, azt is a sztereotípiát erősítő bizonyítéknak tartották. A több első osztályú angol klubban is védő Hislop szerint nemcsak az a probléma, hogy az edzők kevésbé adnak lehetőséget a fekete kapusoknak a bizonyításra, hanem az, hogy így példaképekké is kevesebben válhatnak közülük.

A legvalószínűbb magyarázat a fekete kapusok topszinten való mellőzöttségére, hogy a vezetők és döntéshozók körében még ennél is alacsonyabb az arányuk. Az Európai Labdarúgó-szövetség végrehajtó bizottságának például egyetlen fekete tagja sincs, míg a Premier League-ben 1992 óta csupán kilenc fekete vezetőedző volt. Ezt felismerve, az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) 2018-ban jelentette be azt a hároméves tervét, amellyel azt akarják elősegíteni, hogy a nők, valamint a fekete, ázsiai és más etnikai kisebbséghez (BAME) tartozó edzők és vezetők nagyobb szerepet kapjanak a futballban. 2021-re azt a célt tűzték ki, hogy az angol klubok alkalmazottainak legalább 36 százaléka legyen nő, 16 százalékuk pedig BAME-hátterű, míg a menedzsmentben, vagyis a klubok felső vezetésében 40 százalék legyen a nők és 11 százalék a BAME-hátterűek aránya.

Afrikai fiatal tehetségek a világfutballban (U21/U22)

A Büntető tehetségmustra sorozatának korábbi darabjaihoz, a svájci, a portugál és a holland liga többé vagy kevésbé már ismert fiataljait bemutató cikkekhez hasonlóan most is az U21-es játékosokra koncentrálunk (egész pontosan a február 1-ig a 22. életévüket be nem töltőkre). Bár a cikk elején említett életkorcsalások elsősorban az alacsonyabb korosztályokat érintik, rendkívül fontos kiemelni azokat a fiatal afrikai tehetségeket, akik tisztességes úton, kiemelkedő képességeikkel törnek a csúcsra.

Az alábbi táblázatban bemutatunk néhány ígéretes fiatal afrikai tehetséget, akik 2021-ben még nem töltötték be 22. életévüket, és akik már bizonyítottak Európa különböző bajnokságaiban.

tags: #15 #eves #afrikai #jatekos

Népszerű bejegyzések:

• Tehetséggondozás a magyar fociban
• A magyar és nemzetközi labdarúgás Sallói Istvánnal
• A két rivális Magyar Kupa-összecsapásai
• FC Basel mai mérkőzései
• Legendás focisták képregényes formában