A magyar labdarúgó-válogatott története az 1930-as években
A magyar labdarúgó-válogatott története a 20. század elején kezdődött. Az első hivatalosan bejegyzett mérkőzését 1902-ben játszotta Ausztria ellen, még az Osztrák-Magyar Monarchia idején. Az a meccs az osztrákoknak sikerült sokkal jobban, könnyed, 5-0-s győzelmet arattak. Várni kellett tehát a magyarok első szerzett góljára és győzelmére, de csak a következő évig. 1903. április 4-én Minder Frigyes megszerezte a nemzeti tizenegy első hivatalos találatát a csehek ellen, néhány perccel később pedig Borbás Gáspár a másodikat is berúgta. Abban az évben az osztrákoknak is visszavágtak korábbi vereségükért, ami egyfajta felvezetése is volt a két nemzet közötti, változatos eredményeket hozó összecsapásoknak. Abban a kezdeti időszakban kizárólag Ausztria és Csehország válogatottjával volt lehetősége megmérkőznie a magyaroknak. 1908-ban játszott először nyugat-európai válogatottal a magyar együttes, Anglia akkor még fölényes, 7-0-s csapást mért rájuk Hilsdon mesternégyesével. Az I. világháború rendkívül súlyos következményei a labdarúgás fejlődését nem gátolták meg hosszútávon az országban. Időközben természetesen a nemzetközi futball is rohamosan fejlődött, a nemzetközi szövetségek törekvésének köszönhetően az 1920-as években megjelent az Európa Kupa, 1930-ban pedig a világbajnokság is.
Az első világbajnokság és a magyar távolmaradás
A 30-as évek egyik legnagyobb történésének az számított, hogy Jules Rimet ötletére 1930-ban megrendezték az első labdarúgó-világbajnokságot, amin meghívásos alapon vehettek részt a csapatok. Az első futball-világbajnokságot 1930-ban rendezték Uruguayban, és azóta minden 4. évben megrendezik, kivéve 1942-őt és 1946-ot, amikor a II. világháború miatt nem tartották meg. A nagy távolság miatt a magyar válogatott nem utazott Uruguayba erre a történelmi eseményre.
Magyar részvétel az Európa Kupában a '30-as évek elején
Míg a világversenyen való részvétel váratott magára, a magyar válogatott aktívan szerepelt az Európa Kupában. 1930-1932 között kiírták a 2. Európa kupát ismét hat ország részvételével (Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Olaszország és Svájc). A bajnoki lebonyolítású tornán a 3. helyet érték el. A magyar csapat a későbbi kiírásokban is megállta a helyét, hiszen 1933-1935 között a 4. kiírásban ugyancsak a 3. helyet sikerült megszerezni.
| Időszak | Kiírás | Részvevő országok | Magyarország helyezése |
|---|---|---|---|
| 1930-1932 | 2. Európa Kupa | Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Olaszország, Svájc | 3. hely |
| 1933-1935 | 4. Európa Kupa | Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Olaszország, Svájc | 3. hely |
A '30-as évek felejthetetlen sikerei: A világbajnoki ezüstéremig vezető út
A magyar labdarúgó-válogatott az 1930-as években jelentős fejlődésen ment keresztül, melynek eredményeként történelmi sikereket ért el. Az 1934-es év arról maradt emlékezetes, hogy ekkor sikerült először két vállra fektetni az angol válogatottat. Avar István és Sárosi György találataira csak egy válasz érkezett, így 2:1-es magyar diadal született a találkozón. A hazai sajtó egekig magasztalta a magyar csapatot, ez az eredmény pedig jó előjelnek számított az olaszországi világbajnokság előtt.
1938-AS VILÁGBAJNOKSÁG-DÖNTŐ: Olaszország 4-2 Magyarország
A világeseményre, azaz az 1934-es olaszországi világbajnokságra a címvédő Uruguay nem utazott el, és Dél-Amerika többi csapata sem a legjobbjaival állt fel. A 16 csapatos mezőnyben az európai országok domináltak (12), Észak- és Dél-Amerikából 3-3 csapat, míg Afrikából csupán csak 1 vett részt. A magyar válogatott kiutazása ezúttal is viszontagságos volt, de ennek ellenére is a negyeddöntőig jutottak. A kieséses szakaszban Toldi Gézáék Egyiptom ellen játszottak. Az első félidőt még kétgólos hátrányt ledolgozva 2-2-re mentették az afrikaiak, de a másodikban viszonylag gyorsan visszaépítette előnyét a magyar csapat és 4-2-es győzelemmel jutott be a negyeddöntőbe.
A következő világeseményre 1936-ban került sor, a berlini olimpiára jutott ki az amatőr magyar labdarúgó-válogatott, ám már az első fordulóban kiestek Lengyelország ellen.
Az 1938-as világbajnoki döntő
Az 1938-as világbajnokságra selejtezőkön kvalifikálhattak a csapatok, a magyarok Görögországot letarolva, 11-1-es eredménnyel szereztek jogot az indulásra. Az 1938-as év a magyar futballtörténelem szempontjából meghatározó. Ekkor ugyanis a magyar csapat addigi legnagyobb sikerét elérve az aranyéremért harcolhatott a világbajnokságon. A franciaországi vébén 15 csapat indult, Magyarország pedig egészen a döntőig menetelt. Először az ázsiai Holland-Indiát győzték le, utána Svájcon gázoltak át, majd Svédországon keresztül vezetett az út a döntőig, ahol Olaszország legjobbjai várták őket.
A várakozás óriási volt, annak ellenére is, hogy előzetesen senki nem számított ilyen magyar menetelésre. A döntőben már a mérkőzés elején potyogtak a gólok: a magyar csapat a 6. percben hátrányba került, de Titkos rá két percre egalizált. 10 perccel később az olaszok ismét vezettek, majd előnyüket megduplázva már 3-1 volt az eredmény. A hajrában a csapat még Sárosi góljával visszatért a meccsbe, de megszületett ezután a negyedik olasz gól is. A címvédő olaszok 4-2-re nyerték a mindent eldöntő mérkőzést, a magyar csapat részéről Titkos Pál és Sárosi György tudott gólt szerezni. A mérkőzés után a magyarok is elismerték, hogy a jobbik, erősebb, jobban játszó csapat győzött. Dietz Károly szövetségi kapitány nem mondott le közvetlenül a világbajnokság után csak egy évvel később. A magyar labdarúgó-válogatott a futball-világbajnokság történetében a legnagyobb sikereit 1938-ban és 1954-ben érte el ezüstérmesként.
Az 1930-as évek egy kiemelkedő alakja: Siflis Géza
A magyar futballtörténet sajnos nem szűkölködik olyan játékosegyéniségekben, akik élete, pályafutása a feledés homályába veszett, de az 1930-as évek elején még aktív Siflis Géza története különösen figyelemre méltó. A szabadkai születésű Siflis Géza ötszörös jugoszláv válogatott futballkapus volt, az 1928. évi amszterdami olimpián a legjobb hálóőrnek választották. 1928 és 1930 között a Ferencvárosban védett. Az 1907-es születésű kapus rövid ideig volt az Üllői úton, pedig jugoszláv válogatottként nagy reményekkel érkezett a Fradihoz Szabadkáról. Védőinek számtalanszor mondta, hogy „Apus”, így ez lett az egyik beceneve. A másik óriási termete miatt a Gulliver volt.
Siflis Géza Szabadkán kezdte bontogatni szárnyait. Azt mesélték róla a labdarúgás rajongói, hogy hatalmas testével tulajdonképpen a kapu fél területét lefedte. Igazi Herkules volt a kapufák között. Az ókori diszkoszvetőkre, nem pedig labdarúgókra hasonlított, és mégis fantasztikusan rugalmas, gyors és biztos kezű kapus volt. Nem is merték megközelíteni a csatárok. Siflis Géza érdeme, hogy Szabadka válogatottja 1927-ben bekerült a városi válogatottak döntőjébe a Jugoszláv Labdarúgó-szövetség serlegéért. Szabadka 3:0 arányban legyőzte Splitet, majd 5:4-re Zágrábot, a döntő mérkőzésen pedig Belgrád válogatottjától 3:0 arányú vereséget szenvedett, de a három kapott gól ellenére Siflis volt a mezőny legjobbja.
A Fradi emlékezetes, 1929-es dél-amerikai túráján Siflis is részt vett. A csapat Genovából indult útnak a Giulio Césare (Julius Caesar) nevű olasz hajón. A tíznapos úton a játékosok meglátogatták a III. osztályon a magyar kivándorlókat, akik meglehetősen össze voltak zsúfolva. A turné fénypontja 1929. július 21-én Montevideóban az Uruguay elleni mérkőzés volt, amelyen a Fradi 3:2-re legyőzte a kétszeres olimpiai bajnok, egy évvel később világbajnok dél-amerikai válogatottat. Ha nem Amsel Ignác, a kilencszeres magyar válogatott világklasszis védi a Fradi kapuját, Siflis többször kapott volna szerepet.
tags: #magyar #labdarugo #valogatott #1930
